Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)
1990-06-28 / 69. szám
4 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL A "szegény nép" türelmesen vár Nem tudom megállni, hogy ne írjam le a véleményemet arról, hogyan zajlik a parlament ülése 1990 júniusában. Szerintem az egész egy bírósági eljáráshoz hasonlít: a bíró ismerteti a tényállást, a védelem egyetért az előterjesztéssel, a vádló (az ellenzék) beterjeszti az ellenvéleményét, majd ezen vitatkozva - vélt, vagy igazi, de egyéni sérelmeket vágva egymás fejéhez - telik a drága idő. Védelem és vádló között zajlik a per. A bíró csak hallgatja. Újabb és újabb tanúk meghallgatására szólítják fel a padokban ülőket: Horn, Szűrös, Pozsgay meg a bajúsz alatt mosolyog. Tanácskozik az új parlament! Az idő telik, a nem is akármilyen fizetés meg ígyis jár. Jogi nyelven, paragrafusokat sorolva vitatkoznak, sőt veszekednek a honatyák. Tehetik, s mit törődnek ők azzal, hogy ország-világ hallja, látja az általuk demokratikusnak, nyíltnak nevezett, építő szándékú vitát. Tudjuk, hogy a látó és halló közönség többsége úgysem érti a jogásznyelven megfogalmazottakat. Ügyvédek, orvosok, mérnökök, tanárok, történészek, színészek hadából áll a képviselőtestület. Tehát mondhatjuk, hogy hiányzik a józan paraszti, munkásész, de a pluralizmus jegyében el tudnak ők beszélgetni nélkülük is. Az idő telik: szünet, ebédszünet, majd csak este lesz már! Holnap is nap lesz! A szegény nép meg váija türelmesen, hogy majd csak megszavazzák már azt a sokat vitatott törvényt, amiért a honatyákat összehívták. Bodó János Kisújszállás Hideg ital az automatából... Június 25-én, 11 óra tájban a szolnoki vasútállomáson, a hideg ital feliratú automatából szerettem volna a szofnjam oltani. Nyolc forintba kerül egy pohárral, ennyit dobtam a gépbe, s nyomban adta is a hűsítőt. Feltételezem, hogy jó hideg volt, mert sajnos pohár nélkül nem tudtam meginni. Ezt ugyanis nem dobott alá az automata. A helyi presszóban panaszoltam el mindjárt, hogy jártam, ahol azt mondták, hogy a karbantartó munkaideje már lejárt, de szólnak az étteremvezetőnek. Húsz prcig vártam rá - abban a reményben, hogy az automatát mielőbb lezáratja, de elfogyott a türelmem. Ezért a nyilvánosság előtt kérem az illetékeseket, hogy panaszra mindjárt helyezzék üzemen kívül a rossz automatát, ne hagyják, hogy sorra károsítsa, bosszantsa az utasokat. Kurdi István Szolnok Minden forintot most a jobb létre fordítsanak Azzal a javaslattal fordulok a józan pártokhoz és a választópolgárokhoz, hogy gyűjtsünk aláírást ahhoz, ne aláírásgyűjtéssel döntsék el, hogy a nép vagy az országgyűlés válasszon majd köztársasági elnököt. Ugyanis ha az országgyűlés választaná meg, nem kerülne egy fillérbe sem, míg ha népszavazásra kerül sor, mintegy 400 millió forint ráfordítással még csak abban látnánk tisztán, hogy ki válasszon. Aztán sorakoznak a jelöltek, következik a választási kampány, majd a választással járó újabb kiadás. A Király Zoltán képviselő úr javaslatát támogatók vajon fordítanak-e legalább egy órát is arra, hogy a köztársasági elnökjelöltek életútját, emberi mivoltját, programját tanulmányozzák a választás előtt. A hét és fél millió választópolgár közül vajon hányán teszik ezt meg? Azt szeretnénk, ha most minden forintot az ország nehéz gazdasági helyzetének javítására fordítanák. Én, aki a szolnoki 52- es számú szavazatszedő bizottság tagja voltam, kijelentem, hogy a szóban forgó népszavazási munkában már nem vagyok .hajlandó részt venni. Péter Ferenc Szolnok Felvételünk a szolnoki városközpontban készült, az Ezermester bolt és a vízügyi székház szomszédságában, ahol régóta üresen állnak a körbe üvegezett vitrinek. Mögötte üvegszállító keret hever, amit a kiszáradt ffl, gaz sem tud eltakarni az arra járók szeme elöl... (Fotó: Illyés Csaba) Fojtogató kamatpolitika Szinte rosszullétet okozott számomra az a hír, mely szerint az egyik, segíteni akaró nemzetközi szervezet több millió dollárt ad Magyarországnak, a mezőgazdaság privatizálásának megsegítésére. Az évi kamat három és fél százalék, a mi bankunk pedig ezt a segítséget tizenhat százalékért továbbítja az egyénileg gazdálkodni akaró parasztságnak! Ezt a kamathistóriát mindjárt az abortuszhoz hasonlítottam, de méginkább az azt megelőző időszakhoz. Ugyanis még meg sem fogamzott az az új földtörvény, mely a magyar társadalom jobb, szebb életére ad lehetőséget, máris meg akarják fojtani. Nem vártam, és nem is várom, hogy az egyénileg gazdálkodni akarók- négy évtizedes igazságtalanság jóvátétele után - újszülöttként olyan pelenkát kapjanak, és később annyiszor tegyék őket tisztába, mint kezdetkor az állami gazdaságokat, termelőszövetkezeteket. Arra is fenntartással gondolok, hogy az említett három és fél százalék kamatból másfél-két százalékot átvállaljon a társadalom. Arra viszont gondoltam, hogy abból a jelentős összegből, amit támogatásképpen most kap a magyar mezőgazdaság, részesüljenek a kezdő gazdálkodók - akár egyénileg, családi művelésben, akár kisebb társulásban, rokoni, baráti, jószomszédi összefogással akarják megvalósítani az elképzelésüket. Tegye lehetővé a társadalom, hogy azok, akiket annakidején elüldöztek a szülői házukból, családi otthonukból, falujukból, visszatérhessenek az ősi foglalkozásukhoz. S amit most munkanélküli segély címén folyósítanak számukra - mert ilyen is van -, azt kapják meg továbbra is - mintegy kiegészítve az eleinte szűkös és bizonytalan megélhetésüket. Id.Kanta Gyula Berekfürdő Néhány gondolat egy országos versenyről Az országos "Mátyás emlékezete" történelmi versenyre - melyet június 16-án rendeztek Vi- segrádon - a szolnoki Mátyás Király Általános Iskolából harmincnyolc tanuló jelentkezett. A háromfordulós versennyel, amit házi vetélkedő előzött meg, egy egész éves tanulmányi munka zárult le. Tanítványaink közül heten jutottak el a döntőig, azonban a látvány, a korhű hangulat nagy élménye csak enyhítette, de nem feledtette a szervezés kisebb-na- gyobb fogyatékosságait; a zsűri sietős, a résztvevő gyerekek lelkesedését bizony letörő szereplését és a díjkiosztásnak a rendezvénysorozat gondolatiságával, nemes tartalmával ellentétes módját! Kár, hogy a hatalmas energiát igénylő, minden elismerést megérdemlő vállalkozás befejező akkordja - véleményünk szerint a rendezvénysorozatot elindító szándékától függetlenül - kissé megkeserítette tanulóink szájízét. Ezzel együtt is az a véleményünk, hogy azok, akik bekapcsolódtak a vetélkedőbe, hasznos ismereteket szereztek, és kedvet kaptak ahhoz, hogy kutassák, megismerjék a régi korok szokásait, művészetét. Az iskola társadalomtudományos munkaközösség tagjai nevében: Hőrcsik Lajosné Hozzászólás cikkeinkhez Ajánlkozik a szászbereki születésű nagykereskedő A piackutatás, az export előtérbe kerüléséről írtunk május 26-án - a Mezővíz Közös Vállalat példáján is tájékoztatva olvasóinkat a lehetőségről, hogy most már bárki szerezhet exportjogot. Egyben rávilágítottunk azokra a nehézségekre, melyek még akadályozzák a zökkenő- mentes külkereskedelem útját... Érdekességszámba megy, hogy írásunkhoz Németországból érkezett hozzászólás. íme a levél: A Jász-Nagykun-Szolnok megyei napilapban nagy érdekő- déssel olvastam a "Megyénk és a külkereskedelem" című cikket. Az abban foglaltakkal sok mindenben egyetértek, de a valóság számos esetben más. Én Németországban nagykereskedő vagyok, mezőgazdasági termékekkel foglalkozom, s főleg élőállat, hús vonalon. Huszonegy éve önállóan dolgozom, és negyven éve vagyok a szakmában. Magamról még annyit, hogy szászberekén, egy kis vidéki tanyán születtem, 1930-ban. Ezúton ajánlom fel, hogy bárkinek szívesen segítek: ha a cégek összeköttetést keresnek, tanácsot kérnek, eladni-venni akarnak, vegyék föl velem a kapcsolatot. Címem: Stephan Szakai Fleischgrosshandel - importexport, Fritz-tamow str.16. d- 4970 Bad Oeynhausen 1. Telefon: 05731/27606 + 21284. Minden érdeklődésre válaszolok. A szóban forgó cikkben szerepelt, hogy kevés a jó külkereskedelmi szakember, s ebben a tekintetben sokat jelenthet majd a Szolnokon rövidesen megnyíló külkereskedelmi főiskolai tagozat. Erre reagálva írom, hogy díjtalanul, szívesen tartanék ezen a főiskolán előadást. Stephan Szakai Fleischgrosshandel Örülünk, hogy az autósmozi építését felfüggesztették Az Új Néplap többször is foglalkozott a tiszaligeti autósmozi létesítésével. A cikkekből megtudtuk, hogy a Sportlétesítmények Igazgatósága milyen új vállalkozást akar beindítani. A vállalkozások korát éljük, így a kezdeményezés szép, de a megvalósítás színhelye ne a tiszaligeti sportpálya legyen. Még akkor sem, ha Szautner János igazgató úr hangoztatta: általa bevételhez jutnak, több embernek munkalehetőséget ad, növeli a város vonzerejét, kevés költséggel kialakítható, stb. Az érvek után hallgassuk meg a azokat is, akik évek óta sportolni járnak erre a helyre. A sportpályán valamikor az Olajbányász labdarúgói játszottak addig, míg a városi sportvezetés elérte, hogy elkerüljenek a Tiszaligetből. Végül a szakosztályt - mivel pályájuk nem létezett - feloszlatták. A nagy fúziók és a városi sportélet teljes leülése után a mozgást, sportot kedvelők kedvenc találkozóhelye lett a létesítmény. Itt zajlik hétről hétre a labdarugóbajnokság "A", "B", "C" csoportjainak, valamint a Munkahelyi Olimpia lab1990.6 JÚNIUS 28. A tárgyalóteremből Útlevelekkel, devizával manipuláltak Úgy tűnik, az emberi telhetet- lenség sok esetben rossz tanácsadó, hiszen aki egyszer megkóstolja a törvénytelen, de könnyű pénzszerzés lehetőségét, rendszerint addig próbálkozik, míg úgy nem jár, mint az a sokat emlegetett korsó a kútnál. A kívülállónak is érthetetlen a szándék, hiszen például az elsőrendű vádlott sem küszködött filléres gondokkal. Noha még 29 éves, de már házzal, gépkocsival rendelkezett, és ha szerényen is, de boldogultak és nevelték két gyereküket. A baj akkor kezdődött, amikor a most egy híján 30 éves jászberényi Szolcsák Tamás 1988 tavaszától egyre sűrűbben utazgatott Bécsbe. Abban az időben még nem ilyen kevés dollárt adtak, hanem úgynevezett nagy valuta- keret és üzemanyagköltség is járt, ami esetenként megközelítette, illetve meg is haladta a 15 ezer forintot. írásunk főszereplője gondolt egy merészet, és Jászberényben meg a környékén több személytől átvette azok útlevelét. Majd ezt követően kiváltotta rájuk az IBUSZ-ban a teljes összegű túristaellátmányt, illetve felvette az üzemanyagköltséget is. Hogy a kockázat vállalásáért a felkeresett személyek se járjanak rosszul, afféle fájdalomdíjként Szolcsák rendszerint 4-5 ezer forintot adott nekik. A lebonyolítás módja pedig úgy történt, hogy legtöbbször az ügyben érdekeltek is elutaztak vele Ausztriába. Természetesen csak falból, hiszen a valutájukat végülis Szolcsák tette zsebre, majd jelentős mennyiségű műszaki cikket vásárolt rajta, amelyeket itthon szép haszonnal értékesített. Arra is akadt példa, hogy az ügyben érintettek ki sem utaztak, csak a valutájukat kapta meg és költötte el. Nem néhány száz forintról van szó, hiszen az első beváltás 15 ezer forintról, a következő 9 ezerről, az ezt követő 15 ezenől szól, de a negyedik útra is majdnem 16 ezer forint értékű, más nevére átvett valutát vásárolt el a sógoréknál Szolcsák Tamás. Vett a számítógépekhez alkatrészeket, műszaki cikkeket, Grundig rádiósmagnót, amelyeket idehaza értékesített. Végülis ebbe a szövevényes ügybe összesen tizennyolcán keveredtek bele. Többségüket a Szolnoki Városi Bíróságon próbára bocsátották, illetve két, valamint három évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Az elsőrendű vádlottnak, Szolcsák Tamásnak viszont súlyosabb az ügye, hiszen az üzletszerűen, folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett, devizagazdálkodás megsértésének a bűntette miatt egy év két hónap börtönbüntetést kapott, egyúttal 350 ezer forint elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezték. Az ítélet jogerős. D.Sz.M. darúgó mérkőzéseinek jelentős része. Kora tavasztól késő őszig különböző sportrendezvényeket bonyolítanak itt felnőtt női, férfi, valamint általános és középiskolásoknak, vállalatoknak, szervezeteknek. Tehát a város legjelentősebb tömegsportbázisának a színhelye. Félő, hogy a mozi beindításával a salakpályát örökre tönkretennék, a sportot szeretők százai kiszorulnának a létesítményből. A sportbarátok jelentős táborának nevében mondhatom, örülünk, hogy az építkezést felfüggesztették. A városnak még abban az esetben is fenn kell tartania a sportlétesítményét, ha az nem rentábilis. Megértem az igazgató úr elképzeléseit, de lássa be, nem lehet egy sportlétesítményt feláldozni a bizonytalan vállalkozásért. Ha a város úgy dönt, hogy szükség van az autósmozira, építsék fel olyan területen, ahol nem okoznak jelentős kárt. Megnyugvással olvastam, hogy a Szolnok Városi Tanács VB június 13-i ülésén felfüggesztette az autósmozi építését. Mint a városi labdarúgó szövetség elnökségi tagja, az Olajmező csapatának vezetője, köszönöm figyelemre méltó döntésüket. Varga Jenő Szolnok Jászberényi utcakép - nzs Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
