Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-18 / 86. szám

1990. JULIUS 18. Néplap Egy forró szombat délelőtt. Sok szegény ember kevés helyen is elfér? Itt a piac! Hol a piac?- A kommunális üzem - tájé­koztat Molnár Gyula igazgató - szerződéses viszonyban áll a Csamok-és Piac intézménnyel, ami annyit jelent, hogy a kezelé­sében levő területről megrende­lés alapján szállítjuk el a szeme­tet. Jelenleg két 3 köbméteres hulladékgyűjtő konténerünk van a piacon. Akkor szállítjuk el őket, amikor kérik. Ha több sze­méttárolóra lenne szükség, úgy minden további nélkül tudnánk szállítani, sőt fertőtlenítő mosást is végzünk.- Az itt élőket a környéket el­lepő szemét aggasztja.- A közterületen szétszórt hul­ladék összegyűjtése üzemünk / Il.rész / Az előbbiekhez képest má­sodrangú kérdésnek tűnhet a te­lefon ügye, ám közbiztonsági, el­sősegély szempontok miatt nem nélkülözhető. A "lengyel piacon" nincs ugyan nyilvános telefon - tájékoztat Tóth Ferenc, a Szol­nok Megyei Távközlési Üzem vezetőhelyettese -, de működik egy a benzinkútnál és a ceglédi úton is. 1990-es tervükben egy fülke telepítéséről határoztak. E beruházás 245 ezer forintjukba kerül. Biztosra vehető, hogy so­kan használják majd, feltéve, ha Az infrastruktúra fejlesztésének szerény jele. Ezt most már nyomhatjuk! feladata, melynek attól függően kell eleget tennünk, hogy mit ál­lapított meg a Városgondnoksá­gi Iroda a heti városbejárások al­kalmával. Lényegében ez eset­ben is egy fizetett szolgáltatásról van szó. Lehetőség lenne a piac környékét - az iroda megrendelé­sei alapján - gyakrabban takarí­tani, de ez már pénzkérdés. A használtcikk-piac környé­kén lényegében illegális szemét- lerakásról van szó. Hadd jegyez­zem meg: a folyamatos tisztán­tartás az árusok és a gépkocsik miatt egyszerűen lehetetlen. Rendet rakni legfeljebb estén­ként lehet. Véleményem szerint azonban a probléma igazából nem technikai jellegű. Sokkal döntőbb az emberi oldala. Hiába dobhatnák az emberek a hulladé­kot a gyűjtőkbe, nem teszik. Ha csak a kijelölt helyen árulnának, akkor nem keletkezne annyi sze­mét a közterületeken sem. A kö­zeljövőben egyébként a városi tanács termelésellátás-felügyelet osztályának koordinálásában több érintett szervvel közösen nagytakarítási akciót szerve­zünk. nem teszik tönkre a készüléket. Várhatóan október végéig helye­zik üzembe. Ezenkívül lesz még egy telefon a Csarnok- és Piacin­tézmény ottani helyiségében is, ahonnan a rendőrséget, vagy a mentőket értesíthetik. Sokezer, sőt több tízezer szol­noki és környékbeli jár vásárolni a város használtcikk-piacára. Mit tesz vajon a Köjál a fertőzé­sek elkerülése, az egészségügyi előírások betartatása érdekében? Dr. Hajdú Imre, a Köz­egészségügyi, Járványügyi Szol­gálat vezető főorvosa elmondta, hogy az érintett szervekkel közö­sen évente több alkalommal tar­tanak helyszíni ellenőrzéseket. Legutóbb július 5-én egyeztették feladataikat. Kötelező erejű ha­tározatot nem kellett hozni velük szemben. Az állapotrögzítő jegy­zőkönyvben foglaltakat tudomá­sul vették a terület gazdái. Ebben kifogásolták az úgynevezett kiserdő higiénés állapotát, amely enyhén szólva sok kívánnivalót hagy maga után. A városgond­noksági iroda egy 80 centiméter mély árkot ásatott azért, hogy gépkocsival legalább ide ne hajt­hassanak be. Lehetőségeihez képest tehát minden "érintett szerv" megtesz minden tőle telhetőt. Nem lehet kétségbe vonni a szerény - alig észrevehető - változásokat, de az ideérkezőnek azonnal szembetű­nik, hogy ez a piac egyszerűen kicsi ahhoz, hogy kulturált kö­rülmények között fogadhassa az árusokat és a vásárlókat. Szinte állandóan gépkocsik szegélye­zik a felüljáróval párhuzamos bekötőutat, a motorháztetőkre már itt kénytelenek kipakolni portékáikat az eladók. A városi tanács tagjai évekkel ezelőtt megszavazták, hogy a Csáklya utcából a volt Téglagyár területére költözzön ki a hasz­náltcikk-piac. Később jóváhagy­ták azokat a pénzügyi terveket is, amelyek alapján milliókat fek­tettek be e területbe. Akárhogy is nézzük, a szolnoki állampolgá­rok képviselőinek többsége ak­kor egy összvárosi akaratot nyil­vánított ki. A Pletykafalu tanács­tagjainak felháborodása teljesen érthető, mint ahogy nem lehetne csodálkozni azon, ha egy másik városrészen élők azért panasz­kodnának, mert nekik is hasonló bosszúságokat kellene átélniük nap mint nap. A piac áttelepíté­sével - ráadásul a jelenlegi pénz­ügyi helyzetben - egészséges vá­rosrészbe ültetnénk át egy daga­natot. A bajokat helyben kellene orvosolni. Van itt egy másik gond is. So­kan panaszkodnak az üzletek környékén üzletelőkre. Vajon el- fémének-e a városszerte árusító külföldiek a "KGST-piacon", ha mindegyikőjük szót fogadna a közterület-felügyelőknek? Alig­ha. Legyen bárhol vásár Szolno­kon, az sosem lesz csak lokális (pénzügyi) probléma. (Vége) Szurmay Zoltán Fotó: K.É. Megjelent a Magyar Pénzügyi és Tőzsdei Almanach 1990. Nélkülözhetetlen alapmű NEMRÉG MÉG ÉRTELMETLEN LETT VOLNA Csaknem fél évszázad szünet után ismét megjelent a Magyar Pénzügyi és Tőzsdei Almanach. A könyv, amely hasznos segítsé­get nyújthat a bankok és egyéb pénzintézetek, biztosí­tótársaságok és egyesületek, ér­tékpapír-kereskedőcégek, tőzs­dei szervezetek, könyvvizsgáló szervezetek munkatársain túl a vállalatok vezetőinek, pénzügyi szakembereknek, a most alakuló vagy már működő vállalkozások szervezőinek és képviselőinek, rajtuk kívül minden érdeklődő­nek. Nos, ez a könyv nem jöhetett volna létre az utóbbi években be­következett változások nélkül. A megjelenéshez szükséges volt az, hogy a könyv szereplői meg­jelenjenek a magyar gazdasági élet eleddig nem túl színes palet­táján. Ha a szakértő olvasó jól belegondol a dologba, akkor lát­hatja, hogy a folyamat 1987. ja­nuár 1-jével indult a kétszintű bankrendszer kialakításának kezdő lépéseivel, s a folyamat ma sem lezárt. Maga a könyv is jelzi egyhelyütt, hogy a szer­kesztés lezárásának időpontjá­ban (ez év márciusának végén) még nem léteztek Befektetési Alapok és Befektetési Társasá­gok Magyarországon. De még csak most jelennek meg a bróke­rek is, most nemrég jött létre a Budapesti Tőzsde. A könyv a kályha szerepét töltheti be A könyv tartalma tehát csak az utóbbi pár évben állhatott össze, amely összefügg azzal a kemény munkával, amit összefoglalóan a magyar gazdaság modernizálá­sának, a növekedés feltételei megteremtésének, a gazdasági rendszer átalakításának nevezhe­tünk, s amelynek végcélja a piac- gazdaság kialakítása. Ezen fo­lyamatokban kiemelkedő szere­pet kapott és kap a pénz szerepé­nek növelése és