Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-18 / 86. szám

2 1990. JULIUS 18. Néplap Elfogadták a tavalyi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot /Folytatás az 1. oldalról/ bizottságának előadója szintén arról számolhatott be, hogy a be­nyújtott jelentést elfogadható­nak tartják. A bizottság is szük­ségesnek ítéli meg a kiterjedt vállalati nyereségadó-kedvez­mények szűkítését. Támogatják a kormány javaslatát a vártnál nagyobb költségvetési hiány fi­nanszírozásának megoldására is. Mint mondotta: a múlt esztendő­ben a költségvetés deficitje az eredetileg tervezett 21 milliárd forint helyett végül is 54 milliárd forint lett. A nagyobb deficit alapvetően két tényezővel ma­gyarázható. A lakosság a terve­zettnél sokkal több kedvezmé­nyes lakáshitelt fizetett vissza idő előtt. Az így igénybe vett 45 százalékos törlesztési kedvez­ményt a költségvetésnek kellett állnia, ami 11 milliárd forintba került. A múlt esztendőben ke­rült először sor az áthúzódó pénzügyi elszámolások rend­szerének megszüntetésére, ami újabb 22 milliárd forintot jelen­tett. így alakult ki a tervezettnél nagyobb, 33 milliárd forintos hi­ány, aminek finanszírozása most már csak MNB-hitelből lehetsé­ges. A kormány ismét elszalasztott egy lehetőséget a valódi rend­szerváltozásra, amikor nem tárja nyíltan az ország elé a súlyos problémákat, és nem teszi lehe­tővé a gondok mélyebb össze­függéseinek elemzését. A vitában Matyi László, a Szabad Demokraták Szövetsé­gének véleményét tolmácsolva közölte: pártja tisztában van az­zal, hogy a gondokat a kormány­koalíció az előző kormányzattól örökölte, ezért nem gördít aka­dályokat a törvényjavaslat elfo­gadása elé, ugyanakkor az előterjesztés súlyos hiányossá­gai miatt a szabaddemokraták tá­mogatni sem tudják az előter­jesztést. Lényegében hasonló ál­láspontot fogalmazott meg a Fia­tal Demokraták Szövetsége ne­vében Kosa Lajos is. Schamschula György a Ma­gyar Demokrata Fórum nevében válaszolt Matyi László felszóla­lására. Hangoztatta, hogy az újonnan hivatalba lépett koalíci­ós kormány legfeljebb csak arról tud számot adni, hogy az előző kormányzatok milyen giganto- mániás beruházásokra költötték el a pénzt, ám képtelenség, hogy ezért a mostani kormány viselje a felelősséget. A vitában elhangzottakra Ra­bár Ferenc és Hagelmayer István válaszolt. A pénzügyminiszter úgy védekezett az őt ért vádakkal kapcsolatban, hogy a terveknek megfelelően állította össze a be­számolási rendszert, s ezért nem érzékelhetők azon változások. Pénzügypolitikai vitába nem kí­ván belebocsátkozni, mivel azt a parlament később fogja napi­rendre tűzni. Úgy vélekedett: a költségvetési hiányt finanszíro­zó hosszú lejáratú hitelek feltéte­leiben csak a pénzügyminiszter, illetve az MNB elnöke állapod­hat meg, ebben a kérdésben ők a megfelelő emberek. Ez utóbbi állítását Hagel­mayer István úgy módosította, hogy a pénzügyminiszternek és az MNB elnökének együttesen kell a parlament elé javaslatot terjeszteni a hosszú lejáratú hite­lek feltételeiről, a döntés azon­ban a parlament dolga. Ezután határozathozatal kö­vetkezett. Az Országgyűlés elfo­gadta a Magyar Köztársaság 1989. évi állami költségvetésé­nek végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslatot, valamint az Ál­lami Számvevőszék jelentését. A parlament ezt követően az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezelésé­ről, hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény módosításának részletes vitájával folytatta mun­káját. Az Állami Vagyonügynök­ségről szóló törvény módosítá­sával kapcsolatos vitát a délutáni órákban megszakították: a tárgy- sorozatban előre jelzett interpel­lációkat és kérdéseket tárgyalták