Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)
1990-06-28 / 69. szám
1990. JÚNIUS 28. Néplap----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------y----------------------N yári dömping az ALFA-nál A PDG-DELTRON festékkeverő Ugrásszerűen megnőtt a javításra váró gépkocsik száma az ALFA Autójavító Vállalatnál, naponta 180-200 gépkocsit fogadnak. A hagyományos karbantartási-javítási munkák mellett, folyamatosan halad az új ARO-10 típusú gépkocsik átadása. Rendkívül megnőtt a kereslet az év elején beindított korszerű PPG-DELTRON festéstechnológia iránt is. Korszerű a motordiagnosztika Nagyon kellenének a szovjet tiszti lakások, de senki sem szívesen veszi át őket Az biztos, hogy semmi sem biztos Még tévéerősítője is lehetne a városnak / Folytatás az 1. oldalról I.- Csupán előzetes szemlélődésről volt szó - hangzott a válasz. - A szovjet laktanyák létesítményei ugyanis szervesen beépültek a városba. Vizsgálnunk kell, hog fejlesztésük a csapatok kivonulása után hogyan illeszkedik majd a környezetbe. Most még nem áll rendelkezésünkre részletes "térkép" a bázisokról, az ottani közművekről, nincs meg az épületek alaprajza, hiányzik a műszaki leírás az épületek állagáról. Ezért nagy vonalakban csak azt próbáltuk megfogalmazni, hogy mi érdekli a várost.- Ezek szerint az épületek fel- értékelése sem történt még meg...- A honvédség illetékes szervei veszik át a laktanyákat a szovjetektől. Azután tárgyalunk a honvédséggel arról, hogy mire volna szükségünk. így aztán még az sem biztos, hogy lesz-e pénzünk mindarra, amit meg szeretnénk venni. Ráadásul nemcsak a vételárra kell gondolnunk, hanem a feljújítási, fenntartási, működtetési költségekre is. • Mi érdekelné leginkább a várost a szovjet laktanyák létesítményei közül?- A lakások nagyon kellenének. /Mintegy 270 lakásról van szó./ Látszólag ellentmondásról van itt szó, hiszen közismert, hogy a tanács szabadulni akar a kezelésében lévő lakásoktól. Ez így is van. Ezért a laktanyákban lévő lakások ügye még kiforratlan. Talán az volna jó, ha a honvédség adná el - a városi tanács kijelölése alapján - az arra leginkább rászorulóknak azokat. Az egészségügyi, szociális és művelődési szempontból hasznosítható épületek is érdeklik a várost. Gondolok itt a Városmajor úti /Vörös Csillag úti/ laktanyában lévő legénységi épületre, a mellette lévő, ötezer adagos konyhára, a nyolcszáz személyes étkezdére. Ha ezek a birtokunkba kerülnének, akkor jószerivel megoldódna Szolnokon a kollégiumi elhelyezés. Kiüríthetnénk a Kossuth téri kollégiumot, oda költözhetne a megyei könyvtár, következésképpen bővíthetnénk a megyei múzeumot. Jó lenne átvenni a szovjetektől a Mester úti laktanyában lévő tv-erősítőt. Ezt 20-25 kilométeres körzetben hasznosítani lehetne. A Tisza mellett, a vízkivételi mű felett lévő szovjet bázis is jól jönne a városnak. Üdülőterületet lehetne ott kialakítani. A József Attila úti laktanyát oktatási célokra hasznosíthatnánk. Bizonyos létesítményeket szolgáltató szervezetek is használhatnák - így például a Mester /besenyszögi/ úti szovjet üzleteket - ezért jó lenne, ha annak idején az ilyen vállalatok is szétnézhetnének a laktanyákban.- Miikor szolgálhat olvasóinknak kézzelfoghatóbb eredményekről?- Július 10-ig kell jeleznünk a szegedi katonai elhelyező bizottságnak, hogy mi érdekli a várost. A többi a honvédség és a szovjet parancsnokság közti egyezség függvénye. S.B. Tévedés? Torzítás? Manipuláció? A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt saját földprogramjáról Egész Európában példátlan , adminisztráció A VOSZ nyílt levele a pénzügyminiszterhez Tegnapi lapunk Halló? rovatában a megyei adófelügyelőség vezetője foglalta össze - az adóhatóság szemszögéből - az egyéni vállalkozók nyugtaadási kötelezettségéről július elsejétől életbe lévő jogszabály előnyeit. A másik fél álláspontját igyekszik megvilágítani a VOSZ nyílt levele, ezért közöljük (a szerk.) Miniszter Úr! Az 1989. XI. tv. - az általános forgalmi adóról -, illetve annak 58. (1) bek. c./ pontja, a 61. (1- 2-3-4) valamint a 76. (4-5) bekezdései. Európában példátlan módon határozta meg adminisztratív szabályait az értékesítés bizonylatolásának. A jogszabályokat a gyakorlattól, a gazdaság természetes szereplőitől, a létező vagy lehetséges technikai háttértől elrugaszkodva, az eladó és vevő kapcsolatát figyelmen kívül hagyva, tisztán spekulatív állami ellenőrzési célok szakszerűtlen előtérbe tolásával alkotta meg az állampárt mindvégig megingathatatlan pénzügyi apparátusa. A törvény elfogadásakor az előterjesztők félrevezették az akkori Országgyűlést, mikor az indoklás érveként nemzetközi gyakorlatra hivatkoztak - utalva arra a "turista" tapasztalatra, - hogy gyakran a legkisebb üzletben is minden tételről pénztárgép által, kérés nélkül, kiállított számlát kap a vevő. Ezzel azt a látszatot keltették, mintha ez törvényi szabályozáson, ellenőrzéshez kapcsolt, így szigorú bizonylati szabályoknak meghatározott és bevizsgált - így rendkívül drága pénztárgépeken alapulna. Ez azonban szándékos megtévesztés. A rendszer működésképtelensége miatt ugyanis ilyen szabály sehol nincs - erről tájékoztatta a Vállalkozók Országos Szövetségét minden külföldi partnere. Nem gondoltak a törvényhozók annak idején, a kérdés felvetésekor azokra a vásárlásokra, szolgáltatásokra amikor nem kaptak semmilyen számlát, illetve nem figyelhették meg azt sem, hogy a kapott bizonylatok döntő többsége csak a vevőnek nyújt információt, nem felel meg bizonylatként. Ma amikor a vállalkozóknak az új gazdasági és társadalmi környezet iránti bizalmát meg kell szerezni nem lehet ezt a példátlan, egyébként megvalósíthatatlan és anyagileg megterhelő szabályt életbe léptetni. Az érintett kis magáncégek, kereskedelmi-, termelő-, szolgáltató- vagy vendéglátó egységek éves átlagos beruházása átlagban alatta marad a szükséges pénztárgép 50-80 ezer forintos költségének, így e beruházás visszaesést okoz a lényegesen fontosabb, a tevékenységhez kapcsolódó fejlesztéseknél. Még az előterjesztők által feltételezett forgalmiadó-többlet hipotézisre támaszkodó nagyságrendje is csak évek alatt hozná be az így kikényszerített 6-20 milliárd forintos vállalkozói kiadást. Tisztelettel: a VOSZ nevében Palotás János országgyűlési képviselő Az elmúlt hetekben valóságos sajtókampány bontakozott ki a Független Kisgazdapárt földprogramjával kapcsolatosan, úgy az országos, mint a helyi újságokban. A közlemények továbbra sem mentesek tévedésektől, torzításoktól, s olykor szándékos, hangulatkeltő manipulációra utalnak. így van ez annak ellenére, hogy az FKgP június közepén részletes nyilatkozatban tisztázta a földprogramjával kapcsolatos félreértéseket. A megtévesztő magyarázatokban élenjár a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, a TOT jogutódja, melyet leginkább a téeszelnökökszak- szervezeteként jellemezhetnénk. A pártállam eme, időben átkeresztelt utódszervezete természetesen törvényesnek ismeri el azokat a szövetkezéseket, melyeket a nyílt erőszak avagy a törvényesnek álcázott önkény hozott létre. E felfogás alapján jogszerűen jutottak téesz- tulajdonba a földmegváltásnak nevezett, jellegzetesen szocialista "jogintézmény" révén eltulajdonított földek is. A hasonló nézeteket vallók elfeledkeznek történelmi tényekről, pedig a zsarnokság 43 esztendejét ma már az MSZP köreiben sem szokás jogállamnak tekinteni. Politikai ellenfeleink azt hirdetik, hogy az 1947-es tulajdoni állapotból való kiindulás irreálisan régre tekint vissza. Eközben szándékosan elfeledkeznek arról, hogy a földek döntö többségének elvétele csak 22 évvel ezelőtt kezdődött el. 1968-ban még az 1947-es tulajdonosok nevén szerepelt a földek több mint 70 százaléka! Ki és milyen jogalapon, erkölcsi alapállásból akadályozhatná meg a törté- •nelmi elégtételt? A valódi tulajdonosok szövetke- zési jogát természetesen senki nem vonhatja kétségbe, a FKgP célja éppen az, hogy a tulajdonviszonyok tisztázása után elősegítse a leggazdaságosabb művelési formák kialakulását. Tudjuk jól, hogy programunk leghangosabb ellenzői az esztelenül felduzzasztott, 30 százalékos téeszadminisztráció köreiből kerülnek ki. Ók féltik egyre hangosabban előjogaikat, ők rémisztgetnek élelmiszerhiánnyal, ők torzítják el reális, lépcsőzetes, a mindenkori gazdasági lehetőségekhez igazodó programunkat. A mi programunk keretében mindenekelőtt helyeztessen birtokba az a tulajdonos, aki ki kíván lépni a szövetkezetből, akár azért, hogy maga gazdálkodjon, akár azért, hogy valóban önkéntes alapon szövetkezzen. Ezután kapják vissza tulajdonukat azok, akiket a földmegváltás révén semmiztek ki, s akik helyben lakva gazdálkodni kívánnak. A következő lépcsőben azok a helyben lakó volt tulajdonosok kerülnének rehabilitálásra, akik nem kívánnak / idős koruk miatt nem is képesekI gazdálkodni, hanem bérbeadás haszonélvezet révén kívánják tulajdonukat haszno- sítanni. Újabb fokozatot jelent azoknak a volt tulajdonosoknak a földhöz juttatása, akik már nem laknak helyben, de ismét gazdálkodni óhajtanak. Végül következnének azok, akik nem kívánnak mehzögazdasági tevékenységet folytatni. Őket adók és egyéb köz- gazdasági eszközök révén lehetne földjük bérbeadására vagy eladására késztetni. Ebben a körben részjegyek, kötvények formájában is sor kerülhetne a rehabilitációra. Azz össz-mezőgazdasági érdekeket a helybéliek, illetve az önkormányzatok elővásárlási jogával lehetne védeni. Az átmenet zavartalansága érdekében a szabad földterületek az önkormányzatok tulajdonába kerülnének. Biztosítva a jogorvoslat és a kártalanítás lehetőségét. Az igénybejelentést, a föld művelésének szándékával célszerű időhatárok közé szorítani, s így elejét venni a jogbizonytalanságnak. A fokozatosság ötvözhetné a történelmi igazságtételt a jelen realitásaival. A kialakuló földpiac, a gazdasági szabályozók, a hitel- rendszer befolyásolhatná a mező- gazdaság helyzetét, a kisbirtokok nagyságát és életképességét, az új típusú szövetkezéseket. Újra és újra leszögezzük: földhöz és vagyonrészhez kell jutnia a termelőszövetkezetekben dolgozó, de vagyonrésszel, tulajdonnal nem rendelklezök több százezres táborának is. A vagyonnevesítés azonban nem a pártállam falusi szekértolóinak érdekét, hanem a dolgozó parasztságét kell, hogy szolgálja. A nevesítés során természetesen a téesznyugdíjasként eltöltött éveket is figyelembe kell venni. Ismét kinyilvánítjuk, hogy a földtulajdoni rehabilitációnak a kistulajdonosok rehabilitációjához kell kapcsolódnia. A földdel kapcsolatos törvénykezés kizárólag gazdasági, az ország élelmiszer ellátásának szempontjából élvezhet elsőbbséget. Tudjuk azt is, hogy központi szabályozással csupán keretlehetőségeket teremthetünk. A jövendő helyi demokráciának, az önkormányzatoknak kell ezen belül megtalálniuk a legigazságosabb, ésszerű megoldásokat. Újra kérdjük. Miért nem keressük a megcáfolhatatlan jogi alaphelyzetből kiindulva közösen a kiutat a "szocialista mezőgazdaság" zsákutcájából? Független Kisgazdapárt Országos Központja — napló Mundiál-e! Össznépi futballőrület tombol egyre hevesebben, jól lehet, mi a közelébe sem jutottunk Itáliának. De ez a beszédtéma, erről vitatkoznak komoly emberek utcán, munkahelyen, némelyek még fogadásokat is kötnek. Én is megnéztem néhány meccset, inkább csak meccsrészleteket, mert családom, gondolom, más családokhoz hasonlóan, már fölöttébb nehezen tűri, hogy még a vízcsapból is a foci folyik. De a mérkőzések elején még megadóan nézik a család futballgyűlölő tagjai is a csapatok összeállítását ismertető arcképsorozatot. És ez a sorozat tanulságos! Végigfutnak a képek, először a kapusé, utoljára a szövetségi kapitányé, s az itt látható játékosok mosolyognak, majd kicsattannak az egészségtől, még mókáznak is a kamera előtt, sőt belekacsintanak... Feltéve persze, ha az illető ország tőlünk napnyugat felé esik. Ha mondjuk tőlünk napkeletre található az az ország, melynek fiait bemutatja a televízió, akkor a helyzet egészen más. Akkor vásott, játékos, erőtől duzzadó fiatalok helyett meggyötört, elhasznált, komor arcok merednek ránk a képernyőről. Mint például Románia válogatottjának bemutatásakor: egyik labdarúgó sem mosolygott. Rezzenéstelen, kemény ráncokkal szabdalt arcokat láttunk. Pedig ez a román /és néhány, legalább nevében elrománosodott magyar/ fiúk körülbelül annyi idősek, mint a szerencsésebb vidéken született és a kamera előtt ragyogó fogsorral villogó kortársaik. Mégis öregebbnek látszanak. Látszunk. Elhasznált, kifacsart nemzedékek élnek Európa keleti felén, alighanem életidejükben is megrövidítve néhány esztendővel. Pedig jó lenne látni boldog embereket is. No, nem a televízióban, nem a ragyogó fogsorú sztárokat! Hanem itt. Ahol élünk. Körmendi Lajos
