Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)
1990-07-14 / 83. szám
Néplap 1990. JULIUS Az SZKP xvm. kongresszusán ismét Mihail Gorbacsovot választották a párt főtitkárának. Képünkön a /balról/ a munkás és parasztküldöttek között látható a kongresszuson. Munka és fegyelem Romániában Erőltetett iparosítás — Veszteséget termelő nehézipar túlméretezése — Gyenge hatékonyság Vasile, a romániai Republica csőgyár főmérnöke leszegett fejjel vág át manapság a cigarettázva napozgató munkások szegélyezte gyárudvaron. Vasile szíve szerint alaposan lehordaná a lógó munkásokat, ám visszafogja dörgedelmeit. A főmérnök ugyanis fél. Jól tudja, ha ma szigorúan megbünteti az alkamazottakat, azok holnap útilaput kötnek a talpára. Jog adta lehetőségük, hogy maguk bocsássák el, s válasszák meg főnökeiket. Vasile dilemmáját az újonnan megválasztott román kormány is nyögi. Kelet-Európa talán legkevésbé hatékony nemzetgazdaságát örökölte az új vezetés, ám a radikális változtatásokhoz kockára kellene tenni a támogatást, amelyet kulcsfontosságú tömegbázisától, a gyári munkásoktól, vagyis a munkaképes korú lakosság 40 százalékától kap. A Nemzeti Megmentés Frontja hatalomra kerülése után igen gyorsan meg akarta nyerni a munkásságot. Felemelte bérüket, megtoldotta szabadságukat, s Öt napra kurtította a Ceausescu or- száglása idején hat-, de olykor hétnapos munkahetet. A választási hadjárat során a front megígérte: olyan fokozatosan vezeti be a piacgazdaságot Romániában, hogy az ne szülhessen tömeges munkanélküliséget. Felettébb kérdéses azonban, hogy ez sikerülhet-e. Közép- és Kelet- Európa többi országában egyrészt már tény a munkanélküliség ugrásszerű növekedése, másrészt a választások győztesei nem áltatják ennek elkerülhetőségével a tömegeket. Tovább romlott a gazdaság helyzete tovább romlott, a kereskedelmi mérleg ke- ményvaluta-tétele tavaly 2,5 milliárd dolláros aktívumot mutatott, az idén áprilisig 400 millióra nőtt a'passzívum. Ennek fő oka az import növelése, csakhogy a fogyasztási, nem pedig a termelési javak behozataláé. Az ipari termelés az idei első négy hónapban egyötöddel esett vissza. Ebben közrejátszik az, hogy bezártak néhány végzetesen veszteséges üzemet, ám az is, hogy szétzilálódott a munkafegyelem. Fokozatos privatizálás kivételekkel Vasile főmérnök szerint a kékoverallosok úgy értelmezik a demokráciát, hogy mindenki azt csinál, amit akar, de teljes fizetésért. Nem félnek attól, hogy elveszítik állásaikat, annak ellenére, hogy a Nemzeti Megmentés Frontja azt tervezi: részvénytársasági rendszer bevezetésével fokozatosan privatizálja a gazdaság csaknem egészét, kivéve az áramtermelést, a vasútat, az olaj- és a földgázkitermelést. A patt helyzet miatt nyugodtak a munkások Csakhogy sokak véleménye szerint a frontot túlságosan megosztják a privatizációt támogató fiatal technokraták és a tulajdon- viszony változtatását ellenző volt kommunisták. És éppen a patthelyzet miatt nyugodtak a gyárudvarokon pihengető munkások. Szerintük ugyanis munkanélküliség csak akkor lesz, ha elkezdődik a „profi” verseny. Ehhez azonban magáncégek kellenek. Ezek létrejöttének előfeltétele a privatizálás. A munkások okfejtése álapján rivalizálás privatizálás nélkül elképzelhetetlen, de a privatizálás még inkább. MTI-Panoráma Akik Szófiában jártak, tudják: Dimitrov egyike annak a négy kommunista vezetőnek, akiknek bebalzsamozott teteme napjainkban is megtekinthető a külön erre a célra épített mauzóleumban. A Dimitrov-mauzóleum nyitva tartása benne van a heti műsorfüzetben, a „múzeumok” címszó alatt. Minden jel szerint aligha sokáig. Január végén vagy február elején történt, hogy a szófiai rádió egy telefonos műsorában valaki azt kérdezte Zseljo Zselev ellenzéki vezetőtől: Mi a véleménye a mauzóleumról általában? A lakonikus válasz: a test be- balzsamozása, mauzóleumban közszemlére tétele a primitív népek sajátja... Február 14-én a Narodna Mla- dezs ifjúsági lap már külön cikkben foglalt állást a mellett, hogy bontsák le a főváros központjában a Dimitrov-mauzóleumot. A „szocialista megistenülésnek” ez az „ázsiai mintájú” jelképe a maga idejében logikus következménye volt a Bulgáriában is eluralkodott sztálinizmusnak, mára azonban anakronisztikus lett, nem európai. „Nem Dimitrov, e kimagasló európai személyiség hitelét akarjuk kétségbe vonni, csupán az effajta istenné avatást tartjuk károsnak” - írta a lap. Lexikonokból megtudható: a mauzóleum felépítését 1949. július 3-án - Georgi Dimitrov moszkvai halálának másnapján - határozta el a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsa, természetesen a BKP KB akkori politikai bizottságának javaslatára. Az építmény tervei 24 óra alatt készültek el, az építkezés 6 napot vett igénybe, július 10-én már megtartották a temetés ünnepélyes gyászszertartását... Petar Ignatov, Dimitrov egykori személyi testőrségének parancsnoka, majd személyi titkára még arra is emlékszik - e sorok írójának mesélt róla -, hogy a magyar küldöttséget Gerő Ernő vezette. De a legnagyobb hatású Dolores Ibarurri búcsúbeszéde volt... A test balzsamozását Szbarsz- kij szovjet professzor végezte, aki segédkezett Lenin mumifiká- lásánál is. Ignatov szerint ez Di- mitrovnál olyan jól sikerűit, hogy „szinte látszik a bőrén a ruganyosság, ha megcsípné az ember az arcát, visszaugrana, mint egy alvó embernél”. Megkérdeztem tőle is, Ilija Kjulovsz- kitól, Dimitrov hajdani sajtótitkárától is: vajon fel sem merülhet a kétség a test eredetiségét illetően? Mao Ce-tung mauzóleumában is jártam, kínai kísérőm titkot sem csinált belőle, hogy szerinte „nem az igazi”, inkább valamiféle viaszbábú. Pekingben nem is lehet körbejárni a tetemet, csak az egyik oldalon lehet elmenni megállás nélkül - és tőle elég távol - mellette. Ignatov is, Kjulovszki is állítja, hogy ilyen kétség nem merülhet fel. Természetesen ugyanez a véleménye a mauzóleum parancsnokának, egy ezredesnek. Március 2-án konkrét javaslat hanzott el a Rabotnicseszko Delo hasábjain: temessék el Dimitrc vöt, kapja meg végre „a végső í méltó tisztességet”. Már a ke vetkező napon - ugyancsak pártlapban - véleményt nyilván tott Bojko Dimitrov külügym niszter, Georgi Dimitrov neve fia (szülei mindketten part zánként estek el a második viláj háború idején). „Georgi Dimi rovnak történelmi szerepét nei lehet a tiszteletére emelt emlél mű nagyságával vagy formáji val mérni” - írta. S tovább: „D mitrovnak nincs szüksége me terséges bearanyozásra, arr hogy ikonná tegyék... eljött í ideje annak, hogy helyrehozz^ azt a torzítást is, amelynek áld« zatává halálában Dimitrc vált.” A vita azóta is folyik. Geor Szpaszov, az ellenzéki Demol ratikus Erők Szövetségéne egyik vezetője kérdésemre vál szólva azt mondta: természete hogy mielőbb el kell temetr akár Dimitrov az, akár egy mi anyagutánzat, „méghozzá mii den tiszteletadás nélkül: ve kezdődtek Bulgáriában a polit kai gyilkosságok”. A mauzóleum meggyérült 1 togatói többségének más a vél ménye. Öreg veteránok szeri még Bojko, a nevelt fiú sem ji gosult dönteni: Dimitrov ne egy családé, hanem az egész be gár népé. Július közepéig kell dönten a Bolgár Szocialista Párt ált alakított bizottságnak a bébe zsamozott Dimitrov-tetem se sáról. Nagy Káro Himalája-Andok „híd 55 Hamarosan elénk tárulhat a kép: a Himalájában élő jakok békésen legelésznek az Andok fennsíkjain, és a dél-amerikai alpaka Tibet állattenyésztő farmjain bukkan fel. A haszonállatok e cseréje egy hatalmas erőfeszítés része, amelynek célja, hogy a Himalája és az Andok lakói kicseréljék a zord hegyi körülményekben zajló viszontagságos életük tapasztalatait. "Mindkét térség rengeteget tud mutatni a másiknak. Jelenleg azonban igen alacsony fokú a taa gazdaság helyzete A román nemzetgazdaság magán viseli a térségre jellemző összes negatívumot: erőltetett iparosítás, a veszteséget termelő nehézipar túlméretezése, gyenge hatékonyság. Az ipar gépparkja azonban még szomszédaiénál is elhasználtabb, s éppen amiatt, hogy a szomszédokhoz képest elenyésző Románia külföldi adóssága. Az éveken át megcsonkított import lehetetlenné tette a korszerűsítést. A forradalom óta Katolikus „bárbárányok” Tokióban Többszörösen is szokatlan környezetben hirdeti a keresztényi igét egy francia lelkész. Egyrészt Tokióban próbálja megérinteni a lelkeket, másrészt egy bárban teszi mindezt, harmadrészt pedig a bár egy kőhajításnyira van csupán a japán főváros legcifrább vöröslámpás negyedétől. Georges Neyrand atya 70 éves, 1980-ban nyitotta meg „igebárját”, hogy hívőket nyerjen meg a japán irodai férfialkalmazottak közül. A fizetésből élő japán kishivatalnokok hosszú órákat töltenek irodáikban és ugyancsak sok időt munka után iszogatva. Georges atya szerint a világon a legmagányosabb lel- küek a nagyvárosok hivatalnokocskái, akik lakótömbökben élnek, nem ismerik szomszédaikat, családjukkal keveset vannak együtt, s még a hosszú metróutakon a tömegben is egyedül érzik magukat. A francia lelkész bárjában megnyílhatnak egymás előtt az ismeretlen sorstársak, akiknek élete panelszerüen egyforma. A helyiség olyan épület negyedik emeletén van, amely telis-tele van éttermekkel, bárokkal. Az „ige- bár” átlagos forgalma éjszakánként 25 fő. Nyolc éven át maga Georges atya állt a pult mögött, míg az esztendők nem nehezedtek vállára, mostanra a pult másik oldalán ücsörög. Munkálkodásának eddigi tíz esztendeje alatt 30 embert keresztelt meg, akadt köztük 20 éves és volt hetven esztendős. Az adatok alapján nem mondhatni, hogy tömegével tódulnának akáár a bárba, akár pedig keresz- telkedni Georges atyához a japánok, a lelkész mégis azt fontolgatja, hogy jövőre újabb bárt nyit, ráadásul a közelben, ugyancsak Shin- dzsukuban, abban a városrészben, amely nappal irodadzsungel, éjjel pedig neonoktól viliódzó kéjkert. Ebben a környezetben bőven találhat az atya a kárhozat felé tartó lelket. És úgy tűnik, szükség van ténykedésére. Tavaly karácsonyi miséjére 335-en jöttek el, közülük nyolcvanan katolikusok. Japán 120 milliós lakosságának mindössze egyetlen százaléka tartozik ehhez a felekezethez. Georges atya szerint Róma történelmi lehetőséget