Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)
1990-07-26 / 93. szám
4 1990. JÚLIUS 26. A munkát a végeredmény minősíti Tisztelt Jánosi doktor úr! Nagy figyelemmel olvastam az Új Néplapban az Ön által írt július 12-én megjelent cikket, amelynek a címe ez volt: Nem lehet a köz akarata ellen cselekedni. Teljesen egyetértek Önnel a cikk címében, de a tartalommal már van némi gondom. Tudomásom szerint Ön is országgyűlési képviselőjelölt volt, és az Ön által emlegetett 55 százalékba tartozik, az MSZMP képviseletében. A választópolgárok március 25-én az Önre leadott szavazatukkal (4,26 százalék) úgy gondolom, egyértelműen kifejezték véleményüket. Az Ön körzetében a jelölt 36,6 százalékkal jutott a parlamentbe a nép akaratából és nem listán. Ha Ön is bekerült volna a parlamentbe, a doktorok aránya nem változik meg. Ismereteim szerint a honatya megpróbálja tartani a kapcsolatot választóival, hiszen minden héten, újabban csütörtökön délután 18 órától áll a polgárok rendelkezésére, pénteki napokon pedig lakossági fórumot tart a választókörzet településein. A képviselői fizetés... Hát igen, valóban magas összeg, majdnem eléri az Ön jövedelmét. De a 20.600 forintért elvárjuk tőle, hogy csak jó törvényeket szavazzon meg. Amit az állampárt 45 éven keresztül elrontott, azt most három hónap alatt tegyék rendbe? Hiszen az MSZMP-től "csak" 21 millárd dollár adósságot örökölt ez az ország, és egy teljesen lezüllesztett gazdaságot, oktatást, egészségügyet stb., hadd ne soroljam. Én hiszem, hogy ezek a képviselők a ránk szakadt nagyon nehéz problémákat megoldják, de ehhez idő kell. Ön azt mondja, hogy a választópolgárok 55 százalékának nincs képviselete a parlamentben. Talán ez igaz is, de az állampárt a lakosság hány százalékát képviselte? Tud Ön erre válaszolni (5-8 százalék) és hogyan? Nyilván tisztában van vele, hogy Ön akkor vé'Pártok állama" Azt hiszem, dr.Jánosi Gábor a július 12-i lapban igencsak olyan témát vetett fel, amelynek kapcsán az "illetékesek" nagy hallgatásba burkolóznak. Igaz, azok a tisztelt urak, akiknek az ország gondja-baja a vállukon kellene, hogy nyugodjon, csak addig "harcoltak" a választási törvény megalkotásában, amíg el nem érték: akit az Országházba akarnak juttatni, azt valamilyen "listán" úgyis bejuttatják. Kérem szépen, jogállamban, európai módon biztosan így kell a népet becsapni. Természetesen az ilyenfajta siker elérése érdekében az illető képviselő urat még nem árt az országos közügyeket szolgáló kérdésekben közömbössé formálni. Jogosnak mutatkozik a kérdés, hogy a jelenlegi parlamenti képviselők tényleg az egész nép érdekeit képviselik? Az idegileg megviselt állampolgár kezd megnyugodni és gondolkodni! Kezdi megunni, hogy a karanténba terelt, jófizetésű képviselő urak minden tájékozódás, véleménykérés, a valós helyzetek ismerete nélkül országos jellegű kérdéseket vernek fel és menet közben jönnek rá, hogy hibás á döntésük. De a népet még mindig kihagyják a döntések előkészítéséből. Tessék mondani, mi ez? Az egyszerű emberekben a törvények jobbra-balra történő igazgatása bizonytalanságot felgez jó munkát, ha a beteg meggyógyul és egészségesen távozik a kórházból. Mert a munkát a végeredmény minősíti. Ez vonatkozik a politikára is, és az MSZMP munkájának a végeredménye a fentebb már említett tény. Rossz viccel szólva: "A műtét sikerült, csak a beteg nem élte túl". A mostani képviselők többsége igenis azért dolgozik, hogy a beteg ország meggyógyuljon. Ezeket a képviselőket a nép választotta és küldte az Országházba, hogy ott érte dolgozzanak és ne legyenek bólogató jánosok, hanem kemény vitákban szülessenek - a körülményekhez képest legjobb - döntések. Ezek a döntések sajnos, még nem olyanok, hogy az életszínvonal emelkedésével járnának, de egykét éven belül talán az is elkövetkezik. Ön hivatkozik arra, hogy még mindig ott vannak a munkájukhoz nem értő vezetők és igaza van, de úgy tűnik, hogy akik eddig jó elvtársak voltak, most ügyes urakká akarnak válni. Ön mit tett annak érdekében, hogy a saját munkahelyén ezeket az urakat eltávolítsák, és az arra legalkalmasabb, legtisztességesebb és legjobb szakembereket állítsák a helyükre? Tisztelt Doktor Úr! Való igaz, hogy a munkásembereket sokáig félre lehetett vezetni, de ezek a munkásemberek 1990. április 8-án egyértelműen kinyilvánították, hogy elegük van a félrevezetésből és szavazataikkal ezt bizonyították is. Az előttünk álló időszak nagyon kemény lesz. De az új magyar társadalomban benne van a lehetőség, hogy egy jobb, tisztességesebb életet hozzon létre, és nekünk az a dolgunk, hogy ezt elősegítsük. Remélem, együtt fogunk munkálkodni ezen... Hiszen Ön is a népet akarja szolgálni - arra hivatkozik. Hiszem, hogy nem a népre, hanem a népért haragszik. Szabó József munkás Jászberény és más semmi? tételez. Egy dolgot viszont jól megtanultak a vezető urak. Azt, hogy ha valahol érzik a szorongató helyzetet, azonnal az elmúlt, letűnt rendszerre hivatkoznak, ami sok esetben a vezetés tehetetlenségét tükrözi. Jánosi úr csak megemlít jelenségeket, de azok mind igazak, cáfolhatatlanok! Jogosan vetődik fel a kérdés: kik képviselik azoknak az ügyét, akik nem szavaztak? Akik a munkásérdeket képviselnék, azoknak a működését lehetetlenné teszik (szakszervezet, más pártok, Agrárszövetség stb.), tartva a valóságos megmérettetéstől. A képviselő-választások idején messzemenően hadakoztak az ellen, hogy a "pártállam tendenciái" többé nem érvényesülhetnek, a pártvezetők ne legyenek állami, gazdasági vezetők! Véleményem szerint ez úgy változott meg, hogy most "pártok állama" van és semmi más. És tessék mondani, miniszterelnökünknek csak állami funkciója van? Véletlenül pártjának, az MDF-nek nem az első számú embere? Úgy gondolom, hogy végre a realitás talajára kellene lépnünk s ennek alapján szót érteni. Igazságos, minden ember érdekét szolgáló törvényekkel, hozzáértéssel, a magyar nép segítségével kormányozni az országot, mert így lehet csak eljutni Európába. Tolnai Antal Szolnok Nem kis meglepetéssel olvastuk az Új Néplap július 9-i számában az MDF Kisújszállási Szervezetének Állásfoglalás című levelét a népszavazással kapTISZTELT V A L A 3 Z A H«MtXr 26-1 népszavazáson szavazza* Anélkül, hogy különösebben minősítenénk az esetet (tegye azt az olvasó), a téma margójára néhány rövid gondolat;- hatalomra kerülés előtt és hatalomra kerülés után, ó p o l o A rí szavazólap slag kérdésér« NEM -Ml, ha azt kívánja, hagy az erszég tSrténalaéban alóazór valóban a nip válassza aag a Kgzttraaaág alnökét ll Ez az agyatlan tény lag aldéntsndg kérdia, a tflbblban tlaagaaaa I 0 E N azavazatival az OraziggyOlia aár aag- alkotott Jó törvény«« 4 OÖNISON_A _N_É_P_ - _I_0_E_N4 da oaak ha naa azCk pártérdokaktöl vazérelt, csalárdul feltett kirdéaekrgl van azó II PONTSON A NÉP - IOEN, da na úgy, hogy aagét foaaza aag a döntés lehetóségétglI Éppen ezérti az alsó kérdésre szavazzon NEM- aelll ha lflv »zavaz, vtmt ha nea «tavat, egyaránt: lói azavaz III Tlaztelsttel üdvözli: az M.D. csolatban. Az állásfoglalás szerint a népszavazás obstruktiv, opponáló, nemzetellenes lépés, olyan tett, amelytől szükségesnek látszik el is határolódni. Mit nem olvasunk? - esett le szinte egyszerre elnökségünk minden tagjának az álla. Bujkált bennünk az ördög, hogy elővegyük ugyanezen MDF szervezetnek az 1989. novemberi szórólapját, amelyet az akkori népszavazás előtt terítettek a városban. Ez volt rajta: . kisújszállási Szervezet énok Vezetősége- paktum előtt és paktum után,- avagy hitelesség MDF-mód- ra,- netán a népnek újkori történelmünkben is csak annyi szerepet szánnak a lehető legdemokratikusabb erők, hogy egy-egy választási hadjáratban hivatkozzanak rá? Egyébként az állásfoglalás végén a józan belátásra és a tiszta lelkiismeretre való hivatkozással teljes mértékben egyetértünk. Kis Péter az MSZP Kisújszállási Szervezetének elnöke Lóvá tett lakosok 1988 szeptemberében kezdődött a Keskeny János úti lakosok kálváriája a szennycsatoma építésével. Mivel a házak erősen rongálódtak a talajmozgás következtében, kárigénnyel fordultunk a KÉV-Metró vezetőjéhez. Igényünket elutasították azzal, hogy ők tervszerűen építkeztek és ebből kár nem keletkezhetett. A Hungária Biztosítóval együtt minden lakosnak küldtek egy sokszorosított, sablonos levelet, hogy az építés előtt készített fényképfelvételek és állagfelmérésekhez képest a munkálatok befejezése utáni bejárásuk során változást nem tapasztaltak. Ezt a "bejárást" nem közölték a lakókkal. Ezután fordultunk a bírósághoz. Szakértői véleményt készíttettünk és polgári peres úton próbáltunk kárigényünknek érvényt szerezni. Mivel a magánszakértői véleményt nem fogadták el, a Hungária Biztosító és a KÉV-Metró együttesen igazságügyi szakértői vizsgálatot kért. Ez meg is történt idén, július 6-án úgy, hogy kb. húsz peres fél ingatlanát kétórás bejárással "végigmérték". Amiért most írok? Egy újabb bejárásra is hívtak bennünket július 20-án délelőtt 10 órára. Az igazságügyi szakértő megérkezett, ott volt a KÉV-Metró és a Hungária Biztosító képviselője, s a peres felek, akik megtehették. Az igazságügyi szakértő azt mondta, hogy bejárják a Bajnok, a Csillag, a Hold, a Bokányi, a Remete és a Batthyány utcákat, vizsgálva az esetleg távolabb keletkezett repedéseket, károkat. Ezzel az ürüggyel otthagyott bennünket és az ügyvédünket is. Felháborítónak tartjuk ezt az inkorrekt elintézési módot. Csalódottak vagyunk, mert egy hivatalos minőségben lévő igazságügyi szakértőtől joggal várnánk el korrektebb munkát és több emberséget. Sajnos, még csak a nevét se tudjuk, mert érkezéskor elfelejtett bemutatkozni. A Keskeny János úti lakók nevében: ' Ferencz Tiborné Szolnok *** Egy másik levelet is kaptunk a minap a Keskeny János úttal kapcsolatban. Péter Ferenc soraiból idézünk: "Keskeny maradt a Keskeny János út, pedig abban bíztam, hogy akár majd "Széles János" útnak is nevezhetem, amely az előbb-utóbb létesülő széles felüljárón (vagy aluljárón) keresztül torkollik a Széchenyi körútba - a lakótelepiek örömére. Nem így történt. Egy lovaskocsi vagy egy lassú munkagép továbbra is torlódást okoz, lassítja a forgalmat. Emiatt a járművek több üzemanyagot fogyasztanak, több környezet- szennyező kipufogógázt bocsátanak ki. Gondolom, néhány millió forinttal több kellett volna az út szélesítéséhez. Pénz kellene ahhoz is, hogy például a Pintér László utca 250 méteres szakasza a gázcseretelepig aszfaltburkolatot kapjon, ne maradjon tengelytörő..." A tárgyalóteremből Bokszerrel, védtelen nő ellen Civakodásuk úgy kezdődött.., és mondta, fújta mindegyik a maga igazát, természetesen a vitathatatlan, a legigazabb igazát. Az egyik elszántan bizonygatta, hogy igenis, jogos volt a haragja, mert felháborító, hogy egy asszony, egy feleség gondtalanul kocsmázik, jóízűen iszik akkor, amikor a férje - hites ura - súlyos bűncselekmények elkövetéséért a börtönben sínylődik. Ä másik - de nem az, akit a súlyos vádak értek, hanem annak fiútestvére - a maga felháborodását füstölögte. Kijelelhette, hogy aki az ő társaságában van, ővele iszik és ráadásul a testvére, azt senki emberfia nem sértegetheti büntetlenül. A civakodás helyének az ismerete választ adhat arra is, hogy mitől voltak olyan elszántak, hajthatatlanok a vitázók. Farkas Béla, aki Jászapátiban a Dankó Pista út 18. szám alatt lakik, a helyi Damjanich úti borozóban "csatlakozott" a két nő vitájához. Nem esett nehezére, hiszen durva és izgága természetével kimondottan kedvelte a veszekedést és a szép magyar beszéd tartozékának tekintette a durva szót. Emellett kedvére való volt a lopás, a rablás, a súlyos testi sértés, de nem idegenkedett semmiféle bűncselekménytől. Ennyi "jő" tulajdonsággal elérte, hogy 38 éves koráig nem kevesebb, mint tízszer volt büntetve. A börtönön kívül Farkas az italboltokban érezte leginkáb otthon magát. Ott volt azon a civ: kodással kezdődő délutánon i: mégpedig testvérével, Oláh Jí zsefnéval. Oda nyitott be két fis talkorú társaságában Popovics P roska. Ekkor kezdődött a civakt dás, mert Piroska szemrehányá tett Oláh Józsefnénak, amié: kocsmába jár, iszik, nem törődv azzal, hogy férje a börtönben ül. Oláh Józsefné nem maradt ad< a válasszal. A döntő szót azonbs az erősen ittas Farkas Béla mond: ki. Határozott mozdulattal felál és "bátran", úgy férfi módra arcál vágott a védtelen Popovics Piro kának. A megütötten is vitatkoz nő akkor - de már menekülésszi rűen - távozott az ivóból. Farki azonban - megittasulva bátor tett tői, férfias fellépésétől - utár ment. Bokszért húzott a kezér azzal fenyegetőzve, és termi szetesen hangosan szitkozódv hazáig verte a megrémült nőt és vele menekülő két fiatalkorú gy reket. A Jászberényi Városi BírósS dr.Gondos Imre tanácsa hozott ít letet Farkas Béla ügyében. Gará daság vétsége miatt mint többsz rös visszaesőt, 6 hónap börtönbü tetésre ítélte. A közügyektől 2 év tiltotta el. Az ítélethez tartóz még, hogy a vádlott feltételes sz badságra nem bocsátható. Az ítélet nem jogerős.-illé Hozzászólás cikkeinkhe; Száztíz "gyerek" anyja, Dönci fiatal még ahhoz képest, hogy eddig 110 malacot nevelt fel. Mindössze hatéves s 400 kilogrammot nyom. Öt esztendeje kétszer fial évente, átlag huszonkét utódot. Az állatorvos szerint minden fiát magnak kellene meghagyni. Dönci okos állat, sok szót ért. A simogatást röfögéssel nyugtázza. Most is hasas és a szüleien malacokat az ismerősök már foglalták. A gazda, S.Nagy Istv és felesége jászkisérí nyugdf tsz-tagok. Dönci úgy a szívükh nőtt, hogy fényképét a családi búmban akarják megőrizni. Az információt és a képet Tánczos Alajostól kaptuk. Tagsági díj - önkéntesen Hat nagykun város összefog - Nagyobb léptékű Könyvtári Védegylet címmel július 17-én jelent meg lapunkban Dorkovics Ágnes írása, amelyben többek között emlékeztetett az 1989 novemberében kiadott szegedi felhívásra. Ennek lényege: minden városban, községben alapítsanak Könyvtári Védegyletet, amelynek létjogosultsága egyszerű: a könyvtárak önállóan nem tudnak megélni, támogatókra van szükség, éppen az olvasni vágyó, a könyveket már megvásárolni nem tudó emberek érdekében! A riportból a karcagi Csokonai Könyvtár jelenét ismerhettük meg, amelyre Fodor István így reagált a jászberényi városi könyvtárból: "...a jászberényi könyvtárosok számára meglepőek azok az adatok, amelyek a riportban szerepelnek. Abból kiderül, hogy Karcagon 129 a védegyleti tag és ők 3.652 forintot fizettek be a könyvtárnak. Karcag lakosságának száma tudtommal 25 ezer körül van, a cikk szerint a könyvtárba beiratkozott olvasók száma 1.658. "...nem rosszabb a megyei átlagnál. Az is olyan 10 százalék körül van..." - Szerintem 2500 olvasó volna a 10 százalék körüli! Adatok a jászberényi Vár- Könyvtárról: az olvasók szá 2.288. /Csak a felnőtt részleg van szó!/Eddig ezertizenegyen ták alá a védegylethez való csal kozást és ők forintban 37.741 fizettek be. Azért hangsúlyozc hogy forintban, mert volt, aki c: koronát adott és igen sokan kön; adományokat. Egyénileg 300 rint volt a legtöbb befizetés, k lektívától 600 forintot is kaptui Hogy mit röstell az ember ví mit nem? Úgy érezzük, hogy künk nagyon nem kell "röstellk ni" az olvasók előtt, hiszen mé legkevesebb nyugdíjból élő ii nénikék is évek óta hangoztatt Lelkem, maguk soha nem err nek belépti díjat? - Most ez m oldódott, ugyanis kötelezően s kitől se kérünk beiratkozási dí az olvasók viszont úgy tartj hogy a könyvtár nélkül nem t nának meglenni. Önszántuk! örömmel adnak, inkább ők "i tellték", hogy évente mindössz forintot kellett fizetniük. Egy ként Jászberénynek 31 ezer lak van. Ezek a tények. A követke; tések levonását az olvasóra 1 zuk." Az oldalt összeállította: Fari Fereni A szerkesztőség postájából Igen vagy nem - ez itt a kérdés
