Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-16 / 111. szám
1990. AUGUSZTUS 16. 3 Az Április 4. Gépipari Művek Örményesi Hungarotherm Gépgyártó Leányvállalatánál is más irányba kellett mozdulni a szovjet piac kiesése miatt. Két lehetőség kínálkozott számukra, egyik a tőkés bérmunka, a másik olyan termékek gyártása, melyek idehaza is jól eladhatóak. Ilyen a saját fejlesztésű PDM 30-as hőlégfúvó, melynek sorozatgyártását most kezdték el. M.J. Az államadósság csökkentése A privatizáció forrás lehetne Az államháztartás a bankrendszerrel szemben jelenleg már több mint 1300 milliárd forinttal tartozik. Az elmúlt években az államadósság viszonylag gyorsan nőtt. Míg két évvel ezelőtt az államháztartás adóssága 950 milliárd forintot tett ki, tavaly az év végén már elérte az 1235 milliárd forintot. A folyamat úgy tűnik, megállíthatatlan. Ezért is keltett figyelmet Hagelmayer Istvánnak, az Állami Számvevőszék elnökének az a javaslata, hogy a privatizáció során nyert bevételt lehetne az adósságcsökkentésre fordítani. Hagelmayer István az MTI munkatársának elmondotta: véleménye szerint semmiképpen sem lehet megoldás, ha az adósságcsökkentés kiadásai a folyó költségvetést terhélik. Ebben az esetben nagyon hosszú időre elnyúlna a folyamat, s csak lassan csökkenne az államháztartás összegyűlt tartozása. Ráadásul nagymértékben megterhelné minden esztendőben az éves költségvetést, amely jelenleg is meglehetősen feszített, s valószínűleg az elkövetkezendő időszakban sem lesz másként. Az államháztartás adósságának csökkentése azért fontos, mert évente a költségvetésnek - a viszonylag alacsony kamatokkal számolva is - 60-70 milliárd forintot kell fordítania kamatköltségek kifizetésére. Kézenfekvő, hogy az állam- adósság csökkentésében szerepet vállaljanak azok a vállalatok, amelyek hozzájárultak a nagymértékű tartozás kialakulásához. Ezeknek az állami vállalatoknak a vagyona az elmúlt 40 esztendő során - a jutatott állami támogatások révén - jelentősen bővült, így amikor sor kerül privatizációjukra, indokolt, hogy az ebből származó állami bevétel egy részét a tartozások csökkentésére fordítsák. Az államháztartás adósságainak egy bizonyos hányadát már most fel lehetne osztani az érintett vállalatokra. Tény, hogy eddig még viszonylag kevés bevétele származott az államnak a privatizálásból. Ha azonban a folyamatok felgyorsulnak, és sor kerül a jól működő, jövedelmezően gazdálkodó cégek magántulajdonba adására is, várhatóan az állami bevételek növekedni fognak. De egyéb intézkedések is szükségesek az államháztartás helyzetének rendezésére. Jelenleg ugyanis szabályozatlan az, hogy a GDP-hez (bruttó hazai termék) viszonyítva mekkora lehet az államháztartás eladósodása. Rövid időn belül ezt is szabályozni kell. Az sem helyénvaló, hogy a tartozások finanszírozására az állam 7 százalékos kamatozású Magyar Nemzeti Banki hitelekhez jut. Ilyen körülmények között nem tükröződik reálisan, hogy mennyibe is kerül az államháztartás nagymértékű hiányának finanszírozása, s ez nem ösztönzi kellőképpen a kormányt a megoldás keresésére. Ezért fontos, hogy ezt a kérdést a készülőben lévő jegybank-törvény rendezze, s a jogszabályt még az idén a parlament elfogadja. Ugyancsak lényeges a kedvezményes kamatozású lakáshitelek ügyének rendezése. A lakosság 1-3,5 százalékos kamatot fizet e hitelek után, azért csak ilyen keveset, mert a piaci kamatokhoz viszonyított különbözetet a költségvetés kipótolja. Ez azonban egyre elviselhetetlenebb terhet jelent. A Pénzügyminisztériumban már dolgoznak a megoldáson, valószínűleg szeptemberre elkészül a javaslat. __________________(MTI) E lőször kerül sor rá hazánkban s Állami gazdaságokat számolnak fel Az értékesítésre nyilvános pályázatot hirdetnek A magyar gazdaságban először kerül sor állami gazdaságok felszámolására, vagyonuk nyilvános értékesítésére - erről tájékoztatta az MTI-t Patai Tamás, a Szanáló Szervezet munkatársa. A Nyírlugosi Állami Gazdaság és a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát Bácsszőlősi Állami Gazdaság leányvállalatának pénzügyi helyzete az utóbbi időben oly mértékben romlott, hogy a rendezés immár csak felszámolással oldható meg. A Nyírlugosi Gazdaság felkínált induló eladási ára 761 millió forint + ÁFA, a Bácsszőlősié 640 millió forint + ÁFA. A Nyírlugosi Állami Gazdaság adóssága 1,2 milliárd, a Bácsszőlősieké több mint 700 millió forint. Az új tulajdonost természetesen a gazdaságok adóssága nem érinti, mert a vagyont tehermentesen vásárolják meg. A Fővárosi Bíróság a Szanáló Szervezetet jelölte ki felszámolóként, amely most mindkét állami gazdaság értékesítésére nyilvános pályázatot hirdet. A Nyírlugosi Állami Gazdaság, mely Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyében fekszik, csaknem 4000 hektáron gazdálkodik,, szántóföldi növénytermesztéssel, kertészettel, illetőleg a megtermelt mezőgazdasági termékek feldolgozásával foglalkozik. Az utóbbi években jelentős fejlesztéseket hajtott végre, 500 millió forintért épített hűtőházat, konzervüzemet létesített, sőt egy szállodát is kialakított. A fejlesztésekre felvett hitelek kamata azonban olyan magas, hogy az a gazdaságra immár elviselhetetlen terheket ró. 1988-ban és 1989-ben a veszteség elérte a 319 millió forintot. Időközben jelentős átszervezés is történt, az állami gazdaság csaknem teljes vagyonát korlátolt felelősségű társaságokba fektette, így jelenleg a vagyonkezelő központhoz tíz kft. tartozik, a Nyírlugosi Állami Gazdaság viszont termelő tevékenység nélkül maradt. A Bácsszőlősi Állami Gazdaság Leányvállalat, a Duna-Tisza közének déli részén, döntően homokos területen fekszik, elsősorban szőlő- és gyümölcstermelésre alkalmas. Ugyancsak 4000 hektáron gazdálkodik, évi 5-600 millió forint értékű árut termel. Emellett idegenforgalmi tevékenysége is jelentős: két vadászházzal is rendelkezik. A Szanáló Szervezet augusztus végén hirdeti meg pályázati felhívását a két állami gazdaság értékesítésére, a kül- és belföldi érdeklődők az ezt követő egy hónapon belül nyújthatják be pályázatukat a két mezőgazdasági nagyüzem megvételére. (MTI) Mi történt a zárt ajtók Petro nyák László képviselő a faktumról, a Nemzetbiztonsági Bizottság munkájáról mögött? Az elmúlt hetekben különösen sok találgatás kísérte az MDF és az SZDSZ között májusban kötött belső megállapodást, az úgynevezett paktumot, illetve annak megszegését. Most, hogy az elmúlt hét végén az SZDSZ nyilvánosan bejelentette: “teljesülted megállapodás, még többeket érdekel, hogy mi is történt igazán? Erről kérdeztük Petronyák Lászlót, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei 4. számú választókerület kormánypárti országgyűlési képviselőjét, akit mindezeken túl a Nemzetbiztonsági Bizottság munkájáról és választókerületi tevékenységéről is kérdezte írásunk szerzője.- Úgy gondolom,-kezdte válaszát a képviselő - ma már mindenki előtt világos, hogy a Parlament működőképessége, a kétharmados törvények - az alkotmánymódosítás, az elnökválasztás, az önkormányzati törvény - megalkotása, s ezáltal az ország stabilitásának és kormányozhatóságának biztosítása érdekében szükség volt a két legnagyobb párt előzetes megállapodására. Ez a legdöntőbb kérdésekben be is töltötte a maga jól körülhatárolt küldetését, természetesen nem mentesen a menet- közbeni vitáktól. A paktum megszegése - minden állítás és híresztelés ellenére - nem az MDF részéről, hanem az SZDSZ által történt. A két párt előzetesen megállapodott a Pártatlan Tájékotatás Bizottságának (PTB) felállításában és tagjai összetételében. S a parlamenti szavazás után az SZDSZ külön sjtótájékoztatón jelentette be, hogy az MDF ebben a “lényegi” kérdésben megszegte a megállapodást, leszavazta a javaslatot. A név szerinti szavazási jegyzőkönyv azonban nyilvános, mindenki rendelkezésére áll. így egyértelműen bizonyítható volt, hogy az SZDSZ-es képviselők többsége szavazott “nem”-mel, így a felelősség is az övék. Arról már nem is szólva, hogy mi eleve ellene voltunk annak, hogy egy olyan szervezetet hozzunk létre, amely operatív módon avatkozna be a szerkesztőségek munkájába. Nem kívánjuk újraéleszteni a cenzúrát semmilyen formában! Ha a PTB-t létrehozza a Parlament, az MDF álláspontja abban az esetben is az lett volna, hogy ha szükség van rá, akkor csak negyedévente értékelje ez a testület a műsorokat, cikkeket, és véleményt alkosson, ne utasításokat adjon!- Vannak olyan bíráló hangok is, amelyek a belső helyzet elhanyagolásával, ugyanakkor centralizációs törekvésekkel vádolják az MDF-et, illetve a kormánykoalíciót.- Bírálni mindig a legegyszerűbb, különösen, ha az illető nem vagy csak felszínesen vizsgálja a folyamatok okait. Az Ország- gyűlésnek és a kormánynak mindenekelőtt olyan alapvető törvények sorában kellett “rendet vágni”, amelyek alkotmánymódosítást is igényeltek, mert különben a rendszerváltás lelassul, s nem alapozódnak meg a gazdasági élénkülés, a privatizáció és a külföldi tőke hatékony bevonásának törvényi biztosítékai. És akkor még nem is szóltunk arról a hihetetlenül nehéz, idő-, utazás- és tárgyalás igényes munkáról, amelyet külkapcsolata- ink új alapokra helyezése jelentett. Az őszi ülésszaktól kezdődően viszont már kifejezetten a belső kérdésekre, a gazdaságra, a földre, a privatizációra, a nemzetbiztonságra és a társadalmi szervezetek működésére, az ezekkel kapcsolatos törvények megalkotására irányul a kormány és a Parlament fő figyelme, és természetesen az új önkormányzatok megválasztására és működési feltételeik megteremtésére.- Ön az Országgyűlés nemzet- biztonsági bizottságának tagja. E testület többnyire zárt ajtók mögött ülésezik. Ezért is foglalkoztatja oly élénken az emberek egy részét az ott folyó munka. Valóban ennyire misztikus bizottság ezl- Egyáltalán nem, sőt nagyon is racionális. Az azonban tény, hogy az ülések legtöbbször zártak, mert az ország és az állampolgárok biztonságát szolgáló kérdésekről van szó, amelyek éppen az ügy érdekében nem hozhatók nyilvánosságra. A félreértések eloszlatása végett hangsúlyoznám: a mi bizottságunk - amely minden héten ülésezik - nem azonos a Nemzetbiztonsági Hivatallal. Mi nem avatkozunk be a katonai és a polgári hírszerző és elhárító szolgálatok operatív munkájába, hanem tevékenységük törvényességi felügyelete a dolgunk. Többek között ezért számoltatjuk be rendszeresen az igazságügyminisztert, például arról, hogy hány esetben és miért adott jogos engedélyt titkos eszközök alkalmazására. Hangsúlyozom: sem a Nemzetbiztonsági Bizottság, sem a Hivatal nincs könnyű helyzetben. Nincsenek meg működésükhöz azok a már begyakorlott alkotmányos hagyományok, amelyek a polgári demokráciákban évtizedek óta jól működnek, és hiányzik egy átfogó nemzetbiztonsági törvény is, amelyet az Országgyűlés várhatóan az őszi ülésszakán alkot meg. A polgári szolgálatok jelenleg a tárcanélküli miniszter, a katonai szolgálatok a honvédelmi miniszter felügyelete alatt működnek. A titkos eszközök jogos alkalmazásának engedélyezése pedig az igazságügyminiszter jogköre. Korábban, az egypártrendszer idején mindez szinte egy kézben volt, s törvényességi felügyeletről szó sem lehetett!-Mégis, milyen munkamódszerrel, jogosítványokkal dolgozik a bizottság, és szabad -e megemlíteni egy-két témát, amellyel foglalkoztak?- Mintmár említettem: bizottságunk hetente rendszeresen, illetve szükség esetén tart zárt ülést, amelyen csak a tagok, az esetenkénti meghívottak, illetve az államfő és a miniszterelnök vehetnek részt alkotmányos jogkörüknél fogva. A Nemzetbiztonsági Bizottság az Országgyűlés különbizottsága, ugyanakkor jogosítványai mindenben azonosak az állandó parlamenti bizottságokéval. A témákkal kapcsolaban minket mindenben kötelező törvényes titoktartás köt. Az azonban a közvélemény előtt sem titok ma már, hogy például egyre növekvő problémát jelent nálunk is a nemzetközi terrorizmus és a kábítószer-tranzitforgalom elleni fellépés. A nyitottabbá vált határokkal megszaporodtak ezek a veszélyek is, ugyanúgy, mint ahogyan szinte mindenütt Európában, de azt is mondhatnám: mindenütt a világon. Ezért kell például a MALÉV járatok biztonságát megerősíteni, vagy az igen megnövekedett átmenő forgalomból kiszűrni azokat, akik nem tiszta szándékkal érkeznek hozzánk. Azt azonban szent elvnek tekintjük, hogy a biztonsági szolgálatok korábbi politikai funkciója nem térhet vissza, semmiféle pártvagy politikai érdek nem vezethez visszaélésekhez. Erre alkotmányos törvényeségi garanciát nyújt a most készülő nemzetbiztonsági törvény és a többpárti parlamenti bizottság! Hogyan marad ideje ilyen időigényes parlamenti ülésszakot és megterhelő bizottsági munka mellett a választókkal való kapcsolat- tartásra? Mivel foglalkozik még emellett?- Mivel egyéni képviselői kerületben választottak meg, a térség és a választók gondjainak folyamatos megismerését, érdekeik képviseletét alapvetően fontosnak tartom. Erre sajnos jószerével csak a pénteki napok maradtak. Ekkor azonban igyekszem eljutni minél több helyre, s a szolnoki volt HNF- székház földszintjén lévő képviselői irodában várom a választópolgárokat, minden hónap első péntekén 18 órától. Egyébként péntekenként az MDF szolnoki irodájában is megtalálnak a választópolgárok kora délutántól. Örömömre jönnek is ügyes-bajos dolgaikkal. Amiben tudok, segítek. Vannak olyan problémák, amelyeknek helyi megoldására majd az új önkormányzatoknak lesz lehetősége és jogköre. A közérdekű kérdésekben azonban mindig eljárok. így remélem, hogy pl. a szolnoki Csallóközi ABC hamarosan újból megnyílik, mert bezárását a környékbeliek véleménye szerint is igen sérelmezik, jogosan! A térség érdekeit szolgáló ügyek közül most csak egyet említenék - amelynek kiharcolásában egységesen lépett fel a megye hét MDF-es képviselője - a kunmada- rasi volt szovjet reptér nemzetközi tranzit- repülőtérré történő fejlesztését külföldi tőke bevonásával. Itt adottak az alapvető tárgyi feltételek, a beruházás így sokkal kevesebb pénzt visz el, mint bárhol másutt. Émellett igen kedvező hatással lenne a tiszafüredi térség, de állítom, hogy az egész megye gazdaságának és infrastruktúrájának fejlődésére (út- és telefonhálózat, új munkahelyek, gyorsabb szállítás, kereskedelmi élénkülés stb.). A minisztériumok már támogató ígéretet tettek erre. Kötelességemnek érzek minden olyan beruházás, gazdasági elképzelés szorgalmazását, amely gazdasági és erkölcsi hasznot hozhat Szolnoknak és a megyének, mert ezzel tudom legjobban szolgálni a választók, az itt élők érdekeit. Ezt sokkal fontosabbnak tartom, mint az esetenkénti látványos szereplést a kamerák előtt, az Országgyűlés plenáris ülésein. Képviselőként “beleártom” magam minden olyan gazdasági kérdés előkészítésébe is, amely az országnak és a megyének hasznot hozó nemzetközi tőkekapcsolatok erősödését szolgálja. Legutóbb olyan ajánlatok érkeztek tajvani és honkongi üzletemberektől, amelyeket nem szabad elszalasztanunk, csak garancia és megfelelő terep szükséges számukra.' Vagy egy másik kérdés: az MDF frakció rám bízta egy új rácsszerkezetes világszínvonalú akkumulátor - amely hazai találmány - menedzselését, világpiacra való kijutásának elősegítését. Az alapgép évi egymillió kapacitású, fedezni lehetne vele a hazai szükségletet és még jutna a világpiacra is. Egyelőre megfelelő üzemet nem találok itt a megyében erre a célra. Abban bízom, hogy idővel elkerülhetetlenül úrrá lesz a mi viszonyainkon is az újszerű vállalkozói szellem, mert különben a “gödörben” maradunk.- Köszönjük a beszélgetést. László Gyula i ; r 2
