Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-25 / 92. szám

Néplap 1990. JÚLIUS 25. Alkotó pedagógusok T isza vár konyhán Június 29-étől július 10-éig a rajz­tanárok, a rajzpedagógusok - grafiku­sok, festők tűzzománckészítők - talál­koztak Tiszavárkonyban az alkotó­házban, mindazzal foglalkozni, amire év közben nincs, vagy alig marad energiájuk, idejük: alkotni és kicse­rélni, átadni a megélt élményeket, gondolatokat, feloldani pedagógiai, módszertani gondokat. "Miközben a kezünk mozog, agyunk kissé felsza­badul" - fogalmazta meg Hollósi Ka­talin. Szenti Ernő és Nagy Ferenc ha­sonlóképpen vélekedett az alkotóna­pok céljáról, miközben a rajztanítás gondjairól beszélgettünk. SzE:Harminc-negyven százaléka a rajzpedagógusoknak levelező tago­zaton végez. Járnak konzultációra - de milyen az? A képeket otthon kell megfesteni, a könyveknek csak töre­dékét - a silányabbakat - tudják ösz- szeszedni. Tehát a pályán levők csak fél képzést kapnak. NF:Nemcsak a főiskolai rajzokta­tással, hanem a főiskolán rajzot okta­tókkal is baj van. HK:Hogy én hogy kerültem a főis­kolára, egy élő példával hadd illuszt­ráljam: úgy végezhettem el a kiegé­szítő rajzszakot, hogy cserébe el kel­lett vállalnom a csapatvezetőséget. Ráadásul az iskolában nem mindig rajzszakos tanítja a tantárgyat, mert ez az egyik legalacsonyyabb óraszá­mú. Például a biológia-kémia szakos nyakába vanják a rajzoktatást, mert neki van mínusz óraszáma. NF:Vannak olyan főiskolai taná­rok - mindannyian ismerünk ilyene­ket - akik hallatlanul gyengék. És ők oktatnak olyanokat, akik majd a gye­rekeket fogják tanítani rajzolni? SzE:Vannak nagyon felkészült emberek is! NF:Én most csak a rajzoktatásról beszélek. Művészek, akik mint alko­tók nem tudnak megélni, inkább ellé- becolnak a főiskolán. Oktatnak, amit tudnak, pedig halvány gyengék. Nincs bennük semmi. Üresek belül­ről. SzE:Az oktatók többségét én jól ismerem. Művészek. És egy művész­től nagyon sok mindent el lehet tanul­ni. Ha pedagógiát nem is, szakmát igen. NF:01yan módszertanilag képzett oktatók kellenének, akik alkotók. S ez utóbbit aláhúzom. VF‘.Miközben azt mondtátok, hogy a rajzpedagógusok egy része - több­sége ? - más egy kicsit, mert táborozik, képezi magát, gondolkodik, alkot, most egyre inkább azt erősítitek ben­nem, hogy a rajztanárok nagyobb ré­sze képzetlen, mert a főiskolai okta­tással is alapvető problémák vannak. Ugyanakkora végén csattan az ostor: az általatok (is) tanított gyerekektől más szemléletet vártok, reméltek. De mi alapján? HK:Igen, így van! Ez a probléma úgy oldható fel, hogy táborba kell járni. El kell jönni Tiszavárkonyba, mert - bár most ez a legfontosabb - rajzolunk, festünk, tűzzománcot ké­szítünk - közben eszmét cserélünk, egymást is alakítjuk, formáljuk. Vagyis pótoljuk azt, amit előzőleg nem kaptunk meg. VF :De az alkotótáborba a pedagó­gusoknak csak töredéke megy el! HK:Szerintem az, aki odáig eljut, hogy észreveszi, valami probléma van, annak már nyert ügye van. Ilyen sajnos kevés van. Ahol én dolgozom, hárman tanítunk rajzot, de csak egye­dül járok táborba. SzE:A főiskolán a pedagógiai munka épp annyival van alábecsülve, amennyivel túl vannak terhelve a ne­velők. Vagyis órákat adnak, de már ott vannak a levelezősök, sokszor nyakukban a posztgraduális képzés is. Rangja pedig az alkotómunkának, a szerzett díjaknak van. VF '.Ezek után meg kell kérdeznem, milyen a rajz, a rajz és műalkotások elemzése tantárgyak tanításának színvonala? SzE:Tanáronként más. Összessé­gében siralmas. VF:Nagy Ferivel az imént éppen arról beszéltünk, hogy megdöbbentő, amikor a gyerekek bemennek a múze­umba megnézni egy képzőművészeti kiállítást. Nem tudják, mit nézzenek és mit lássanak!... SzE:A legkisebbeknél van egy spontán, egészséges ösztönösség. Előítéletmentesen állnak a régi és modem kép előtt. De az iskolában nem kapják meg azt a beavatást, amelyre a továbblépéshez szükség lenne. Nem tudják, hogy a forma mö­gött milyen tartalmat kell keresni. Mert minimális az óraszám. VF:A jó pedagógus a kevés óra­szám ellenére is sokmindent elérhet. Ha többet nem - és ez lényeges: szem­léletet és látásmódot sajátíthat el. HK:De az órák tekintélyes része például arra megy el, hogy folytatják a matematika vagy magyar órát. Per­sze, sajnos az is hiba, hogy sok rajz­tanár "bemerevíti" a gyerekeket. "Ez a forma az almaforma, amit te csi­nálsz, a nem" ... stb. És akkor még csak a formáról beszéltem. VF:Ezek szerint nem a gyerekekkel van a baj? NF:Persze hogy nem! Egy gyenge képességű gyerekből a jó pedagógus sokmindent kihozhat, de a jóképessé­gű gyerek a rossz pedagógus mellett nem fejlődik, bezárt marad. SzE:A végső megoldás: a tanárok szellemét kell felszabadítani, hogy saját magukat ismerjék meg legelő­ször. Merjenek! Merjenek minden le­hetőséget kihasználni anyagban, for­mában, színben, technikában. Persze az iskolarendszert is - hogy úgy mondjam - tisztába kell tenni. A min­dennapi élet, az általános műveltség szempontjából nagyon fontos tan­tárgy és gondolatkör helyét meg kell találni az oktatásban. Remélem, vég­re rájövünk: nem lehet külön történel­met, külön éneket, magyart, rajzot ta­nítani. Ezeknek találkozniuk kell, s lehetőleg egyidőben. El kell felejteni a spirális oktatást, mert rossz és pa­zarló. Egyszer kell alapos képzést ad­ni. Persze, ehhez megfelelő szellemű oktatóbázisok is kellenek, és művé­szek, alkotók... Varga Ferenc Akik Isten asztaláról esznek Beszélgetés Ferencsik István természetgyógyásszal- Mit jelent ez az idegenül hangzó kifejezés, hogy mazdaz- nan?- A mazdaznan ősi eredetű ki­fejezés. A jaznan a gondolat per­zsa elnevezése, és a mazda-jaz- nan szóból keletkezett a maz­daznan - összevonással. Mai je­lentése: mestergondolat, mes­tergondolkodó.- És a mazdaznan miként kap­csolódik a vegetáriánus élet­módhoz?- Mi "megmestereljük magun­kat". Tudjuk, hogyan működik a szervezetünk. Tudjuk, hogyan vagyunk képesek ezt a szerveze­tet működésben tartani, s ezáltal válunk gondolatilag is mester­gondolkodóvá. S ha a gondola­tainkat rendbe tudjuk szedni, ak­kor lehetőségünk nyílik arra, hogy szervezetünket is rendbe tegyük. És tulajdonképpen a ve- getarizmus és a mazdaznan el­vek nem összekötődnek egy­mással, hanem ugyanazok. Csak a mazdaznan elvek az általános vegetárius elveknél - ami több­nyire nem egyéb, mint a hús­mentes diéta - lényegesen kemé­nyebbek, ezáltal persze az em­berek is egészségesebbek.- Ha valaki át akar térni erre az életmódra, szükséges-e, hogy higgyen abban, amit ez az elv tanít?- A mazdaznan elvek kizárják, hogy az ember higgyen. Itt tudni kell! Meg kell tanulni az életet, csak az alapelveket kell magun­kévá tenni. Az összes többi eb­ből következik. Van tíz alapvető természeti törvény, Mózes tör­vénykönyve, mi ezt igyekszünk követni. Ha betartjuk, akkor a szervezetünk és a lelkünk is he­lyesen fog működni, akkor felis­merjük azt, hogy van olyan erő a kozmoszban, aminek mi is tag­jai vagyunk. Következésképpen a Biblia első törvénye, ami úgy kezdődik, hogy "én vagyok a te urad, istened...", abból az "én" rám vonatkozik.- Hogyan sajátította el ezt az életmódot?- Materialista-marxista vol­tam. Ez nem pálfordulás, hanem az élet rákényszerített, hogy fel­ismerjem: az életnek van egy másik oldala, ami nem oda ve­zet, ahová az addigi pályám - a kátyúba és a betegségekbe. Na­gyon súlyos betegségek követ­Válogatás a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiója július­ban elhangzott műsoraiból kezményeként kerestem a ki­utat, amit az orvostudomány saj­nos nem tudott biztosítani. - A mazdaznan igen.- Az Önhöz csatlakozó embe­rek, akiknek tábort is szerveztek, többségükben betegek. És sokat várnak ettől a módszertől...- Akik felkerestek, szeretné­nek egészségesek lenni. Mi eh­hez mutatunk utat. A termé­szetes táplálkozás, ami hozzá­tartozik a mazdaznan elvekhez, eleve biztosítja, hogy az embe­rek többsége egészséges legyen. Nem azon múlik, hogy valaki "akar" egészséges lenni, hanem azon, hogy ezeket az elveket megvalósítja. Az akarat önma­gában kevés. Gyógyszerekkel is akarhat valaki egészséges lenni, mégsem lesz az. Mi az embere­ket az egészséges táplálkozás alapelvein túl megismertetjük néhány ételkészítési móddal is. Bemutatjuk azokat a légzési, mozgási elemeket, mirigy-gya­korlatokat, amik ahhoz szüksé­gesek, hogy a beteg szervezet feléledjen és elkezdje működé­sét, a belső tisztulás megindítá­sát.- Sokan nincsenek tisztában a vegetárius életmóddal sem...- A vegetarizmus életszemlé­let. Ez következik az említett tíz törvényből, amelyek egyike, hogy ne ölj. Nem ment fel az ölés alól, ha a hentes-mészáros öli meg az állatot az én érdekem­ben. Ugyanúgy elpusztít a hús, és ugyanúgy begegséget okoz bennem, mintha én öltem volna meg. Ezt a saját életemmel tud­nám szemléltetni. Ez vezetett oda, hogy ma sem vagyok még teljesen egészséges, annak elle­nére, hogy hosszú évek óta maz­daznan elvek szerint élek. Még mindig vannak a szervezetem­ben olyan méreglerakódások, amit még komoly munkával kell tisztítanom, de az út, amin járok, az jó.- Táplálékaikat honnan szer­zik be?- Isten asztaláról: a termé­szetből. A Biokultúra Eyesület- nek is tagja vagyok. Megpróbál­juk a biokertészetet is olymódon megszervezni, hogy az biztosít­sa számunkra a szükséges táp­anyagokat. Ez még csak kisebb körökben lehetséges, de bízunk benne, hogy egyszer megvaló­sul a kert Magyarországon.- A mozgás is része a mazdaz­nan elveknek...- A vegetárius életmódhoz alapvetően hozzátartozik. A ve- getáriusnak sokkal többet kell mozogni és dolgozni, de az eh­hez szükséges energiája is sok­kal nagyobb. Én például soha nem vagyok fáradt 16-18 óra munka után sem. Azért fekszem le, mert az életmód előúja, hogy éjfél előtt két órát aludni kell. Napközben a meditációk bizto­sítják a tökéletes pihenést és ki- kapcsolódást. Ez is az életmód­hoz tartozik. 4-5-10 perces me­ditáció 6-8 órai alvással ér fel. Bálint Erika Amikor elindultam a magyar tenger partjára nyaralni, valaki azt kérdezte, miért ragaszko­dom annyira a Balatonhoz, hiszen ott lassan elviselhetetlenül drága minden, és ráadásul az embernek tömegiszonya támad, ha csak nem valahol a nádas tövén, a civilizációtól távol üti fel sátras tanyáját.- Beutaló! - válaszoltam egykedvűen, s pró­báltam érzékeltetni, hogy ennél jobb megol­dásra nemigen gondolhatok, mivel szabad or­szágunkban a Zimmer Frei, azaz a szabad szo­ba nekem két hét helyett legfeljebb két napra lenne megfizethető, míg a sátras megoldás ese­tén a derékzsábámmal kerülnék kibékíthetetlen ellentétbe. Pláne ha beütne valami hidegfront, amolyan talajmenti... Nos, tény és való, hogy szerencsém volt, mert zsába helyett derékba kaptam a kánikulát, s míg reggelente mások munkába mentek, ad­dig én a napon feküdtem. Tudják, ez az az évi rendes időszak, amikor az ember ráébred, hogy a bőre sokkal több rétegből áll, mint ahogyan azt az iskolában tanították. Mert ha a túlzott napozás veszélyét nem csökkenti azzal, hogy néha az árnyékban vedel, akkor bizony előbb-utóbb vedlik. Erről jut eszembe egy történet. Évekkel eze­lőtt két végzős medika és két fiú barátjuk a bolgár tengerparton nyaralt. Vakítóan tűzött a Meddig tart még a jó idő? nap, s az egyik srácnak még tejfehér bőre szinte sercegett a forróságban.- Nincs valami napolajatok? - kérdezte a hölgyeket.- Minek? - felelték azok már csokibamán és duzzadó szakértelemmel, - hiszen te ezt a hő­séget csak úgy pszichésen bebeszéled magad­nak. Másnap aztán a srác cafatokban tépdeste hámló bőrét és így szólt a két orvosjelölt lány­nak:- Nem ismertek valami idegorvost a közel­ben? Mert ez itt nekem most pszichésen igen­csak hámlik. Nos, azért az igaz, hogy a nyaralás pszichés teher is. A feleségem előre beharangozta: majd meglátom, megint ragyogó időt fogunk ki, mint az utóbbi években mindig. Hát persze, csakhogy az utóbbi években azt is kifogtuk, hogy éppen akkor emelték a benzin árát, amikor nyaralni mentünk, s az átlagosnál többet "csavartunk" a Trabantba. - Ugyan már - tromfolt a nejem - hát a pénzügyminiszter nem megmondta, hogy a benzin nem luxus­A Hírmagyarázó vendége volt: Szügyi Csongor, a szolnoki gyermekváros új igazgatója- A gyermekváros az elmúlt félévben leginkább egy puskaporos hordóhoz volt hasonlítható. A konfliktus-csomópontokat hogyan lehetne összegezni?- A gyermekváros nem készült fel bizo­nyos változásokra. Pedig a gyermekvéde­lemben már régóta érezhető volt néhány új tendencia: egyre különbözőbb gyerekek kerültek be az intézménybe, több korosz­tály, más viselkedésűek, eltérő előéletűek. S eközben a belső munkára kevésbé fi­gyeltek oda a kollégák, nem készültek fel arra, hogy itt csak más stílusú nevelés lehet hatásos. Továbbra is csak a hagyományos szervezeti struktúrában tudtak gondolkod­ni, ahol a szervezetért van a gyerek, és nem a gyerek arcához igyekeztek alakítani a szervezetet.- Te magad is dolgoztál a gyermekvá­rosban, de otthagytad...- Friss diplomás pedagógusként kezd­tem a gyermekvárosban és több mint öt évig dolgoztam ott. Alapvetően azért jöt­tem el, mert a magyarországi ifjúságpoli­tikának vagy szociálpolitikának nevezett dolog nem úgy működött, mint ahogy a neve sejttette. Kiderült, hogy korántsem a gyermekért van mindaz, amiről pedig azt hinné az ember, s ha valaki a gyermekért próbál tenni, akkor máris mindenféle fa­lakba ütközött. A lehetőségek annyira be­szűkültek, hogy önbecsapás lett volna azt hinnem, hogy hatékony munkát tudok vé­gezni.- S most úgy gondoltad, hogy megváltoz­tak annyira a viszonyok, hogy érdemes volt beadni a pályázatot?- Talán ebből a pozícióból lehet bizo­nyos eredményeket, változásokat elérni. A külső feltételek most talán biztatóbbak. A szociálpolitikai feszültségekre is úgy ér­zem, ma érzékenyebbek lettek az embe­rek.- Hány pályázó volt?- Ketten voltunk, "60 százalékos bizal­mat" kaptam.- Augusztus elsején állsz munkába. Mi változik, mi változhat a gyermekváros­ban?- Remélem, sok minden. Bízom abban, hogy a kollégák is a változásra szavaztak. Szeretném, ha ettől kezdve mindenki első­sorban a gyerekekre figyelne, s érdekeiket figyelembe véve segíteni tudjuk őket. Arra gondolok, hogy például egy gyereket csak akkor és úgy engedjünk útjára, ha valóban biztos körülmények között tudhatjuk őt. S ha ez esetleg csak 23 éves korára jön el, akkor addig nálunk maradjon. Mindenki­vel szeretnénk valamilyen szakmát elsajá­títtatni. De úgy is fogalmazhatok, hogy komoly folyamatot szeretnénk az életbe vezetű úton számukra és nekik biztosí­tanni.- Ezek az elképzelések mennyire futnak párhuzamosan az új szociálpolitikai ter­vekkel?- Úgy tűnik, a tervek kidolgozói is ezt szeretnék... Gyuricza Péter cikk, és az árát még akkor sem emelik, ha aí Esti Hírlap azt szeremé, s már jóelőre megírta.. De mindegy. A Balcsi így is, úgy is csodála tos. Olyan nekünk, mint a Riviéra. Sőt, kom foltosabb. Ezt azonnal bizonyítom is. Ugyani; amíg vagy tíz éve az itáliai tengerparton ebéi után mindennap le kellett járjam a kaját, addij ezúttal erre nem volt szükség. Két okból sem Egyrészt, mert az üdülői koszt nem volt olyai bőséges, másrészt itt a félmeztelen lányok i: helybe jöttek. Komolyan mondom, jót kacag tam magamban, amint az egyik ilyen topless be burkolódzó hölgy tőlem pár méterre átszel lemülten hallgatta a rádiót, amint abban eg} erkölcsvédő ecsetelte, hogy korunk pestis« nem is annyira az AIDS, mint inkább a burján zó szemérmetlenség. S amíg a megrontott, po tenciálisan veszélyeztetett ifjúságról és a szü lök felelősségéről papolt, addig a napozó hőig; anyukája is megszabadult a gönceitől, s mint; napraforgótányér, úgy kereste a legalkalma sabb szöget az ibolyán túl iák számára. És ahog; én ott a napraforgóra asszociálok, megszóla egy sztentori hang: - Főtt kukoricát tessék! -; bizony, ez is egy tanulságos dolog. Mert egy részt kiderül, hogy a tavalyi mirelit kukoric; értékállóbb befektetés, mint a kincstárjegy, hi szén az idén már 20 forint az ára a múlt évi 1( helyett, másrészt a tengeri - legalábbs a magya tengeri a magyar tenger partján - a konvertibi litás jegyeit is mutatja. Annyit adunk érte fo rintban, mint mondjuk adnánk Münchenbe) márkában. S erről eszembe jut, amit megint csak a balatoni két hét alatt hallottam. A pénz ügyi kormányzat nem kukoricázik, azaz jövőn már a forint is a konvertibilitás jegyeit mutatj; majd, nemcsak a főtt tengeri. Ha mégsem lenni így, akkor az utóbbival fizetjük ad«Ssságainkal Mert fizetni pedig kell. Ezt nem kisebb ember, mint maga Burlako' tábornok mondta, és leszögezte: ha nem fize tünk, akkor a szovjet csapatok még maradnak Ezért szívesen venném, ha tudhatnám: vajoi fizetünk, ideiglenesen nem fizetünk, vagy vég leg sem fizetünk? Mert az egyik parlament felszólalás az utóbbit is elképzelhetőnek tartót ta. Én mindenesetre tiszteletben tartom a csa patkivonási megállapodást és - áttérve a kon vertibilis elszámolásra - szívesen fizetek Búr lakov úrnak egy cső tengerit, s nem akárhol hanem: ókala Balatóna. Ha ők hazatankolnak akkor én a drága benzinből is teletankolok é jövök. Rágjuk el a béke-csövet. Kerül amib kerül, végül is nyár van. S ki tudja, meddig tat még a jó idő? Szilas Pété Szolnoki Rádió a 222 méteres hullámhosszon * Szolnoki Rádió a 222 méteres hullámhosszon

Next

/
Thumbnails
Contents