Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-23 / 116. szám
2 1990. AUGUSZTUS 23. Jelölteket hétfőtől lehet ajánlani Előkészületek az önkormányzati választásokra Országszerte befejeződött a szavazókörök kialakítása a szeptember 30-ai önkormányzati választásokra, s mind a 3100 településen megalakították a helyi választási bizottságokat. Ezzel kapcsolatban Tóth Zoltán, a BM Választási Irodájának vezetője az MTI kérdésére elmondta, hogy mintegy 11 ezer szavazókört jelöltek ki, mégpedig úgy, hogy mintegy 600-1000 választópolgár jusson egy szavazókörre. Fontos szempont volt az is, hogy még a legkisebb községben is legyen egy szavazókor. A helyi választási bizottságok kialakításánál arra kellett ügyelni, hogy a tagok az adott településen állandó lakóhellyel rendelkezzenek. A bizottságok elnökei és titkárai nem lehetnek a településen jelöltet állító pártok tagjai, vagy független jelölt megbízottjai. Olyan választópolgárok tölthetik csak be e két funkciót, akik személyükben is garantálhatják a pártatlanság érvényesülését. A helyi választási bizottságok egyébként augusztus 21-éig országszerte hirdetményeket tettek közzé a választás napjáról, a különböző tudnivalókról és a jelölt ajánlás módjáról. A választópolgárok augusztus 27-étől három féle módon ajánlhatnak jelölteket, így személyesen, jelölt ajánló íven a tanácsi hivatalokban, az erre kijelölt közintézményekben; vagy levélben az ajánló és az ajánlott személy adatainak felsorolásával; vagy pedig titkosan a tanácsoknál, a kopogtató cédulához mellékelt ajánlószelvény felhasználásával. (MTI) Kikérhetnék - de nem kérik... A MOSZ véleménye ajoldigényekröl Több éve jogszabályi lehetőség van arra, hogy azok a termelőszövetkezeti tagok, akik földtulajdonnal rendelkeznek a közös gazdaságban, kikéijék a földjüket, vagy annak egy részét; ennek ellenére eddig a tagok néhány százaléka élt csak e lehetőséggel. A haszonbérleti konstrukció iránt sem nyilvánul meg komoly igény, holott erre is kínálkozik lehetőség - mondotta Zsohár András, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) titkára az MTI munkatársának azzal kapcsolatos Jcér- désére, hogy a Földművelésügyi Minisztérium illetékese részéről hivatalosan is elhangzott a bejelentés: eddig 340 ezer hektárnyi területet igényeltek vissza az állampolgárok. A titkár elmondotta; valóban van értesülésük arról, hogy főként nem termelőszövetkezeti tagok vagy nyugdíjasok részéről mutatkozik érdeklődés a földek iránt, mindenekelőtt azok akarják visz- szakapni területüket, akik másutt dolgoznak, laknak, vagy éppen már külföldön élnek, ott tartózkodnak. Számukra jelenleg nincs törvényes lehetőség a földek visszavételére, így hát az adatok összesítésének jelenleg túlzott jelentősége nincsen. A törvényt kell majd látni ahhoz, hogy megjelenjenek az igazi igények, például az örökösök vagy az egykori tulajdonosok leszármazottai részéről. Számukra a további lehetőséget a jogszabályok mutatják majd meg. A MOSZ mindenesetre alapvető fontosságúnak tartja, hogy az ^állaríjgolg^yogeg^enlősé^^la^ ján rendezzék a kérdést, hiszen a jelenlegi elképzelések szerint a tulajdonreform véghezvitele egyelőre jóformán csak a mezőgazdaság területére szorítkozna, holott az lenne kézenfekvő, hogy a reform minden vagyonra egyaránt legyen egységesen érvényes. A MOSZ sürgeti, hogy a földügyeket ne különítsék el a tulajdon más formáitól a reformnál. Azt, hogy a tagok, a tsz-ekben jelenleg dolgozók vagy éppen a nyugdíjasok miért nem élnek a földkivétel lehetőségével, Zsohár András azzal magyarázta, hogy a jelenlegi hitel- és árrendszer, valamint az értékesítési lehetőségek egyáltalán nem kínálnak olyan jövedelmet, biztonságot a földet művelőknek, hogy azok csapatostul keresnék fel a tsz- irodákat, visszaigényelve a területet. Hat-nyolcezer munkanélküli közül kétezren kapnak segélyt (Folytatás az 1. oldalról) Arra a kérdésre, hogy jelenleg valójában hány munkanélkülit tartanak számon országosan és a megyében, az előadó pontos adatot nem tudott mondani, mivel - mint hangsúlyozta - nincs meg az a fajta felmérés, vagy adatszolgáltatási rendszer, amely alapján bizonyos időpontban ki lehetne mutatni, hogy ténylegesen mennyien vannak munka nélkül. Ezért inkább becslésekkel kombinált közelítő számításokat végeznek és ez alapján próbálnak dolgozni. Az persze ma már köztudott, hisz nemrégiben a tévében, a rádióban is elhangzott, hogy országosan 38 ezer üres munkahely és 42 ezer munka- nélküli van. Ez egy regisztrált adat, ám ennél bizonyára jóval több emberről van szó. A munka- nélküli segélyben részesülők júliusban országosan 26.800-an voltak. Az előrejelzések szerint az év végéig a munkanélküliek száma megduplázódik, s ’91 végéig pedig eléri a 250-300 ezret. Ami pedig megyénket illeti: a regisztrált munkanélküliek száma egy negyedév alatt 6-8 ezer között ingadozik. Ebből kétezren munka- nélküli segélyt is kapnak. Mindezekből kitűnik, hogy kezd egyértelművé válni: a munkaerőpiaci feT szükségek mérséklése, a munka- nélküliek ellátása, az átképzések* szervezése a munkaerőszolgálati hálózat jelentős bővítését igényli. Végleges és elfogadott koncepció persze még nincs, hiányzik az anyagi fedezet is mind a munka- nélküliek ellátására, mind pedig a hálózat fejlesztésére. Az okok között - sorolta Szabó Rudolfné többek között -, hogy közeleg a hely- hatósági választások ideje, de nincs még végleges önkormányzati törvény és nem szerepel abban a lakosság foglalkoztatásának kérdése sem. Az előadó megemlítette, hogy a gondokon többek között azzal is próbálnak enyhíteni, hogy támogatják a különböző vállalkozások beindítását, valamint az átképzési rendszer teljes kiépítését. A tájékoztatón egy igazán elszomorító adat is elhangzott. Ezek szerint megyénkben a pályakezdők egyharmada ma már nem tud munkába állni. Ezek után a helyi pártok képviselői tettek fel kérdéseket, illetve különböző javaslatokkal éltek. Nagy Ferenc az MSZMP részéről egyebek közt felvetette, hogy a Ti- sza-híd építésénél is több embert lehetne foglalkoztatni és megemlítette, hogy a világkiállításhoz kapcsolódó helyi beruházások is enyhíthetnek majd a megye munkaerő-gondjain. Füle István áz MSZP-től arról beszélt, hogy szerkezetátalakítás előtt áll az ország és ez a munka- nélküliség növekedésével is együtt jár. Am a régi mechanizmusok már nem alkalmasak e probléma megoldására, de ugyanakkor újabb elképzelések, tervek sem születtek meg. így a munkaerő- szolgálati irodák legfeljebb csak "tűzoltásra" képesek, mivel országos feladatokról van szó. Ezen belül külön kiemelte, hogy az önkormányzatokra óriási feladat hárul majd. Hisz az önkormányzat érdeke, hogy úrrá legyen a gondokon, mert a munkanélküli az adott településen jelentkezik, így például adót sem fizet. Szóval az önkormányzat számára nemcsak emberi kérdés az,-hogy a munkanélküliekkel foglalkozzon, hanem gazdasági érdek is, hogy valamilyen módon befolyásolja ezt. Az önkormányzat tehát abban tud segíteni, ha munkahelyeket teremj, akár úgy is - mint az a tegnapi Új Népi- lapban már megjelent -, hogy hongkongiak települnek Szolnokra. Ezt követően Szalai Sára az SZDSZ részéről azt említette meg, hogy fontos felmérni a hiányszakmákat, s csak ezután szabad megkezdeni az átképzéseket. Ugyanakkor véleménye szerint a pályakezdők segítését is kiemelt feladatnak kell tekinteni. A fideszes Varga Mihály szerint a munkanélküliség a gazdaság általános állapotának következménye, s ha megkezdődik a veszteséges cégek felszámolása, tömeges munkanélküliséggel kell szembenézni. A feszültségek csökkentése érdekében a pártok abban segíthetnek - mondta -, ha ösztökélik a kormányt, hogy minél hamarabb dolgozzon ki megoldási javaslatokat a munkanélküliség