Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)

1990-06-07 / 51. szám

Méplap 1990. JÚNIUS 7. 3 Fényszóró-ellenőrzés nyugatnémet berendezéssel. Claas­kapcsolatok­banisa verseny döntsön - vélekedett a Mezőgép vezérigazgatója A nemrég lezajlott országos mezőgazdasági gépesítési ta­nácskozáson az egyik előadó nem érkezett meg. Ez önmagá­ban még nem hír, de ha tudjuk, hogy Claas úr, a Szolnoki Me­zőgép legfőbb partnere, akkor már érdekes lehet. Elterjedt ugyanis, hogy "bizonyos gon­dok" akadályozták meg ezt az utat. Érdeklődésünkre dr. Szi- ráki András, a Szolnoki Mező­gép vezérigazgatója elmondta, hogy a konkrét napon Claas úr­nak üzleti ügyekben az US A-ba kellett utaznia. Azt azonban Sziráki úr sem cáfolta, hogy ár­problémáik voltak és vannak a Claas céggel. Az is félreérthető lehet, hogy a Claas-cég miért akar Magyar- országon új értékesítési irodát létesíteni, hiszen a szolnoki céggel több évre visszanyúló szoros kapcsolatai vannak. Nos, ezeket a kapcsolatokat senki nem szándékozik felszá­molni, sőt szeretnék tovább fej­leszteni. A magyarországi iroda létesítésébe pedig a szolnoki vállalat is besegít. Látszólag önmaga konkurensét segítve ezzel, minthogy ez az iroda a szolnoki kapcsolattól függetle­nül fog tevékenykedni. Sziráki András szerint ez csak a régi gondolkodásmód számára furcsa, hiszen verseny­társak nélkül nemcsak a Mező­gép vállalatok kerülhetnek rossz helyzetbe, hanem az or­szág gazdasága is. Ha a verseny szükséges a felemelkedéshez, márpedig erre csak igennel le­het válaszolni, akkor a verseny­társak segítésében semmi külö­nösebb dolog nincs. A piac úgyis eldönti ki az erősebb, a jobb. A szőlő a Mezőgépnek, úgy tűnik, egyáltalán nem savanyú, bízzunk benne, hogy az egész magyar gazdaság érdekeit hangsúlyozó mondatokat nem valamiféle "régi gondolkodás- mód” mondatta a vezérigatóval, és a Mezőgép pontosan tudja milyen taktikát követ verseny­helyzetben, hogy ő járjon jól. F.I. Hogyan? - tovább? - kágéesté? A magyar gazdaság átállítása, a piacgazdaság kompromisszumok nélküli megvalósítása nem megy a KGST kapcsolatok gyökeres átala­kítása nélkül. Ennek lényege, hogy a jelenlegi állami kötelezettség vállalásra és a transzferábilis ru­belre épülő, a világgazdaságtól el­szakadt árképzést megvalósító rendszert felváltják a vállalatok közötti piaci kapcsolatok, amely a konvertibilis elszámolásra és a vi­lággazdasági feltételekre épül. Ez­zel megszűnhet a vállalataink vé­dettsége, a dotációs rendszer, ugyanakkor - és ezzel is számolni kell - az átállás időszakában nagy tehertételként jelentkezik az új rendszerből fakadó cserearány­veszteség. Az ebből és más ténye­zőkből adódó veszteséget egy­másfél milliárd dollárra becsülik a szakemberek. Az optimistábbak ezt rövid tá­von leküzdhető problémának, má­sok csak hosszabb távon megold­hatónak tekintik. Ez utóbbiak érvei sem hagyhatók figyelmen kívül. A KGST-kapcsolatok rendezése ugyanis nemcsak előfeltétele a pi­acgazdaság megteremtésének, ha­nem a hazai rendteremtés, a KGST-kapcsolatok hatékonnyá tételének alapja. Most ne említsük azt, hogy az említett veszteség inf­lációs nyomása milyen nagy lehet. Ez utóbbi abból adódik, hogy rész­ben a veszteséget finanszírozni kell, részben a támogatások csök­kentésének lesz árfelhajtó hatása. A helybenjárás senkinek sem használ Az már közismert, hogy a Szov­jetunióval, mint a legnagyobb gaz­dasági potenciállal rendelkező tag­országgal megállapodtunk, hogy 1991. január 1-től a forgalmat dol­lárban számoljuk el. Ugyanakkor a KGST hét tagállamával még nem történt ilyen megállapodás. Ez ön­magában is komoly dilemmákat okoz. A konkrét részletek azonban a szovjet relációban sem ismerete­sek. A szerződések természetéből viszont következik, hogy jelentős részüket már most meg kell kötni, sőt sok esetben el is késtünk vele. A kormány száz napos haladéka erre a témára is vonatkozik. A vál­lalatok számára viszont komoly nehézségeket okoz az átmeneti helyzet, amelyben nincs semmi­lyen kapaszkodójuk. A szovjet re­láció is csak első nekifutásra egyértelmű. A konvertibilitás nél­küli dollár elszámolásnak ugyanis sokféle módozata van, amelyektől függően más és más gazdasági stratégia érvényesítendő a vállalati gyakorlatban. A konkrét módozat­tól függnek a szerződések is. A Szovjetunió mellett az NDK eseté­ben is hasonló a helyzet. Itt is csak a homokóra pereg tovább, hely- benjárásra ítélve a vállalatok egy részét. További gondot okoz, hogy a gazdasági átállás nem egyforma ütemű a különböző országokban. A Szovjetunióban ráadásul kiszá­míthatatlan a jelenlegi irány. En­nek olyan értelemben is van jelen­tősége, hogy ehhez a helyzethez igazából csak a nagy likviditással rendelkező vállalatok tudnak iga­zodni. Ugyanis a szovjet kereske­delemhez nagy türelem, követke­zésképpen a kezdeti időszakban a veszteségekkel számoló magatar­tás szükséges. Ezt a pénzügyi gon­dokkal küszködő magyar vállala­tok nehezen tudják felvállalni. Márpedig ha az állam kivonul erről a területről, akkor a vállalatoknak kell helyükbe lépni. Kérdés az is, a túloldalon lesz-e a vállalatoknak megfelelő jogosít­ványuk. A nagy volumenű, főleg nyersanyag-szállításoknál feltehe­tőleg nem lesznek ilyen jellegű gondok. A magyar oldalt tekintve azonban a jövő nem az ilyen válla­latoké. Mindez nem jelenti azt, hogy vitamánk a kölcsönös árucse­re-kapcsolatok szükségességét, ugyanis a tételek nagy részét nem májuk rövid távon kiváltani. A fenti nehézségek realitását tá­masztja alá az is, hogy egyre keve­sebb beruházó jön nyugatról azzal a szándékkal, hogy innen jusson be a kelet-európai piacokra. Ponto­sabban ez úgy igaz, hogy ezt a luxust inkább csak nagy cégek te­hetik meg. S ha már a nagy cégeket említjük, akkor a MacDonald’s példáját kell felhoznunk, amely úgy rendezkedett be a szovjet pia­con, hogy éveken keresztül vállalja a rubelbevételekből fakadó veszte­ség elnyelését. Számára reklám- költségként jelentkezik mindez. Ennek nagysága a legtöbb magyar céget a porba sújtaná. A hídon fordítva is lehet közlekedni Magyarországnak tehát új együttműködési formákat kell ki­alakítania a kelet-európai orszá­gokkal. Ez lehet szabad kereske­delmi övezet is, vagy valami más. Egységes fellépés azért is kell, mert nekünk együtt kell Európába integrálódni, így várható az egysé­ges nyugati támogatás is. Ez azon­ban még nem a jelen. A vállalatok önálló kezdeményezései sokat je­lenthetnek a helyzet rövid- és kö­zéptávú rendezésében. Mi két el­képzeléssel találkoztunk konkré­tan is, ezt most közre adjuk. Nyil­vánvalóan sokféle variáció lehet­séges ezeken kívül is. Az egyik megoldás lehet a "híd" szerep meg­fordítása. Magyarul: nem rajtunk keresztül kellene a nyugatiaknak behatolni a szovjet és más kelet­európai piacra, hanem nekünk raj­tuk keresztül. Ugyanis a nyugati országokból barterban ma már könnyebb behatolni ezekre a pia­cokra. A másik megoldás lehet az a példa, amellyel a "Könnyűipari Vállalatok Nemzetközi Szövetsé­ge" szolgál, s amely nemrég tartot­ta alakuló ülését Moszkvában. Magyar kísérletek A mintegy 300 vállalat, köztük az Elegant Május 1. Ruhagyár, a Graboplast, a Rihards arra szövet­keztek, hogy a termelésben és a realizálásban, a piacok jó minősé­gű termékkel való ellátásában, a piaci viszonyok elterjesztésének elősegítésében kölcsönösen segí­tik, informálják egymást. Ezzel párhuzamosan közös vállalatot hoznak létre, amely a közösség igényeinek kielégítésére szolgál, a vevők érdekében. Az első megol­dás inkább rövidtávon, az utóbbi inkább középtávon lehet megol­dás. A lényeg végül is az: Kelet- Európában is ütött az önálló válla­lati tevékenység órája. Sokáig vár­tunk rá. Füle István Március közepe óta működik Szolnokon a Jász-Nagvkun- Szolnok Megyei Közlekedési Igazgatóság új műszaki vizsgá­lóállomása, ahol naponta 140- 150 gépkocsit vizsgáztatnak. A korszerű felszerelés és hogy helyben van az ügyintézés is, le­hetővé tette a várakozási idő csökkenését. Gyorsabb és ob- jektívebb lett a vizsgáztatás is. Fotó: Korényi Éva Füstmérés Odalesz az emberek vetése?! A búzatermés egyharmadát már ’’learatta” az időjárás Eszembe jutottak a régi - nem is olyan régi - határszemlék. Részt vettem vagy tucatnyin, egypárti-tanácsi-teszövi szervezésben. Hi­ányoltam a tegnapi eseményen a pártrészvételt. No nem azét az egy pártét. Nem olyan, a szemléket követő értékelések iránt érzek nosztalgiát, amelyek még a pénzügyi gondokkal küzdő gazdasá­gokban is terüljasztalkámmal végződtek. Nem is olyanokért, ame­lyeken az egyik fő szempont az volt, van-e elég búvóhely a bejárt határrészeken a megyei és országos vadászvendégek puskája vé­gére való nyúlnak, fácánnak, őznek. Én a mostani pártokat, illetve azok képviselőit hiányoltam, akiket a bajba jutott gazdaság is, a megyei szövetség is meghívott a tegnapi aszálykárszemlére. Azok­nak a pártoknak a távolmaradását furcsállom, amelyek néhány mezőgazdasági kérdésben annyira aktívak manapság. A nem csak a nagyüzemeknek, nem csak azok vezetőinek és tagjainak, hanem mindannyiunknak a mindennapi kenyerét vékonyító gondok iránt miért nem érdeklődnek olyan készséggel? Átestünk volna a ló, akarom mondani a traktor másik oldalára? /Folytatás az 1. oldalról A rendkívüli szárazság a téesz szántóterületének a felét elfoglaló - tehát a gazdálkodásban meghatá­rozó - őszi búza és árpa tervezett termésének több mint egyharma­dát már "learatta". Az elmúlt gaz­dasági évet 10 milliós nyereséggel záró nagyüzemben csupán a kalá­szosok és a fénymag idei terméski­esése több mint 11 milliós veszte­séget jelent, amit külső segítség nélkül nem tudnak kigazdálkodni. Az egyelőre még fizetőképes gaz­daságban júliusban és augusztus­ban válik esedékessé mintegy 10 millió forint értékű, a nyári betaka­rításig a folyamatos üzemvitelt biztosító váltónak a kiegyenlítése. A szövetkezet is részt vesz a há­roméves adósságállomány-csök­kentési pályázatban, amelynek fel­tétele, hogy egyetlen esztendőben sem lehet a három közül vesztesé­ges a gazdálkodás. Márpedig a gabonaágazatban ki­alakult helyzet alapján nem kizárt a veszteséges évzárás a tiszagyen- dai téeszben - hallottuk az elnöktől -, mert az aszály most már a tavaszi vetésű növényeket is károsítja. Ahogyan parasztosan mondják, még meg sem szokta a helyét a kukorica a határban, és máris furu­lyázik a levele a szárazság miatt. Ritka jelenséggel is párosul a nagy csapadékhiány: más lédús zöldhöz nem jutván, tetemes károkat okoz­nak a zsenge napraforgót lerágó vadnyulak. A gabonatermés-ki­esés persze nemcsak a szövetkezet jelenlegi pénzügyi helyzetét, az el­következő hónapok fizetőképessé­gét rendíti meg. Veszélyezteti a jö­vő év megalapozását is, merthogy félő, nem lesz miből vetőmagot, műtrágyát vásárolni. Szólt a gyendai elnök arról is, hogy pénzügyi gondjaik ideigle­nes áthidalására máris olyan kény­szerlépéseken gondolkodnak, mint gépeik egy részének, esetleg szol­gálati lakásnak az eladása. Hogy azután később mindezt majd hány- szoros áron tudják pótolni?! Az említett szerveket éppen azért kér­ték fel az aszály okozta károk hely­színi megtekintésére, mert köz­ponti segítséget is remélnek a tal- ponmaradáshoz: időarányos hitel­és adósságtörlesztésük átütemezé­sét, az őszi vetésekhez elengedhe­tetlenül szükséges vásárlásokhoz kedvező hiteleket. Mindezek is­meretében a jelenlévők bejárták a gyendai határt, ahol bizony siral­mas kép fogadta őket. Az alig térd- magasságnyira nőtt árpában, búzá­ban se száron, se kalászon centi- méternyi zöldet nem találni már. A szemek számából, nagyságából je­lenleg arra következtetnek az ága­zati szakemberek, hogy tervezett tek részt a bizottság tagjai két szomszédos nagyüzemben, ahol csupán a táblaméreteket illetően hallhattak más számokat. A csapa­dékhelyzet és a terméskilátások ott ző a rendkívüli aszálykár. Naponta egyre több nagyüzem jelenti be a kalászosgabona- ágazat csődjét, ami miatt nem tudják majd teljesí­teni a felvásárlókkal kötött szerző­dési kötelezettségeiket, és ami a takarmánybázis csökkenése révén előreveti az állattenyésztés jöve­delmezőségének romlását is. Ki­hat az aszálykár az aratásban részt vevők pénztárcájára is, hiszen nem mindegy, hogy a táblát így is, úgy is végigpásztázó kombájnos mennyi szemet ürít egy-egy fordu­ló után, vagy hogy mennyi szemet szállít a gépkocsivezető a szérűre, a magtárba vagy a gabonaforgalmi vállalathoz. Es persze a háztáji ágazatot is kedvezőtlenül érinti, ha nem vásárolhatnak elég abraknak valót a takarmányboltokban a jó­szágtartók. Az aszálykár bizottság tagjainak csak a határban kialakult állapot rögzítésére, azok gazdálkodásban várható hatásának felmérésére, és a természeti csapást elszenvedő nagyüzemek pénzügyi segítségre vonatkozó kéréseinek számbavé­telére van jogosítványuk. Teszik is mindezt tegnaptól megyeszerte, és a nagykunságihoz hasonló határ­szemléket követően az említett is­mereteket összegző jelentéssel fordulnak majd segítségért a föld- művelési és a pénzügyi tárcához, illetve a kormányhoz. T.F, 4,2 tonnás átlagtermés helyett jó, ha 2,5 - 2,7 tonnát betakaríthatnak hektáronként búzából. Hasonlóan tájékoztatókat hall­gattak meg és határszemléken vét­sem voltak jobbak. Amint azt az országos és megyei szervek jelen­lévő képviselőitől megtudtuk, nem csupán a Tiszagyenda-Kunhe- gyes-Tiszabő háromszögre jellem-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents