Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-05 / 75. szám

1990. JÚLIUS 5. 5 Villon-balladáktól a mai költészetig "Kultúrmisszió" egy szál gitárral Tizennyolcadik alkalommal tartották meg a hét végén Szé­kesfehérváron a fiatal dalosok országos találkozóját. A sereg­szemlére meghívták Dudás Zol­tánt, a szolnoki Napsugár Gyer­mekház munkatársát is. Az or­szágos találkozón ugyanis előze­tes pályázat alapján vehettek részt a fiatal dalosok. Dudás Zol­tán Villon-balladák, illetve Páko- litz István egyik versének meg­zenésítésével s bemutatásával "jutott tovább" az országos talál­kozóra, amelyen harmincötén léptek fel a zsűri előtt. Dudás Zoltán legutóbb öt évvel ezelőtt vett részt a fiatal dalosok sereg­szemléjén.- Kíváncsi voltam, milyen a mezőny, merre tart a mozgalom, ezért pályáztam az idén - jegyzi meg. - Sajnos a színvonal most gyengébb volt, mint öt évvel eze­lőtt. Sokak szerint a zsűritagok közül sincs már igény az úgyne­vezett "mai dalokra", arra, hogy egy ember egy szál gitárral oda­áll a közönség elé, megzenésített versekkel.- Az elmúlt évtizedekben pe­dig reneszánszát élte a műfaj. A vers, a zene eszközeivel mondott ki olyan megállapításokat a kor­ról, amelyekért nem járt dicséret. Persze hivatalosan nem.- Ez valóban így van. Ma vi­szont olyan gyorsan változik a közélet, s egyáltalán minden, hogy például amiről ma még ér­demes énekelni, holnap már el­veszíti időszerűségét. így az egy­kori dalosok közül sokan zene­kart alapítottak vagy együttesek­hez csatlakoztak. Lassanként el­néptelenedik, kiöregedik a mai dalos "szakma”. Én azonban mégsem adom fel. Szerintem ugyanis változatlanul megvan a közönsége az úgynevezett mai dalnak. Ráadásul a művelődési intézmények anyagi lehetőségeik miatt inkább meg tudnak fizetni egyetlen egy előadót, mint egy zenekart. Székesfehérváron egyébként végül is azzal zárult a találkozó, hogy a zsűri a jobb előadókat a folytatásra biztatta, bár lehet, hogy ugyancsak anya­giak híján ez volt az utolsó sereg­szemle, s ezúttal már lemez sem készül a sikeresebb dalokból.- Hány fellépésre hívják éven­te?- Nyolcvan-száz alkalommal szerepelek művelődési házakban, rendezvényeken, táborokban.- Mekkora a repertoár?- A tizenhárom év alatt mint­egy kétszáz verset zenésítettem meg, főleg mai hazai és külföldi költőktől. Általában egyórás mű­sort szoktam adni. Mindig vi­szem magammal sokszorosítva a szöveget, s a közönségemnek ajándékozom. S hogy meddig csinálom? Ameddig hívnak! T.G. Mérnöki diplomával a pult mögött Bár a szolnoki B. Nagy Anikó azon korosztályba tartozik, akik­nél a kor még nem hétpecsétes titok, annyi máris megállapítható róla, hogy 22 esztendje ellenére rendhagyó módon alakult az éle­te. Üzemmérnök, és tavaly vég­zett csomagolástechnológiai sza­kon a fővárosban. Egyetlen hónapot le is húzott a tejiparnál, ahol olyan feladato­kat is kapott, amelyek oklevelé­hez annyira álltak, mint Makó Jeruzsálemhez. Éppen ezért gon­dolt egy merészet, és pályamó­dosítást hajtott végre, mégpedig afféle családi vállalkozói alapon. Ugyanis a nővére nevén volt egy ajándékbolt, és besegítve neki az elmúlt őszt, telet, kora tavaszt úgy töltötte: hajnalok hajnalán kelt, hogy Túrkeve, Tiszakécske, Cegléd, Törökszentmiklós piaca­ira időben odaérjen. A véletlen is segített boldogu­lásukban, hiszen ráakadtak egy olyan helyiségre, amelyik akkori­ban raktárként árválkodott. Egy évre bérbe vették, majd összefogott a család, de segített a barátja is. Szó szerint még a fala­it 0 ■ *•»««» •■*.*** A dunaújvárosi Béke Orfeumban rendezték meg a Lady Aréna szépségversenyt, mely szép szolnoki sikert hozott. Sebök Tünde, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei FÉNYSZÖV műtermi fotósa elnyerte a büszke Lady Aréna címet, amivel 12 ezer forint jutalom és egy 50 ezer forintos manökenszerzödés járt. A győztesről a fotókat Nagy Zsolt készítette. HÚSZON INNEN —TÍZEN TÚL zenéves közönség, amely szem­mel láthatóan közel állt hozzájuk. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az éppen arra lődörgő hu­szonéveseket és a harmincasokat is lekötötte a többórás produkció. A szokatlan - ellenben sokak által kedvelt - helyszínen meg­rendezett hármas koncert vonzói­kat is megbontották, mikorra ki­alakult a kis üzlet. A polcrend­szert is a két kezükkel rakták össze, és azóta Anikó napról nap­ra a pult mögött várja a tisztelt betérőket. Tovább nem is zavar­juk, mert a mérnöki végzettségű eladóhoz máris egy ifjú emberke lép be, aki hirtelenében azt is el­felejtette, tulajdonképpen miért is küldte az édesapja. D.Sz.M. Figyelsz, fiam?- Mert én már hetek óta kény­telen vagyok rád figyelni. Fi­gyelmet fölkeltő vagy, de hiszen ezt tudod magad is, hiszen időn­ként úgy állsz, szemben a torony­ház ezerszemü ablakaival, hogy szinte kínálod magad: nézzetek rám, ilyen az erős, modern fia­tal! És hát ugye, a hangod se azért messzire szálló, hogy csak közvetlen környezeted hallja. Ki­ereszted, hallgassátok emberek, 1990 nyarán így beszél egy szép jövőjű ifjú. Hát, kisfiam, ilyenkor vagyok a legkeserübb. Mert épp 1990 nyarán nem szabadna már így beszélnie egy szépreményű magyar fiatalembernek. Ennyi mocsok már nem szabadna, hogy jellemződ legyen. És, ugye, jut abból mindenkinek, még an­nak a vétlen öregasszonynak is jutott, aki a minap ki mert szólni az ezerszemű ház egyik ablakán, fejcsóválva, igaz, öreges meg­botránkozással, de hát akkor már vagy hatodszor ajánlottad édesanyját perverz cselekedetre egy társadnak. No, hiszen meg­kapta a magáét az a jámbor öreg hölgy! Be is bújt szegény­kém lakása mélyebb zugaiba, s azóta nagyon óvatos: ha kint vagytok a ház előtti téren, még ablakot se nyit, inkább fulladozik a melegben. Igaz, ablakot nyitni manapság nagy könnyelműség is, mert nemcsak hangotok van - kelle­metlen bűz is jár a nyomotok­ban. Az emzéic, az ilyen-olyan motorcsodák sok járatás után igen büdösek ám. S hol van az megírva, hogy nem lehet a ház ifjainak a ház körül motorozniuk egészen addig, amíg nem forog velük ez az ócska világ? És ha már forog, le kell hűlni, nem igaz? És a motort se árt hűteni, ugye? Elő hát a slaggal, szikrázzon erősen a vízsugár, hadd pihen­jen, tisztuljon a motor, s közben még viccesen kaphat belőle ha­ver, netán gyanútlan és jámbor járókelő is - s hisz kánikula van, mindenkinek jót tehet egy kiadós hideg zuhany. Hát persze, hogy a ház lányainak is, hiszen a szé­dült csirkék (újabban magatok közt így nevezitek őket, ugye) nem átallnak kedvetekért késő estig a kapualjban ténferegni, s egy szóra sétára indulni, amiről kajánul másnap meséltek, meg­lehetősen kiszínezve - hiszen a férfias gőg, a kivagyiság - úgy gondoljátok - a felnőttektől elta­nult tulajdonságtok - s egyébként is, a 16, 17 évetekkel már ti is felnőttek vagytok. Felnőttek, de nyár van, s ilyenkor dolgozzék nyugodtan apátok, anyátok, hogy megle­gyen a mozipénz, a jó drága benzin az emzékbe, a legdivato­sabb farmer a feneketekre, s ha hét végén kis szabadtéri bulit csaptok, hát csak ad a fater pár üveg sörre valót is, csak nem annyira megátalkodott, hogy el­lenvetése lenne? Figyelsz, fiam? A múltkor a hatalmas music cen­tert próbáltátok meg "okos" áramvezetéssel künn, a ház előtti árnyas fák közt működtetni, kit érdekel, hogy mások akkor már rég az igazak álmát aludnák? Hát ne aludjanak, azért élünk, hogy aludjunk? Micsoda balga­ság! Legalább annyira, mint az az idős úr, aki a múltkorában hí­vogatott, nézz szét a könyv­tárában, hátha kedved lenne egy kis olvasáshoz, szívesen adna könyvet kölcsön. Biztosan szé- gyellte magát a nyitott ablak mö­gött, mikor ezt elmesélted megle­hetősen kiszínezve a barátaid­nak. Fiam, talán nem ártott vol­na egy könyv. Különben mit is beszélek itt neked, amikor te vagy a jövő? Kisfiam, én egyre inkább félek ettől a jövőtől... (SJ) Koncert az ártéren ta magához az embereket. Azt hi­szem - most hagyjuk a söröket - ez üdítőbb élmény volt, mint egy hármas fagyi. Mindez két héttel egy másik buli után történt. Ha így megy tovább, még az is elő­fordulhat, hogy nem kell unat­koznunk hétvégenként. Kell egy kis zene, egy kis nyüzsgés, és mindenki önkéntelen repül a lámpák irányába Képünkön az Ippolit Matveje- vics. A szolnoki Tisza-parton akár egy hangos irodalmi panoptiku­mot is be lehetett volna rendezni június 22-én. Itt "futottak össze" ugyanis a fővárosi Pál utcai fiúk a szolnoki Ippolit Matvejevics- csel. Tették mindezt a jászberé­nyi Rituális Rémtettek közremű­ködésével. A jó hangulatú talál­kozót gondűző zenéléssel ünne­pelték meg. A fűben és a köve­ken ülve több százan hallgatták végig az együttesek műsorát, közben jót szórakozhattak a ze­neittas rajongók "szúnyogtán­cán". Mindez persze mellékes dolog ahhoz képest, hogy olyan játékot élvezhetett végig a zömmel ti­Diákköri egyetem Tiszabőn Az Interdiszciplináris Tudo­mányos Diákkör tizedik nyári egye­temét Tiszabőn rendezik meg, Hal­mozottan hátrányos helyzet Magyar- országon: Tiszabő címmel. A július 15-éig tartó táborban több előadó - Gyenei Márta és Havas Gábor szo­ciológus, Bíró András, Kamarás Ist­ván és Diósi Ágnes író, Iványi Gá­bor lelkész, Sztojka Katalin család- segítő, Gáborjáni Péter építész, Lo- ránd Ferenc pedagógus, Fényi Tibor történész, Négyesi Zoltán tanácsel­nök, Tolnai Antal iskolaigazgató és Bognár Szabolcs - tart előadást. A jelenlevők számos magyar rendező hazai vonatkozású filmjeit tekinthe­tik meg több napon keresztül, így Gyarmati Lívia Együttélés és Ko- portos, Schiffer Pál Cséplő Gyuri; Fekete vonat és Pártfogolt, Sára Sándor Sír az út előttem 1., II., a Gu­lyás testvérek Kallós I., II. és Van­nak változások, Böjté József Vigyél magaddal, Balogh Gábor Otthon cí­mű művét. Tinitükör A héten Csanádi Zsolt, Szol­nok, Kun Béla krt. 5. szám alatti olvasónk küldte be szívesen hall­gatott dalainak listáját. 1. Trabant (Exotic) 2. Csóró vagyok (Csutka) 3. Ázok a bol­dog szép napok (Beatrice) 4. Győzni fogunk (Edda) 5. Mire gondolsz, katona? (Szikora Ró­bert) 6. Szerelemvonat (Demjén Ferenc) 7. Nyugi, doki (Szandi) 8. Miért sírnak ritkábban a fiúk? (Zoltán Erika) 9. Álmodozás (Szandi) 10. A szabadság vándo­rai (Demjén Ferenc) Természetbúvárok a Körös mentén Folytatják a munkát azok a fiatalok, akik tavaly nyáron a Körös vi­déke flórájának és faunájának kutatásához kezdtek. A termé­szetkutató tábor - amelyet* Petényi Salamon Jánosról neveztek el - ezen a nyáron július 1 és 15 között Csöngrád alatt ütött tábort. Most a Csongrád és Szelevény közötti területet "térképezik fel". A kutató­munkát több szekcióban - madártani, vízbiológiai, botanikai - végzik. Méréseik, adataik alapja lesz a további évek munkájának, hiszen cél­juk az, hogy háromévenként visszatérnek egy-egy területre, s megfi­gyeléseiket összehasonlítják. A táborozok munkájukkal a WWF programjához és a hazai környezetvédelmi koncepcióhoz is kapcso­lódnak, de hozzájárulnak természeti ritkaságaink megőrzéséhez is. K.E.

Next

/
Thumbnails
Contents