Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-05 / 75. szám

6

1990. JÚLIUS 5.

Néplap

Jó néhány évvel ezelőtt igazi szívderítő élmény volt, ha a szarvasi futballcsapatot láthattam. Bocsássák meg Kajtárék, Braxatóriszék, hogy elsősorban nem rájuk emlékezem, hanem azokra a derék urakra, akik kemény szárú, fényes csizmában, szemmel láthatóan aranykezű szücsmester- nél készitett ködmönben tettek-vettek a csapat körül. Atyáskodó szeretettel, az ügyhöz méltó komolysággal, mit sem adva arra, hogy olykor gunyoros megjegyzéseket tesz rájuk az ízlésbeli konfekció. Akkor éreztem először, hogy Szarvas kissé anakronizmus, Szarvas kissé más. Öntörvényei szerint élő város, amelyik saját magának számolja az időt. Ez a Széchenyi lakótelepnyi település mindig is meg tudta sokszorozni magát a köztudatban. Mi ez, ha nem egy csodálatos képesség?

/

Úgy mondják, Szarvas az ország közepe

Ilyennek találom napjainkban is. Persze ezt nem méricskélik azok, akik ma a városban élnek - hisz nem rájuk tartozik a külső megítélés -, teszik a dolgukat irigylésre méltó patriotizmussal, eltelve azzal az érzéssel, hogy ők most itt élhetnek a Cervinus Mons, a Szarvashalom helyén.

Igazán nem a Mondiale aktualitása tette, hogy futballemlé- kekkel indul ez a cikk. De ha már a kerek labda adva volt a kezdéshez - középkezdéshez - folytatódjék hát a futball-labda körül is a körséta a városban. Ez itt nem a reklám helye, ám tagadhatatlan tény, hogy Szarvas egyik leghangulatosabb vendéglátóhelye a Harmadik félidőhöz címzett bár, amelyik nem több néhány magas széknél, néhány üveg márkás italnál, ám a napközis tanár néninek becézett szimpatikus tulajhölgy napközben is eldiskurál a ráérő sportbarátokkal, kiérdemesült vagy ma is szupe- ráló futballistákkal. Aki bármit is hallani kíván a város közéletéről vagy közelebből a sportról, ezt a fórumot el ne kerülje. Itt. megtudhatja, hogyan lett a futballcsapat dobogós esélyeiből a szezon végére hetedik hely, és a

csalogatni, ígérve nekik fűt-fát, de legelőször is szabad vallásgyakorlást, így azután jöttek is a népek. Egyesek azt állítják, háromszáz szlovák család élesztette újjá Szarvast 1722. július 23- án kötött letelepedési szerződétemplom két esztendő alatt elkészült, és ma is áll!

És áll az iskola is, ahol 1780- ban kezdtek okítani mezőgazda- sági ismereteket. Hamarabb, mint Keszthelyen, ahol pedig szívesen maguknak tulajdonítják az első Georgikon létesítésének dicsőségét. Aztán az iskola persze elhalt, egészen pontosan történelmi félálomba merült, mint a város is maga, hogy aztán újjáéledjen, és napjainkban hirdesse egy derék reneszánsz ember távolba hordó örökét.

Hogy honnan is az írás címe? A múlt században Szarvason tanított egy Mihálka József nevű

Lehet, hogy valaha valóban itt volt az ország közepe?

sével -, az igazgató azonban vitatkozik e teória képviselőivel. Dr. Palov József azt vélelmezi, hogy a szláv érzelmű papok változtatták meg nyelvük jellege szerint a családneveket, illusztrálja is ilyeténképpen:

Az Arborétum bejáratánál az emberi kéz munkája a természettel ölelkezik

vendéglátó egység labdarúgó- csapata - merthogy ilyen is van ám! - milyen reményekkel utazik a kispályás tornára Hajdúszoboszlóra.

Túl persze a labdapattogáson, a dolognak van egy irigylésre méltó tanulsága is: tessék mondani, miért oly nehéz másutt embereket közösséggé formálni, amikor itt Szarvason szinte ön- nönmagát szervezi a majd húszezres tagú család?

Szarvas, ha akarom, ősi város, ha akarom, alig két és fél évszázados település. A helyi történelem egyik legavatottabb ismerője, dr. Palov József, a Tessedik Sámuel Múzeum igazgatója idéz a Gesta Hungarórumból, ahol a magyarok viselt dolgairól azt is lekörmölték a kódexírók, hogy valamely vezér lovait bizony itten a Szarvasdombnál úsztatta át. Márpedig a Gesta úgy 1200 tájára datálja ezt a jeles hadicselekményt.

Más oldalról viszont Szarvas éppúgy elnéptelenedett a török- dúlás idején, mint a többi alföldi település, a szarvasi pusztát is bekebelezte a császári kincstár fegyverjog címén, majd Harruc- kem János György hadi élelmezési biztosnak adományozta érdemei jutalmául , aki ugye a nagy pusztasággal nem sokra ment. Jobbágyokat kezdett a birtokára- Hát maga honnan jött, bátyám?- Én bizony Cinkotáról.- Hát akkor maga meg Czin- kóczki lesz. Maga pedig, aki Ceglédről érkezett, nem lesz más, mint Czigléczki.

És a szökött jobbágyok a névváltozásba készségesen beleegyeztek. Hát persze, ezen még sokat fognak vitatkozni a különböző érzelmű helytörténészek - a lényeg azonban, hogy mára nagyjából azonos identitásé emberek lakják Szarvast. A város közgondolkodásának egységesítéséhez - minő szerencse ez - nagyban hozzájárult korának szervezőzsenije, Tessedik Sámuel evangélikus lelkész. Nekem az tetszik a legjobban, ahogyan az óevangélikus templomot felépítette, szinte a semmiből. Erdélybe utazott, ahol másfél mázsa kenyérért, másfél kiló sóért, ugyanannyi húsért szinte egy egész erdőt vásárolt, a fát leúsztatta a folyón, az építőanyag egy részét eladta, a másik feléből pedig épült a templom. A szószékről felhívta a híveket, hogy a hulladék tüzelőanyagokból égessenek téglát az udvarukon, mert kell az a templom építéséhez. Hát vajon nem a népi kommunák előfutárai voltak ezek a házi kemencék? De a

főgimnáziumi földrajz- és történelemtanár. Csendes óráiban huzigálni kezdte a térképen a Nagy-Magyarország hosszúsági és szélességi köreit, és meglepődve tapasztalta, hogy azok valahol itt a város határában metszik egymást. Hát persze, hogy itt a történelmi Magyarország közepe! Sokáig pangott az ötlet, mígnem a hátára kapta az irredenta hullám, és Szarvas ettől "még Szarvasabb" lett.

Lenn, a Holt-Berettyó idilli környezetében, ahol a szerény emlékmű áll, akár felső fokban is zenghetné a szépet az újságíró. Ám a természet leírásához tartalékolni kell a színeket, hiszen hátravan még az Arborétum, a kemping, az Erzsébet-liget. Szarvas, ha egyszer az idegen- forgalomban kifutja formáját, biztos, hogy Európa-hírű zarándokhely lesz. De hát az állami kassza itt is csődöt jelentett, a kétcsillagos Hotel Árpád megérett egy alapos felújításra, ugyanígy szorongatja a szükség a középületek gazdáit. Mondják, a rendőrség a volt pártház helyére költözik, a rendőrség helyére megint más, egyszóval itt is igaz a mondás: "szegény ember vízzel főz". Viszont a vállalkozók egyre-másra nyitják boltjaikat, butikjaikat, olyannyira, hogy a

hanem sok baja lesz még ebből. Pedig az ajánlat amúgy tisztességesnek látszik: egy számunkra magát megnevezni nem kívánó alapítvány ruházott be ide gyaníthatóan izraeli tőkét, és a nyári vakációban kéthetes turnusban jelképes összegért zsidó gyerekeket Udültetnek - magyarokat persze -, akik vallásoktatásban is részesülnek, de egyébiránt élik a vakációzó nebulók mindennapi életét. Csak tán kicsit jobb körülmények között: a kemping közepén ugyanis csodálatos úszómedence épül, technikai szenzáció- számba menő vízfordítóval, és odébb már körvonalazódik egy sportcsarnok, ami ugyancsak építészeti szenzáció lesz. Mindez ellen pedig a város polgárai tiltakoznak, aláírásokat gyűjtenek azzal az indokkal, hogy megszüntettek a nyári idényre egy viszonylag olcsó szálláshelyet. Igaz, hogy a kemping kilenc hónapon át az idegenforgalom szolgálatában áll majd. Szarvason az ivóvízzel baj van, nem is kicsi. A közelmúltban levelet kaptak a város polgárai, az alábbi szöveggel: "Tisztelt Szülők! A városi vezetékes víz nitrittar- talmának átmeneti megemelkedése miatt kérjük, hogy egy éven aluli gyermekének a Vízmű Vállalat által biztosított tasakos vizet használja ivóvízként tea, tápszer, étel készítésére. Az ivóvíz magasabb nitrittartalma az egy éven aluli csecsemők életét veszélyezteti (vérképzési zavarokat okozhat). Az ivóvizet a Vízmű Vállalat ingyen biztosítja." Kismamák, "kispapák" állnak hát fegyelmezett sorokban a ta■T-'W'

R HFtóY/W FOUS SZERELMESE R HÉP TMUTOMKTERE.

SZÜLETÉSE KÉTSZÁZ EUES EBEORßULOJR AlKALKABOL R SZRRVASI

. OAKDIAHOK SZOUETSEGEtttK

LEWES KEZMRÜM2ÉSERE EMELTE

!- B «KERTOBB HÁLÁS OTOHOR

Tessedik Sámuel,

nem mindennapi élmény. Itt azzal "kínálkoznak" az árusok, amit a két kezükkel állítottak elő. Nincs szalagrendszerű ipari termék, szinte minden példány egyedi. A kereslet és a kínálat valami bölcs harmóniába egyesül. A vevő pont annyi, mint az

Piaci látkép

nácsháza udvarán lévő garázsnál, és viszik a tasakos vizet, melyet Komlóról hoztak, s melynek állítólag literenkénti üzemi ára több mint hét forint. Hogy bombaként robbant volna a szennyezett víz szenzációja? Erről szó nincs: jó tíz évvel ezelőtt már

Medence épül a kemping területén

városlakók már a zöldterületeket féltik tőlük, és tiltakoznak is a parkokat is célba vevő üzletsorok ellen. Ugyanígy hervadt el a kies környezetben lévő kemping, ám itt jött egy mentőöv, amibe ugyan belekapaszkodott a turistacentrum gazdája, de aligkészült egy kórboncnoki tanulmány az ivóvízzel kapcsolatos elhalálozásokról. Szerzőjétől, egy orosházi doktornőtől akkor azt elkobozták. Az akkori bölcs döntéshozók intézkedésének a ma polgárai fizetik az árát.

Szarvasi piacon járni-kelni

eladó, s alighanem zárásra elkel az utolsó sárgadinnye is. Szemben a városi piaccal, a parkban már másféle szelek fújnak. Itt a KGST közismert kufárai kínálják portékájukat. Máriát a kis Jézussal fából kifaragva 40 ezerért, aztán poharakat, köcsögöket - mindazt, amit egy lengyel vagy román rendszámú gépkocsi csomagtartójából árulni szoktak.

Mivel a város nevezetes emberei közt említették, hát felkerestük a csontkovácsot is. Riadtan tiltakozott a nyilvánosság ellen, mondván, meghalt a békéscsabai meg a kiskunhalasi szakmabélije, megnövekedett hát a pacientúrája, nem bírja egymagában, márpedig ez az adottság nem tanítható. Erre vagy születik valaki, vagy nem, mindenesetre köszöni, hogy rá gondoltunk, de le ne írjuk a nevét, pláne azt, hogy hol kovácsolja a beteg csontokat. Vérző szívvel bár, de tiszteletben tartjuk azt, hogy névtelenségben kíván maradni.

Hát persze, hogy ha már Szarvason járunk, nem kerülhetjük el a Szarvas és Vidéke városi tanácsi lap szerkesztőségét sem. Hites kollégánk, Szenes János szakszerű körképet ad mindarról, ami Szarvas közéletében jelentős. Hát ugye készülődnek a

Szarvas védőszentje

jelöltek az önkormányzati választásra. Ő úgy hallotta, Roszik János is pályázik talán a polgár- mesteri címre, nem csodálkozna rajta, mert az illető tehetséges ember, a képviselő-választáskor már a város jelöltjét menedzselte, imponáló sikerrel. Választási irodát nyitott neki, olyat, amilyenre az országban nem sok példa akadt. Egyébként a lap megbízott szerkesztője némileg kesereg: feladta tanári hivatását éppen a főszerkesztői állásért, ám egyszer csak egy ejtőernyő kupolája lobbant ki a szerkesztőség fölött, és nem a városi párttitkár érkezett rajta a főszerkesztői székbe? Azóta már elment - most újra megpályáztatják az állást, és Szenes János is indulni fog. Mit lehet tudni, hátha napjainkra lejárt az ejtőernyősök ideje?

Megcsodáljuk az egykori Bol- za-kastélyt, melybe - természetesen 1945 után - körmös- traktorral hordták be a terményt, barbár módon szaggatva föl a parkettát, mely fölött pogány örömet érzett a traktoros. Mára rangján kezelik. A Pepi-kertben idős emberek pihennek. Öregasszony - egy közeli szociális otthon lakója -, tüdejében alig sóhajtásnyi levegővel, képtelen elválni a csodás látványtól. Az indulásra buzdító társakat nyugalomra inti. Értsék meg, mondja, nem elég egyetlen nap ahhoz, hogy felfogja ezt a sok szépséget.

Szarvast lehet szeretni, ám tisztelni mindenképp kell. Némileg szívfájdító, hogy talán Jász-Nagykun-Szolnok megyét sehol nem választja el ilyen éles határ, mint éppen itt, Békés mezsgyéjén. Szarvassal szinte semmi kimutatható kapcsolata nincs. Néhány Szolnok megyei diák a városban - és néhány szarvasi tanuló Jász-Nagykun-Szolnok megye iskoláiban. De erre a távolságtartásra utal a szólás is. Ha valaki teszem azt Kondorosra készül, azt mondja "kiszaladok Kondorosra". Ha Mezőtúrt veszi célba - "átmegyek Mezőtúrra". Pedig Kondoros 25, Mezőtúr 21 kilométer. De hát a távolságot olykor nem kilométerben mérik. Palágyi Béla Fotó: Tarpai Zoltán