egy, a piacgazda­ságnak megfelelő pénzügyi rend­szer megteremtése. A már emlí­tett kétszintű bankrendszer kiala­kítása is ezen folyamat része. Emellett megindult az értékpapí­rok mozgása, amely szintén lebo­nyolítókat, szervezeteket igé­nyelt. De megkezdődött a tőkepi­ac szervezeti infrastruktúrájának kialakítása is. Elkezdett működni a tőzsde. Mindezenközben a biz­tosítás szervezeti rendszere, funkciói is átalakultak. így együtt, rendszert alkotva már ké­pesek az új gazdaságirányítási fi­lozófia megvalósításának szer­vezeti feltételeként tevékeny­kedni. Ez pedig a monetáris irá­nyítás, a korábbi fiskális irányí­tással szemben. A folyamat nem lezárt, a szervezetek s azok sze­replői állandóan növekednek, s közben változnak is, így a szer­zők igen nehéz, de tiszteletre méltó munkát végeztek. Fel kel­lett vállalniuk, hogy adataik egy része már a megjelenéskor sem igazak. Ezzel nem riasztani szán­dékozunk a kedves olvasót. El­lenkezőleg, ez a tény is bizo­nyítja, hogy szükség van erre a kiadványra, hogy a szereplők el tudjanak igazodni a pénzügyi szervezetek világában, s azokhoz kapcsolódni tudjanak. A könyv ebben a helyzetben a kályha sze­repét töltheti be. Száz szervezet legfontosabb adatai A könyv, amely az év közepén angolul is megjelenik, 352 olda­lon, reprezentatív kivitelben lá­tott napvilágot. Kerekes György szerkesztésében 27 fejezetre osztva tárgyalja a mai magyar pénzügyi élet közel száz legfon­tosabb szervezetét. Az Almanach többek között részletesen foglal­kozik a kereskedelmi és vegyes érdekeltségű bankokkal, a sza­kosított pénzintézetekkel, a biz­tosítótársaságokkal, az értékpa­pír-kereskedelem jelenlegi szer­vezeteivel, a könyvvizsgáló cé­gekkel, továbbá fontos informá­ciókat közöl a Bankszövetségről, a Könyvvizsgálók Egyesületé­ről, a felügyeleti szervekről és főhatóságokról. Hiánypótló könyv Részletesen felsorolják az adott szervezeti egység legfonto­sabb mérlegadatait, a cég eddigi tevékenységét, működésének je­lenlegi területeit, a jövőre vonat­kozó elképzeléseit, stratégiáját, felső vezetőinek felsorolását, és- ha léteznek területi egységek is- részletes címjegyzék is találha­tó. A könyv magyar nyelven kor­látozott példányszámban jelent meg, 495 forintos áron. Kapható az MTV Lenin körúti, Október 6. utcai, Alagút utcai, valamint Sopronban a Televideo márka­boltjaiban, továbbá a pécsi Pan­nónia Rádió Kft.-nél. Utánvétel­lel megrendelhető az MTV Terv- és Közgazdasági Osztályán. Úgy véljük, a gazdasági élet szereplő­inek nélkülözhetetlen ez a hiány­pótló mű, ezért csak javasolni tudjuk beszerzését. Füle István Az erdők védelme közös érdek /Folytatás az 1. oldalról/ bői 665 hektáron a NEFAG gaz­dálkodik. E területeken is folya­matosan meg kell újítani az er­dőt, tehát ki kell termelni a fát, majd csemetéket telepíteni. Az erdő nagy kincs mindannyiunk számára, ezért nem engedhetjük meg azt sem, hogy elöregedjen, s az értékes faanyag megsemmi­süljön. A kitermelés és az újrate­lepítés mindenesetre összehan­goltan, az erdőterv alapján törté­nik. A pártok képviselői közül el­sőként dr. Pethő Mária, az MDF szakértője kért szót. Javasolta egy társadalmi bizottság létreho­zását, amelynek munkájában a pártok szakemberei és a lakosság képviselői vennének részt. Ez a bizottság véleményezné