Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)

1990-06-09 / 53. szám

1990. JÚNIUS 9. 3 Most folyik a műszaki átadása a negyvenlakásos garzonháznak Török- szentmiklóson. Az Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében készült, külsőségében tetszetős épület lakásait az OTP értékesíti. Fotó: Mészáros Szolnokon is Megalakult a zöldek pártja Megtartotta alakuló ülését a Magyarországi Zöld Párt szolnoki cso­portja. Közel harminc érdeklődő látogatott el tegnap esti rendezvényükre, melynek a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ adott helyet. A szervezők ismertették a legtöbb kárt okozó szennyezőforrásokat. Felada­tuknak tartják, hogy elérjék mielőbbi megszüntetésüket. Nemcsak szol-, noki problémákkal foglalkoztak, érintettek más, megyei jelentőségű témát is. Ülésükön nem kész programot, hanem feladattervezetet ismer­tettek. Tájékoztatójukkal kapcsolatban környezetvédelmi szakemberek és pártokat képviselő aktivisták mondták el véleményüket, és ismertették tapasztalataikat. A meghívottak között ott voltak a hónapokkal ezelőtt megalakult jászberényi zöld csoport ifjú képviselői is. Többen kiemelték: a környezetvédelem nem az a terület, ahol a pár­toknak rivalizálni kellene. Különböző vélemények hangzottak el ázzál kapcsolatban, hogy milyen mértékben szükséges bekapcsolódniuk a politikai életbe. Az alakuló ülés a vezetőség megválasztásával ért véget. "A kormány új agrárpolitikát hirdet meg. A piacgazdaság elképzelhetetlen valódi magántu­lajdonos nélkül, amely a mezőgazdaságban nagyrészt természetes személyek tulajdonát je­lenti, és zömében egybeesik a tulajdon és a használat. Az új mezőgazdaság alapvetően ma­gántulajdonos termelők családi együttműködé­sén, valamint a tulajdonosok valódi szövetke­zetein alapul” (Részlet a Kormányprogram irányelveiből.) E szerint a mezőgazdaság jövője a magántu­lajdonon alapuló farmergazdaság. "Európaisá­gunkhoz a földtulajdon rendezése nélkülözhe­tetlen, amely egyben záloga is egyéni boldogu­lásunknak!" - vallják régóta a kisgazdák. A Kormányprogram tulajdonképpen az ő koncep­ciójukat fogalmazza meg: az 1947-es bejegy­zett telekkönyvi állapot szerint kell rendezni a föld tulajdonjogát. Tehát "földközelbe” kerültünk. A "Földet vissza nem adunk" jól ismert jelszó némileg változott - kimaradt belőle a "nem" szócska. A földvisszaigénylés már a kormányprogram előtt két módon is megkezdődött. A termelő- szövetkezetek tagjainak az év elejétől lehetősé­ge nyílt arra, hogy bevitt földjüket visszaigé­nyeljék. Ezzel párhuzamosan a Kisgazdapárt is széles körben megkezdte a földvisszaigénylők "toborzását". Formanyomtatványt készítettek, kiadták, majd összegyűjtötték a kitöltött kérdő­íveket. Hol tartunk a földvisszaigénylésben, és milyen módon képzelik el a gazdálkodást azok, akik igényt tartanak földjükre? Erre a kérdésre Karcagon próbáltunk választ keresni. Kés a tsz nyakán? Első utunk a Magyar-Bolgár Barátság Ter­melőszövetkezetbe vezet. Rózsa Sándor meg­bízott általános elnökhelyettes és dr. Mucsi Sándor jogtanácsos arról tájékoztat, hogy nyil­vántartásukban nagyon kevés visszaigénylő szerepel - számuk tíz alatt van. Megmutatják a dossziét is az írásos visszaigénylésekkel. Néze­getjük a beadványokat. Kettő Budapestről ér­kezett, örökösök igénylik vissza a földet - az egyik 25 holdat, a másik 35-öt. Feltűnő: az aláírónak doktorátusa van. Debrecenből, Mis­kolcról érkezett dokumentumok is vannak a dossziéban, ők is az örökséget követelik. Mind­össze két helyi ember mondta, hogy ők önálló­an művelnék a földjüket - tájékoztatnak a gaz­daság vezetői. Beszélgetés közben nem titkol­ják el véleményüket az új agrárpolitikáról sem. - Kést tettek a termelőszövetkezetek nyakára - fogalmazza meg dr. Mucsi Sándor. Vélemé­nyük szerint az ország a nagyüzemi termelésre van berendezkedve, és gépek, más eszközök híján lehetetlen a farmergazdaságokat megva­lósítani. Ha a tsz széthullik, sok ember munka nélkül marad. A gazdaság stabil, semmiféle földvisszaigénylési láz nem tapasztalható - je­lentik ki. Következő utunk a városi Földhivatalba ve­zet. A forgalom után érdeklődünk. Kolostyák Lajosné hivatalvezető azonban nem hajlandó nyilatkozatot adni. A hallgatásra egy megyei munkaértekezleten kötelezték. Az elzárkózás okára nem tud magyarázatot adni. Annyit árul el, hogy érdeklődők vannak, és a Földhivatal teendője mindössze annyi, hogy megnézik, sze­repel-e a nyilvántartásokban az illető neve. Gépkocsivezetőből farmer Zeke József gépkocsivezető azok közé tarto­zik, akik farmergazdaságot akarnak létesíteni. Munkahelyén, a kórház garázsában beszélget­tünk vele és főiskolás fiával.- Tulajdonképpen az édesanyám tizenegy holdját igényeljük vissza a termelőszövetkezet­től - mondja Zeke József. Ezt ki akarom egészí­teni körülbelül 20-25 holdra. A gazdálkodás a tervek szerint társulásos formában történik. Ha­tan leszünk, és összesen 120-150 holdon gaz­dálkodunk - mindenki önállóan, de egymással együttműködve. Tehát lényegében egy kisszö­vetkezetet hozunk létre. Úgy néz ki, a gépgon­dok is megoldódnak, vannak barátaim, akik rendelkeznek eszközökkel. Azt termeljük majd, amire az országnak szüksége van, termé­szetesen figyelembe véve az eszközállományt. Paradicsom, dinnye, paprika termelésén gon­dolkodunk. Az állatállomány takar­mányszükségletéről is magunk kívánunk gon­doskodni - az intenzív állattenyésztés is a ter­veink között szerepel. Az értékesítés problémá­ja sem kerülte el a figyelmünket. A Kisgazapárt Hangya szövetkezetek létesítését tervezi, mi magunk pedig kis feldolgozó üzemek kialakí­tására is lehetőséget látunk. Gondunk az, hogy a tsz számunkra nem megfelelő helyen akarja kiadni a földeket. Egyébként értek a gazdálko­dáshoz, 21 évet tsz-ben dolgoztam.- Az élelmiszeripari főiskola után a Ceglédi Húsipari Vállalathoz megyek - kapcsolódik a beszélgetésbe Zeke Attila. - Erre társadalmi ösztöndíj kötelez. Lehet, hogy később vissza­jövök az édesapám gazdaságába, majd meglát­juk, melyik éri meg jobban. A felmérés még tart A Kisgazdapárt irodájában Oroszi Sándor­ral találkozunk. A párt új vezetője elődjére vár, mostanra van megbeszélve az átadás-átvétel. A nem egészen önszántából leköszönt előd azon­ban nem jön. Várakozás közben szóba jönnek a párt belső ügyei, elhelyezése. Oroszi Sándor elmondja, hogy éppen most estek át egy belső konfliktuson. Elhelyezésük - a régi MSZMP- székházban vannak - nem megnyugtató, a bér­leti díjra nincs pénzük. Milyen eredménnyel zárult a földvisszaigénylők felmérése? A párt­vezető szívesen válaszolna a kérdésre, de az adatok az elődnél vannak. Úgy hallotta, az ötvennyolcezer művelhető földterületből hat­ezer holdat igényelnek vissza, és még ugyan­ennyi várható. 20-25 felmérőlap az asztalon is van. Készségesen ideadja őket betekintésre. A nyomtatványok szerint a visszaigényelt földte­rületek nagysága változó: 2-4 holdtól 25-30-ig. Nagyobb részük tulajdonos, örökös. Többsé­gük önállóan akar gazdálkodni; de van, aki csak a tulajdonjogot kéri vissza, mert idős, beteg. Oroszi Sándor szerint sokan lesznek olyanok is, akiknek nem kell a föld, vagy a tsz-ben akarnak maradni. A földterület egy harmadának pedig nincs örököse. * * * A karcagi tapasztalatok nem adnak lehetősé­get az általánosításra. Mindenesetre a konkrét földvisszaigénylés kevés Karcagon. A fenntar­tásokat még nem oszlatta el az új agrárkoncep­ció. A később megalkotandó földtörvény min­den bizonnyal már tisztább helyzetet fog terem­teni. Berki Imre ISTEN KEZESEN VAGYUNK — de ő néha átad bennünket az orvosoknak (Folytatás az 1. oldalról) Az előzmény dióhéjban a kö­vetkező: dr. Jánosi Gábor 1989. november 13-án hajnali négy óra­kor felvette osztályára a görcsös hasfájdalmakkal érkező Dósa Já- nosnét, és megtette a szükséges in­tézkedéseket a diagnózis megálla­pítása érdekében. Reggel nyolc órára rendelkezésre álltak a szük­séges leletek, s azok alapján közöl­te dr. Késmárky József osztályve­zető főorvossal, hogy álláspontja szerint Dósa Jánosnénak bélelzá­ródása van, és műtétet javasolt. Dr. Késmárky József a nagyviziten egyetértett ezzel. A műtét időpont­ját azonban nem határozta meg, és azt sem közölte határozottan, hogy ki fogja elvégezni azt. Dr. Jánosi Gábor sem tisztázta, hogy a műté­tet kinek kell elvégezni, és azt sem, hogy mikor, továbbá a későbbiek­ben sem hívta fel dr. Késmárky József figyelmét arra, hogy a beteg állapota halaszthatatlan műtétet igényel, pedig az orvosi gyakorlat­ban élő szabály, és a szakmai irányelvek szerint a bélelzáródás, illetve annak gyanúja is ezt köve­teli. A műtétre csak több mint öt óra elteltével került sor, bár szabad műtő és a szakszemélyzet rendel­kezésre állt. Az orvosszakértői vé­lemény szerint dr. Késmárky Jó­zsef és dr. Jánosi Gábor a fenti szabályt megszegte, a késedelem felróható szakmai mulasztásnak tekinthető. Az idejekorán végzett műtét jelentős mértékben befolyá­solhatta volna néhai Dósa Jánosné túlélési esélyeit. E tényállás alap­ján készült az ügyészség vádindít­ványa. A tanulság mindannyiunké A többi a bíróság dolga, a tanul­ság mindannyiunké, hiszen ki­mondatlan szavakból is érződik, hogy ennek az ügynek az emberi oldala nemcsak szívszorító, ha­nem súlyos gondolatokat kelt. Ha meggondoljuk, nemcsak orvos­beteg kapcsolatról van szó. Ez az ügy - más megjelenési formában, áldozatát másként szedve - sajnos ezernyi helyen fellelhető. Gyűjtő­néven nevezzük úgy: öntevékeny­ség vagy parancsuralom, ember­ség, társaink megbecsülése vagy annak hiánya. Hallgassuk meg dr. Jánosi Gábort!- Ártatlannak érzem magam, mégis javaslom: várjanak a cikk megjelenésével az ügy végleges lezárásáig, mert most még számta­lan, egymással ellentétes véle­mény tapasztalható. Ugyanakkor elismerem, hogy az orvosi és az emberi háttér nagyon szépen kiraj­zolódik az eddigi fejleményekből. Ami az én szerepemet illeti: azon a reggeli megbeszélésen közöltem Késmárky főorvos úrral, hogy Dó- sánénak bélelzáródása van, s ezért meg kell műteni. A főorvos úr a viziten résztvevő orvosok és nővé­rek előtt megerősítette ezt, sőt még kiegészítő vizsgálatokat is elren­delt. Ezek elvégzése fél óránál több időt nem vett volna igénybe. Itt kezdődik az én kálváriám. A referáláskor ugyanis mintegy át­testáltam a főorvos úrnak a bete­get. Nem volt szokás a kórházban, hogy attól a perctől én "vigyem tovább" a beteget. Ezen a forduló­ponton múlt minden. Ha rám tes­tálják, biztos, hogy egy óra múlva megoperáltam volna, márcsak azért is, mert szeretek olyan esettel foglalkozni ami bizonytalan, ami. izgalmakkal jár, nem olyan, mint egy vakbélműtét. A sokkal össze­tettebb, érdekesebb munkát ked­velem. A főorvos úr teljesen kezé­ben tartotta az osztályt. Ez azzal járt, hogy neki minden beteget meg kellett mutatni, fel kellett neki tárni, hogy mi a helyzet, és minden esetben ő jelölte ki, hogy ki megy a műtőbe. Következésképpen az sem volt egyértelmű, hogy ha va- ■ Amelyikünket megkér egy beteg a műtét elvégzésére, az el is végez­heti. A mindennapi gyakorlat in­kább az volt: a főorvos mondta meg, ki lesz a soros. Éppen ezért annak a folyamatnak, hogy "én vettem fel a beteget, én műtöm meg", nem volt realitása. Ebben az esetben is az volt a ve­zérlő elv, hogy "majd megmondja a főorvos úr". De nem mondta meg, illetve csak jóval később. Mivel a főorvos úr ilyen helyzetet terem­tett az osztályon, min­dent ő tartott a.kezé­ben, előállt egy olyan helyzet, hogy minden­ben rá vártunk, arra, hogy mondja: te és most. Ez a "most" Dó- sáné esetében délután egy órakor következett be. Akkor szólt, hogy menjek a műtőbe. Akkor sem gondoltam ar­ra, hogy én végzem a műtétet, mert á főorvos úr beöltözve ott volt. Egy másik kollégám ugyanúgy. Azt hittem, segíteni hívnak, mert nehe­zebb műtétre számítanak. Amikor bemosakodtam, csak akkor mond­ták, hogy én végzem azt. A főor­vos úrral megbeszéltem, hogy mit és hogyan csinálják. Annak rend- je-módja szefint történt a műtét, közben semmi probléma nem volt. Az álláspont: "majd megmondják" Az a pár órás kallódás nem ma­gyarázat arra, hogy az eset így vég­ződött, mert a műtét alatt nem volt komplikáció, és a műtét után sem volt szövődmény. Itt valami más­nak kellett még történnie, szív­elégtelenségnek vagy valamilyen belső védekezési gyengeségnek, mert máskor elhanyagoltabb ese­teken is úrrá lettünk. Meg kellene vizsgálni azt is, hogy altatás köz­ben nem történt-e valami hiba. Egyszóval nagyon sok irányba széthúzódik ez az ügy, ezért kelle­ne még várni a cikk megjelenteté­sével. A sok kérdőjel közül azonban máris markánsan kirajzolódik, hogy az orvosok egymás közti vi­szonya, vagy a főorvosi magatar­tás milyen helyzetbe hozhat egy osztályt - folytatja dr. Jánosi. - En­nek tudható be, hogy miért blok­kolnak le az orvosok, miért nem mernek önállóan gondolkodni és cselekedni, miért helyezkednek arra az álláspontra, hogy "majd megmondják". Négy-öt évvel eze­lőtt, amikor idekerültem, gondol­kodtam dolgokról, de később én is hagytam, hogy más gondolkodjon helyettem, más mondja meg, hogy mikor, mit kell csinálnom. A szó­ban forgó műtétnél az a néhány órás kiesés a magatartási hibáknak csak az egyik esete. Az utóbbi időkben felismertem, hogy mind­ez nem vezet jóra, feltételeztem, hogy a magatartási hibáknak áldo­zatai is lesznek, s ezért különböző fórumokon szót is emeltem. Hallgatom Jánosi doktor foly- tott indulattal kiejtett szavait, s én sem tudok közömbös lenni, - bár mi sem áll távolabb tőlem, mint hogy ítélőbírónak csapjak fel eb­ben az ügyben. A kórházi folyosó­ról behallatszik a betegek tétova csoszogása, szorongó sustorgása. Valami nagy-nagy kiszolgáltatott­ságot érzek én is. Jánosi doktor óva int:- Ha megírja ezt a cikket, milyen híre lesz a jászberényi kórháznak? Szerintem sem jobb, sem rosz- szabb, mint eddig. Legfeljebb az orvosok gondolkodnak el azon, hogy mennyivel jobb, mennyivel emberibb az öntevékenység annál az álláspontnál, hogy "majd meg­mondják mikor, mit csináljak". Egyébként szívből remélem és hi­szem, hogy ez az álláspont nem jellemző a jászberényi kórház minden osztályára és minden or­vosára. Keresem Késmárky doktort is, de a portán elutasítanak: már nem dolgozik itt. Hallottam, hogy Jáno­si doktorral nem a legjobb vi­szonyban volt, ezért bizonyára megkérdőjelezné néhány kijelen­tését, - bár a lényeg nem a kettőjük kapcsolata, hanem azoknak a rideg tényeknek a halmaza, melyeket az ügyészség álláspontja összegez. Az, amelyen változtatni már nem lehet, de hasonló ügyeknek elejét kell venni. Késmárky doktor és a felesége csengetésemre együtt nyitnak aj­tót. Az előzetes megbeszélés elle­nére szabadkoznak: sajnos, sürgő­sen el kell menniök.- Ne haragudjon - mondja a fe­leség, - de a férjem huszonvala- hányszor szerepelt a Néplapban, mindig elmarasztalóan, és sosem hallgatta meg a lap munkatársa. Ezért úgy határoztunk, hogy nem nyilatkozunk. Az egészségüggyel foglalkozó munkatársamat igaz­ságtételre rögvest nem rángatha­tom ide. Még szerencse, hogy nem tessékeltek be, nem kell kászálód­ni. Dolgom végezetlenül állok to­vább, pedig nagyon szerettem vol­na, ha Késmárky doktor is véle­ményt mondott volna ebben az őt is súlyosan érintő ügyben. Orvos ellen nincs orvosság Ezekkel a gondolatokkal érke­zem Jászdózsára. A falu legfonto­sabb részén van Dósáék háza. Na­gyon régi, egyszerű kis épület, most alakítják át. A házigazdán látszik, hogy nem tudja magát túl­tenni a történteken:- Minden összejött. A húgom gyereke hat és fél hónapra szüle­tett, az édesapám megbénult, a feleségem meghalt. Itt maradt egy hathónapos kislány. Szeretnék jó apja lenni, gondosan nevelni, de mondja meg, hogyan? Villanysze­relő vagyok, állandóan a vidéket járom. Nagy darab, behemót em­ber, olyan mackó típusú, jóval in­nen a harmincon. Pörölynyi öklé­vel egy könnycseppet töröl le a szeme sarkából. A félárva kislányt anyjának a húga, Rédeiné Deák Krisztina vet­te magához. Meleg, családias han­gulat uralkodik otthonában. Szere­tettel beszél a kislányról:- Dollyka nagyon aranyos. Most múlt egy éves, a "járó" korszakba lépett. Nem újság számomra ez, mert Norbika, a kisfiam nem régen volt ugyanilyen pici. Szeretettel gondozom, mi mást tehetnék? Van, amin nem lehet változtatni. Ezért nem nagyon helyeseltük, hogy a sógorunk feljelentette a jászberényi kórházat. Ezzel sem­mit sem javít, semmit sem ér el. Azt mondják, más világ van már, más világban élünk, de szerintem a kisembereknek még most sincs keresnivalójuk az orvosokkal szemben. Lehet, hogy nincs? Elvárásuk viszont annál inkább... Simon Béla Ahonnan Dósáné elindult... Ahol segítséget várt...És ahová érkezett "Földközelben" Karcagon A hivatal nem nyilatkozik Mennyi a vissza­igénylő?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents