Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-18 / 113. szám
1990. AUGUSZTUS 18. 3 • • "Uvegház-hatások" Szajolban A magánvállalkozónak megéri Szűkebb pátriánk nem tartozik a nagy zöldség- és gyümölcstermesztő hagyományokkal rendelkező megyék közé, ez azonban a mostoha talajadottságoknak és a száraz éghajlatnak is tulajdonítható. Ennek ellenére gombamód szaporodnak megyénkben is a primőrárut és a különféle virágokat védelmező fóliasátrak, illetve üvegházak, többnyire a ház körüli kertekben és a magán- gazdaságokban. A hetvenes években több termelőszövetkezet is megpróbálkozott intenzív zöldség- és virág- termesztéssel, több-kevesebb sikerrel. A rákóczifalvi Rákóczi Tsz szajoli kerületében 1976-ban kezdték el az üvegházi növénytermesztést hat hektáron. A telep azóta elöregedett, műszakilag elavult, és az energiaárak növekedése arra késztette a termelőszövetkezet vezetőségét, hogy valamilyen megoldást keressen. Szóba jött a bérbe adás és az értékesítés is. A növényház éppen szabadságát töltő vezetőjétől, ifj. Bereczki Lászlótól otthonában érdeklődtem a telep jövőjéről. A rekonstrukcióra nincs pénz- A növényház kazánjainak műszaki vizsgája lejárt - kezdte -, és felújításra szorult az egész telep. Ezért az üvegházak gyártásában nagy tapasztalatokkal rendelkező szombathelyi Kertész Tsz szakembereivel készíttettünk egy szakvéleményt, amelyből kiderült, hogy a növényházak teljes rekonstrukciója mintegy 60-70 millió forintot igényelne, erre pedig természetesen nincs pénz. Ezek a növényházak holland típusúak, bolgár gyártmányúak, és ma már teljesen korszerűtlenek. Alapvető hibájuk az, hogy a fűtőcsövek a növényház teteje alatt futnak, nem a termesztett kultúrák közelében.- Ez azt jelenti, hogy a telep már az építés idején is elavult volt?- Igen. A tizenkét házat célszerű lett volna egybeépíteni, hiszen így külön-külön fűtve őket lényegesen magasabbak a termelési költségek. Igaz, amikor a telep készült, akkor ezeknek a költségeknek csupán a 20 százalékát, de jelenleg már több mint 60 százalékát teszi ki a fűtés. Nem tudom, van-e erkölcsi alapom kritizálni a tervezőt, de például a közműalagút nincs leszigetelve, és még számtalan hibát sorolhatnék. Hiányzott a vállalkozó- Amikor mindez kiderült, megpróbálták belső vállalkozásban hasznosítani az üvegházakat?- Nem akartunk egyből túladni a telepen, ezért meghirdettük. Vállalkozóknak egy fél hektár területű üvegházat 300 ezer forint éves díj fejében, a téesztagoknak pedig évente 150 ezer forintért adtuk volna bérbe.- Ez bizony jutányos árnak tűnik, és még így sem volt rá jelentkező?- Tavaly tavasszal egyetlenegy akadt, de a házat a benne levő elültetett növényekkel kérte, amit mi nem tekinthettünk tárgyalási alapnak. A kedvező bérleti díjért a gazdálkodónak vállalnia kellett volna az üvegház állagmegóvását, és gondoskodnia az egyedi fűtésről. Miután tehát nem volt vállalkozó, ezért döntöttünk az üvegházak eladása mellett.- Eddig hány házat értékesítettek?- A tizenkettőből már kilencnek van gazdája, háromban pedig mi termelünk, amelyekben hőlégbefúvásos rendszert képzelnénk el. Ugyanis akkor is fűteni kell a házakat, ha nem termesztünk bennük semmit, mert különben a vastag hótakaró alatt összeroppan az épület szerkezete. A fél hektár területű házra másfél millió forintért megvásárolható az előbb említett fűtési rendszer, amellyel egy gombnyomással leolvasztható a hó az üvegházak tetejéről.