Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-16 / 111. szám

4 Kgéplap 1990. AUGUSZTUS 1( A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Árkedvezmény - csalódással A Szolnoki Élelmiszer Keres­kedelmi Vállalat igazgatója arról nyilatkozott az Uj Néplap au­gusztus elsejei számának utolsó oldalán, hogy Mezőtúron is lesz olcsóbb felvágott, és egész héten még a régi áron adják a lisztet. Felkerestem a vállalat Túri Kis ABC-jét, hogy a kedvezményt igénybe vegyem, de csalódás ért. Addig bizakodtam, amíg a pénz­tárhoz nem értem, mert a lisztes­zacskón még 14,20-at jelzett a címke. Ám a pénztáros kiábrán­dított és közölte, hogy bár szerda van, és ők is olvasták a cikket, utasítást kaptak a lisztáremelés­re, a parizer árkedvezménye pe­dig majd csak a következő szál­lítmányra vonatkozik. Dohogva elfogadtam az érvelést, de kéte­lyek és kérdések maradtak ben­nem. A mezőtúriak mit követhettek el, hogy mostohábban bánnak velük, mint a megye más telepü­lésén lakókkal? A július 30-tól augusztus 4-ig tartó hét nálunk miért ér véget szerdán? Hogyan lehet kilesni, mikor érkezik meg az árkedvezményes szállítmány? Sérelmesnek tartjuk, hogy sok idős ember - a város távoli részé­ről is úrnak indultak - hiába ke­reste fel az üzletet a beharango­zott kedvezményes vásárlás re­ményében; a csalódást, fárado­zásukat utazási többletköltség tetézte. Nagy Lajos Mezőtúr Gyalázatos támadás Felháborodva olvastam az e hó 9-i lapjukban, hogy megtá­madták a jászberényi cserkésze­ket. Az eset annál is inkább meg­rendítő, mert a tettesek pedagó­gus, logopédus, jogász és mér­nök foglalkozásúak voltak. Nagy veszélyt jelent a gyerme­kek oktatására, ha ilyen pedagó­gusok is vannak. Az a vélemé­nyem, hogy tőlük a diplomát végérvényesen el kell venni, mert igaz az a közmondás, hogy kutyából nem lesz szalonna. Jog- államiságra törekszünk, ennek elérésében az olyan jogász, aki a törvényeket maga sem tartja be, hivatására alkalmatlan. A mér­nök is súlyosan vétett a törvény ellen, de tette nem hivatásával, foglalkozásával kapcsolatos, nem olyan súlyos, mint az előb­bieké. Az elkövetők tettüket heccnek minősítik? Szép kis hecc lehe­tett, amikor "meghaltok cserké­szek" kiáltással megrohanták a tábort, és a fiatalabb táborbeliek megrémültek. Köszönet illeti a rendőrséget, hogy gyorsan véget vetett a rémségnek. Bár az ittas­ság nem mentő körülmény, a gyakorlati tapasztalat azt igazol­ja, hogy már enyhén ittas álla­potban az egyén alaptermészete, erkölcsi felfogása felszínre jut. Az ilyen emberek gyermekek nevelésére nem alkalmasak. Megemlítem, hogy nálunk az oktatás volt a legelhanyagol­tabb, a következmények ismer­tek. Csodáljuk a japán tudás vi­lágtérhódítását. A hatalmas eredményeket azzal érték el, hogy a képzés követelménye magas, az alkalmasság pedig döntő; az egyik legelismertebb foglalkozási ág - anyagilag is - az oktatás. Példájukat nekünk is kö­vetni kellene. Pásztor József És akinek nyugdíja sincs? Felhívással fordulunk mind­azon idős emberekhez, akik bármilyen okból nyugdíjellá­tásban nem részesülnek, hogy a teljes körű felmérés érdeké­ben levélben jelentkezzenek a Magyar Demokrata Fórum hódmezővásárhelyi címén: 6800 Hódmezővásárhely, Ber­csényi u. 21. Az elmúlt hatalom a társada­lom legkisebb egységébe, a csa­ládba is behatolt, a család anyagi bázisát igyekezett szétverni, úgy mint államosítás, kisipar, kiske­reskedelem, a parasztgazdasá­gok megsemmisítése. A nyugdíj nélküli helyzetbe a parasztság­nak az a része került, akik több­szöri tagosítás után sem adták fel az önállóságukat - a legrosszabb földre űzve, kínlódva élték életü­ket. Részükre nem tette lehetővé a hatalom, hogy önkéntes nyug­díjjárulékot fizessenek, ahogyan a kisiparosok, kiskereskedők s egyéb szabadfoglalkozásúak, bár ezt a hatvanas-hetvenes években folyamatosan kérték. Hozzájuk kapcsolódik a parasztcsaládok jelentős részének egy-egy tagja, mivel sok esetben a féij-feleség közül csak az egyik lépett be a tsz-be. A háztájiban előállított termékeket a nagyüzemnek érté­kesítették, de ezért nem járt nyugdíjbiztosítás. Nyugellátás nélkül maradtak a városi lakos­ság legkülönbözőbb rétegeiből azok a személyek is - főként a feleségek -, akik valamilyen ok miatt nem tudtak beilleszkedni az új rendbe, akik gyermekeket neveltek, nem volt szakmájuk, az alkalmi munkavállalók, stb. Meg kell még említeni a lumpen ele­meket. Ok is a nyugdíjnélküliek táborába tartoznak. A polgári de­mokráciában az állam idős kor­ban - állampolgári jogon - min­denkinek biztosítja a létminimu­mot. A KSH 1987-ben 2,6 millió időskorút tartott nyilván, ebből nyugdíj nélküli volt 400 ezer, s az időskorúak egyötöde egyedül élt. 1988-ban, az Országgyűlés ülésszakán, dr. Csehák Judit mi­niszterasszony 250 ezer nyugdíj nélküli idős korút említ, s elintézi egy mondattal: "ezekről az em­berekről a család gondoskodik". Azok a családok, akik maguk is jórészt a létminimumon élnek? Jelentős részüknek nincs is hoz­zátartozójuk, majdnem 50 száza­lékuk 65 évnél idősebb. Meg kell említeni, hogy 1982. január elsejétől az önálló mező- gazdasági termelők fizethetnek önkéntes nyugdíjbiztosítási járu­lékot, feltéve, ha évente igazol­tan, szerződésre legalább 40 ezer forint értékű árut értékesítenek. De mit kezdhettek ezzel a lehető­séggel a már akkor 65-70 éves, idős emberek? Ők már - koruknál vagy egészségi állapotuknál fog­va - kimaradtak ebből. Egy ré­szük szociális segélyért folyamo­dik, ami megalázó módon hely­színi szemléhez kötött, s ha a szemlész úgy látja, hogy még van mit eladnia, nem kapja meg a támogatást. Miben bízhatnak, re­ménykedhetnek még ezek az em­berek? Helyzetüket - a teljes körű felmérés, tájékozódás után a társadalom, majd pedig a par­lament elé akarjuk tárni - orvos­lás végett. Az elfelejtett idős em­berekkel együtt bízunk benne, hogy a segítség nem marad el. Béres Kálmán MDF Hódmezővásárhely Tájba illő kőkeresztek A képen látható két újjászüle­tett kereszt Jászjákóhalma hatá­rában áll, és elődje a technika ál­dozata lett - kombájn döntötte ki. A bal oldali képen a "Szőlőke­reszt", mely a hasonló nevű terü­letrészen állt, míg a nyolcvanas évek elején teljesen összetört. A körülvevő orgonabokrok sűrűjé­ben feküdtek a maradványok, míg a helyi honismereti szakkör 1988 végén - nagyrészt kiegészí­tett betonból - felállította. Sajnos az eredeti feliratot nem tudták re­konstruálni, mert a rajta lévő márványtáblát időközben ellop­ták. A másik kereszt a Sóskáspar- ton áll - földrajzi, térképészeti pont is -, amit a helyi termelőszö­vetkezet segítségével állítottak helyre, ismét eredeti szépségé­ben. Ma, amikor a táblásítás kö­vetkeztében szinte elszürkül a határ, figyelemre méltó a tájba illő kőkeresztek felújítása, kar­bantartása. E két keresztet már felszentelték. Fodor István Jászjákóhalma Hozzászólás cikkeinkhez (Ny)elvi elhallások Az Új Néplap augusztus 7-i számában, a "Kis magyar nyelv­tan - Nyelvével él a parlament is" című írásában igen élesen - és jogosan! - kelt ki Kátai Szilvia a parlamentben tapasztalt nyelvi pongyolaságok ellen. Mélységesen egyetértve a cikkíró szándékával és az ország legfelső testületétől jogosan el­várható helyes magyar nyelv- használat igényével, két meg­jegyzést szeretnék hozzáfűzni. Az egyik az, hogy a parlamenti helytelen magyar beszédnél sok­kal veszélyesebb, ha ugyanez az újságokban, a rádióban vagy a televízióban jelenik meg, amit jó­val többen olvasnak, hallgatnak vagy látnak! Márpedig a cikkben is felsorolt hibákat itt esetenként tetézve lehet tapasztalni. S ilyen­kor az olvasóban, hallgatóban felmerül a kérdés: hogyan lehet riporter, bemondó, nyilvánosság előtt folyamatosan szereplő, nyi­latkozó és író az, aki helytelenül beszél, aki csaknem minden szót nyögve tud elkezdeni - az ábécé összes magánhangzóit felhasz­nálva, aki minden ízes, eredeti hangzást, szóképet, hasonlatot "hivatalos" nyelvezetté ferdít, aki dadog, makog, mekeg, nyekereg, hadar?! A helyes és szép beszédet a színésznek is tanítják, s aki nem tudja megtanulni, azt nem szere­peltetik. Az énekesnek sem csak a hangját csiszolják, hanem a szövegkiejtését is. Mindez a szakmai tudás kötelező "kelléke” e pályán. Miért nincs ez így a nyilvánosság előtt hivatás­szerűen szereplőknél is? (Gya­korlatként ajánlom Demoszthe- nész példáját a nyelve alatti ka­viccsal, de esetenként nem árt egy-egy logopédus, sőt retorika­tanár sem.) A másik megjegyzésem már nem ilyen egyetértő. így írja K. Sz.: "Sími lenne kedve az ember­nek, amikor ezt hallja: "a kor­mány nevébe..." A miniszterel­nök szájából! Igaz, hogy szakmá­jára nézve ő sem magyartanár, hanem "csak" a történelem taná­ra. Na de így?" Ezeket a monda­tokat nagy kár volt leírni, mert a cikk hitelét lerontotta. Igaz, mos­tanában terjed az a demokratikus­nak hitt magatartásforma, amely azzal tetszeleg, hogy nem tisztel sem beosztást, sem kort, sem tu­dást. "Gyere ide, Árpád!" - hallot­tuk a rádióban is, és újonnan vá­lasztott köztársasági elnökünk oda is ment, mert megérezte, hogy ez a szertartásellenes "tisz­teletlenség" mennyire jóhiszemű közemberi lelkületből fakadt. De az már nem jóhiszemű "tisztelet­lenség", hogy a történelemtudo­mányok doktoráról, a több nyel­ven beszélő tudós-politikusról azt feltételezik, hogy nincs tisztá­ban az általános iskolástól is megkövetelt -ba, -be, -ban, -ben helyes használatával. Jómagam is többször hallottam már minisz­terelnökünket beszélni - legtöbb­ször papír nélkül -, de mindig lo­gikusnak, meggyőzőnek, helyes­nek találtam. Madarász Tibor A tárgyalóteremből Egymáshoz bilincselve Meglepő látvány volt augusz­tus 7-én a Szolnoki Városi Bíró­ságon, amikor Rónavölgyi Sán­dor (Újszász, Sólyom u. 3.) bün­tetőügyének tárgyalása kezdetén a vádlottat a sértettel összebilin­cselve vezették elő a helyi Bün­tetés-végrehajtási Intézetből. Az ok meglehetősen prózai: Sz. F. újszászi lakos, mint egy-két réz­lopási ügy és más bűncselekmé­nyek egyik gyanúsítottja, jelen­leg előzetes letartóztatásban ugyancsak a Dózsa György úti intézmény lakója. Hogyan is kezdődött ez a "ró­ka fogta csuka" ügy? Vádlottunk, Rónavölgyi Sán­dor nem első ízben áll bíróság előtt. Jelenleg épp ötödik alka­lommal. Legutóbb a Békéscsa­bai Városi Bíróság az 1989. au­gusztus 24-én jogerőre emelke­dett összbüntetési ítéletével lo­pás, rablás és más bűncselekmé­nyek miatt, mint különös vissza­esőt, négy év fegyházra ítélte. A fegyházban igen jól visel­kedhetett, hiszen tavaly szep­tember 29-én tíz nap eltávozást kapott, amelyről azonban már nem volt kedve visszatérni. Rej­tély, hogy hogyan sikerült, de tény, Rónavölgyi Sándor ez év áprilisáig az újszászi lakásán re­mekül elbujkált az őt kereső rendőrök elől. Közben ismerke­dett meg a későbbi sértettel, Sz. F.-el, akivel homályos "üzleti ügybe" keveredett, miszerint egy komoly "rezesbalhéhoz" kellett volna Rónavölgyi Sán dórnak egy kis teherautót bérel nie, aminek érdekében a saját é: felesége jegygyűrűjét is zálogb; adta. Az utolsó pillanatban vi szont kútba esett az üzlet, s vele együtt a jegygyűrűk is. Ám zsi vány zsiványnak nem marat adósa, így aztán amikor áprilii 7-én Sz. F. és felesége két naprí Szolnokra távozott névnapot ün nepelni, Rónavölgyi Sándoi gondolt egy nagyot, és meglátó gáttá Sz. F. házikóját. Szó m szó, nem volt nehéz dolga, mer talált egy nyitott ablakot, amii könnyűszerrel behatolt. A lakái gyors szemrevételezése utár 41.350 forint értékű műszak cikket pakolt össze magának majd "angolosan" távozott. Mivel a sértett sejtette, ki lehe tett a hívatlan látogató - az eddig előéletére tekintettel - meglepi együttműködési készséget tanú­sított a rendőrséggel, így hama­rosan lefoglalásra kerültek az el tulajdonított javak, Rónavölgy Sándor pedig újra lakójává vál a BV Intézetnek. Rónavölgyi Sándor vádlottá egyrendbeli lopás bűntette miat - mint többszörös és különös visszaesőt - a Szolnoki Város Bíróság dr. Szentgyörgyi Ildiké tanácsa 1 év 4 hónap börtönn ítélte, mellékbüntetésként 3 évit eltiltotta a közügyek gyakorlásé tói. Az ítélet jogerős. "Bence’ Válaszolt az illetékes Ha jogos a panasz, viselik a költséget A Nap telefonja rovatban "Meglepetés" címmel közölt észrevételre (augusztus 11.) az alábbiakat válaszolom: A Szolnoki Kommunális Üzemtől bérelt szeméttároló edények tisztán tartásáról, fertőt­lenítéséről a használó köteles gondoskodni. Üzemünk - meg­rendelés alapján - térítés ellené­ben e feladatot elvégzi, kimossa, fertőtleníti a konténereket. Ha a szeméttároló meghibásodását bizonyítottan az üzem dolgozó idézték elő, úgy a fertőtleníté: költségét viseljük. Amennyibe! a szóban forgó lakóközösség képviselőjének az észrevétel« jogos - címük előttünk még is meretlen -, haladéktalanul intéz kedünk a számlaköveteié! visszavonására. Molnár Gyűli igazgat« Az oldalt összeállította Csankó Miklósn« Pihenőben (Fotó: T. Z.)

Next

/
Thumbnails
Contents