gondjának envhítésére;_ii_i____^^^^^_ Helyesbítés A tegnapi lapunk Pedagógusüdültetés című anyagában, sajnálatos névelírás történt, munkatársunk Cseh Sándoméval, a Pedagógusok Szakszervezete megyei titkárával beszélgetett. Elnézést kérünk az inteijú alanytól és olvasóinktól. Robbanás az MSZMP sátrában Ismeretlen tettes augusztus 19- én este Szolnokon a tűzijátékot követően robbanószerkezetet dobott az MSZMP sátrába. A szerencsés véletlennek köszönhető, hogy a sátorban tartózkodók és a sátor körüli kíváncsiskodók körében a robbanást követően nem történt baleset. A Szolnok városi Politikai Érdekegyeztető Bizottság augusztus 21- én hozott állásfoglalásában egyhangúlag elítélte a felelőtlen cselekedetet. Az elmúlt időszak egyik legizgalmasabb kérdése volt, hogy az új kormány megegyezik-e a vállalati menedzsmenttel vagy megütközik velük. A kérdés a gazdaság egyik kulcskérdése. Részint azért, mert kétségkívül még mindig vannak a vállalatok élén a piacgazdaság követelményeinek megfelelni nem tudó vezetők. Részben azért, mert a vállalati szerkezetből adódóan igen erős vállalati lobby érdekérvényesítési képiességéről számos tapasztalatunk van: ezen érdek- csoportok nem egyszer torpe- dózták meg a progresszív kormányzati szándékokat, s tennék ezt nyilvánvalóan a jövőben is. De a gazdasági szempontok mellett vannak politikáik is. Az emberek igen nagy része ugyanis egyelőre nem érzi a rendszerváltást, s annak lényegét sokan éppen abban keresik, hogy a saját környezetükben mi lesz a vezetők sorsa. A menedzsment sorsán így az is lemérhető, mire vállalkozik a kormány. Enged-e a nem egy esetben demagógiával is terhes nyomásnak, s "leváltja" a vállalati vezetést, vagy a gazdasági racionalitást szem előtt tartva elindul egy olyan úton, amely egy ésszerűbb vállalati szerkezetet, s a vállalatok élén a szaktudásuk alapján kiválogatott vezetőket eredményez, függetlenül azok pártállami múltjától. Mi-lesz a mérce? A kérdés a legutóbbi napokban nyilvánosságot kapott intézkedések'nyomán eldőlni látszik. Bár a nyilatkozatok nem győzik hangsúlyozni, hogy egyetlen mérce lesz a szaktudás, a vállaVezéráldozatok A privatizáció már szeptemberben megkezdődik Először a jól működő cégek kerülnek magánkézbe (Folytatás az 1. oldalról) Lajos annyit árult el, hogy az első menetben a jól működő, jövedelmezően gazdálkodó cégeket privatizálják. Hamarosan még az idén további programok megvalósításához is hozzáfognak. így sor kerül olyan vállalatok magántulajdonba adására, amelyek monopolhelyzet- ben vannak, vagy amelyeket át kell szervezni, mert a jelenlegi körülmények között már nem életképesek. A kormány készülő koncepciója többlépcsős, viszonylag gyors privatizációt tartalmaz. Mivel meglehetősen sok nézet alakult ki ebben a kérdésben, így valószínűleg többfajta privatizációs technikát fognak alkalmazni. A jól működő vállalatok esetében járható út, hogy a tőzsdén keresztül kerülnek magántulajdonba. Azok a cégek, amelyek életképtelenné váltak, csődeljárásra számíthatnak, s ez eredményezi végül a privatizációt. A nagyvállalatokat, a soktelephelyes cégeket - a tervek szerint - szétbontják és részenként értékesítik. Mindez elsősorban állami kezdeményezésű privatizálást jelent. A kormány azonban nem zárkózik el a spontán privatizációtól sem. Tovább folytatódik a vállalati vezetés által irányított átalakulás, amelynek lényege az, hogy külföldi tőketulajdonossal társulva vegyesvállalattá alakul át a cég. A koncepció egyik újdonsága: lehetőséget kívánnak adni arra is, hogy külföldi befektetők, ha szemet vetnek egy állami tulajdonban lévő magyar vállalatra, pályázat útján megvásárolhassák. A privatizáció terén természetesen még meglehetősen sok a homályos pont, legalábbis ez derült ki a sajtótájékoztatón. A kormánynak dolgozó szakértők egy része sem ért egyet azzal, hogy a föld esetében kivételt tegyenek, és az eredeti tulajdonosok tulajdonuk egy részét visszakaphassák, míg más vagyontárgyak esetében csak kártalanítás jöhessen szóba. Ma- tolcsy György ugyanis kifejtette, hogy a kormány álláspontja szerint reprivatizációra csak a föld esetében kerülhet sor. Más, korábban államosított vagyontárgyak tulajdonosait kártalanítani fogják, ám ennek részletei még nem tisztázottak. Valószínűleg valamilyen értékű vagyonrészre szóló értékpapírt kapnak az érintettek, amiért aztán különböző termelőeszközöket, javakat vásárolhatnak, ha valamilyen vállalkozásba akarnak fogni. Kérdés azonban, hogy a jelenlegi államháztartásnak mekkora összeg áll ilyen célra rendelkezésre. Ko- pátsy Sándor, a kormány tulajdon- és privatizációs bizottságának szakértője azonban hangoztatta: minden kártalanítás vállalkozásellenes intézkedés, mert adóemelést eredményez. Tehát ha a kormány igazán vállalkozáspárti, akkor ellent kell állnia mindenféle tulajdo- nosztogatási kísérletnek. A sajtótájékoztatón is kiderült, hogy ezekben az alapkérdésekben még jelentős a nézeteltérés a szakemberek között. Többek között ez az, ami hátráltatja a privatizációs koncepció véglegesítését. Mindenesetre a bizottság résztvevői úgy foglaltak állást: reális elképzelés az, hogy az állami vagyon privatizálásra szánt részét négy-öt éven belül magántulajdonba adják. Ez a vagyon mintegy 2400 milliárd forintra tehető. A tavalyi spontán privatizáció során azonban csupán százmilliárd forint értékű vagyon került magántulajdonba, s az idén végbemenő privatizáció nagyságrendje sem lesz más. Úgy gyorsítható föl a folyamat, ha a Magyarországon működő, mintegy egymillióra tehető kisvállalkozó számára a kormány kedvező lehetőségeket biztosít, s így a tehetségesek rövid időn belül jelentős vagyont kezelő üzletemberekké válhatnak. Nagy szerep jut a külföldi befektetőknek is. Eddig mintegy 800 millió dollár értékű működőtőke áramlott az országba, s egyes felmérések szerint ugyanennyi befektetésre váró külföldi pénz van az országban, vagy a környező országok bankjaiban. Ez a szabad tőke elsősorban arra vár, hogy Magyarországon minél előbb nagy tömegben megkezdődjön az állami javak magántulajdonba adása. (MTI) ✓ Uj magyar nagykövetek fogadása a Parlamentben Göncz Árpád útra bocsátója Újonnan kinevezett, és hamarosan külszolgálati helyeikre utazó nagyköveteket fogadott szerdán a Parlamentben Göncz Árpád köz- társasági elnök, Szabad György házeinök, Antall /ózíe/kormányfő és Jeszenszky Géza külügyminiszter. A külszolgálati posztok váltása nyomán több mint húsz új misszióvezető foglalja el állomáshelyét az amerikai kontinenstől Ázsiáig. A magyar és a nemzetközi sajtó jelenlétében a Magyar Köztársaság elnöke köszöntötte a búcsúzó diplomatákat. Göncz Árpád beszédében arra kérte a nagyköveteket, hogy híven képviseljék a magyar külpolitikát, amely évek óta egyenes vonalú, kiszámítható és amelyet az ország létérdekei határoznak meg. Az ország külpolitikájának célja, hogy biztosítsa ésJcifejezze hazánk önrendelkezését,-ugyanakkor szolgálja Magyarország zökkenő- mentes beilleszkedését Európa egészének formálódó együttműködésébe. Külpolitikai törekvéseiben Magyarország a némzeti egyetértésre alapozva a térség jelenkori valóságából indul ki, a Helsinki folyamat keretében a kollektív és az egyéni emberi jogok teljes megvalósulásának útját keresi minden nép számára a határokon belül és a határokon kívül egyaránt. Kiemelt figyelmet fordít a magyar külpolitika az ország határain belül élő nemzetiségek, illetve a határokon kívül élő magyar nemzeti kisebbségek nemzetközi szerződésekkel garantált egyenjogúságára. Magyarország - mutatott rá Göncz Árpád - arra törekszik, hogy mielőbb az egyesült Európa egyenjogú tagja legye, s ennek érdekében vállalja mindazon nemzetközi kötelezettségeket, amelyek előfeltételei e tagságnak. Magyarország a közös európai biztonsági rendszer keretében keresi nemzetbiztonságát; ezt azonban nem tekinti pusztán katonai biztonság kérdésének, hanem az emberi jogok és az emberi környezet védelmének összefüggéseibe ágyazva határozza meg biztonsági igényeit. lati tanácsok majd az igazgatók újjáválasztásának módjáról született rendelkezés ezt korántsem garantálja. Sőt, a szeptember 15- ig lebonyolítandó választások több szempontból problematikusak. Ne a politika minősítsen Problematikus már a vállalati tanácsok összetétele is. Hiába vannak ott ugyanis a dolgozók képviselői, ha továbbra is részt vesznek a vállalati tanácsban a kinevezett tagok, s rajtuk kívül ott lesz az államigazgatás képviselője is, aki a kormány szempontjait érvényesíti majd. Arról tehát ilyen arányok mellett nincs szó, hogy valóban demokratikusan, a dolgozók véleményére támaszkodva válasszák meg - erősítsék meg vagy váltsák le - a vállalatok vezetőit. Ahhoz ugyanis legalább még egy dolog kellene: elegendő idő a felkészülésre. Csakhogy tart még a meleg, a dolgozók jó része szabadságon van. S mire mindenki együtt lesz, felelős, alapos felkészülésre már csak egy-két hét marad. Kétséges, mire elég ennyi idő. Igencsak problematikus az is, hogy a vállalati tanács- és az igazgatóválasztások időben egybeesnek a helyhatósági választásokkal. Ilyenformán pedig aligha kerülhető el, hogy a kétféle kampány egybemosódjon, s hogy így a vállalati élet pártharcok szinterévé váljon. Ilyenformán viszont úgy tűnik, a szakmai szempontoknak nem igazán marad helyük a vezetők kiválasztásában: arra éppúgy politikai szempontok alapján kerül sor, mint hajdan a pártállamban. Ha nem is adunk hitelt azoknak a pletykáknak, amelyek szerint egyes pártok vezérigazgatói posztokat ígérgetnek híveiknek, attól a gyakran megfogalmazott követelménytől, hogy a piac minősítse a menedzsmentet, ne pedig a politika, úgy tűnik, egyre távolabb kerülünk. Változatlan gazdaságszerkezet Holott az elmúlt évek óvatos lépései a piacgazdaság irányába egyebek között azzal az igen kedvező tapasztalattal is járt, hogy a piac jó hatással van a vezetésre. Egyrészt az elmúlt évtizedben, márcsak az igazi nagy iparbárók egy részének kiöregedésével is megindult egy erőteljes átalakulás a vállalati vezetők körében. A párttagkönyvért vezető állást kapott igazgatók helyett jól képzett, s mindinkább •alkalmazkodni, a piaci viszonyok között is gazdálkodni képes emberek kerültek sok helyen az első számú vezető helyére. S a vállalati átalakulások során is folytatódott ez a szelekció - ha a pártállami vezetők egy része valóban át is mentette magát, a stafétabotot egy újabb nemzedék vette át, akiknek kisöprése aligha használna a gazdaság további fejlődésének. Ésszerűbb lenne tehát továbbra is a piacra bízni elsősorban a vezetők megméretését - ehhez azonban azt kellene vállalni, hogy a kormány erőteljesebb lépéseket tesz a piacgazdaság irányába. Közérzetlavító cserék Egyelőre azonban nem ez, hanem ennek éppon fordítottja érzékelhető: az elmúlt időszak számos intézkedése a centralizációt erősíti. Egyelőre nem indult meg a vállalatok privatizálása, nem történtek határozott lépések gazdaságtalan, fizetőképtelen vállalatok felszámolására - a nyilván- sosságra hozott listán például igazi nagy hal nincs, hanem főleg középvállalatok vannak - nem kezdődött meg a merev nagyvállalati szerkezet szétbontása. Mindebből viszont az következik, hogy a gazdaságot nehezítő nagyvállalati szerkezet lényegében nem változik, csak az abban szerepot játszó személyek változtatására vannak meg a lehetőségek, s arra is elsődlegesen politikai, nem pedig gazdasági, piaci szempontok alapján. Végső soron tehát a vezetőcserék nem a gazdasági hatékonyságot javító lépésként, hanem elsősorban közérzetjavító politikai intézkedésként fognak megvalósulni. Aminek azonban túlságosan nagy az ára. Kozma Judit