- Milyen foglalkoztatási gondok jelentkeztek a házak eladását követően, és hogyan sikerült rendezni az ott dolgozók sorsát?- Két év óta folyamatosan felére, 50 főre csökkent az alkalmazottak száma. A zömében női dolgozóknak állást ajánlottunk a cipőüzemünkben, de csak egy munkásnő jelentkezett, ő is takarítónőként. Többségük, akiknek szakmájuk volt, el tudott helyezkedni. Húsz-huszonöt dolgozónknak felajánlottunk munkahelyet a hamarosan beinduló szolnoki Kinderto- jás-üzemben, ahol a gyerekek által jól ismert apró játékokat "szerelnék" össze. Akik átmennek ebbe az üzembe dolgozni, azoknak egy évig fenntartjuk a téesztagságát.- Hajói tudom, több vállalkozó is szemet vetett a szajoli növényház telephelyére.- A tejipartól megkerestek azzal, hogy francia jellegű sajt gyártását kezdenék meg a telep egyik épületében. Ha a szennyvíz elvezetését vagy tisztítását meg tudják oldani, akkor odahozzák a technológiát és a dolgozóinkat is foglalkoztatják.- Egy osztrák traktorkereskedő telephelye ott van a növényház mellett. Ő még nem érdeklődött a terület iránt?- Hallottam erről is. Egy sport- és szabadidő központot képzelne el, de úgy, hogy egyúttal gazdálkodna is.- Ezt hogyan érti?- A zöldövezetben golf- és teniszpályákat építene, de emellett faiskolát is létesítene. Ez azonban ismereteim szerint még csak ötlet. Az viszont biztos, hogy a növényház környéke ideális hely infrastrukturális szempontból komolyabb ipari létesítmények számára. A több, mint 10 hektáros területet már meghirdettük, de eddig még nincs jelentkező. Szegeden nyereséges, Szajolban nem A szajoli növényház irodaépületében beszélgetésre kértem Faragó Lászlót, a szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezet műszaki vezetőjét, aki a Privi Kft. ügyvezető igazgatójaként megvásárolt két üvegházat.- Elárulná, mennyi pénzért vásárolták az üvegházakat, és hogyan fogják hasznosítani a műszakilag elavult épületeket?- Egy házért áfával együtt 3 millió 750 ezer forintot fizettünk. Két házat vettünk, ezeket lebontjuk, elszállítjuk, és Szegeden újra felépítjük. A téesz már nem bírta rentábilisan üzemeltetni azokat, és ennek szerintem több oka van. A telepnek a tervezőjét a leg- szívesebben elzavarnám, mert maga az építési koncepció is alapjaiban hibás. Építettem Szegeden egy ugyanekkora telepet, de nem különálló blokkokban, hanem az egész üvegház egyben, hat hektárként üzemel. Ha lenne elég pénzünk, nemcsak két házat vettünk volna, hanem az egész telepet. A most vásárolt épületeket összeépítem, egy teljesen új fűtési rendszert tervezek bele, amely termálvízzel üzemel. Emellett lefaragom azokat az óriási általános költségeket, amelyek egy téeszben árbe- vétel-arányosan 20 százalék körül mozognak. Kívülállóként állítom, hogy a Rákóczi Termelőszövetkezet helyében én nem adtam volna el a telepet. Az általunk vásárolt két üvegház azonban minden kétséget kizáróan nyereségesen fog üzemelni. Laczi Zoltán Szabad György: '’Történelmi vállalásunk, hogy a demokrácia ne csak vendég legyen" Beszélgetés az Országgyűlés elnökével Az ember számos tevékenységét diktálhatja parancs. Utasításba adható, hogy mikor mit kell ünnepelni. A mostani nemzedék ily módon tanúja volt, hogy az ideológia zavarba került, amint a lélek naptára jelezte a történelmi emléknapot. Voltak tehát átértelmezett ünnepeink, mint például augusztus 20. Nevezhették azonban bárminek, az volt, amit a magyarság nemzedékről nemzedékre hagyományozott; a nagy király életműve nem foglalható aktuál- politikai keretbe. Dr. Szabad György, az Országgyűlés augusztusban megválasztott elnöke, történész, ezt hangsúlyozta az ünnep alkalmából adott interjúban. Szent István ünnepe kötelez- Augusztus húszadika az a nap, melyet Magyarországon legelőször nyilvánított ünneppé törvény. Ez a döntés közel 900 éves. Szent László király idejében, 1092-ben a szabolcsi zsinat - ez gyakorlatilag országgyűlést jelentett - tette kötelezővé a Szent Király ünnepének megtartását. 1222-ben pedig az Aranybulla arról a királyi kötelezettségről szól, hogy ezen a napon a király Székesfehérvárott ülje meg az ünnepet, ahová minden tisztségviselő, sőt minden nemes - hiszen ez még a kiváltságok világa volt - elébe járulhasson, és vitás ügyeikben az uralkodó igazságot oszthasson. A törvény kimondta, hogy ha az uralkodó akadályoztatása folytán ezen nem vesz részt, akkor helyette a nádorispán tegye. Tehát olyan, kezdetben inkább egyházi jellegű, de hamarosan világi szerephez jutó, az állami életben nagyjelentőségű ünnepről van szó, melyet - legyünk büszkék rá! - 900 éve ül meg a magyarság. Mindehhez hozzáteszem, hogy jövőre lesz száz esztendeje, hogy a magyar Országgyűlés munkaszüneti nappá változtatta augusztus húszadikát. Olyan nap ez, amelyen indokolt, hogy államalapító királyunkra, igazságosztó királyainkra és ország- nagyjainkra emlékezzünk! S arra, hogy mindenre, amit teszünk, hogy jól tegyük, a múlt is kötelez, hiszen István király óta alig 33 nemzedék váltotta magát ezen a földdarabon. Tehát minden egyes nemzedék elkötelezett a múlt, a magyar nemzet fennmaradása iránt, de még inkább a jövő iránt. Mert ha mi nem mentjük át legjobb hagyományainkat a jövőnek és ha nem teremtünk új hagyományokat, mit örökölnek utódaink? A legfontosabb teendőnk, hogy a demokrácia, melyért 200 esztendeje harcolnak a magyarság legjobbjai, ne csak vendég legyen Magyar- országon, amint volt 1848-49-ben, 1918-ban, 1945-46-ban, 1956-ban, hanem a mi történelmi vállalásunk eredményeként örök kísérője legyen nemzetünk életének.- Elnök úr, Ön történész, hogyan látja, mit tart fontosnak az elmúlt hónapok sorsdöntő változásaiból?- Államalapító királyunk ünnepe kapcsán én azt tartom a legfontosabbnak, hogy a magyar állam életének a megújításáért folyik a küzdelem. Ennek a megújulásnak az a tartalma, hogy a parancsok kormányozta ország helyébe a törvények kormányozta ország lépjen, hogy Magyarország sorsát ne önkény határozza meg, hanem a népakaratot érvényesítő képviseleti rendszer, amely törvényes úton mindig megújítható, az alkotmányosság követelményei szerint.- A pártállam letűnésével eufórikus állapot volt tapasztalható. Ennek a szükségszerű elmúlásával, a hétköznapi gondok közepette lát-e lehetőséget, hogy a politizálásról leszoktatott nép követni tudja azokat a vitákat, amelyek itt a Házban zajlanak sorsunk jobbításának jegyében? A rendszer önmagát fogja igazolni- Úgy gondolom, hogy az eufória, a mámor nem lehet olyan közeg, melyben a közélet tartósan létezhet. Természetesnek tartom, hogy a hétköznapi figyelem alapján alakul ki a nép véleménye. Azt remélem, hogy népünk józanul fogja figyelni a fejleményeket. Nem a mámor visszatérésére gondolva, de nem is amiatt, mert olyan gyermeteg lenne, hogy föltételezné: a több mint négy évtizedes diktatúra után azonnal teljesülhet minden demokratikus remény. Ha már azt elérjük, hogy ez a figyelem józan, sokat elértünk. Azt ugyanis követni fogja a gondos mérlegelés. Észre fogja venni, hogy a parlamenti viták, a politikai életet általában jellemző nézetkülönbségek, a szokatlan összecsapások döntően nemzetféltésből, jó szándékból erednek, és azt célozzák, hogy ne egymás legyőzése, hanem meggyőzése révén szülessen a törvényhozói döntés. Ha a figyelem elvezeti a népet ahhoz, hogy a különféle álláspontokat mérlegelje, akkor remény van arra, hogy a döntések többségével a nép is egyetért.- Mi történik akkor, ha nem ért egyet?- Fennmarad a lehetősége, hogy korrigáljon a következő választáson, hiszen a demokrácia javításának ez a békés, az alkotmányos útja. Akkor majd megint a kezében lesz a döntés, de ez már nem lesz annyira alkalomszerű, mint a mostani választásokon. Ugyanis ha jól figyelt és jól mérlegelt, akkor az ország- gyűlési ciklus leteltével már tudni fogja, hogy miért arra a képviselőre szavaz, akire szavaz. Miért arra a pártra voksol, amelyiket előnyben részesít. A rendszer önmagát fogja igazolni: abban is, hogy az egyenes folytatást kínálja és abban is, hogy a változtatás lehetőségét biztosítja. A demokráciának azonban két fontos pillére van. Létezik a többség bizalmát élvező felelős kormány, amely az Országgyűlésnek tartozik felelősséggel. Hiányzott azonban a harmadik pillér. És ez a helyi önkormányzatok demokratizálása. A harmadik pillér az önkormányzat- A parlament az utolsó, hosszúra nyúlt ülésén elfogadta az önkormányzati törvényt. A szeptember végi választásokon érvényesül majd a hatalom - a helyi hatalom - megszerzésének eddig nem gyakorolt módszere. Ön az imént a demokrácia meggyökeresedéséről beszélt, a parlament aspektusából; mit jelent mindez az önkormányzat helyi értelmezésében?- Az ország kormányzását a parlamentnek felelős kormány látja el. Vannak azonban olyan helyi igazgatási feladatok, amelyeket, ha a központra bízzuk, olyan kockázatot vállalunk, hogy elszakítjuk attól a közegtől, ahol a szabályozásra ténylegesen szükség van, és a környezetismeret is adott. A helyi jogszabályok alkotásához helyi önkormányzati szervek kellenek: megyei közgyűlés, városi elöljáróság, falusi-községi elöljáróság. Hangsúlyozni kell azonban, hogy sem az országos, sem a helyi szinten választottakat politikai felelősségük mellett semmilyen választás sem menti fel a jogi felelősség alól. A politikai felelősség a kormány esetében azt jelenti, hogy az Országgyűlés előtt számol el, s ha magyarázatát a többség nem fogadja el, megbuktathatja a kormányt. Ilyen felelősséggel tartozik az önkormányzat minden tisztségviselője is. Jogrendszerünk, a magyar demokratikus igazságszolgáltatás gondoskodik arról, hogy a megtévedt köztisztiviselő a polgármestertől a köztársasági elnökig védve legyen a zaklatásoktól, de arról is intézkedik, hogy indokolt esetben bármelyikük bíróság elé állítható legyen. Ezért is van, hogy a vádat képviselő legfőbb ügyészt, a népakarat legfőbb letéteményesét az Országgyűlés választja; meg is tette. Ezért van, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét is a parlament választja; megtette. A jogrendszerről szólva itt emlékeztetek rá, hogy a többség dönt, de a kisebbségjogainak sérelme nélkül! Ez azt jelenti, hogy az alkotmány minden egyénnek és minden, az egyénekből önként formálódó közösségnek a jogait biztosítja, nemre, vallásra, nemzetiségre, etnikumra való tekintet nélkül. Ezekben az alapvető jogokban a többség nem sértheti a kisebbséget! Jogrendszerünk biztosítja, hogy az esetleges jogsérelmekkel szemben bárki megtalálja a jogvédelmet. A többség érvényesítheti akaratát, de nem foszthatja meg a kisebbséget, vagyis az ellenzéket attól, hogy szabadon, tisztességesen bíráljon. A többség akaratának érvényesülését a kisebbség nem akadályoztathatja, ám a többségnek biztosítani kell mindazokat a politikai feltételeket, amelyek a demokrácia alapelvét a gyakorlatban megtestesítik. Nevezetesen azt, hogy a nép döntése alapján a kisebbségből, törvényes formák között, többség lehet, s a többségből pedig kisebbség. "A többség, velem együtt, kezdő"- Professzor úr, Ön az egyetemi katedrát cserélte fel a parlament elnöki pulpitusával. Ott a hallgatók szerették és tisztelték, nem tűnődött el azon, hogy voltaképpen hallgató korú honatyák érdes, netán tiszteletlen hangot ütnek meg?- Alakuló intézményben működünk, ahol a többség, velem együtt, kezdő. Ilyen körülmények között össze kell kö- szörülődnünk. Ez az egyik mozzanat. A másik: én tanárként sem álltam tekintélyelvi alapon, a Ház elnökeként sem. Amit biztosítani szeretnék, az egyedül az, hogy az Országgyűlés minél jobban ellássa jogszabályalkotó feladatát. S hogy segítsem azokat a képviselő- társaimat, akiknek talán lehetőségük van arra, hogy a jelenleginél többet tegyenek ennek érdekében. Ha azonban lenne olyasvalaki - és nincs okom feltételezni, hogy ilyen van -, aki fontosabbnak tartja a magamutogatást, az önreklámot, pártja céljainak a közcélok fölé emelését, azt megpróbálnám a házelnök számára adódó eszközökkel a jogszabályalkotás útjára terelni. A kisebb-na- gyobb nézeteltérések nyilván az össze- köszörülődés hiánya miatt fordultak elő. Öröklött házszabályokkal dolgozunk, amelyek még az egypárti parlament testére készültek. A lényeg, hogy az Országgyűlés május óta annyit produkált, amennyit kevés parlament mondhat el ilyen rövid idő alatt.- Végül egy személyes kérdést engedjen meg. Össze tudja egyeztetni az itteni tevékenységét a történész-kutató munkájával? Egyáltalán van ideje, hogy folytassa, amit kutatóként eddig végzett?- Nagyon nehéz pontot érintett, mert azt kell mondanom, hogy nem. Nem tudom folytami, mert az ember életszakaszai sajnos nem úgy váltják egymást - hogy egy volt tanárom mondatát idézzem -, mint az őrtálló katonák: az egyik jön, szalutál és átadja a helyét. A munkaidőm pillanatnyilag úgy oszlik meg, hogy 95 százalékot foglal le a parlamenti tevékenység és csak 5 százalék marad a vállalt, egyéb kötelezettségeim teljesítésére. Az egyetemen fizetés nélküli szabadságot kértem az Országgyűlés megalakulásának napján. Már csak néhány órát tartottam, elbúcsúztam hallgatóimtól, akiket nem hagyhattam cserben. Az említett öt százalék ezt jelentette, részben meg azt a munkát, amit a nyomda vár.- Professzor úr, köszönöm a beszélgetést! Király Ernő Az üvegházak lebontásuk után új életet kezdenek Szegeden, Szentesen és Csepelen. Fotó: Mészáros János
