Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)
1990-07-28 / 95. szám
1990. JULIUS 28. Néplap 5 A haláltábor madártávlatból (1954-es felvétel)-Bizonyára már sokan jártak úgy kedves olvasóink közül, hogy a hajdan volt jó baráttal néhány éves távoliét után egyszerűen nem tudtak miről beszélgetni - legfeljebb a ki hogy van kérdéseiről. Ennek fordítottját is sokszor megérhették már: "összefutottak" egy olyan emberrel, akit sosem láttak, s úgy érezték, világéletükben ismerik egymást. Valahogy így jártam én Erdey Sándorral, a Münchenben élő, szegről-vég- ről jász hazánkfiával, a Bajor Újságíró- szövetség tagjával, akinek A recski tábor rabjai című világsikerű könyve mostanában jelent meg a bajor fővárosban harmadik kiadásban. Sose láttam ezt az embert, bár hírét hallottam jeles rabtársától, Faludy György költőtől és másoktól, tudtam róla, hogy száztizenhat hónapot töltött a különböző magyar- országi börtönökben, intemálótáborok- ban, és végigélte Recsk poklát. Közös barátunktól elküldte nekem a könyvét, elolvastam egyszer, kétszer, mert nem olyan olvasmány, mint egy kalandregény, majd harmadszor is, de akkor már jegyzeteltem, mert tudtam, ezzel a honfitársammal okvetlenül beszélnem kell. Miért is, csak a felébredt rokonszenv miatt? Nemcsak ezért, hanem mert megéreztem, ez az ember többet tud arról, amiről és amennyit írt, és néhány logikai összefüggést, amely a könyv' kulcskérdései közé tartozik, akkor még nem értettem. Felhívtam tehát egy hétfői napon a müncheni telefonszámán, elmondtam neki, mit akarok. Várjon csak, hallottam a telefonban, hogy is néz ki a jövö hetem? Jó, rendben van, a jövö hét szerdán ott leszek Szolnokon, mondta. És a jelzett időpontban már egy Holt- Tisza-parti kedves kis vityilló teraszán kortyolgattuk a hosszúlépést. Erdey Sándor a háborúban haditudósító volt, részt vett az emlékezetes, katasztrófába fulladt budai kitörésben, súlyosan sebesülten 1945. február 13-án fogságba esett. A szovjet katonai rendőrség mint háborús bűnöst - azóta sem tudja sem ő, és senki e hazában, hogy miért minősítették háborús bűnösnek - átadták a magyar hatóságoknak. Csak feltételezés, de lehet hogy azért, mert valahogy tudtak a Wallenberggel való kapcsolatáról?- A vád, amelyet ellenem kreáltak, nem ez volt, hanem hogy a nép ellensége vagyok. Parttalan, teljesen koholt vád volt. Persze a bíróság előtt el kellett mondanom a Wallenberghez fűződő kapcsolatomat is. Szerencsére ismertem néhány, Wallenberg és az akkori magyar baloldal által hamis névre kiállított, üldözött valódi nevét is, személyleírást tudtam adni azokról, akiket magyar katonaként a svéd diplomata intézkedései alapján megmenthettem. A Népbíróság megkereste ezeket az embereket, megidézte a tárgyalásomra. Természetesen azonnal felmentettek a vádak alól, és elvileg szabadlábra helyeztek. De mégsem szabadulhattam, mert a rendőrség államvédelmi osztálya visz- szakért további nyomozásra. Az úgynevezett Dreifusz penzióba vittek - ez valójában internálótábor volt -, és itt voltam 1947. február 16-tól augusztus 18- ig, majd kiengedtek.- írja, hogy Nyugatra akart távozni. Nagyon úgy néz ki, hogy megszervezték a szökését. Ugyanis valaki pontosan tudta, hogy mikor, hol akar átszökni a határon. zJ948. április 26-án fogtak el és újra az internálótáborba kerültem, azzal az indokkal, hogy feltételezhető, ha szabadlábon hagynak, káros vagyok az államra, és a közbiztonságra. Az interná- lási parancsot aláíró ezredes ugyanaz a Décsi Gyula volt, aki Mindszenty hercegprímást letartóztatta. Kistarcsára vittek, ahol a tábor őrsége szürke egyenruhát viselt, de már a belső karhatalomhoz - ez akkor még nem volt köztudott - az ÁVH-hoz tartozott. Nevezetesen az ÁVH VI. alosztályához, amely K. Tóth István őrnagy parancsnoksága alatt állott.- Valamiért tehát önt mindenáron lakat alatt akarták tartani.- Ráadásul mind olyan emberek voltunk ott, akiket semmiféle kommunista bíróság nem tudott volna nyilvánosan elítélni, mert semmilyen bűncselekményt nem követtünk el. De akkor már érvényben volt a hírhedt "Népbírósági novella", vagyis Rákosi Mátyás memoranduma, amelyet dr. Valentyinyi Ágostonnak, az igazságügyi szervekhez küldött. Ez így szólt: "A Népbírósági novella nem jogot és igazságot van hivatva szolgálni, hanem a bosszú és a megtorlás célszerű eszköze. Egyúttal lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk a volt uralkodó osztály alapköveitől, a volt erőszakszervezet szervezni tudó tagjaitól, és a burzsoá elemektől. Ez pedig módszereiben követi a dicső Szovjetunió, ezen belül Sztálin elvtárs akaratát is.” Ez a memorandum volt tehát a magyar Gulág, vagyis Recsk "alapító okirata".- A Rajk ellen nyomozást vezető Prinz őrnagy 1950. augusztus 18-án néhány százunkat vörös míniumfestékkel csíkozott AVH-s egyenruhába öltöztetett be. Másnap hajnalban már Recsken voltam, közel háromszázadmagammal. Később hozták a többieket.- Könyve nem véletlenül vált világsikerré. A részletes méltatást talán egy tényszerű megállapítás is pótolja valamelyest. A kötet egyes, szinte oldalági fejtegetései olyan új közléseket tartalmaznak, amelyek a nagyközönség, de talán a kutatók számára is ismeretlenek. Nekem is igen sok irányba mozdult a Erdey Sándor: "A kínzóink többsége magas beosztásokban maradt..." fantáziám, amikor a híres kém, Kim Philby és Auspitz-Péter Gábor kapcsolatáról olvashattam. Ha az Erdey Sándor könyvében tényszerűen leírt összefüggésekre alapozott föltételezések helytállóak, akkor azt kell megállapítani: még mindig meglehetősen sötétben tapogatózunk hazánk elmúlt fél évszázadának egyes részkérdéseiben. Erdey leítja, egyértelműen bizonyítható, hogy Péter Gábor, az 1930as évektől a szovjet kémelhárítás megbízottja volt. Az 1930-as években Bécs- ben élettársi viszonyba került egy Kohl- man Lizi nevű osztrák nővel, aki már akkor is szovjet rezidens volt. Az ifjú pár boldogságát azonban hamarosan feldúlta valami, illetve valaki, az angol dandy, Kim Philby, aki "elszerette" Péter Gábor élettársát, sőt feleségül is vette. Péter Gábor ezt követően Moszkvába ment, elvégezte a Dzserzsinszkij Akadémia titkosszolgálati tagozatát, - és Budapest ostroma idején már a fővárosban volt, üldözöttnek adta ki magát. Majdhogy vesztére. Magyar antifasiszták mentették meg, amikor Péter Gábor névre hamis papírokat kapott. S mily különös: amikor Kim Philby átvette a vasfüggöny mögötti területeken működő angol hírszerzési osztály vezetését - közben persze Moszkva ügynöke volt -, szoros munkakapcsolatba került Péter Gáborral. Az egykori szerelmi vetélytársak úgy tűnik "megbo- csájtottak" egymásnak. Erdey Sándor:- Ennek az lett a következménye, hogy azokat a hazafias érzelmű, az angol és más titkosszolgálatok által beszervezett magyarokat, akik vállalták, hogy Rákosi birodalmáról információkat szereznek, a határon már várták Péter Gábor pribékjei, és vagy kirakatperekben ítélték őket halálra, vagy még a határon meggyilkolták őket.- De mindez - történelmi távlatban - olyan fából vaskarika-ügynek tűnik. Philby Péter Gábortól közvetlenül is megtudhatott mindent, sőt maga a "gazda", a szovjet titkosszolgálat is. Akkor minek kellettek a kémek?- A provokációkkal azt igyekeztek bizonyítani, hogy a "Nyugat" valamire készül Magyarország, a szocialista tábor ellen. Ez pedig ürügyet szolgáltatott a megszálló szovjet hadseregnek, hogy továbbra is "ideiglenesek" maradhassanak.- Hangsúlyosan megjelent számos Recskről szóló visszaemlékezésben, az Ön memoárkötetében is, hogy az ÁVH a recski raboknak nemhogy tudomására hozta: a táborból élve nem megy ki senki, hanem testi és lelki terrorral azt is el akarta érni, hogy az áldozatok ebbe belenyugodjanak. Akik mégis megszöktek, azok elfogására a hatalom minden erejét mozgósították. Ennek ellenére 1951. május 20-án Michnay Gyula mégis átjutott a magyar határon. Ön azt állította könyvének első, nálunk még laponként, szamizdatként terjesztett kiadásában, hogy a nyugati világ csak ekkor szerzett tudomást a magyar Gulág- ról. Ma is ez a véleménye?- Nem, azóta új ismeretek birtokába jutottam. Recskről valamiért, valószínűsíthetően a nemzetközi politika függvényeként "hivatalosan" nem akartak Nyugaton tudni. Sajnálatos, de így volt. Akkor valami külön célzatosság lehetett a dolog mögött? De mi? Erdey Sándor leírja könyvében, hogy egy budapesti rendszámú elegáns gépkocsival, de erős ÁVH-s kísérettel többször is a recski kőbányába vitték Papp Simon professzort, a világhírű geológust. Papp Simont a magyar-amerikai olajipari perben halálra ítélték ugyan, de nemhogy kivégezték volna, hanem a Gyűjtőfogházban dolgozószobát rendeztek be számára, szakcikkeit, szakvéleményeit éppen az ÁVH juttatta ki külföldre, a különböző nyugati bányáknak, ipari vállalatoknak, tehát a megrendelőknek fogalmuk sem lehetett arról, hogy a magyar tudós, akit szakértőnek kértek fel, rab. A külföldről - a munkáiért - érkezett valutát is átvetették vele, majd természetesen elvették tőle. A feleségével rendszeresen levelezhetett, sőt amikor az asszony meghalt, az ÁVH grafológust alkalmazott, aki tökéletesen utánozta az elhunyt keze írását. A világhírű tudóst nyilván a felesége szabadságával zsarolták meg, a professzor valamiért nagyon fontos volt Rákosiék számára.- Biztos, hogy Önök, recskiek, ahogy könyvében leírja, látták a professzort a kőbányában? / Folytatás a 6. oldalon / Recsk és vonzatúi Kim Philby, a mesterkém és Péter Gábor Miért kellett világhírű geológus az andezitbányászathoz? Mit köszönhetünk Lóránt Gyulának, az aranycsapat csillagának? v---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------i________________________________________________/