Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-20 / 88. szám

1990. JÚLIUS 20. 3 A VAKUUMPRESS Kft. osztrák-német-magyar közös vállalat július elsejével megvásárolta a Jászberényi Türbó Autójavítót. A gépkocsik javítása továbbra is magas színvonalon biztosított. A két műszak alatt naponta 60-70 gépkocsi szervizét, javítását tudják elvégezni. Képünkön Szívós Attila elektromos-szerelő munka közben. - nzs ­AMI ELLEN SZÓT EMELÜNK! A fakitermelés kötelezettség is Az elmúlt esztendőben meg­nőtt az erdőkkel szemben tá­masztott társadalmi igény. Erő­södött az a nézet és felfogás, hogy az erdő, mint nemzeti kincs a természeti táj sajátos eleme, több mint nyersanyagforrás. El­sőrendűen fontos és nélkülözhetetlen környezetvédelmi, közszolgáltatói és humánökológiai funkciót tölt be. Ér­tékes esztétikai és kulturális kincsünk is. Mindezek alap­ján méltán áll a köz­vélemény érdeklő­désének közép­pontjában, és az ér­zékenyen reagál mindenre, ami az erdőt érinti. Napjainkban gyakoriakká váltak a fakitermelések állítását követő fellépések, kampányok, a sajtó hasábjain megjelenő, indu­latos írások a fakitermelések el­len. Mindezek méltán hökkentik meg az erdőt féltő "laikusokat", az erdőgazdálkodókat, köztük a termelőszövetkezeteket és az er­dővel hivatásként foglalkozó er­dészeket is. Hangsúlyozni kell, hogy az er­dőgazdálkodók fakitermelési te­vékenysége nemcsak az erdőter­vekben szabályozott, hanem az erdőtörvényben biztosított jo­guk és kötelességük. Végered­ményben betakarításról, aratás­ról van szó. A mezőgazdaságban az aratást egy természetes folya­matnak, tevékenységnek minő­síti a közvélemény. Nincs sem­miféle fellépés, tiltakozás ellene, ellentétben a manapság divattá vált fakitermelések leállítását, akadályozását követelő kampá­nyokkal. Az erdőgazdálkodók - köztük a termelőszövetkezetek is - csupán azt végzik, amire az erdőterv lehetőséget nyújt, és amit az állami erdőfelügyelet kritikus szemmel figyel és el­lenőriz az erdőtörvény szellemé­ben. Esetenként felröppennek a "nagyobb méreteket öltő erdőki- vágások"-ról szóló hírek is. Mindezek már eleve gyanút éb­resztenek az újságolvasóban, és mindjárt az ádáz vitát kiváltó és indulatot gerjesztő rablógazdál­kodást juttatják eszébe, felülete­sen egyenesen annak ítéli, amit látott, holott az erdőgazdálko­dók, az erdészek csak munkáju­kat végzik, azaz a vágásérett ál­lományokat kitermelik, majd a keletkezett vágásterületeket "felújítják", néhány esztendős lomb- vagy fenyőcsemetével be­ültetik - erdősítik. Sajnos, a nagyközönség ritkán minősíti erdőnek a néhány esztendős er­dősítést, pedig ez az induló erdő­állapot már a jövő erdejének ígé­retét hordozza magában, a ma­gasba szökkenő, méltóságteljes lombkoronát hordozó, egyenes szálfák alkotta erdőket. Nyomatékosan leszögezendő, hogy az erdőállományok ismere­tében a fakitermelési lehetősé­gek növekedésével kell számol­ni. Tehát a fakitermelések leállí­tását sem szakmai, sem más szempontok nem indokolják. A leállítást követelők a letűnt párt­állam hibájába esnek. Szakmai és gazdálkodási tevékenységbe avatkoznak bele. A megalapo­zatlan hangulatkeltés és szándék mögött rejtett egyéni, csoportér­dekek kívánnak a nemzetgazda­sági érdekek fölé kerülni. Nem számolnak azzal, hogy a fakiter­melés leállítása nemcsak felelőt­lenség és törvényellenes, hanem milliárdos gazdasági kárt is okoznak, mert- zavarok keletkeznek a belső