meg a képviselők. Az Állami Vagyonügynök­ségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvénymódosítással kap­csolatos vitában alapvetően két ellentétes vélemény rajzolódott ki. Az ellenzéki pártok képvise­lői kifogásolták azt, hogy a kor­mányzat erős centralizációs tö­rekvése érvényesül, s teljesen felügyelete alá kívánja vonni a vagyonügynökséget, semmiféle személyi garanciát nem bizto­sítva az ellenzéknek. Többek kö­zött azt szorgalmazták, hogy a vagyonügynökség igazgatótaná­csát vagy az Országgyűlés, vagy a köztársasági elnök nevezhesse ki. Kifogásolták azt is, hogy a vagyonügynökség - a beterjesz­tett törvényjavaslat szerint - saját hatáskörében privatizálhatja a jelenlegi tanácsi irányítású vál­lalatokat is, s az itt befolyó pénz a költségvetésé lesz. Úgy érvel­tek, hogy ezzel a kialakuló ön- kormányzatokat megfosztják gazdasági alapjuktól. Ezzel szemben a kormánypár­ti képviselők azt állították, hogy az általuk javasolt megoldás ép­pen a vidék érdekeit tartja szem előtt, mivel a legjelentősebb ta­nácsi vállalatok a fővárosban és a megyei nagyvárosokban talál­hatók. Ebből a vagyonból a vi­dék csak a költségvetési újra­elosztás révén részesülhet. Végül is az elnöklő Vörös Vince lezárta a vitát, ám döntés- hozatalra nem került sor, mivel egyetlen képviselői módosító in­dítványt az alkotmányügyi, tör­vényelőkészítő és igazságügyi bizottság még nem tudott megvi­tatni. A bizottság szerdán foglal állást a kérdésben, s így a parla­ment is csak szerdán hozhat ha­tározatot. A képviselők ezt követően vi­ta nélkül elfogadták a július 29-i népszavazás előkészítésének és lebonyolításának pénzügyi szükségleteiről, valamint a nem pártként bejegyzett társadalmi szervezetek költségvetési támo­gatásáról szóló határozati javas­latot. Ezek után tértek rá annak a törvényjavaslatnak a tárgyalásá­ra, amely a pártatlan tájékoztatás bizottságának felállításáról, va­lamint a közszolgálati eszközök (Magyar Televízió, Magyar Rá­dió, Magyar Távirati Iroda) ve­zetőinek ideiglenes kinevezési rendjéről szól. A napirendi pont előadójaként Haraszti Miklós (SZDSZ) emlékeztetett arra, hogy a három közszolgálati tö­megkommunikációs intézmény az elmúlt évtizedekben partiku­láris politikai érdekek szolgála­tában állt, s ennek kapcsán fel­hívta a figyelmet arra: egy de­mokratikus társadalomban ezek­nek a médiumoknak valójában a közt kell szolgálniuk. Ugyancsak a sajtószabadság és a pártatlanság elvének össze­hangolását emelte ki a bizottság létrehívásával kapcsolatosan Kulin Ferenc, a kulturális, okta­tási, tudományos, sport, televí­zió- és sajtóbizottság elnöke. Mivel több törvénymódosító javaslatot a parlament bizottsá­gainak még meg kell tárgyalni­uk, ezért az általános vitát az el­nöklő Vörös Vince szerdára ha­lasztotta. Az ülésnap bezárása előtt a képviselőkre még egy döntés várt: az előterjesztést kö­vetően elfogadták az Interparla­mentáris Unió (IPU) magyar nemzeti csoportjának megalakí­tására tett javaslatot. Az ülést kö­vetően megtartotta alakuló köz­gyűlését az IPU nemzeti cso­portja. A törvényhozók szerdán 14 órakor ismét találkoznak. Sütő András hazatért "Legyőzöm a félelmemet" Nem lehet bort inni és vizet prédikálni - mondta mintegy a visszatérés erkölcsi parancsának magyarázataként Sütő András erdélyi magyar író, aki több hó­napos gyógykezelés után kedden hazautazott Marosvásárhelyre. Természetesen félek - mondta a határállomáson egybegyűlt új­ságíróknak, majd hozzátette: de nem ez a lényeges, hanem az, hogy az ember le tudja győzni a félelmet. Sütő András kedden délelőtt 9 óra előtt néhány perccel - felesé­gével és Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisztérium szó­vivője társaságában - Ártándnál lépte át a magyar-román határt. Előzőleg kifejtette: elsősorban írói munkáját szeretné folytatni; mondandójának pedig az lesz a lényege, hogy - amennyiben le­hetséges - ott kell maradni az ősi szülőföldön. 2+4 tanácskozás Párizsban Az egyesített Németország garantálja Lengyelország nyugati államhatárát Hans Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter tegnap megerősítette: az egyesített Né­metország kész lesz megfelelő for­mában szerződéses úton garantál­ni Lengyelország nyugati állam­határát. Genscher ezt a 2+4, a két Németország és a második világ­háborúban győztes négy állam külügyminisztereinek keddi pári­zsi tanácskozása délelőtti ülésén mondotta el. Felszólalásának szö­vegét - ellentétben más küldöttsé­gekkel - a helyszínen kiosztották az újságíróknak. A bonni külügy­miniszter aláhúzta: a német nép csupán egységet akar, az új Né­metországnak senkivel szemben sem lesznek követelései és béké­ben akar együttélni valamennyi szomszédjával. A lengyel határok kérdése a francia külügyminisztériumban tartott munkaebéd, illetve a délutá­ni ülés fő témája. Ezen a két ese­ményen már Krzysztof Skubi­szewski lengyel külügyminiszter is rész vett. A lengyel delegáció megerősí­tette: nem kívánnak akadályokat gördíteni a német egyes'ítés elé az­zal, hogy még annak megvalósulá­sa előtt kívánnák megkötni a szer- v ződést a határokról, de ragaszkod­nak ahhoz, hogy a különböző né­met alkotmányos előírásokból tö­röljenek minden olyan vonatko­zást, amely az 1937. évi határokra utal. A lengyel külügyminiszter el­mondotta: Varsó két szerződést kí­ván kötni az egyesített Németor­szággal. Az első kifejezetten a ha­tárkérdésre vonatkoznék, s azt rögzítené, hogy az egyesített Né­metország elismeri és véglegesnek tekinti Lengyelország jelenlegi nyugati határát. A második, átfo­góbb szerződés a két ország közöt­ti jószomszédi viszony és a barát­ság szerződése lenne, ennek gya­korlati megvalósítását rögzítené. MAGYARORSZÁG 1995-TŐL EK-TAG AKAR LENNI /Folytatás az I. oldalról/ az állami tulajdon arányának 30 százalékos részesedésre irányuló leépítését. Szólt arról is, hogy megújításra van szükség az álla­mi iparvállalatok vezetői poszt­jain. Magyarország - fejtette ki - úttörő szerepet vállalt a VSZ megújításában, és bejelentette, hogy legkésőbb a jövő év végéig kilép a VSZ katonai szervezeté­ből. Az a centrum-koalíció, amely most Magyarországot kormányozza - minden nehézsé­ge és hibája ellenére - nagyon egyértelmű európai biztonsági politikát tűzött programjára - mutatott rá Antall József. Az Európai Közösségekkel kapcsolatban Antall József beje­lentette: Magyarország azt tűzte ki célul, hogy az EK-val folyta­tandó tárgyalások eredménye­ként 1992 január elsejétől érvé­nyes kétoldalú megállapodást kössön vele, s ezt követően, "1995-től eséllyel pályázzon a tagságra is". Magyarország - fej­tette ki a kormányfő - Ausztria után szeretne taggá válni. Antall József olyan integráció mellett foglalt állást, amely nem ellentétes az atlanti gondolattal, Eszak-Amerika és Európa egy­ségének szükségességét emelte ki. Szólt arról is, hogy Magyar- ország a kisebbségi kérdéseket illetően mindig is számíthatott az Európai Parlament támogatá­sára, a kisebbségi kérdések meg­oldásának egyetlen reális módja az európai egység megteremté­se. A regionális együttműködés gondolata nem idegen Magyar- országtól, amit mutat az Adria- Alpok, valamint az Adria-Duna program is. Magyarország szá­mára azonban rendkívül fontos egyrészt az, hogy ne sorolják egy tömbbe más országokkal együtt. Másrészt nem ért egyet azzal sem, ha a regionális szemlélet következtében csak más "ex- kommunista országokkal együtt" kívánják őt kezelni - fej­tette ki a magyar kormányfő. A kenyérért, a levegőért, a szerétéiért /Folytatás az 1. oldalról/ kisnyugdíjasok, az egész­ségkárosultak, a többgyermeke­sek, az állami gondozottak, a me­nekültek helyzete. Jelenleg önér­zetet sértő módon kell kérnie a rá­szorulónak - még ha az életéről van is szó -, ha lehetőségeit meghaladja a szükség. Környezetünk tisztasága és ép­sége szintén minősíthetetlen. A 24. órában vagyunk! Magyarország bizonyos vonatkozásokban a nyu­gati országoknál is szennyezet- tebb, és kevesebb gondot fordít a környezetvédelemre. Pedig a sza­badság és a demokrácia mellé szennyezetlen, életképes levegő, higiénikus élettér, veszélymentes talaj, egészséges vizek és meg­bonthatatlan ökológiai egyensúly is szükségeltetik. Érdektelensé­günk a környezetünk iránt lassú pusztuláshoz vezet. A környezet és ezzel az élet pusztulásához. Ezek a gondolatok fogalmazód­tak meg az Alternatív Nemzeti Ön­segély Alapítvány kuratóriumi tag­jainak fejében, amikor létrehozták az alapítványt. Mint tegnap tartott sajtótájékoztatójukon elmondták, a szociálpolitikai és kömyezetvé- delmi alapítvány ÍOO ezer forin­tos kezdőtőkével indul. Kettős cél­ja van; vállalja azon szociálpoliti­kai és környezetvédelmi feladatok egy részének megoldását, támoga­tását, amelyeket a kormányzat nem tud vagy nem megfelelő mérték­ben tud támogatni. Az Alternatív Találmányhasz­nosító Kft. új sorsjátékot vezet be, amelyen bárki részt vehet. Ezt azért találták ki, hogy az adakozás ne a szokásos módon történjen. Ta­pasztalataik szerint ugyanis a meg­hirdetett akciókra az adakozó kedv néhány hét után lelohad. Ezért az alapítvány támogatását sorsjáték­kal kötötték össze. Aki tehát be­száll, az nemcsak a rászorulókon segít, hanem részt vesz egy játék­ban is. A sorsjáték bevételének 20 szá- zaléka úgynevezett nyere­ményalapot fog képezni. Féléven­te - először idén októberben - ren­deznek sorsolást, ahol nagy össze­gű pénznyeremények is gazdát ta­lálnak. Az önsegélyezésre fordítható pénz 60 százalékát szociálpoliti­kai célokra fordítják, 40 százalé­kát pedig környezetvédelmi fel­adatokra. Olyan eljárásokat, sza­badalmakat, termékeket akarnak felkarolni, amelyek védik környe­zetünket. Az alapítvány pénzeiből pályázat útján lehet részesülni. A pályázatot nyilvánosan meghirde­tik a sajtóban. Az alapítványt alapítók tisztá­ban vannak azzal, hogy különbö­ző, nem közcélú ösztönzésekre eleget adományoztunk már, és az emberek bizalma elfogyott. Mi marad hát? A saját magunkba vetett biza­lom, az önbizalom. Hogy törődni tudunk azokkal, akikkel eddig sen­ki nem törődött, és akikkel ezután is csak nagy nehézségek árán tö­rődhet bármilyen jó szándékú kor­mányzat. Ez a segítség ugyanis ki­egészíti, kiegészítheti a kormány szociálpolitikai és környezetvédel­mi munkáját.. Az Alternatív Nemzeti Önse­gély Alapítványra ÍOO, 500 és 1.000 forintos postacsekken le­het befizetni. Aki befizet, egyben résztvevője a sorsjátéknak. Á postacsekket a postahivatalokban lehet kapni és a munkahelyi szakszervezetisek ter­jesztik. A pályázat kiírásáról és a pénzösszegek odaítéléséről, hasz­nosításáról tájékoztatást adnak a sajtóban. • • Ülést tartott a megyei tanács vb /Folytatás az 1. oldalról/ ezek a törekvések felerősödnek. Ez nemcsak egyszerűen azt je­lenti, hogy a leginkább rászorul­tak maradnak ki az iskolai neve­lés szférájából, hanem komoly foglalkoztatási gondok is kelet­kezhetnek. A kevesebb csoport ugyanis kevesebb tanárt igényel. A megyei tanács jelezte ezzel kapcsolatos gondjait a miniszté­rium és az illetékes tanácsok felé, de mint azt az MSZP képviselő­jének kérdésére elhangzott vá­laszból megtudtuk, felelet nincs a felmerült kérdésre. Jelenleg pe­dig fennáll az a lehetőség is, hogy nem lesz miből bért fizetni, fűtőanyagot vásárolni. A középiskolákban a nappali tagozaton tanulók létszáma 1868 fővel gyarapodott. Ehhez képest megépült tizennégy tanterem. Kommentár itt sem szükséges. Valamivel pozitívabb a helyzet az általános iskolákkal nem ren­delkezők, illetve a tagiskolák önállósodásával kapcsolatosan. A megyében jelenleg három he­lyen nincs általános iskola. A megyei tanács anyagilag is támo­gatja a helyi kezdeményezése­ket, ami az önállósodásra, az új iskola létesítésére vonatkozik. Á pedagógusellátottság, az ismert problémák mellett is, jónak mondható. A tanév során néhány esetben már jelentkeztek foglal­koztatási gondok az óvónőknél, vagy a Jászságban a tanítóknál, míg a nyugatinyelv-szakosok- ból, műszaki tanárokból komoly hiány van. A tanév során jelentős béremelések voltak. Mértékük 55-60 százalékra tehető. Ezzel a megye országosan is előkelő he­lyezést ért el, bár a FIDESZ kép­viselője szerint a rétegenkénti vizsgálat nem lenne ilyen kedve­ző. Különösen a pályakezdők fi­zetését tartja alacsonynak. Az MDF és mások is az igazgatói pályázatokkal kapcsolatban tét­Mezőtúron újra lesz gimnázium? Gecse Árpád igen, két vállalat nem tek fel kérdést. Kormányzati döntés híján cselekedett a város, a megye a törvényeket figyelem­be véve - hallhattuk a választ. A jelentésben is jelzett éles vita a Megyei Pedagógiai Intézet, a szaktanácsadás és a bázisintéz­mények körül itt is folytatódott illő keretek között. Megoldást csak az elkövetkező időszak hoz­hat. Miként a hitoktatás kérdésé­ben is, habár itt már lecsendesed­ni látszik a közhangulat. Az ide­vonatkozó egyéb javaslatok kö­zül megemlíthetjük még a mező­túri gimnázium visszaállítására tett javaslatot, esetleg református gimnáziumként. Volt, aki a ma­gániskolák létére kérdezett. Ilyen azonban a megyénkben még nincs. Sajátos színfoltja volt a vb- ülésnek a megye tanácsainak nemzetközi kapcsolatairól szóló tájékoztató. Vita ugyanis itt nem volt, a pénzhiány okozta feszült­ségek tudomásul vétele mellett a résztvevők szorgalmazták a to­vábblépést. A dr. Pálffy Dezső részére történő díj visszaadásá­val a vb nem tehetett mást, mint azt, hogy a döntést tudomásul vette. A jövőre nézve azonban több tanulságul is szolgált az ügy. Az újságíró ezzel kapcsola­tosan csak egyet emel ki. Dr. Pálffy Dezső a díjat azért nem vette át annak idején, mert bíró­sági eljárás indult ellene. Szerin­te a díjat odaítélők nem álltak ki ekkor mellette. Azt nem tudjuk, hogy ezt milyen formában lehe­tett volna megtenni. Netán a bí­róságra gyakorolt nyomással, miként azt korábban a pártállam idején megtették jónéhányszor? Úgy vélem, mindenféle de­monstratív "kiállás" ezzel egyen­értékűnek ítélhető. Jó, hogy ott tartunk, hogy ezt ma már nem vállalta fel senki. Más jellegű vi­hart kavart a Jászapáti Városi Ta­nács V.B. határozatának meg­semmisítéséről szóló állásfogla­lás. A vb azonosulni tudott érzel­mileg a város képviselőjével, de más a törvény. Az új törekvések­kel sem igazán egyeztethető össze, hogy egy volt magántulaj­dont államosítsunk bármilyen cí­men, lett légyen az a szolgáltatá­sok fejlesztése. Ez utóbbit támo­gatni kell, de nem érzelmi ala­pon. Mindez persze a dolog le­egyszerűsítése. Tanulságul most ez is elég. Végül még egy előter­jesztés érdemel figyelmet, bár ott a vb egyhangúlag elutasította a javaslatot. A Megyei Tanács Nagydíjára két vállalat lett előterjesztve. Minthogy különö­sebb érdemeket felhozni az előterjesztők sem tudtak, s ezt joggal kifogásolták a jelenlévők, így nem volt meglepő az elutasí­tás. Gecse Árpád díjazásánál vi­szont nem volt vita. Füle István

Next

/
Thumbnails
Contents