Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-18 / 113. szám
4 1990. AUGUSZTUS lí Néplap Szombati jegyzet Főnökök Neandervölgye Még mielőtt e jegyzet megírásához fogtam volna, néhány vállalatvezető ismerősömnek feltettem a kérdést: szerintük ki a menedzser? S bármily furcsán is hangzik, a válaszolók szinte kivétel nélkül más-másképpen deffiniálták fogalmát. így aztán nem volt nehéz megállapítanom, hogy menedzser-ügyben errefelé bizony még ma is túl nagy a bizonytalanság. A köztudatban fogalma a rátermett, az árutermelő gazdaság piacain jól tájékozódó vezetőnek felel meg. A vezetéstudomány és a szervezés szakemberei szerint viszont épp ellenkezőleg: a vállalkozás a cégek első embereinek feladata, míg a menedzser a fejlett országok gyakorlatának megfelelően középszintű vezetőként működteti, intézi a vállalat ügyeit. Már csak azért is, mert a menedzser, a manage, az "intézni" szóból ered, s a nyugati gazdaságokban valóban intézői, működtetői teendőket látnak el. Ez persze nem jelenti azt, hogy a középszintű vezetők munkájában nem jelenik meg a vállalkozói jelleg is. Különösen akkor, ha valamilyen módon érdekeltek a nagyobb haszon elérésében. S itt, ezen a ponton már a tulajdonviszonyok kérdéséhez jutunk el. Nos, ezzel kapcsolatban ma már világos szándék rajzolódik ki a tulajdonos, a vezető, és a munkavállaló teendőinek szétválasztására, s ezen belül a tulajdonos és az államapparátus elkülönítésére. Ez nagyon fontos, mert a menedzseri szerep kialakításának lényegi feltételéről van szó, legalábbis az árutermelő gazdaságok klasszikus modellje szerint. A probléma lényege tehát az, hogy legyen tulajdonos, legyen hosszútávú vagyonérde- keltséggel rendelkező gazda. Ezt mutatja a gyakorlat is, hisz ha megvizsgáljuk a fejlett nyugati piac- gazdaságokat, azt találjuk, hogy a menedzserek ma már gyakran szivárognak be a "kemény" tulajdonosi magba. Igen ám, csakhogy ebből számunkra az következik, hogy egyre nehezebb elhatárolni egymástól a tulajdonosi és a menedzseri szerepet. Gazdát keresünk tehát, s miközben egyesek amiatt aggódnak, hogy a vezetők miként lesznek képesek helytállni a vegyesgazdaság piaci feltételei között, mások az átalakulási törvényt orvul kihasználó, kijátszó, sőt megkerülő menedzser-burzsoázia tulajdonszerző és hatalomátmentő kísérleteit dramatizálják. Nem véletlen az ilyetén való fogalmazás, ugyanis a vétójoggal felruházott vagyonkezelő szervezetek felállítása többek között azt a célt is szolgálja, hogy valódi kockázat nélkül ne lehessen semmiféle tulajdonhoz sem jutni. A majdan kialakuló önkormányzati tulajdon és annak bővítése pedig minden bizonnyal a tulajdonok feletti közvetlen rendelkezés tartományát kívánja kiteijeszteni. Persze mindkét esetben határozottan törekedni kell a menedzserburzsoázia üzelmeinek meggátlására, melynek lényege a hatalom átmentése, vagyonná konvertálása olyan módon, hogy abból az állam egyetlen fillért se lásson. Csakhogy innen megint soijáznak a kérdések. Mitől lesz jobb tulajdonos az eddigi államnál a vagyonkezelő szervezet? Mi a biztosíték arra, hogy nem alakul ki belőle a régóta ismert középirányítói szervezet? Mi teszi gazdává őket? S az is könnyen előfordulhat, hogy az önkormányzati tulajdon az emberek igényeinek nyomása alá helyezi majd a gazdasági racionalitást. Csakhogy lehet-e gazdálkodni népszavazásos alapon? V ___________________________ H isz előttünk a példa: a lengyel népszavazás az árakról és a gazdasági reformról, megbénította a reformot, ám semmi hatással sem volt az árakra. Szóval, úgy tűnik, hogy a sokat emlegett tulajdonreformtól azért sem várható automatikusan a menedzserszerep tisztázása, mert manapság igen különböző hatalmi struktúrák alakulnak ki még azo: nos tulajdonformák mellett is. így esetenként nagyobb döntési szerepe lehet például annak az embernek, aki nem tulajdonos ugyan, de több információval rendelkezik, vagy éppen meghatározott pozícióban ül. Mindenesetre egy tény: a menedzserekre tetszik vagy nem, egyre inkább szükség lesz. S ami képzésüket illeti: ahelyett, hogy azt tanulmányoznák, amit a vezetők valóban végeznek, és kimutatnák, hogy bizonyos technikák miként működnek a gyakorlatban, nos, a különböző publikációk a legutolsó divat szerinti technikai, módszertani megoldásokra beszélik rá a vezetőket, mert hogy azok olyan elegánsan ésszerűek. S bizony gyakran az egyetemek, a főiskolák is ugyanezt teszik. Sokak szerint a tréningek javarésze különböző módszerek halmazai, a környezetből kiszakítva, mindenféle gyakorlati, működési tapasztalat nélkül. S ha valaki valóban ezekről érdeklődik, hamar megkapja a választ: a gyakorló vezetők e neandervölgyi közegében lehetetlen alkalmazni korszerű módszereket. Pedig égetően szükség lenne rá, már csak azért is, mert a menedzser nem más, mint a vezetési folyamat specialistája. És ma már Európa nagyvállalatait is a jól öltözött és szépen fésült ötvenesek helyett olyan negyven, sőt harmincas éveiben járó "laza stílusú" vezetők tartják kézben, akik elődeiknél jóval kevésbé hajlanak a formális, bürokratikus irányításra, többször fordulnak munkatársaikhoz, hajlamosak a "menj közibük" módszerrel vezetni, s ugyanakkor átvitt és a szó valódi értelmében is jobban beszélik mások nyelvét. Ezek a sajátosságok nemcsak elődeikkel, de a szocialista nagyvállalatok vezetőivel összevetve is enyhén szólva szembetű- nőek. Persze az is igaz, hogy ők nem nálunk tanulták a vezetés csínját-bínját. E téma egyik hazai szaktekintélye szerint a menedzseri tevékenység tartalmához akkor jutunk közelebb, ha először és legfőképpen alaposan megfigyeljük, mit is végeznek valójában. A menedzseri munkával foglalkozó tudományterület sajnos ma még csak gyermekkorát éli, és rég megírt könyvekből imádkozik. Fejlődése attól függ, hogy tudnak-e tanulni a leckéből. Vagyis: kiindulni a gyakorlatból, felfedezni, ami ott történik, aztán elsajátítani, leírni mindent, s ellenőrizni a tanultakat. Ez azért is fontos, mert általában a magyarországi vezetőképzés a maga központi tematikáival sokáig nem azt oktatta, amit a vezetők nem tudtak, hanem amiről valakik azt gondolták, hogy nem tudják. Az egyetemek, főiskolák is specialistákat képeznek, valamint olyan fiatalemberekkel foglalkoznak, akiknek gyakorlatilag semmiféle vállalati tapasztalatuk sincs, így vezetői alkalmasságuk megállapíthatatlan, s ezért vajmi kevés haszonnal jár. Pedig még egy atlétát - legyen bármilyen sportágról is szó - sem fognak edzésbe alapvető alkalmasságának, tehetségének megállapítása nélkül. Az tény, hogy sok mindent lehet tudni és oktatni ma már a vezetésről, a jó az lenne, ha azokkal tanítanák meg, akik azt használni is tudják. Pénteken délután szokatlan, de kellemes muzsika lepte meg az MMIK előtti téren a járókelőket. A budapesti Hit Gyülekezete zenés evangélizációjával, örömüzenetével Jézus Krisztus megismerésére hívta az embereket. Sajnos a hirtelen jött zápor az eredetileg is érdeklődőt mind elriasztotta, úgyhogy a szervezők a program megismétlését fontolgatják. Fotó: Mészáros Szélárnyékban Nem tudom, hogy lehet egy ilyen fehérszőrű pulinak azt a nevet adni, hogy Lady. Nem mintha számára nem lenne mindegy, hogy minek titulálják. Árgus szemmel figyeli a hajdani kompátkelőhely gazzal benőtt, elhanyagolt térségét, ami számára bizonyára paradicsomi állapotot jelent. Hol egy egeret zavar, hol a csirkét tépázza - amíg nem kap a füle közé.- Már a kutyák névadásában, s már falun is tükröződő a nyugati orientáció - jegyzem meg, de Herczeg Istvánné, az öreg halász felesége legyint erre:- Nem sokat törődünk mi a politikával. A legutóbbi népszavazásra sem mentünk el.- Mert annak hatása nem érinti közvetlenül magukat - próbálok vele vitába szállni. - Meg aztán a helyhatósági választásokat tekintve még szélárnyékban van a politikai élet. Nyugodtan ül a kiskapu elé tett sámlin. Tekintete végigpásztázza a szűzies érintetlenségében fenséges Körös-kanyart, s csendesen mondja:- Nézze, mi szegény emberek voltunk mindig. A földosztáskor kaptunk öt hold földet, azt vittük a téeszbe. Mit követelnénk vissza? Nem úgy vagyunk, mint az egyik falunkbeli, aki több mint száz holdja visszaadására számít, pedig már kilencven éves, megroggyant vénember. Azt mondja, ne féltsük őt, majd megműveli a földjét valaki. De hát ki akar ismét cseléd lenni? Megegyezünk abban, hogy a földkérdést majd eldöntik "odafent". A helyieket viszont helyben kellene.- Ugye milyen szép ez a part? - kérdi a néni. - Nézze, ott, a kanyarban azt az erdőrészt. A jeges ár háromszor is kitördelte a csemetéket, de most már nem bírna velük. Tetszik ez a rész a külföldieknek is, meg-megállnak, rövid időre sátort vernek, de aztán gyorsan továbbállnak. Nem is csodálom, hiszen nagyon elhanyagolt a környék. Velünk átellenben embermagas dudva borít egy kertet is. Milyen gazda az ilyen? - meditálok. Herc- zegné mintha ellesné gondolataimat:- A tanács telke az. Ha annak rendbentartásáról sem gondoskodik, hogyan törődne a megye legszebb faluvégének gondozásával, esetleg társadalmi összefogással történő szépítésével? Vagy már úgy van vele, hogy majd foglalkozik vele az önkormányzat? Rendelőintézet helyett ambulanciát A csépai orvosi rendelőben pillanatnyilag nincs beteg. Dr. Surá- nyi Lajos körzeti orvos a művelt ember udvariasságával fogad, bár fenntartása ismeretlenül is érezhető:- Megjártam már egy újságíróval. A cikkben nem ismertem arra, amit mondtam. Nyugtatgatom, mondván, hogy mindkettőnk számára jobb lesz, ha a riportban visszatükröződnek gondolatai. Ebben az esetben az, hogy mit vár az önkormányzattól?- Azt, amit 1985 óta szorgalmazok, amit most is javaslok az MDF-nek. Nevezetesen azt, hogy a rendelőintézeteket a kórházak ambulanciájává kellene átszervezni. Egyszóval a kétlépcsős, fejlett egészségügyi rendszert kellene kialakítani. Ez az egész egészségügy alapja. A rendelőintézet jószerével csak pillanatfelvételt nyújt. Az érdemi kezelés a körzetben és a kórházban van, mivel ezeken a helyeken több idő jut a betegekkel való foglalkozásra. Nem a szakrendelés ellen tiltakozom, hiába sütik rám régóta ezt, csupán az egészségügyi rendszer korszerűsítését szorgalmazom akkor, amikor azt mondom, hogy a rendelőintézeteket a kórházak ambulanciájává kell tenni. Ismételten szólva: a betegnek alapvetően két orvosa van: a körzeti és a kórházi, mert folyamatosan csak ők tudják megfigyelni. Szerintem a rendelőintézetek felállítása ezért zsákutca volt.- A körzeti orvosi rendelők korszerűsítése érdekében mit vár az önkormányzattól?- Nem lehet kategórikusan kijelenteni, hogy erre vagy arra van szükség. Minden attól függ, hogy milyen szakos a körzeti orvos. Más felszerelés kell természetesen egy sebésznek, s más egy belgyógyásznak. A lényeg az, hogy mindegyikük zavartalanul végezhesse szakmai munkáját. Fürdésre sem jó Országszerte keresni kell szebb portát a tiszakürti arborétum bejárójánál. Szemben a megboldogult Papi Lajos szobrászművész által készített egyszerű-nagyszerű kút- nál csobog az ártézi víz, a másik oldalon mesebeli fák susognak, ritkaságszámba menő madarak csivitelnek. Az éden szigete ez - ha csak a látványra koncentrálunk. Keresztes Lászlónénak és Molnár László- nénak, a bejárat két őrzőjének azonban már megszokott a látvány, őket inkább a napi gondok foglalkoztatják.- A tanáccsal megvagyunk, nincs kapcsolatunk vele - mondja Keresztesné, amikor a község irányítására terelődik a szó. Ám rögvest kitűnik, hogy ha áttétételesen is, közük van és közük lesz a község irányításához, ha másként nem, hát szenvedő alanyként:- Az a bajunk, hogy nincs jó ivóvizünk - legalábbis a fél falunak nincs - folytatja Keresztesné. - A szomszéd községben fúrtak kutat, onnan kapjuk az ivóvizet. De milyent? A sok klórtól olyan, mint a tej, és büdös, mint a dög. Főzéskor olyan lesz benne a hús, mint a vörös rongy. Csecsemőket nem tanácsos abban a vízben fürdetnei.- Volna itt víz - teszi hozzá Mol- námé -, csak másként oldották meg a fejesek. - Ráadásul tizenötezer forint volt az alku a vízórával együtt, s majdnem húszezer lett akkor is, ha a bekötőárkot maga ásta az ember.- Nekem két telkem volt - folytatja Keresztesné. - Megtermett a másikon minden, de el kellett adnom, mert a 4.500 forintos nyugdíjamból nem tudtam a két telekre eső költséget kifizetni. Még szerencse, hogy a téesz egyik ártézi kútját is bekötötték a községi vezetékrendszerbe, s a falu egyik része annak vizéből ihat. Az arborétum bejárata mellett van a kertész szolgálati lakása. Tálas Lászlónak, az első lakónak nem sok öröme telt a szemre igen tetszetős, több szobás épületben.- Kifagytak belőle - magyarázza Keresztesné. - Az építéskor ellopták a szigetelőanyagot, nem ellenőrizte senki, s ezért olyan hideg az épület, hogy kibírhatatlan. Tálasék ezért is építettek. Hallgatom, hallgatom őket, s azon gondolkodom: mi lenne, ha úgy éreznék, hogy közük van saját falujuk közös dolgaihoz? Nem csak igével él az önkormányzat- Ha nem születnek megfelelő törvények, nem sok jövőt látok az önkormányzatban - vélekedik Sipka Mihály, aki nemcsak a Lakitelki Szikra Tsz-ben, hanem saját falujában, Tiszaugon is villanyszerelő A közélet iránt érdeklődő ember Tagja a Tiszaugi Községi Tanácsnak és az MDF helyi szervezetének is.- Községünknek nem sok szavj volt eddig. Ennek tudható be az is hogy az itteni Holt-Tiszát az alpá- riak "művelik". Jó lenne, ha Tisza- ug kezelésébe kerülne. Az önkormányzat csak akkor tudja majc fenntartani magát, ha megfelelt! bevételekkel is rendelkezik. Vannak olyan épületeink, melyek hasznot hozhatnának. A Pegazus Szállót például csupán könyvjóváírással vette át az áfész. Végül egy pesti kft. vette meg, de nem fizeteti érte. Ebek harmincadján van, lelakatolva áll. Másként kell gondolkodnunk mint eddig. Korábban nem voll fontos, hogy életképesek legyenek a kisközségek, a megye úgy-ahogy eltartotta őket. Csak a hivatali érdekek domináltak, nem a lakosság állásfoglalása. A regionális vízmüvet például a fene sem akarta de arra volt állami támogatás. Pe chünk volt, elöregedett a csőhálózatunk, felújítására saját erőbő! nem vállalkozhatott a község.- És ami a jövőt illeti?- Olyan ember kellene a község élére, aki tudna valamit tenni és lehetőségei is volnának.- Kire gondol? Vállát vonva titokzatosan elmosolyodik:- Több jelölt is van... Azt mondják, kisközségekben társadalm: munkában is be lehet tölteni ezt í tisztet, de ha az önkormányzatnak gazdálkodnia kell, akkor az égés; embert kíván. Ha úgy döntenek: jé oda egy korkedvezményes régi vezető is, akkor mi változik? A kulcs: az önállóság Berekfürdő főutcáján a külföld: gépkocsikat komótosan kerülgetve kaszálja a derékig érő gazt egy öreg.- Mindig, mindenkinek mondom, hogy egy ilyen felkapott fürdőhelyen nem kétszer-háromszoi kell kaszálni a füvet, pláne a gazt de nincs szavamnak foganatja ■ méltatlankodik Kocsis Attila, i Megbékélés Háza igazgatója. - És nem is lesz addig, míg Karcaghoz tartozunk. Remélem, az önkormányzati rendszer bevezetése változást hoz. Osztrák területen a mienknél jóval kisebb falvak megél nek az idegenforgalomból. Mi is megélnénk abból. Bizonyára sok minden máskén lenne, ha önállóvá válna Berekfür dő. Most például nincs egyetler kocsmajelleg-nélküli éttermünl se. Ha nyugati vendégeink jönnek ebédelni Füzesabonyba vagy Debrecenbe kell vinnem őket. Az utal gondozatlanok, szállodák netr épülnek, a vállalati üdülőket egy más után kínálják fel megvételre A közeljövőt tekintve nem ezt vár ná az ember. Nemsokára polgár célokra - vagy legalább azokra is felszabadul a kunmadarasi repülő tér, ahol többszáz négyzetméteres hűtőtér is van. Megélénkülhet t személy- és áruforgalom a környéken. De hát a lehetőségek kiakná zásáért sok mindenen változtam kellene.- Például min?- Csupán példaként említem: né hány orvos egy magánszanatóriu mot akart itt létesíteni. Külföld kapcsolataink révén orvosi műszerekkel beszálltunk volna mi is ; vállalkozásba. A gyógyvizet vi szont olyan drágán adták volna hogy olcsóbb megoldás lenne í Vörös-tengerből repülőn ide szál lítani a vizet.- Nem rossz ötlet, de lehet, hogy az önkormányzat másként ítél majd... Simon Béli