faellátásban, az exportban,- nem teremtődik meg a kiter­melt faanyag hasznosításából származó jövedelemből az erdők egyszeri újratermelésének pénz­ügyi fedezete,- elmaradnak az erdőfelújítá­sok, ami az erdőterület csökke­nésével jár, az ápolások és nem- kevésbé a nevelővágások elmu­lasztása miatt a fiatal erdők álla­ga leromlik,- a gazdálkodók jövedelme csökken, a fafeldolgozó üzemek kapacitása kihasználatlan ma­rad,- újabb társadalmi, gazdasági feszültségek keletkeznek. Örvendetes, ha a társadalom féltőén figyel az erdőre. Helyileg és konkrét esetekben előfor­dulhatnak hibák. El kell fogadni, ha a szakszerűtlenséget jogos kritika éri. De már nem fogadha­tó el a gazdálkodás tevékenysé­gébe olyan beavatkozás, amikor az törvényes tevékenységet gá­tol. A jogtalan követeléseket tá- masztóknak pedig tudomásul kell venniök azt, hogy őket ter­heli a felelősség. Nem árt azt sem tudni, hogy az erdő nemzeti kincs, a társa­dalom közös tulajdo­na. Ennélfogva hasz­nálata feltételekhez kötött, azaz szabadon senki sem rendelkez­het vele. Az erdőnek, mint természeti kör­nyezetünk nélkülöz­hetetlen részének használatát szabályo­zó és korlátozó intéz­kedéseket már állam- alapító királyunk, Szent István is hozott. Erdőtör­vényeink - az 1879. évi XXI. t.c., az 1935. évi IV. t.c., az 1961. évi VII. törvény - arra az alapelvre épültek, hogy az erdő sokoldalú szerepe és funkciója miatt olyan jelentőségű természeti tényező, amely már eleve kizárja azt, hogy fenntartását és az erdőgaz­dálkodást csak magánérdekek határozzák meg. A rendszerváltással a tulajdo­ni viszonyok is változnak, ami fokozott érdeklődést, sőt türel­metlenséget vált ki a leendő tu­lajdonosokból. Végső soron ez motiválja mindazokat a nemkí­vánatos cselekvéseket, amik a fakitermelés leállítására irányul­nak. E közösségeknek, személyek­nek tudniok kell azt, hogy az er­dővel - mint leendő tulajdonosok nem rendelkezhetnek szaba­don, csak a hosszú távú és tarta­mos erdőgazdálkodást biztosító erdőtervekben nyújtotta lehető­ségek határain belül, ahogy ezt Európában, a fejlett erdészeti kultúrával rendelkező államok­ban a szigorú erdőtörvények sza­bályozzák. És végül, de nem utolsósor­ban, a termelőszövetkezetek ér­dekképviselete, a Mezőgazdasá­gi Szövetkezők és Termelők Or­szágos Szövetsége, a MOSZ szót emel a megalapozatlan, hangu­latkeltő zaklatások ellen, ami méltán sérti az erdőgazdálkodó termelőszövetkezetek tisztessé­gét, jó hírnevét és'nemkevésbé a magyar erdésztársadalmét is. Az utóbbi pedig nem csinál mást, mint teszi azt, amire hivatástuda­ta kötelezi az erdő iránt - szek­torra való tekintet nélkül. Horváth Gábor titkár Amikor a politika nem helyettesíti a szakértelmet Ma mindenről vita folyik. Leginkább a parlamentben, az újságok hasábjain, újabban a Múze­um-kertben, s mindenütt, ahol lehet. Nem kivétel ez alól a munkavédelem sem, holott itt kellene a legegyértelműbben, nagy szakértelemmel cselekedni, minthogy nap mint nap emberek egészsége, s nem ritkán az életük forog kockán. Ezt ismerték fel azok, akik lépni szeretnének ez ügyben, egy új törvénytervezet elkészítésével, annak megvitatásával, s elfogadása esetén gyors bevezetésével. Hangsúlyozzuk még egyszer: a munkásemberek érdekében, s ha úgy tetszik a munkáltatókkal szemben nagyobb követelménytámasztással. Mielőtt a helyzet sürgősségét konkrét esetekkel is alátámasz­tanánk, emeljünk ki néhány ele­met a készülő törvénytervezet­ből. Az egyik ilyen az állam sze­repének új megközelítése. A for­mális követelményekkel szakí­tani szeretne az új törvényterve­zet. Viszont tartalmazza a válla­latok, a munkáltatók nagyobb felelősségét, önállóságát. Ugyanakkor az irányítási rend­szer széttagoltságának meg­szüntetését is célul tűzik ki. Az állam jogait és kötelezettségeit a felügyelőn keresztül gyakorolja, aki tulajdonképpen kettős funk­ciót tölt be. Domináns a segítés, a hibák feltárása, és azok jelzé­sének kötelezettsége, s ugyanak­kor a munkavédelmi bírság be­vezetésével, a szankcionálás is az ő feladata lesz. Mindez össz­hangban van a fejlettebb orszá­gok gyakorlatával is. Az állam fő feladata a mindenkori munka- vállalók védelme. Nyugaton ezt olyan komolyan veszik, hogy szélsőséges esetben egy cég tönkre is mehet súlyos hanyag­ságukat sújtó bírság következté­ben. Hogy az "emberarcú" szo­cializmus miért nem tudta a munkásokat hatékonyan megvé­deni, az külön elmélkedés tárgya lehet. S ezek után nézzük meg a konkrét eseteket, amelyek mon­dandónk súlyosságát alátá­masztják. A csuklót már nem lehet visszaadni Az első eset a FOTK Jászbe­rényi Kisállatfeldolgozó Üze­mében Farkas Bélával történt meg, aki társaival az ominózus napon töltelékárut készített. Mi­vel a kutter meghibásodott, a csi­gás húskeverő-gépet használták. A húskeverő töltőnyílásának fe­dele az itt alkalmazott szabvány szerint reteszelve volt egy végál­láskapcsoló segítségével. Ha ezt felnyitják, a gép megáll, illetve nem indítható. E végálláskap­csoló működött, de a gép indító­gombjai közül az egyik beragadt, sőt a főkapcsolókar hiányzott. Emiatt Farkas Béla a darálót a fedél nyitásával és zárásával in­dította és állította le. A keverés végeztével a csiga tisztításán ügyködött, amikor is akaratlanul a felkarjával a végálláskapcsolót megnyomta. A gép azonnal bein­dult, és a dolgozó jobb kezét csuklóból leszakította. Farkas Bélát otthon három kiskorú gyer­meke várja nap mint nap. Eled­dig mindig jó egészségben tért A másik eset bonyolultabb, és okainak feltárása is nehezebb volt. ABVM Szolnoki Gyárában a délutáni, éjszakai műszak vál­tása idején történt. A balesetet okozó termelőberendezés egy nagyteljesítményű betonkeverő gép volt. Mint minden betonke­verő gépet, ezt is tisztítani kell, illetve ebbe egy ember belefér, ha karbantartásra szorul. Azért, hogy ezen műveleteket bizton­ságosan el lehessen végezni, a gép búvónyílásának fedele egy főáramköri végálláskapcsolóval volt és van reteszelve. Az ese­mény napján a délutános és túló­rázó Bajzáth Béla gépkezelő a gép tisztítása közben észlelte, hogy egy keverőkanál rögzítése fellazult. Ő szólt a csoportveze­tőnek, aki a TMK lakatosoknak. A gépkezelő a tisztítást úgy vé­gezte, hogy a másik helyiségben lévő vezérlőpulton egy gyufa- szállal(!)a"Be" gombot kiékelte, a gép búvónyílását kinyitotta és a végálláskapcsolót nyomogatta, amíg ezt szükségesnek látta. Hogy lásson, egy hordozható ké­zi (stek) lámpát tett a búvónyílás- ba, ez később még fontos mo­mentum lesz. Időközben megérkezett Ha­lász Ernő lakatos csoportvezető és Magyar György lakatos. A gépkezelő beigazította a gépet, majd távozott. Magyar György bemászott a betonkeverőbe, hogy a javítást elvégezze. Az ese­haza. A hibáról tudtak a dolgo­zók, amit jelentettek is a műve­zetőnek, aki szólt a TMK-ban "valakinek", továbbá ő rendelke­zett egy kombinált fogóval, amellyel "működtették" a főkap­csolót. Az emberi felelőtlenség ezen kirívó esetéhez mit lehet hozzátenni? Talán csak annyit: Bíró József művezetővel szem­ben büntető eljárás indult, másik három vezetővel szemben össze­sen, írd és mondd, tízezer forint büntetést szabtak ki. De ki adja vissza Farkas Béla csuklóját? mények innentől kezdve sűrű­södtek. Magyar ekkor megkéri társát, igazítsa meg a lámpát. Ha­lász Ernő ezenközben véletlenül megnyomja a végálláskapcsolót. A gép azonnal indul, és Magyar Györgyöt a lapát a keverő falá­hoz nyomja. Még tudott kiáltani: kapcsoljátok ki a gépet! Társa látva és hallva azt, ami történt, pánikba esik, s ahelyett, hogy ki­kapcsolta volna végleg a gépet, még egyszer megnyomja a végálláskapcsolót. A gép - idézve Halász Ernőt - "összeroppantotta Gyurit". A helyszínre érkező munkások nem tudják kiszabadítani, az or­vos pedig csak a halál beálltát tudja megállapítani. Az elhunyt 36 éves, nőtlen. A balesethez a gyufaszálon kívül az is hozzájá­rult, hogy a karbantartás elvégzé­sekor eltűrték, hogy a berende­zést ne áramtalanítsák. A felelős­ségre vonás két fő esetében egyértelmű. Halász Ernő és Baj­záth Béla alaposan gyanúsítható a foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszé­lyeztetés vétségében. A beveze­tőben felvetett munkáltatói fele­lősség, adott esetben a létet is veszélyeztető bírság felvetése, tehát igen sajnálatos aktualitás. Vita helyett nem kellene megvár­ni egy újabb tragédiát, ha már Magyar György életét nem tud­juk visszaadni. Horváth Károly A gyufaszál, mint biztonsági kapcsoló napló Az ember először csak érdeklődve hall­gatja a történetet, s miért ne figyelné kíván­csian beszélgetőtársa szavait, hiszen a vo­natra való kényszerű várakozás amúgy is unalmas, és mily idegtépő az, hogy nyár közepén is késik a vonat, hóakadály sincs, mégis, tehát jobb, ha az ember figyeli a lassan kikerekedő történetet, s nem a késés miatt idegeskedik. Az asszony leült mellém a karcagi állomáson, nem teketóriázott, azon nyomban belevágott a közepébe, ke­serűen sorolta sérelmeit, hogy a bíróságon egy év alatt sem született meg egy határo­zat, mondom, az ember először csupán ér­deklődve hallgatja a panaszokat, idegen­ként hallgatja, hogy ez a keserű asszony a válásról beszél, hogy férjének élettársa van, hogy jogcím nélküli lakáshasználatot emleget, s akkor kezd elkomorodni az ed­dig a kívülálló hűvös nyugalmával figyelő hallgató, amikor az asszöfiy arról beszél, hogy télen az ő lakrészükben a férjéék ki­kapcsoltak mindent, amit lehetett, ezért ő és a gyereke hetekig hidegben laktak. Az embernek először a gyomra kezd remegni, de csak finoman, alig észrevehetően, aztán szép lassan kiszárad a torka, a nyelve a szájpadlásához tapad, szétterjed valami ki- modhatatlan keserűség még a zsigereiben is, már alig tud figyelni a konkrét törté­netre, a gondolatai ott zakatolnak a fejében, az eddig oly sokat hallott dolgok felkava­rodnak, például, hogy a földi élet a világ­mindenség csodája, aztán mindaz, amit ed­dig a pokolról hallott, s amikor nagy sokára bemondják a vonat érkezését, ott tart, hogy a pokol itt van, vele élünk... Körmendi Lajos csupán tuziiínd dwcsoiivöuiK uz wvs / KB W niíBTfo VVl Brawl aralnBl «? vflh ■■ ■» 4mb J£f>- mZrt *■ B II^JíhÉ£91 fiPfiilSí? '?v\ iisí 1Dvftn jfty.Jjfc ZLAM). jP*. ~T;.-.- .% ‘'yWjft»Wb ttjjKr<Wi, W Rmnbi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents