Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)

1990-06-23 / 65. szám

6 1990.JÚNIUS 23. De Gaulle emléke Németország Hogyan hat a valutaunió a tőzsdére? Belépés csak meghívóval Még a látványosságokhoz ala­posan hozzászokott párizsiaknak is sok újdonságot hozott az a nagyszabású parádé, amelyet a Szajna egyik szakaszán, a fran­cia főváros központjában, a De Gaulle-emléknap befejezéseként rendeztek. Csak névre szóló meghívóval lehetett a lezárt terü­letre menni. Kiderült, hogy több a meghívó, mint a hely, s így sokan csak nagy tolakodva tud­tak helyükre jutni, megvíva a maguk csatáját a rendőrökkel. Az emlékbizottság, amelynek vezetője Párizs gaullista polgár- mestere, Jacques Chirac volt, több mint harmincmillió frankot költött erre az egyetlen program­ra. Este 11 óra után a második vi­lágháború előtörténetének fel­idézésével kezdődött az egyórás program. A parton felállított óri­ási vásznakra vetítették az ese­ményeket, közben a hangszóró­ból Hitler, Mussolini, Daladier - az akkori francia miniszterelnök - különböző szózatait sugároz­ták. Ágyúdörgés, rakéták ropo­gása, villanó fényjáték elevení­tette meg a háború kitörését. A Szajnán menekülteket szállító uszályok jelentek meg,.az égen - szerencsére csak vetített - Stu­kák, német zuhanóbombázók ci­káztak. Majd elrepült a nézők fe­je felett egy valódi, korabeli szál­lítógép is, annak jelképeként, hogy De Gaulle Nagy-Britanniá- ba ment a harc folytatásának megszervezésére. Elhangzott a sokat emlegetett 1940. június 18- i felhívás, amelyben a tábornok ellenállásra szólította fel a fran­ciákat. Vetítések, fényjáték idézte fel a francia ellenállás küzdelmeit. Vetített képek idézték fel a fa­siszta megszállók rémtetteit s az ellenállás mártírjait. Felcsendült a francia ellenállás indulója, köz­ben a Szajnán úszó hajókon a szabadság fáklyái lobogtak. Lát­ványos fények és vetítések idéz­ték fel a partraszállást, Párizs fel- szabadulásának napjait és De Gaulle életének eseményeit. A kitűnő technikával és költsé­get nem kímélően rendezett fény- és hangjátékot nagyszabá­sú tűzijáték zárta be, miközben a Szajnán három hajó úszott végig a francia trikolor színeivel meg­világítva. Francois Mitterrand elnök vi­szont annak idején ellenfele volt De Gaullenak a politikai csaták­ban, s ellenfele maradt Chirac - nak a mai politikai küzdelmek­ben. Az állam, a szocialista kor­mányzat ezért csak igen mérsé­kelt formában kapcsolódott be a megemlékezésekbe: Mitterrand csupán arra vállalkozott, hogy az Ismeretlen Katona Síremlékénél leleplezze azt az emléktáblát, amely a londoni rádiószózat szö­vegét örökíti meg, elvégre az tör­ténelmi dokumentum, s a Mont Valerien magaslaton felkeresse a kivégzett ellenállók emlékmű­vét, kriptáját - ők a francia törté­nelem egészének mártírjai. Mi­chel Rocard miniszterelnök az utolsó pillanatban mondta le megjelenését az éjszakai pará­dén, kormányának egyik tagjá­val képviseltetve magát - a jelek szerint nem akart Chirackal együtt helyet foglalni a díszpá­holyban, pedig a látvány megérte volna, s olyan szomszédai lettek volna, mint Gina Lollobrigida... így vált De Gaulle emléke a mai francia politikai küzdelem apró és nagyobb csatáinak jelké­pévé. Pedig a franciák nem fel­tétlenül így akarták: ők ma sok­kalta népszerűbbnek tartják a száz évvel ezelőtt született, öt­ven évvel ezelőtt már legendává vált és húsz éve elhunyt táborno­kot, mint akkor, amikor ő állt a köztársaság élén. Egy most elké­szült felmérés szerint a lakosság túlnyomó többsége tekinti bátor és kimagasló személyiségnek, s többsége helyesli azt a politikai vonalat, amelyet képviselt - mégpedig nagyobb arányban most, mint három évtizeddel ezelőtt. A látványos ünnepségek mélyen átélt emlékeket és szere- tetet is tükröztek - azok az egy­kori ellenállók vagy egyszerű franciák, akik De Gaulle emlékét idézték fel a maguk számára, nem a mai politikai csatározá­sokra gondoltak. Az esti vízi parádé sokkoló lát­ványa, a megszállás, az ellenál­lás korának felidézése talán elfe­ledtette a háttérben kétségkívül jelen lévő napi politikát. Minden bizonnyal együtt fújoltak és fü­tyültek az RPR és a szocialista párt hívei akkor, amikor a hatal­mas vetítővásznon megjelentek a horogkeresztek, együtt énekel­ték a hangszórókból felhangzó kórussal a francia partizánok jól­ismert indulóját, együtt tapsol­tak, amikor a felszabadulás har­caiban Párizs középületeire kitű­zött francia zászló volt látható, s amikor a folyón megjelentek a szabadság fáklyái, a nemzeti zászló színeiben pompázó, kék- fehér-vörös színekkel megvilá­gított hajók. Ha voltak is politi­kai célok, elképzelések a háttér­ben, a trikolór, a Marsaillaise dallama olyan korszakot idézett, amikor a nemzet sorsa forgott kockán - s amikor ezért egységbe forrt Franciaország népe. A luxemburgi Schengen faluban öt állam - az NSZK, Franciaország és a Benelux-országok, azaz Belgi­um, Hollandia és Luxemburg - il­letékes miniszterei aláírták az öt ország egymás közti határain való határellenőrzés megszüntetéséről szóló megállapodást, amelynek az életbelépéséig, mintegy két év alatt, az ötöknek egységesíteniük kell vízumeljárásukat a kívülálló országok, Magyarország irányá­ban is. Á szerződés az NDK állam­polgáraira is vonatkozik, s a "schengeni vízumot" az NDK je­lenlegi keleti határain is kérik majd. Jelenleg a schengeni megállapo­dás aláírói közül az NSZK eltörölte a vízumkötelezettséget Magyaror­szággal szemben, a másik négy or­szág viszont eddig nem tette meg Az NSZK-ban többséginek mondható az a vélemény, hogy a július elsejével életbe lépő német­német pénzügyi, gazdasági és szo­ciális unió elvileg nem árthat meg az NDK-ban is hivatalos fizetési eszközzé váló erős német márká­nak. Maga Helmut Kohl kancellár a napokban az Egyesült Államok­ban külön is hangsúlyozni kívánta: a Bundesbank - mint legfelsőbb valutáris hatóság törvényes felada­tához hűen - az NDK-ban is szava­tolni fogja a márka szilárdságát. A nyugatnémet takarékbetét­könyv-tulajdonosok érdekvédel­mi közösségének vezetője, Steuer elnök az MTI tudósítójának kifej­tette: elvileg valóban nincs ok az aggodalomra, de szervezete rövid távra, 12-18 hónapra bizonyos nyugtalansággal néz az elkövetke­ző időszak elé. Rövid távon ugyanis esetleg áremelkedések várhatók. Szilárd meggyőződés azonban, hogy ha a Bundesbank keményen kezébe veszi az ügyet, akkor ismét rendbe hozhatja a dol­got, ám ez már nem az eredeti ár­színvonal helyreállítását, hanem a további áremelkedésnek a meg­akadályozását, azaz az árstabilitás új szinten való rögzítését jelenti. A valutauniónak a tőzsdére gya­korolt várható hatásáról nehéz egyértelmű kijelentéseket tenni, mert nagyon sok tényezőt kell fi­gyelembe venni. Oly sok, még is­meretlen befolyást szükséges fel­mérni, hogy egyszerűen lehetetlen egyértelműen pozitív vagy negatív ezt a lépést. A belga igazságügy­minisztérium által az MTI tudósí­tójának adott tájékoztatás szerint addigra, amikor a megállapodás a parlamenti ratifikálások után, vár­hatólag 1992-ben életbe lép, min­den kívülálló országgal szemben az ötök egységes eljárást kell hogy alkalmazzanak. Ez Magyarország viszonylatában elvileg vagy az NSZK-vízumkötelezettség - való­színűtlennek tűnő - visszaállítását, vagy a többi "schengeni ország" viszonylatában jelenleg fennálló vízumkötelezettség eltörlését je­lenti, ami megfelelne a mostaná­ban tapasztalható irányzatnak. Szabályozni kellett olyan ké­nyes témák közös kezelését, mint a vízumok kölcsönös elismerése (azzal a hosszabb távú céllal, hogy mérleget vonni. Steuer elnök min­denekelőtt arra utal: a valutaunió bevezetésével növekszik a pénztö­meg kiáramlása, így erősödik az értékpapírok iránti kereslet, sül­lyednek a kamatok, magasabbak lesznek a részvényárfolyamok. Ha azonban a dolognak ezt az oldalát látjuk, akkor azt is látni kell - emlékeztet Steuer -, hogy a túl erős pénztömegnövekedés követ­keztében megmozdulnak az árak is. Ez nem tesz jót az árfolyamok­nak, mert az emberek attól kezde­nek majd tartani, hogy a pénzpoli­tika reagál, vagyis kamatnövelésre kerül sor, márpedig ez mindig visszafogó hatással van a tőzsdére. Tehát a valutauniónak a tőzsdére gyakorolt hatásáról csak erős kér­dőjellel lehet beszélni. Vagyis a valutaunió élénkítheti, de elképzelhető, hogy visszafogja a tőzsdét. Minden a márka szilárd­ságától függ. Egyértelmű prognó­zist nem lehet felállítani. Ha aggo­dalmunk, feltételezésünk beigazo­lódik, vagyis a valutaunió érinti a pénz szilárdságát, akkor ez azt je­lenti: rövid távon a tőzsdei árfolya­mok felmennek, de közép távon inkább már a tőzsde nyomottságá- val kell számolni, mert ha az árak­ról van szó, akkor a Bundesbank nem fogja tétlenül szemlélni a fo­lyamatot, hanem reagál: megpró­bálja ismét szűkíteni a pénztöme­get, és ez azzal jár, hogy az árfo­lyamnyereségek ismét veszendő­be mennek - vélekedik az elnök. Flesch István (Bonn) közös vízumot vezessenek be: a közös szabályozás végül a keddi aláírásig nem történt meg, mint azt többek között a magyar állampol­gárok kérelmeinek kétféle kezelé­se mutatja, ezért kell egységesíteni a terv tényleges életbe lépéséig az eljárást); a kölcsönös jogsegély biztosítása a forgalmi adók és vá­mok terén életben lévő törvényke­zések megsértőivel szemben; a ká­bítószer-csempészet elleni harc; a lőfegyverekkel kapcsolatos eljárá­sok egységesítése; a külső - tehát az ötök és más országok közötti - határok őrizete, a bűnözők kiada­tása; a menedékjog-kérelmek elbí­rálása. Az egyezményt sokan bírálták az Európai Közösségben, elsősor­ban azért, mert a rendőrségek kö­zötti fokozott együttműködéstől a személyi jogokat féltik. Az Euró­pai Parlament erre hivatkozva kö­vetelte, hogy a jelenlegi formájá­ban ne írják alá. A schengeni megállapodást ere­detileg 1989. december 15-én írta volna alá az öt ország, ámde az NSZK az utolsó pillanatban azzal az igénnyel lépett fel, hogy terjed­jen ki a közös tér az NDK állam­polgáraira is. Ezt végül az ötök elfogadták, így a schengeni hatá­rok, a szigorított ellenőrzéssel, az NDK jelenlegi lengyel és cseh­szlovák határainál kezdődnék majd. Bár a megállapodás a határel­lenőrzések eltörlését célozza, nem tartalmazza azok teljes megszűnte­tését, hanem csak "a lehető legala­csonyabb szintre való csökkenté­sét”. Tehát az utasok poggyászát pénzügyi, állategészségügyi és nö­vényegészségügyi okokból ezután is ellenőrizhetik mindaddig, amíg erre vonatkozólag nem születik közös rendezés az Európai Közös­ség szintjén. Az aláírásra a Moselle folyón került sor, egy hajón, amelyet Schengen magasságában horgo­nyoztak le. AIDS-világkonferencia Közelebb a győzelemhez? Meglehetősen visszás körülmények kö­zött kezdi meg munkáját szerdán San Franciscóban az idei ÁIDS-világkonfe- rencia. A szakértők - és természetesen a betegek is - ismét abban reménykednek, hogy a mélyreható eszme- és eredmény­csere nyomán sikerül közelebb jutni a ha­lálos kór leküzdéséhez. Ugyanakkor az AIDS-betegeket segítő társadalmi szerve­zeteket és aktivistákat, s velük együtt a tudósokat is elkeseríti és felháborítja a "hivatalos Amerika" közönye, részvétlen­sége. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfrissebb adatai szerint ez év június 1-jén a világ 156 országában 263.051 beteget tartottak nyilván - kilenc­ezerrel többet, mint egy hónappal koráb­ban. A még nem diagnosztizált, illetve be nem jelentett esetekkel együtt 600 ezer körülire tehető a betegek, s 3-5 millióra a fertőzöttek száma. A betegség olyan ütemben terjed, hogy becslések szerint az évtized végére a betegek száma megha­ladhatja az egymilliót, a fertőzötteké pe­dig a tízmilliót. A legtöbb esetet az USA- ban tartják nyilván (132.436 beteg, csak-' nem egymillió fertőzött és közel 60 ezer halott). A betegség leggyorsabban Afriká­ban terjed, s úgy tűnik, egyelőre a legke­vésbé a közép- és kelet-európai országo­kat érinti. A betegséget a vírust tartalmazó test­nedvek viszik tovább. Kezdetben főleg homoszexuális érintkezés, vérátömlesztés és kábítószer-élvezet útján (az injekciós­tűk közös használatával) terjedt, ma már azonban mind többen kapják meg hetero­szexuális érintkezés során. Különösen megrendítő a betegen születő gyermekek számának növekedése: egyes becslések szerint a jelenlegi AIDS-fertőzöttek 3-5 százaléka olyan kisgyerek, akit az anya­méhben támadott meg a halálos vírus. Az AIDS-okozta félelmeket méltán erő­síti, hogy gyógyítására vagy megelőzésé­re mindeddig semmiféle gyógyszert, vak­cinát sem fedeztek fel, bár az emberiség történetében még nem volt olyan beteg­ség, amelynek kutatására ilyen hatalmas erőket és eszközöket áldoztak volna. Je­lenleg egyetlen gyógyszer mutat bizonyos eredményeket: az amerikai kutatók által kidolgozott AZT sem gyógyítja azonban a kórt, csak lassítja lefolyását - mellékha­tásai viszont maguk is felérnek egy alapos betegséggel. A világkonferencia két szervezőjéhez, az amerikai AIDS-kutató alapítványhoz és a San Francisco-i California Egyetem­hez csaknem ötezer előadási javaslatot nyújtottak be a kutatók, s ezeknek mint­egy a felét fogadták el szóbeli előadásra, vagy írásbeli közlésre. Ezek nagy része a megelőzés és a gyógyítás lehetőségeivel kapcsolatos kutatások eredményeit teszi közkinccsé. A gyógyszeres kezeléssel foglalkozó kutatók alapvetően három irányban "tapogatóznak": szervetlen és szerves anyagokból, illetve génsebészeti úton próbálnak a vírust legyőző hatóanya­gokat találni. A kutatások volumenét mu­tatja, hogy csak az Egyesült Államokban száznál több preparátum készítői várnak arra, hogy az állatkísérletek után betege­ken is kipróbálhassák készítményeiket. A világ szakemberei a legnagyobb ér­deklődéssel dr. Jones Salknak, a gyermek- bénulás elleni egyik védőoltás feltalálójá­nak előadását várják. Annyi már kiszivár­gott, hogy a Salk-laboratórium kutatóinak sikerült bíztató eredményeket elérniük az állatkísérletek során: a legyengített víru­sokból összeállított vakcina megakadá­lyozta a csimpánzok megfertőződését. Az évtized elején a borúlátó szakem­berek még úgy vélekedtek, hogy a gyor­san változó AIDS-vírus ellenszerét talán soha nem találják meg, s ez a betegség okozza - mégpedig belátható időn belül - az emberiség kihalását. Ma viszont már úgy látják, hogy a betegség gyógyszeré­nek felfedezéséhez lényegében minden alapvető információ a rendelkezésükre áll. Maga Roger Gallo, a vírus felfedezője is úgy nyilatkozott nemrégiben, hogy még az ezredforduló előtt megtalálják azt a szert - vagy azokat a szereket -, amellyel az AIDS is olyan "ellenőrizhető krónikus betegséggé" változtatható, mint a cukor- betegség, vagy a fehérvérűség. Addig azonban az egyetlen megoldás az AIDS- ellenes propaganda javítása és az egyéni védekezés. Fazekas Judit De Gaulle tábornok történelmi rádióbeszédének megismétlését hirdető szórólapot olvas egy asszony június 18-án, a híres felhívás 50. évfordulóján. A háttérben a negyvenes évek stílusában épített 35 méter magas rádiómakett, amelynek korabeli példányai a nevezetes nap híreit sugározták. A schengeni megállapodás

Next

/
Thumbnails
Contents