Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)
1990-07-14 / 83. szám
1990. JÚLIUS 14. 7 Gondűző Bécsi est Évadzáró hangverseny a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban A mezőtúri képzőművészeti alkotótelepen Gondolatok, viták egy szobortervről Telt házat vonzott a Szolnoki Szimfonikus Zenekar "Bécsi est" címmel meghirdetett hangversenye. A pódiumon elhelyezkedett a tekintélyes létszámú zenekar, a műsort ismertető és konferáló Pándi Mariann személyében ismerőst üdvözölhetett a közönség. Elfoglalta helyét a karmesteri dobogón a vendégdirigens: dr. Roman Zeilinger, a linzi színház fő-zeneigazgatója is, majd kezdetét vette a hangverseny, melynek jó érzékkel összeállított műsora a karmester kitűnő ízléséről árulkodott mindvégig. Franz von Suppé "Könnyűlovasság" című nyitánya hangzott el a műsor frappáns indításaként. A zeneszerző, Bécs "fogadott gyermeke", igazi remekművet alkotott, s a zenekar - néhány apró pontatlanságtól eltekintve - már e mű előadásával is bizonyította, hogy karmestere: Báli József irányításával alaposan felkészült a koncertre. Az induló kezdő szakaszának pregnáns ritmusai és a mű középrészében a magyaros verbunkos téma ízes elővezetése tette emlékezetessé az interpretációt. Ezután egy finom szövésű, intim hangzású keringő: Josef Lanner "A schönbrunniak" című valcere ringatta tökéletesen más hangulatba a hallgatóságot, majd a két Strauss-testvér: Josef és Johann közösen komponált, közkedvelt Pizzicato-polkájában jeleskedtek a zenekar vonós szólamai. Josef Strauss művei közül ezúttal az Asszonyszív címet viselő polka-mazurkára esett a karmester választása. A remek darab tempója lassúbb és stabilabb a keringőénél; mazur- ka-karaktere újabb színfoltként jelent meg az est műsorának máris sokszínű festményén. Ugyancsak Josef Strauss komponálta a műsor következő darabját: a "Szférák zenéje" című keringőt. Ez a mű már magán viseli a bécsi valcer minden jellegzetességét. A tempóváltásokban gazdag remekművet szemmel látható élvezettel játszották a muzsikusok. A műsor első felét egy sodró lendületű, gyors polka zárta, a címe: Gond nélkül - szerzője ismét csak Josef Strauss. Az "első félidőben" hallott, bécsi kedélyt sugárzó művek által máris kitűnő hangulatú hallgatóság a továbbiakban a legtehetségesebbnek tartott és leghíresebb Strauss: ifjabb Johann műveiben gyönyörködhetett, köztük is elsőként a "Cigánybáró" című operett bevonulási indulójában. A zseniális komponista ügyes zeneszerzői fogásokkal tette az indulót operettszerűvé,érzékeltetve, hogy ez esetben nem valami véresen komoly dologról van szó. Az Anna-polkák egyike (Op. 117) következett ezután, az előadók szándéka szerint is tánczenei funkciójában megerősítve azt. A polka után a zeneszerző egyik legkitűnőbb darabja: a pompás Császár keringő következett. Ez a valcer kifogástalan mesterségbeni tudásról, e zene eredeti rendeltetésének tökéletes ismeretéről árulkodik: a páros ütemű bevezető szakasz a párok parkettre vonulását hivatott kísérni, majd következik a rendkívül izgalmas átmenet, s a háromnegyedes ütemű, hol hallatlanul lendületes, hol a táncosokat a szédülés veszélyétől megóvó, lassúbb tempójú szakasz, s az ezt követő grandiózus befejezés. E sorok írója nem tagadja, hogy a Császár keringő éppen hibátlan, tökéletes meg- komponáltsága miatt a legkedvesebb számára a bécsi szerzők művei közül, s hogy öröm tölti el, amiért ezt a kitűnő darabot ez estén megragadóan szép tolmácsolásban hallhatta. A Pesti csárdás igazi bravúrdarab: a magyar verbunkos méltóságteljes tartását kifejező "lassú" után következő "friss" alapos követelményeket támaszt a zenekar valamennyi szólama felé. A Pesti csárdást a koncert egyik legjobban sikerült produkciójává avatták annak előadói. Ugyanez elmondható a Terefere polkáról is, melyet ritkán hallani ilyen egészséges, már az első ütemekben jól megfogott tempóban. A hangulat a színpadon és a nézőtéren még tovább fokozódott az egzotikus szépségű Egyiptomi induló előadása során, melyben a muzsikusok énekesként is bemutatkoztak. A Dörgés és villámlás gyorspolka - az ütősök jutalomjátéka -, majd egy másik fergeteges mű: az Éljen a magyar című darab zárták a műsort, hatalmas sikert aratva. A zenészek nem sokáig kérették magukat, két ráadásdarabbal fokozták tovább a forró hangulatot: id. Johann Strauss Vadászaton című gyors polkájával és minden Strauss-koncertek záróakkordjával: a Radetzky-induló- val, melyet a hálás közönség ütemes tapssal kísért - és vezényelt. A Szolnoki Szimfonikus Zenekar, annak minden egyes muzsikusa és szólama méltó részesének érezheti magát a hangverseny sikerében. A koncert karmesterét ezen az estén egyaránt szívébe zárta a közönség és a zenekar. Dr. Roman Zeilinger igazi egyéniség - ha stílusa egyáltalán hasonlítható valakiéhez, úgy leginkább Leonard Bernstein nevét lehetne említeni. Eleganciája, charme-ja, kifogástalan mű- és stílusismerete, e zene hiteles interpretálásáért érzett felelőssége, igényessége, szuggesztivitása, tévedhetetlen tempóérzéke, a zene hangulatváltásaira figyelmeztető avizói, mérhetetlen szerénysége mindmind a Szolnokon megfordult dirigensek legjobbjainak sorába emelik őt. Szathmáry Judit Nyári egyetem Tiszábőn Központi témája a színhely, a falu Az Interdiszciplináris Tudományos Diákkör X. Nyári Egyetemének Tiszabő ad otthont. A július 1-15-ig megrendezésre került tábor a helyi tanács és a Széchenyi István Falusegítő Szolgálat együttműködését felhasználva költözött a községbe. Lévai Sándor, az ITDK képviselője, a tábor vezetője tájékoztatott a színhelyválasztás okairól. 1989 végén kaptak hírt Tiszabő- ről, az iskolában folyó - hátrányos helyzetű gyerekeket segítő - munkáról, a cigány és magyar lakosság együttélésének gondjairól, a munkaiehetőségek hiányáról. Ezek ismeretében választották ezt az alföldi falut a X. Nyári Egyetem színhelyéül. A részletes felkészülés érdekében meghívták a Tisza- bői Általános Iskola igazgatóját Tolnai Antalt, és Bognár Szabol- csot, a Falusegítő Szolgálat vezetőjét, akik a településről készített szociológiai felmérésüket ismertették. Ilyen előkészületek után nyitották meg a tábort, mely a nap három szakában kínálta rendezvényeit az érdeklődőknek. A délelőtti programok a cigány és magyar fiatalok közös játékát, együttdolgozását szolgálták. A bábcsoportot marosvásárhelyi vendégek, Olysói Kornélia színész, dramaturg és Mocá Rudolf színész vezették. A gyerekek itt "fantáziajátékos öntevékenység" során egy, Bari Károly által gyűjtött cigánymesét illusztráltak, díszleteket, bábokat készítettek hozzá, majd próbák után elő is adták a darabot. SzalatnyaiErika vezetésével közel húsztagú énekkart alakítottak. A sikeres gyakorlás eredményeként, hangszeres kísérettel, a templomban is felléphettek. A faluban élő öregek még emlékeznek a szőnyegkészítés hagyományaira. Részvételükkel a Lakatos Lilla iparművész által irányított csoport tagjai a nagy, közös rongyszőnyeg mellett tarisznyákat, kisebb szőtteseket is készítettek. Oláh Imréné kosárfonó saját mestersége fortélyaira tanította a gyerekeket, de az érdeklődő felnőtteket is. A szakkörök munkájában két helyi pedagógus is részt vett. Imrei István és Antal Anna veszik majd át a csoportok^ vezetését a tábor elvonultával. Ők úgy érzik, még eredményesebbek lehettek volna ezek a délelőtti foglalkozások, ha a falubeli és környéken dolgozó tanárok nagyobb érdeklődést mutatnának az itt folyó munka iránt, és a sok új módszer egy részét maguk is hasznosítanák. Minden délután jelentős előadók beszéltek a tábor alapgondolatához tartalmilag kapcsolódó témákról: Többek közt Gáborjáni Péter építész Tiszabő falurendezési koncepciójáról, Diósi Ágnes író, cigánykutató a cigánykultúráról tartott előadást. Az esti vetítésekhez a kérdéskörhöz kapcsolódó filmeket Schiffer Pál válogatta. E hét vasárnapján elvonul a tábor, melynek eredményességét, hatását a falura csak az idő múltával ítélhetjük meg. Bízzunk benne, hogy ez és sok más hasonló kezdeményezés is elősegíti a megyénkben élő, önálló kultúrával rendelkező népcsoportok közeledését egymáshoz. bakos és más alkotásokról Megnyílt a VIII. mezőtúri képzőművészeti alkotótelep A közelmúltban már szóvá is tettük, hogy a szűkös anyagi viszonyok miatt bizony aggódunk a mezőtúri képzőművészeti alkotótelep jövőjéért. A szponzorokat, a város gazdasági egységeit, intézményeit dicséri, hogy az idén is vállalták az alkotótelep megtartásához szükséges anyagi segítségnyújtást, így néhány napja újra képzőművészek élnek, dolgoznak az eszményi környezetben lévő Takács-tanyán.- Egyelőre még négyen vagyunk, E. Lakatos Aranka, Balogh Géza, Kovács Géza és jómagam - mondja Györfi Sándor, a telep művészeti vezetője -, de ez a "szobrászhegemónia" a közeli napokban már oldódik, hiszen várjuk Agotha Margitot és Morelli Editet, valamint egy Svédországban élő, izlandi fes- tömüvésznő érkezését.- A városban arról értesültem, hogy az idei alkotótelep gondolati középpontjában a második világháborús emlékmű elkészítése áll.- Kétségtelenül ez a tábor gondolati vezérelve, így a jelenlegi "szobrász-túlsúly" tulajdonképpen még kedvező is, bár véleményem szerint a festők, a grafikusok fantáziája szinte nélkülözhetetlen egy-egy szoborkompozíció gondolati megszületéséhez. Természetesen senkit sem gátolunk meg abban - sőt -, hogy az itt kapott impresszióit önálló alkotásként készítse el.- Milyen gondolati stádiumban van az emlékmű terve?- Több elképzelést is kidolgozunk, végül is majd a mezőtúriak döntenek, melyiket fogadják el. Ez az emlékmű ugyanis a helyi politikai élet érdeklődésének középpontjába került. Komplikálja a kérdést a helykijelölés is. Köztudott, hogy mezőtúr első világ- háborús hősi halottainak szobra a főtéren van. Indokolt tehát, hogy az új emlékmű is oda kerüljön. Csak hát a főtéren már ott egy másik emlékmű is, amelyet a hitlerista, fasiszta hadsereg elleni harcokban a városban és környékén elesett szovjet katonák emlékére emeltek.- Értem, mire gondol. Sajnos az "itt és most", az "ott és akkor" fogalma manapság gyakran összekeveredik. Sokan a sztálinista önkény jelképeinek érzik ezeket az emlékműveket manapság, holott azok a katonák "akkor és ott" a fasiszta fenevad leveréséért áldozták életüket. Győrfi Sándor:- Számomra az az elgondolás a legrokonszenvesebb, hogy a második világháború magyar és szovjet halottjainak, pontosabban fogalmazva áldozatainak közös emlékművük legyen. Ez kifejezi, hogy a szovjet földön elesett mezőtúriak az egyik, a Mezőtúron elpusztult szovjet katonák pedig egy másik diktatúra együttes áldozatai.- Vád érheti ezt a meggondolást abból a tényből következően, hogy a magyarországi parancsuralmi rendszert éppen a későbbi szovjet tankok, szuronyok oltalma alatt tarthatták fenn. Az a sajnálatos tény is igaz, hogy egyes, a háborúban elem- bertelenedett szovjet katonák atrocitásokat is elkövettek. Ez megbocsáthatatlan tény, de a felégetett oroszországi, ukrajnai falvak, városok rémtetteit sem halványíthatja el az idő. Számomra is meggyőző az érvelés: a rosszul felszerelt, egyetlen szál puskával vagy a "davajgitárral" a jól szervezett fasiszta tüzelőállások ellen hajszolt ukránok, oroszok, kirgizek, grúzok, örmények, stb. maguk is a sztálinizmus áldozatai voltak.- Mi azt szeretnénk megfogalmazni ezzel a közös emlékművel, hogy a háborúnak az ártatlan emberek csak áldozatai lehetnek. Mementót akarunk emelni, amely ezt hirdeti.- Az európai gondolkodás fontos részének tekintem, hogy azt ápoljuk, ami összeköti a különböző népeket, nemzeteket, nem pedig azokat az anomáliákat hangsúlyozzuk, amelyek útjukban állnak a megbékélésnek, a jószomszédságnak. Meggyőződésem, hogy ennek a gondolatiságnak a felvállalásával művészcsoportjuk jó ügyet szolgál.- Ha sikerül kifejeznünk, hogy az egymásnak sosem ártott emberek hogyan pusztítják el egymást a hamis ideológiák, nyílt diktatúrák érdekében, akkor talán mondunk valamit a jelennek, az utókornak. Természetesen több megoldást kidolgozunk, majd a mezőtúriak választanak.- "Evezzünk" békésebb vizekre itt a gyönyörű Holt-Körös- partján. A karcagi műtermében mi vár befejezésre?- A város nagy fia, Németh Gyula professzor, a világhírű turkológus portréját akarom elkészíteni.- Ez dupla öröm: Németh Gyula halálakor, temetésekor a város akkori vezetése ugyanis méltatlan, mondhatom minősíthetetlen magatartást tanúsított. De jóformán nem is tudták, ki volt, az sem érdekelte őket, hogy tizenegy európai, ázsiai akadémia rendes vagy tiszteletbeli tagja kívánkozott vissza haló poraiban a karcagi temetőbe. S öröm az is, hogy a kun város újra - bizonyára egy sikerült - Györfi-szobor- ral gazdagszik. E. Lakatos Aranka szobrászművész Debrecenből jött az alkotótelepre:- Nagy-nagy örömmel fogadE. Lakatos Aranka: Nekem a kunsági szobrászok voltak a tanítóim. Kovács Géza: A szakmai szempontokon túl is nagy öröm számomra, hogy itt lehetek. Győrfi Sándor: Mi a háború áldozatainak szeretnénk méltó emlékművet állítani. tam a meghívást, hiszen -az én pályám Tiszafüredről indult, a felejthetetlen Papi Lajos tanítványa voltam, majd Győrfi Sándor segítette szakmai fejlődésemet.- Jelenleg "otthon" min dolgozik?- Kölcsey Ferenc portréját készítem felkérésre, de néhány domborművem, kisplasztikám is befejezésre vár. Annyit előre is elárulhatunk, hogy a közeljövőben megnyíló szolnoki képzőművészeti trien- nálé egyik meglepetése éppen E. Lakatos Aranka alkotása lesz. Kovács Géza szobrász Sepsi- szentgyörgyről érkezett az alkotótelepre: • - Két kiállításom volt a közelmúltban, az egyik Sepsiszent- györgyön, a másik Kézdivásár- helyen. Először hegesztett konstruktivista megjelenítésekkel foglalkoztam, de - bevallom - mostanában már jobban érdekel az egyfajta absztraktív stílusirányzat. Talán mondanom sem kell, nagyon örülök a lehetőségnek, mert biztos vagyok abban, hogy a nagy tapasztalatokkal bíró magyarországi szobrászkollegáimtól igen sokat tanulhatok az alkotótáborban, elsősorban technológiai megoldásokat. A már említett emlékmű gondolati kivitelezésében én is részt veszek, magam is úgy gondolom, vannak olyan történelmi helyzetek, amikor győzök és legyőzőitek egyformán áldozatok. A Takács-tanyán augusztus 9- ig alkotnak a meghívott művészek, és amellett, hogy több változatban elkészítik a második világháborús emlékmű rajzát, makettjét, természetesen más alkotásokra is bőven lesz lehetőség. Tiszai Lajos Fotó: Tarpai Zoltán