szalasztott el a második világháború után. A vesztes japánok önbecsülése megroggyant, sokan a vallásban kerestek kapaszkodót. Japán papból kevés volt, a külföldiek viszont nem tudtak japánul. Az ötvenes évek közepére azután a japánok lassan önmagukra találtak, s jóval nehezebb lett megnyerni őket a katolikus hitnek. Azóta hihetetlen a fejlődés, okkal tartják tehetségesnek magukat. Georges atya pedig ezek után csakis a nagyvárosi irodistaélet lélekölő egyhangúságára számíthat szövetségesként, avagy „bárbárányainak” beterelőjeként. pasztalatok cseréje, holott a két hegyvidékben uralkodó körülmények hasonlóak" - mondja Tej Pratap, a Katmanduban lévő Nemzetközi Hegyi Fejlesztési Központ (ICIMOD) munkatársa. Az ICIMOD terveinek részeként Pratap nemrég Ecuadorba, Bolíviába és Peruba látogatott, hogy a hegyi mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos területközi programok számára lehetőségeket kutasson fel. Pratap és az ICIMOD hegyvidékekkel foglalkozó szakértői szerint a Himalájában élő nemzetek csakúgy, mint Nepál, India és Bhután, régóta Nyugatról származó modelleket vesznek át - az azonos fejlettségi fokon és a hasonló területeken lévő harmadik világbeli országok között azonban a dél-dél együttműködés elenyésző. "Ha a múltban Nepálnak új művelési vagy állattenyésztési formákra volt szüksége, akkor ausztrál fák és új-zélandi juhok után nézett. Az effajta fejlesztések azonban nem sok sikerrel jártak a helyi viszonyok közepette" - mutat rá Pratap. Az ICIMOD mellett az ENSZ Fejlesztési Programja és az UNESCO is érdeklődést tanúsít a két térség közötti tudományos együttműködés támogatásában. Frederico Mayor Zaragoza, az UNESCO főtitkára Katmanduban tett látogatása során kifejtette, hogy üdvözölné a Himalája és az Andok közötti tudományos kapcsolatok erősítését. A két terület hasonlóságára több példa is van. Az alpaka Dél- Amerika hegyvidéki lakóit, míg a jak a tibetieket látja el gyapjúval és hússal. Ezentúl 'mindkét haszonállatot szállításra is befogják. Az Andok indiánjain, hagyományos hídépítési mó szerei megdöbbentő hasonlós got mutatnak azokhoz a vessz bői és nádból készült hidakhc amelyek a Himalája szurdok; ívelik át. A Himalája és az Andok kút tói például közösen próbálko hatnának az ókori azték termén az amaránt újratermesztésével. magyarul kakastaréjnak vaj bársonyfűnek ismert növény e lenáll a szárazságnak, valamin! járványoknak, és jól tűri a szí sőséges talajviszonyokat is. A quinoa - amely ugyancs; az Andokban honos - jól növ kedne a Himalája meredek lejt in, ahol a csapadék kevés, önt zés pedig nem létezik. Szakért« szerint a quinoa sokkal gazd gabb fehérjékben, mint más b zafélék, és létfontosságú amin savakat is tartalmaz csakúg mint az amaránt. Pratap megemlítette a "eh nio" burgonyának a perui A dókban elterjedt feldolgozd módját is, amelyet a Himald magasan fekvő gazdaságaib; lehetne hasznosítani. Az ázsi hegységben a burgonyatermí tönkreteszi a fagy. A Himalájával foglalko szakértők sokat tanulhatnak Andokban végzett fejleszti programok tapasztalataid Cuzcoban például szakemel rek segítségével igyekeztek i alakítani a hagyományos mez gazdasági szerszámokat, ho alkalmassá tegyék azokat a hal konyább munkára. "A kölcsönösen felhasznál!! tó ötletek tárháza óriási, méj kevés erőfeszítés történt edd Még csak a rajtvonalon állunk állapította meg Pratap.
