Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-29 / 121. szám
1990. AUGUSZTUS 29. 3 A Tankönyvkiadó Vállalat határozottan ígérte, hogy szeptemberben zavartalan lesz a tanévkezdő iskolások tankönyvellátása. Felvételünk a Zrínyi Nyomdában készült, ahol az általános iskolák ötödikeseinek némettankönyvét csomagolták A rendőrség, belülről Ok is csak emberek / ' \ Bántják a rendőrséget. Talán sikk lett ez, talán valóban adtak rá okot. A valóság minden bizonnyal itt is valahol az arany középúton van, mint általában az ilyen esetekben. Nem helyes hát az általánosítás, sem az egyik, sem a másik irányban. Az viszont tény, hogy a nyilvánosságnak köszönhetően ráirányult a ügyelem a rendőrségre is, így az emberek sokkal érzékenyebben reagálnak a “kék hírekre”, mint eddig. Hozzájárul ehhez, hogy közbiztonságunk állapota együtt zuhan az életszínvonallal, s ezért legtöbben csak a rendőrséget okolják. Ez, s egymás gondolatainak megismerése volt a célja annak az őszinte hangvételű beszélgetésnek, melyet Bállá Ferenc, a tiszafüredi rendőrkapitányság vezetője kezdeményezett, s melyen részt vettek a városban működő pártok vezetői. A találkozó végén, elfogadva a tájékoztatót, elismerve a kezdeményezés újszerűségét, a támogatásukról biztosították a kapitányság vezetőjét. Ennyi volt a hír, amely az ötletet adta a rendőrség munkájának bemutatásához, ami egyben érdekes képet ad az állampolgárokról, az üzemekről is. Bállá Ferenccel beszélgettünk, akitől először egy rövid statisztikát kértem a jelenlegi helyzetről.- 1990 első félévében több mint kétszer annyi nyomozást kellett elrendelni, mint a múlt évben. Tiszafüreden 193 esetben jártunk el. Sajnos, ezek megindításakor a felénél jóval több esetben ismeretlen tettessel szemben kezdtük meg a nyomozást. Természetesen ez sokkal nehezebbé teszi helyzetünket.- Hány tettest tudtak elfogni?- Egyre több a tettenérésünk, a “felderítési mutatónk” pedig az első félévben 39,7 százalékos volt. A megyében egyedül a mi felderítési mutatónk javult, tehát száz tettesből körülbelül negyvenet tudunk elfogni. így önmagában ez nem is lenne alapvetően rossz, csakhogy említettem, hogy az ügyek száma duplájára nőtt.- Hogyan tudják ezt a sok bűnügyet feldolgozni?- Egyre nehezebben. Az állomány, főleg a bűnügyeseknél, a teljesítőképesség felső határán van. Egyre kevesebb idő jut egy- egy ügyre. Képtelenség ügycent- rtkusan dolgozni, személyekre, illetve csoportokra kell koncentrálni, mert sajnos, nő a csoportokban szervezetten elkövetett bűnesetek száma. Kollégáim munkájukat szinte képtelenek szervezni, minden reggelre négy-öt helyszínre kell kimenniük.- Milyen jellegű ügyek a jellemzők?- A gazdasági helyzet romlásával fordított arányban, nő a vagyon elleni bűntények száma. Szinte mindennap van áruházak, boltok elleni bűncselekmény. Ti- szaszőlősön az ABC-ből 400 ezer forint értékben vittek el élelmiszert és ruhaneműt. Van több mint 600 ezres csalásunk és 300 ezres sikkasztásunk is. Nagyon széles a skála. Tulajdonképpen mindent lopnak, amiből élelem lesz. Nagyon elszaporodott az élőállatok lopása. Nem gond az elkövetőknek a sertéstelepen három-négy hízót leszűrni és elvinni. Múlt héten a tiszaőrsi tsz-ből öt, 150 kilós borjút vezettek el. Tehették, pedig volt állítólag éjjeliőr is.- Milyennek ítéli meg a vagyonvédelmet?- Egyenlő a nullával. Nem érdekli a gazdasági vezetőket. Még ha van is éjjeliőr, sokszor olyan részegen érkezik a rábízott telepre, hogy természetszerűen át- alussza az éjszakát. Tőle azt csinálnak a telepen, amit akarnak. Az is igaz, hogy nehezen vállalnak ilyen jellegű munkát, dehát nincs válogatási lehetőség. Sor- banállás van a nyomozást megszüntető határozatért, hogy a biztosító minél hamarabb tudjon fizetni. A megelőzés érdekében senki nem akar tenni és áldozni, mindenki a rendőrségtől várja a megoldást, pedig az egymaga erre nem lesz képes. Társasdalmi összefogásra van szükség. A személyi tulajdont érintően is komoly gond van. Nem vigyáznak az állampolgárok saját értékeikre, különösen nyaralás közben, a kempingekben.- Milyennek tartja az utca rendjét, milyen az állampolgári fegyelem?- Egyre nehezebb rendet tartani. Véleményem szerint az utóbbi időben túl sokat foglalkoznak a rendőrséggel. Hagyni kellene most már bennünket nyugodtan dolgozni. Hogy milyen az állam- polgári fegyelem? Sokan - tisztelet a kivételnek - a jogaikkal kezdik, a kötelességeit senki nem akarja elismerni. Egyre több az olyan megnyilatkozás rendőri intézkedésekkor, mint “Ez is gond már?” - “ Mi köze hozzá? Jogállamban élünk, vagy nem?”.- A megelőzés érdekében mit tudnak tenni?- Próbáltunk és méginkább próbálunk közelebb kerülni a lakossághoz. Örülök annak, hogy a tárgyilagos tájékoztatást követően minden fórumon elismerték eddigi munkánkat. Sok esetben nem akarják elhinni jelenlegi “lerongyolódott” helyzetünket, ezen elsősorban a technikát értem. Gombamód szaporodnak az önvédelmi csoportok vagy polgári őrségek. Partnerek vagyunk, támogatjuk őket. Egyelőre viszont jogilag ez nincs helyre téve. Remélem, hamarosan lesz erre országosan iránymutatás. Nagyon jók a tapasztalataink Tiszafüreden, ahol a vendéglátásban és a kereskedelemben dolgozók fogtak össze. Létszámuk jelenleg 44 fő. Saját gépkocsival, iránymutatásunkkal, és most már egyre inkább önállóan, végzik a városban minden éjszaka munkájukat. Egy feladatuk van, tulajdonképpen saját értékeikre vigyáznak. A megelőzés érdekében próbálunk segíteni azzal is, hogy szeptemberben a főkapitányság megelőzési alosztálya aránylag olcsó és könnyen telepíthető riasztóberendezéseket mutat be Tiszafüreden. Reméljük, hogy a gazdasági egységek vezetői részéről és az állampolgárok köréből lesz érdeklődés. A megelőzést szolgálja az is, hogy célirányosan, főleg éjszaka teljesítenek szolgálatot a rendőrök.- Lesz-e fizetésrendezés a rendőröknél?- Nagyon feszítik az állományt az anyagi gondok. Sokan a létminimumon élnek. Információink szerint szeptember elsejétől állítólag 25 százalékos bérrendezés lesz. Az ilyen kérdésekkel én már úgy vagyok, hogy hiszem, ha látom. Ha ezt meg is kapjuk, tudom, hogy ettől még nem lesz több tettes a rács mögött, de legalább úgy érzik kollégáink, hogy a sokszor napi 14-16 óra munkájából egyik napról a másikra meg tudnak élni.- Köszönöm a beszélgetést.- VJX Sok újdonságot kínál a vegyipar az OMÉK-on (Folytatás az 1. oldalról) még ha kisebb mértékben is mint a műtrágyáé, jelentősen csökken. A mezőgazdaság állatgyógyászati szerekből, műanyagtermékekből és gumiipari cikkekből egyaránt 1-2 milliárd közötti értékben rendelt, de ma már itt is érezhető a fizetőképes kereslet csökkenése. A mezőgazdaságban felhasznált vegyi termékek liberalizálása jórészt megtörtént, s valódi piaci feltételek alakultak ki a mezőgazdasági üzemek számára a beszerzések terén. A hazai vegyipari üzemek állják ezt a versenyt, és a fentebb említett tendenciák ellenére a gyártók újabb termékeket ajánlanak a hét végén nyíló OMÉK-on a mezőgazdaságnak. A Biogal Gyógyszergyár például - külföldi tudományos intézetekkel és gyártó cégekkel folytatott együttműködés eredményeként - újdonságként mutatja be mikroorganizmusokból és természetes ásvá- nyi anyagokból álló takarmánykiegészítőjét. Ugyanennek a cégnek a frissen szedett, vágott zöldség- és gyümölcsfélék, virágok frissességét meghosszabbító természetes növényi kivonata is újdonságnak számít a kiállításon. Sok más környezetkímélő készítmény látható és megrendelhető lesz még egyébként az OMÉK-on, például a Reanal Finomvegyszergyár állattartó épületek tisztítására és fertőtlenítésére szolgáló új koncentrátuma, vagy például a Kőbányai Gyógysze- rárugyár állati hulladékok hasznosítására kifejlesztett technológiája. Önálló kiállítóként vesz részt a 71. OMÉK-on a Tiszamenti Vegyiművek is. A szolnoki cég granulált és folyékony műtrágyáit, valamint élelmiszeripari foszforsóit ismerteti a szakemberekkel és az érdeklődőkkel a vásárváros A-pavilonjában. Őrségváltás Karnyújtásnyira vagyunk a teljes hatalomváltástól - és vele az őrségváltástól. Sokan várják, hogy az alsó szinteken is szabaduljunk meg a régi rend megtestesítőitől. Adjunk túl a sok-sok tehetségtelen, mindenre “alkalmas” helyi hatalmasságon, akik annyi éven keresztül ültek a nyakunkon. Jöjjenek az új emberek, a tehetségesek, az igazán alkalmasak! Egy hatalomváltásnál a jövés-menés természetes. A hatalmat arcok, fejek jelképezik, az átalakulás nyilvánvaló velejárója az őrségváltás. Mert milyen rendszerváltás az, ahol a régi fejek mintha mi sem történt volna, továbbra is a nyakunkon ülhetnek? Megszabadulunk tehát mások jelölte, kényszerűen magunk választotta tehetségtelen kádereinktől. De félő, hogy “megszabadulunk” jónéhány tehetséges, felkészült, tisztességes káderünktől is. Mert legyünk tárgyilagosak, a vezetők kiválasztásának mechanizmusa nem egészen úgy működött, hogy csak a tehetségtelenek jutottak előre, és kizárólag az inkorrektségnek volt zöld útja - a tehetségek pedig mind egy szálig leragadtak. Tagadhatatlan, jónéhányan élvezték érdemtelenül posztjuk előnyeit. Sokan voltak, akik egyszerűen nem tudtak “lefelé bukni”. A politikai alkalmasság védőhálója megóvta őket minden bajtól. De jónéhányan voltak olyanok is, akik hozzáértéssel és tisztességgel tették a dolgukat a lehetőségek keretei között, iszapbirkózva a működésképtelen mechanizmussal. Távol állt tőlük a hatalmi mámor, az előnyszerzés, a kiváltságok meglovagolása. Mi lesz most velük? Egyszeriben tehetségtelenekké és hasznavehetetlenekké válnak? Egy hónappal az alsó szintű őrségváltás előtt a figyelem már természetes módon az új arcok felé fordul. Vajon kik, milyen emberek ők? Azt tudjuk, hogy névsorok már léteznek egy ideje, folytak az egyeztetések, kötődtek az alkuk. Kíváncsiságunk napokon belül kielégül, hiszen a választási kampány nyitányával rövidesen a listákról is lehull a titok leple. Minden bizonnyal egytől-egyig tehetséges emberek szerepelnek a listákon. Olyanok, akik munkájukkal, emberi magatartásukkal kivívták környezetük tiszteletét, és bizonyították, hogy méltók a bizalomra, alkalmasak a közösség ügyeinek intézésére. A párttagság - a nyilatkozatok szerint - csak sokadik szempont volt a jelöltek kiválasztásánál. A mechanizmusok azonban csak ritkán működnek tisztán. Ezért aztán a bizalom mellett némi kétkedés és aggodalom sem jogtalan. Lehet, hogy akad köztük, aki úgy gondolja, itt az idő veleszületett tehetségtelenségét tehetséggé avatni. Előfordulhat, hogy politikai konjuktúralovagokkal is találkozunk. Felléphetnek nagyhanngúak, uralkodni vágyók is. Bízzunk abban, hogy csak elvétve lesznek ilyenek. Induljunk ki abból, hogy aki manapság köztisztségre adja a fejét, az nem hatalomvágyból teszi, mert tudja, hogy a hatalmasságok, a funkciók feltétel nélküli tiszteletének ideje lejárt. Fogadjuk tehát az új arcokat bizalommal, és a válogatásnál álljunk bátran a sarkunkra. Itt az alkalom, hogy az igazán legjobbakra, a nekünk leginkább tetszőkre bízzuk magunkat. Ha pedig néhány régi szimpatikus arcot is felismerünk közöttük, ne gondoljuk hogy csak ámítás az egész alsó szintű hatalomváltás. BI. KUKORICAIMPORT? (Folytatás az 1. oldalról) terméskiesés állattenyésztési következményeiről, illetve a szükséges irányítási és szakmai teendőkről Öcsödi Gyula, a Földművelési Minisztérium főosztályvezető-helyettese az MTI-nek elmondta:- A minisztérium mezőgazda- sági főosztályán az állattenyésztéssel foglalkozó szakértők előrejelzést készítettek, ebben foglalkoznak az aszály várható következményeivel kapcsolatos feladatokkal. Anélkül tették ezt, hogy a végleges adatok birtokában lennének; ilyen összesítés egyelőre nem létezik, hiszen a 10-14 nappal ezelőtt összeállított termésprognózisokat időközben ismét módosítani kellett, a várt esőzések ugyanis elmaradtak. A főosztályvezető-helyettes nem tartja kizártnak, hogy mivel a kukorica lényegesen kevesebbet terem majd, mint amennyit a különben csökkenő hazai állatállomány igényel, központilag is meg kell erősíteni a takarmányárualapot. Mivel kevesebb szemesterményre van kilátás, mint amennyi az állomány fenntartásához, felneveléséhez szükséges, az FM szakértői amellett voksoltak, hogy legalább félmillió tonna kukoricát és mellette még 100 ezer tonnányi árpát importálni kell. Enélkül olyan drámaian visszaesne az állatállomány, mint amire a hazai állat- tenyésztés történetében csak nagyon régen volt példa. Nem elképzelhetetlen, hogy akár egymillióval kevesebb sertést tartanak majd jövőre a telepeken és a háztáji ólakban, és várhatóan tovább csökken a szarvasmarhaállomány is. Ami a lakossági fogyasztás kilátásait illeti, a tájékoztatás szerint az őszi, téli és a tavaszi hónapokban elegendő készlet áll majd rendelkezésre a jelenlegi állományból. napló Irigykedve nézem a nyugati világról szóló filmbeszámolókat a televízióban. Nem a bárká- nyi autók, a palotányi házak láttán fut össze a számban a nyál, hanem azt a természetességet irigylem, ahogyan az ott élők vigyáznak az egészségükre. Amerikában például egészen magától értetődő látvány az óriási parkokban futkározó emberek tömege. Kocognak. Vigyáznak, ne képződjék rajtuk rest hús, azaz háj, és van pénzük ennek megfelelő étrend kialakítására. Éz az egészségkultusz persze mulatságos pillanatokat is eredményez: ha egy beteg, a belét húzó amerikaitól megkérdezik hogy van, egészen biztos rávágja, hogy remekül. Itthon, nálunk, s itt most csak szűkebb hazámról, Karcagról beszélek, alig-alig látni olyan embert, aki fut. Talán egy-két fiatalt láttam, de róluk kiderült, hogy atléták. Civilről viszont alig hallani, én összesen két kocogóról tudok. Az egyik rádió- és televíziószerelő, aki a munka után kifuvarozza magát a Trabantjával a városon kívülre, egy közeli, ám mégis félreeső, kevésbé forgalmas útra, ott lezárja az autót, legyűri a 6-10 kilométert, kifutja magából a napi feszültségeket, s egy nyugodt, harmonikus emberként megy haza. Ha futás közben fel nem dühítik. Mert megjegyzéseket azért tesznek rá, s a legenyhébbek közül való az, amelyik kapálni invitálja őt, természetesen becsmérlő jelzők kíséretében, e mihaszna időtöltés helyett. A másik kocogó, egy mozdonyvezető is panaszkodik az autósok megjegyzéseire, a kertekben, földeken dolgozók “jótanácsaira”. Sőt: lelassító autóból őt már le is köpték, s a kocogás miatt elmebetegnek titulálták. Talán nem ők az okai e meg- nemértésnek, hanem az a társadalom, amelyik hajnaltól késő estig való gürizésre kényszeríti a polgárait, s még így is oly szűkmarkú velük, hogy ennyi munka mellett is alig tudnak megélni. Hogyan is érthetnék meg ők a kocogókat? Majd ha nyolc órai munkából is jól megélnek nálunk az emberek, akkor talán könnyebb dolga lesz. a kocogóknak. Körmendi. Lajos