az erdő- gazdálkodás terveit, a fakiterme­lés és az újratelepítés ütemezését. Az újabb erdőtelepítéseknél szorgalmazni kell az őshonos fa­fajok nagyobb arányú elterjedé­sét, valamint növelni kell a papír újrafeldolgozásának arányát, ez­által is védve az erdőket. A FIDESZ részéről Nagy Sza­bolcs utalt arra, hogy a moratóri­= napló ­Rendőröktől hallom, hogy elszemtele- nedtek a bűnözők. Fényes nappal, semmitől sem tartva követnek el különböző bűncse­lekményeket, panaszolják. Például május közepén Karcagon, a déli külvárosban, az ottani élelmiszerbolt előtt Kökény Sándor többszörösen büntetett előéletű karcagi la­kos összetalálkozott M. Istvánná, számára teljesen ismeretlen, de ugyancsak karcagi lakossal. Kökény előhúzott a kabátja ujjúból egy tizennyolc centi pengehosszúságú kony­hakést, ezt az asszony hasának szegezte, és követelte a nála lévő pénzt, s azzal fenyeget­te, megöli, ha nem adja. Mindez délelőtt történt. Az asszony átadta a nála lévő száz, azaz egyszáz forintot, de Kökény többet kö­vetelt. Hiába, az asszonynál nem volt több pénz. Búcsúzóul Kökény még egy kemény ökölcsapást mért a sértett arcába. És elment. Elinni a Zsákmányt. A karcagi bíróság első fokon, nem jogerősen Kökény Sándort rab­lás bűntettében mondta ki bűnösnek, és öt év, fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte, hat évre eltiltotta a közügyek gyakor­lásától, mondják a rendőrségen. Panaszkod­nak: nagyon sok a gondjuk, rosszak a felté­telek, nem csoda, hogy a bűnözés mindent elsöprő hullámával nem bírnak. Meggyőz­tek, egészen biztos igazuk van. Egyetlen apróság motoszkál a fejemben. Amikor be­mentem a rendőrségre, három rendőr állta utamat, hogy hova megyek. Mint megtud­tam, ugyanakkor kint a városban, azokon a bizonyos egyre veszélyesebb utcákon mind­össze egy, azaz egy rendőr sétálgatott. Körmendi Lajos um megfogalmazása számos fél­reértést szült. Mint mondotta, nem ellenségeskedésre, hanem együttműködésre törekszenek az erdészekkel. Egyetértettek ab­ban, hogy a vágásérett erdőt ki kell termelni, de az egyes kivá­gásra kerülő területeket véderdő­nél 5 hektárban, más erdőknél 10 hektárban maximálják. Töreked­ni kell arra, hogy fafajokban gaz­dagabb erdőket telepítsenek a gazdaságok. A FIDESZ képvise­lője szerint nem a fakitermelés jelent önmagában problémát, ha­nem annak ütemezése, ezért tá­mogatják egy társadalmi bizott­ság életre hívását. A tanácskozáson az erdészek és a pártok szakértőinek nézetei több területen is azonosnak bizo­nyultak. Mint Fekete József, az Erdőfelügyelőség főmérnöke megfogalmazta, a korrekt tájé­koztatás eredményeként meg­született a konszenzus. Az erdé­szek továbbra sem zárkóznak el, hogy a lakosság, illetve a pártok képviselőivel a fakitermelés üte­mezéséről véleményt cserélje­nek. Ez gyakorlatilag meg is tör­tént, hiszen a megbeszélés részt­vevőit egy autóbuszos kirándu­lásra invitálta a NEFAG, ame­lyen megtekintették a város kör­nyékének néhány erdejét, s ezál­tal rendkívüli lehetőség nyílt a szakemberek tapasz­talatcseréjére. A tanácskozás si­keresnek mondható, hisz a részt­vevők valamennyien közös célért, egy egészségesebb embe­ri környezetért küzdenek, ez pe­dig egyúttal a moratórium végét is jelentette. Laczi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents