Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-12 / 81. szám

1990. JÚLIUS 12. Néplap 3 Alapítvány a rászorulók javára A Vöröskereszt Szolnok Vá­rosi Bizottsága alapítványt ho­zott létre "A segítséget kérő em­berekért" elnevezéssel, abból a célból, hogy az egyre növekvő számú elszegényedő polgárok és az áttelepülők tudjanak hová for­dulni, ha szükségük úgy hozza. Ennek a humanitárius alapít­ványnak a számláját a Kereske­delmi és Hitelbank /KHB/ Szol­nok Megyei Fiókja kezeli. Számlaszám: 450-10462. Erre bármikor, bárki, bármily össze­gű felajánlást befizethet. A rész­letekről a Vöröskereszt Városi Bizottságán /Szolnok, Szigligeti út 1./ Tichy Ilona titkár ad felvi­lágosítást. A napokban Halász István /MDF/, a szolnoki 3. sz. válasz­tókerület országgyűlési képvise­lője tett felajánlást az alapítvány javára. A Szolnok Városi Tanács vb-termében tartott összejövete­len - dr. Urbán Mária városi fő­orvos és Tichy Ilona vk-titkár, valamint a sajtó képviselői jelen­létében - az országgyűlési bizott- sági havi tiszteletdíját ajánlotta fel a segítséget kérők javára. Az összeget ezentúl az Ország- gyűlés Hivatala átutalja az ala­pítvány számlájára a képviselő mandátumának lejártáig. /Fotó: T.Z./ Szétnéztünk, ezt láttuk A vendég a vízben úszik, de a lehetőség hol úszott el? •* w Riport, amelyben kiderül, hogy nem a vadkacsa a ludas Ha egy idegen Szolnokon sze­retne tölteni egy kis időt, a meleg nyári napokon óhatatlanul eszébe jut, hogy fürödni kéne. Na de hol? Mit ajánlhatnánk azoknak a kül­földieknek (belföldieknek), akik­nek szent elhatározásuk, hogy a pelikán városában óhajtanak fel­üdülni? Levegőt! A legtöbben a két közismert strandfürdő felé veszik útjukat, és a Damjanichba vagy a Ti- szaligetibe váltanak belépőt. Azt mondom, a Damjanichot ne nagyon ajánljuk kényes ízlésű, ne­tán extra igényű turistának. Mert ha oda bemegy, és eltölt néhány órát, meglesz a véleménye megye- székhelyünkről, az biztos. Lehetne ott kolbászból a kerítés, márványból a medence. A vécé ak­kor is annyi, amennyi, olyan ko­szos, amilyen; a gyerek nem játsz­hat egy jót, mert nincs hol és főleg nincs mivel, a turista meg nem lé­legezhet egy jóízűt - ember ember hátán a kánikulai napokon. Küldjük hát ki az idegent a Ti- szaligeti strandra, ahol legalább sok a fa, a fű, meg a levegő. Hogy mit tapasztalhat ott, azt jómagam is megnéztem dr. Ziffermayer Ilona, a szolnoki köz­egészségügyi- járványügyi szol­gálat munkatársa és Bíró Ferenc fürdővezető-helyettes társaságá­ban. A víz-vizit után egyik sze­mem sír, a másik nevet. Mert itt aztán van minden. Me­legvizes medence, gyógymeden­ce, mély víz (csak úszóknak), gyermekmedence. A vizeket cse­rélik is, van, amelyiket naponta, van, amelyiket hetente többször. Annak is örvendhet a turista, hogy a harmincöt forintos belépőben benne foglaltatik a csúszda ára is, annyiszor csúszhat le rajta, ahányszor csak jólesik. _________ S őt különböző sportpályák is a rendelkezésére állnak, ha éppen mozogni támad kedve. Javában sorolja is őket a fürdővezető-he­lyettes, amikor szinte egyszerre szakítjuk őt félbe dr. Ziffermayer Ilonával:- És mi van a vadkacsákkal? Először félreérti a kérdést. Azt mondja, hogy azok nagyon jól ér­zik magukat a fürdő melletti tavon. Erre mi kertelés nélkül megfogal­mazzuk, hogy állítólag a vadka­csák időnként belepiszkítanak a medencékbe. Bíró Ferenc tiltako­zik, azok az ártatlan jószágok nem is jönnek ide, hiszen csak a hideg vizet szeretik, a meleget egyene­sen utálják. De ha valakire rá le­het fogni, hogy belepiszkít a víz­be, hát az a kedves fürdőző! Egy halom lom Ezek után igazán itt az ideje jó étvágyat kívánni a kedves turis­tánknak. Vigyük el őt a pavilon­sorhoz, ahol kedvére ehet-ihat. Kávét, fagylaltot, üdítőt vagy ép­pen sört. Mindenesetre, ha arra lenne kíváncsi, hogy mi van a pa­vilonok mögött, a világért se en­gedjük meg, hogy oda is betekint­sen. Mert mit látna? Azt, hogy né­hány méterre az ételt-italt-árusító pavilontól halomban áll a használt papírdoboz. Benne műanyag po­hár, tejeszacskó, miegymás. A pa­pírhalmaz (szemétdomb?) mel­lett egy üstben békésen fő a ku­korica. Ha már sikerült jóllakatnunk a turistát, vezessük el az öltözők, mosdók felé. A kabinsor melletti vécék elég tiszták és a csempe is tetszetős. Még vécépapírt is találni ott. Az öltözőkben lévő vécék azonban lehetnének tiszták, ha minden ócska és kopott és le­romlott. A vécélánc helyett sok­helyütt madzag - azonkívül, hogy nem elég esztétikus, urambocsá’, még letisztítani se lehet tisztessé­gesen. Ezek után engedjük, hogy a tu­rista kipihenje az eddigieket. Ha mondjuk, a strand területén lévő faházban bérelt szobát, ott nyugal­ma lesz. Egészen addig, amíg meg nem jelennek a ház körül bújócs- kázó gyerekek. Hogy ők honnan kerültek oda? Hát a napközis tá­borból, amelyiknek székhelye a strand. De míg tavaly, meg azelőtt program volt a gyerekeknek - mondja a fürdővezető-helyettes -, most csak téblábolnak, csellenge­nek itt, és saját maguknak csinál­nak programot. Olyat, amilyet. Álmodozni hagyjuk! Ha a vendégünk megunná a ház körüli ricsajt, és lemegy a fűre, akkor se árt, ha óvatosan he­lyezkedik el. Mert előfordulhat, hogy békésen szunyókál, de éppen képen vágja egy lepattanó labda. Mert bár labdázásnak szánt hely is van itt, tudjuk, milyen a magyar; labdázik akárhol, ha játékos kedve támad. Ha már felköltöttük vendégün­ket, legalább álmodozni hagyjuk. Például arról, hogy milyen gyö­nyörű, tiszta levegőjű ez a strand, meg gyógyvize is van, itt a Tisza- liget is. Lehetne ide szállodát építeni, gyógyfürdőt, fedett uszodát, és még sok mindent, amivel idecsalogatnánk télen is a pihenni vágyót. Hogy ebből miért nem lett eddig semmi? A fürdőve­zető-helyettes szerint több nyugati cég be akarta fektetni már itt a pénzét, de a tárgyalások vala­hogy sohase jártak eredmény­nyel. így hát marad a nyári kínálat. Ami persze'ncm utolsó, csak az a baj, hogy strandjaink színvonalát, kulturáltságát már egyik-másik kelet-európai országé is túlszár­nyalja. Paulina Éva Helyhatósági választások A nyeretlenek rendezték soraikat A parlamenti választásokon listát állított 12 párt közül az Agrárszövetség /3,13/, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt /3,55/ és az MSZMP /3,68/ néhány százalékkal maradt csak le a Parlamentbe jutástól. Mindhárom szervezet számára fontos ál­lomás lesz az őszi helyhatósági választás. Ekkor eldőlhet: meg­erősödve tovább él-e egy-egy párt, vagy elhaló, bázis nélküli, kis szervezet marad. A vezetőkhöz intézett körkérdésben arra keres­tük a választ, miként tudták rendezni soraikat az elmúlt hóna­pokban, illetve hogyan készülnek az őszi erőpróbára. Nagy Tamás, az Agrárszövetség elnöke: A Fidesz és az SZDSZ áll hozzánk közel- Szövetségünk meghatározót réteget képviselő szakmai szer­vezet. Eredetileg nem is akar­tunk pártszerűen működni, de rá­kényszerültünk, mert érdekkép­viseleti feladatunkat nem tudtuk volna ellátni. Egy képviselőnk bekerült a törvényhozásbba, egy honatya pedig közös jelöltünk, így "másfél" képviselőnk dolgo­zik a T. Házban. Csalódottak nem vagyunk. Természetesen a helyhatósági választásokon in­dulni kívánunk, készülünk a megmérettetésre.- Milyen pártokkal kívánnak szövetségre lépni a siker érdeké­ben?- Mivel nem állítunk minden­hol önálló jelöltet, termé­szetesen keressük a megfelelő partnereket. Csak a magánvéle­ményemet mondom e kérdés­ben: alapvetően a liberális poli­tikát képviselő pártokkal tud­nánk, illetve kívánunk együtt­működni. így a Fidesz vagy az SZDSZ áll hozzánk közel, füg­getlenül attól, hogy ők szeret- nek-e bennünket vagy sem. Az ő programjukat tartjuk hozzánk legközelebb állónak, a számos ponton érzékelhető eltérések el­lenére is. Az SZDSZ, Fidesz és az Agrárszövetség között az ag­rár- és az önkormányzati kérdé­sekben már korábban sem volt lényeges különbség.- Milyen a viszonyuk a vidék másik nagy pártjával, a kisgaz­dákkal? Hogyan készülnek a ve­lük való megmérettetésre?- Történelmi hibának minősí­tem, hogy a vidék, az agrárszféra érdekében a két párt nem tudott megállapodni. Nézetkülönbsé­günk a földtulajdon kérdésének rendezéséből adódik, szerintünk ugyanis a magyar vidékre nem lehet rászabadítani külső tulaj­donosokat. Ez a szektor nem tud eltartani olyanokat, akik a városban lak­nak és csak a markukat tartják a föld bérleti díjáért. Azt gondo­lom, most azokat kellene kárpó­tolni, akik az elmúlt évtizedek­ben a helyükön maradtak és tisz­tességgel dolgoztak. A rehabili­táció pedig mindenkit megillet, aki akár erkölcsi, akár anyagi ér­telemben jogsértés áldozata lett. A másik téma, amiben ellentét van közöttünk: a munkanélküli­ség áthárítása a mezőgazdaság­ra. Egy bányászból vagy kohász­ból sohasem lesz földszerető em­ber. Azért is elképesztő ez a né­zet, mert ezzel kimondják, hogy a földműveléshez mindenki ért. De a nézeteltérések ellenére bár­mikor készek vagyunk tárgyaló- asztalhoz ülni a kisgazdákkal.- Milyen konkrét lépéseket tesznek a választások jegyében a közeli jövőben?- Két héten belül megkezdi munkáját a központi választási irodánk. A következő 2-3 hónap­ban szeretnénk elérni, hogy bi­zonyos sarkalatos kérdésekben - például a földtulajdon rendezése - mondjon véleményt a kor­mánykoalíció. Tervezünk egy aláírásgyűjtési akciót, mellyel nyomatékosítani kívánjuk a fent említett követeléseket. Petrasovits Anna, az SZDP elnöke: Vidéken erősebb a pártunk- A választási eredményünket a közép-kelet európai szociálde­mokrata pártok eredményeinek tükrében mi jónak ítéljük meg. A tavaszi belső nehézségeken úrrá tudtunk lenni, így ma már a hely- hatósági választásokra koncent­rálunk. Úgy érezzük: erősebbek a vidéki szervezeteink, ami e megmérettetésben döntő lehet. Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben jelentősen emelkedett a vi­déki szervezeteink száma, így a tagalétszámunk is.- A Szociáldemokrata Pártban a megyei szervezetek autonómi­át élveznek - mondja Varga Ti­bor országos vezetőségi tag -, így helyi szinten döntenek ab­ban, kivel kívánnak egyezséget kötni. Például Kunszentmárton- ban már 36 tanácstagi helyre van jelöltünk, közösen az SZDSZ- szel, Dunaújvárosban pedig 63 helyre jelöltünk közösen az MDF-fel. Már megalakult a párt országos választási bizottsága, valamint a helyi - városi, közsé­gi, megyei - bizottságok, illetve ahol kevés tagunk van, ott vá­lasztási megbízott dolgozik. A következő időszak legfontosabb teendője, hogy megtaláljuk azo­kat a személyeket - akár párttag, akár szimpatizáns - akik alkal­masak a jelölésre. Elsődlegesen azokra számítunk, akik már az országgyűlési választásokon is indultak pártunk színeiben. A párton belül működő mun­kás érdekvédelem választási propaganda szerepéről Kiss Ist­ván országos vezetőségi tag el­mondta: Különösen ott lehet nagy szerepe, ahol egy-egy munkahelyre több kistelepülés­ről járnak dolgozni az emberek. Egy jó szakszervezeti aktivista sok embert megnyerhet a szoc- demeknek. Udvarhelyi László, az MSZMP titkára: Megakadályozni a jobboldali fordulatot A baloldali erők egyértelmű vereséget szenvedtek tavasszal, s ez annak a jobboldali rágalom­hadjáratnak köszönhető, amellyel az elmúlt negyven év eredményeit minősítették. De a közelmúltban erősödtek pozí­cióink, ezt bizonyítja a köztár- saságielnök-választással kap­csolatos sikeres aláírásgyűjtési akció. Ez akár figyelmeztető jel is lehet a kormányzat számára, hogy fogy a megszerzett bizalmi tőke. A helyhatósági választás a kormánypártok és a paktumpár­tok számra fontos: ezzel az or­szágos szinten megszerzett ha­talmukat akarják a helyi vezetés­ben is szentesíteni. A jobboldali fordulatot ősszel szeretnék befe­jezni, de mi mindent el fogunk követni, hogy ezt megakadá­lyozzuk. Ha ez nem sikerülne, akkor legalább lassítani próbál­juk a folyamatot.- Hogyan készülnek a helyha­tósági választásokra? Mely pár­tokkal képzelik el a koalíciót?- A KB legutóbbi - június 30-i - ülésének napirendjén szerepelt a helyhatósági választások té­mája. Annyi már bizonyos, hogy nagy számban indít önálló jelöl­tet a Munkáspárt. Az előkészítő munka elején tartunk, napi fel­adatunk most az, hogy felmérjük az erőinket, keressük az alkal­mas párttagokat e feladatra. Együttműködést minden széles értelemben vett baloldali erővel el tudunk képzelni. így lesz kö­zös jelöltünk az MSZP-vel, a Magyar Néppárt-Nemzeti Pa­rasztpárttal és a Hazafias Vá­lasztási Koalícióval, ha részt vesznek a választásokon. E kér­désben alapszervezeteink bizo­nyos döntési szabadságot kap­nak. A közelmúltban hoztuk nyilvánosságra azt az állásfogla­lást, amelyben támogatjuk az Agrárszövetség földtulajdonvi­szonnyal kapcsolatos elképzelé­sét. így természetesen e párttal is készek vagyunk az együttműkö­désre az agrárértelmiség, a szö­vetkezeti parasztság és az állami gazdasági dolgozók érdekeinek képviseletében. ___________________Lázár Ildikó J aj, csak most ne legyen vakbélgyulladásom! Még egyszer a jászberényi kórházról napló Vettem egy óriás kiflit, amely egyébként egyre kevésbé óriás, s nem a megnövekedett étvágyam okán, tehát a megvett, egyre törpébb óriás kifli egészen olyan volt, mint a költő foga. Szaporodik benne az idegen anyag, hogy Jó­zsef Attilára utaljak, csupán azért, hogy ennek a röpke feljegyzésnek a gyalogosan bandukoló, port rugdaló mivolta miatt legalább az utalásai legyenek emelkedettek, isteni szférákból va­lók. Innen való volt az idegen anyag is, a szfé­rából, bioszférából, tudniillik egy légy volt az ártatlan, ő vigyorgott rám a kifliből egy harapás nyomán, s csupán azért nem szállt el, mert egy kicsikét megsült szegény. Bele a kiflibe. No jó, nem nagy ügy. De hát túrót sem ér az ilyen lemondó, belenyugvó legyintés. Mert a főtéri élelmiszer-áruházban fél kiló túrót is vettem, no meg csuszához való tésztát is. Aztán főzés, ebéd. Lett volna. Nem lett. A túró romlott, savanyú volt. Harminchét forint. Plusz a tészta. Savanyú pofával ültem egész délután házunk legkisebb helyiségében, és számoltam. Áreme­lés, légy, savanyú túró - igazán költői téma. Oly korban éltem én e földön, tolakszik elő újfent az éteri hang, melyben Orpheusz is gumicsiz­mában járt. S nem a dalára voltak kíváncsiak, hanem a sár cuppogására. Körmendi Lajos Dr. Késmárki József főorvos visszahelyezése érdekében két­százöt ember kérelemmel fordult a jászberényi kórház igazgatójá­hoz. Szerkesztőségünket is arra kérték, hogy képviselőik ez ügy­ben konzultálhassanak velünk. Közben levélben fordultak a mi­nisztériumhoz is, mondván, hogy ez az ügy nemcsak Jászbe­rényt, hanem az egész Jászságot érinti. Sort is kerítettünk erre a talál­kozóra, ahol a petíció megfogal­mazói közül hatan képviselték a többiek véleményét is, aminek lényege: dr. Késmárki József ki­váló szakember. A vele kapcso­latos tortúra miatt megcsappant a bizalom a jászberényi kórház iránt. A betegek jó része Hatvan­ba és Szolnokra pályázik. Sokan úgy drukkolnak, hogy "jaj, csak most ne legyen vakbélgyulladá­som!" A kialakult helyzetben la­punk támogatását is kérték. Azt előrebocsájtva, hogy a fő­orvosok kinevezése vagy vissza­helyezése a kórház vezetőjének a joga, sok mindenben egyetér­tünk a petíciót aláírókkal. Dr. Késmárki József szaktudását so­sem kérdőjeleztük meg. Bizo­nyára igazuk van abban azoknak, akiket ő operált, hogy igen jó sebész. Vezetői erényei elbírálá­sára nem érezzük magunkat elhi­vatottnak. Abban viszont mély­ségesen egyetértünk a hozzánk fordulókkal, hogy a jászberényi kórház hitelét, az iránta táplált bizalmat meg kell szerezni, illet­ve erősíteni kell azt. Elérni, hogy a betegek úgy lépjenek be oda, mint a szentély kapuján: hittel és rendíthetetlen bizalommal. Min­den alap megvan ehhez, hiszen számos kiváló szaktekintély dol­gozik ott. A betegeket csupán a kórházban tapasztalható légkör, az ottani egészségügyi dolgozók egy része között kialakult ellen­tétek irritálták, s tartották onnan távol. Voltaképpen általános tanul­ság is a jászberényi kórházé: ahol rossz a munkahelyi légkör, ott senki nem érzi jól magát. Sem az ott dolgozók, sem az ügyüket ott intézők. Márpedig a kórház­ban a jó közérzet fél gyógyulás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents