Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)
1990-06-22 / 64. szám
1990. JUNIUS 22. Néplap 3 Javában folynak a szakmunkásvizsgák a megye szakmunkásiskoláiban, illetve a gyakorlati munkahelyeken. Képünk Szolnokon, a Fodrászszövetkezet tanműhelyében készült.Szol- nok és Békés megye kozmetikusjelöltjei alkalmi sminket készítenek. -nzsA nagy üzlet a jó üzlet? Discont Betéti Társaság alakult Tiszafüreden Nagy érdeklődés kíséri manapság az áfészek átalakulását. Többször próbáltunk tájékozódni ez ügyben Tiszafüreden, de mindannyiszor falba ütköztünk. Titok. Titokés hírzárlat. Ezt tapasztaltuk mindahányszor. Itt minden szigorúan zárt ajtók mögött zajlott olyannyira, hogy még saját szövetkezeti újságjukat sem engedték jelen lenni ez évi közgyűlésükön. Legalábbis erre hivatkozva nyilvánította munkatársunkat persona non gratának Rajki Imre elnök úr. Ezzel a magatartással jócskán alapot adott a találgatásra. S ebben - aki ismeri Tiszafüredet, tudja - nem is szenvedtünk hiányt. Csillaghullás az MHSZ-nél Utód: a Magyar Technikai és Tömegsportklubok Szövetsége Az érdeklődés különösen érthető ebben az időszakban, amikor megkérdőjelezik az áfészek létjogosultságát, szorgalmazva a valódi szövetkezetek létrehozását. Ebben a felfokozott légkörben alakult meg a Discont Betéti Társaság, amely az áfész terményforgalmi telepét vette át, s a beltagok egy része is áfészve- zetők közül került ki. Tovább fokozta a kedélyeket, hogy a sokak által hiába óhajtott újrakezdési kölcsönt viszonylag zökkenő- mentesen megkapták a tiszafüredi banktól, melynek igazgatója az áfészelnök felesége, aki a pártbizottság titkári székéből került ide. Több sem kellett a városnak, s azonnal hatalomátmentésről, összefonódásról kezdtek beszélni. Akié az információ, azé a lehetőség Hiszen bármerre nézünk, azt láthatjuk, hogy a régi vezetők alakítják a kft.-ket, új társaságokat. Nagyobbrészt ők kapnak újrakezdési kölcsönt, hiszen fedezetet is ők tudnak adni, nem a dolgozók, fiatalok és idősebbek, akiknek eddig csak a törlesztendő hitelei halmozódtak. így aztán a kisemberek joggal érezhetik, hogy nem változott, nem változik semmi, a vezetők vezetők maradnak, a beosztottak beosztottak. S teszik mindezt úgy, hogy beosztásukból kifolyólag több és pontosabb információhoz jutnak, így gyorsabban tudnak lépni is. Sokszor úgy, hogy az érintett egység dolgozói nem kaphattak részvételi lehetőséget az új alapokon, önérdekeltségen nyugvó gazdasági vállalkozásban. Érthető hát, ha az emberek árgus szemekkel lesik az új, vagy újjá varázsolt gazdasági egységeket. Ezért kerestem fel bemutatás céljából a tiszafüredi Discont Betéti Társaságot, s beszélgettünk Bállá Sándorral, az egyik beltaggal.- Hogyan született meg a BT alakításának a gondolata? Milyen összetevők játszottak szerepet a döntésben?- Az egész országban igyekeznek a gazdasági egységek minél nagyobb részét érdekeltségi formában működtetni. A privatizáció terén a Tiszafüredi Áfész az elsők között lépett. A boltok például mind szerződéses formában működnek. Ez egyfajta átrendeződést indított el a központban is, mivel az önálló üzletegységek kevesebb feladatot adnak. Ennek * a folyamatnak a részeként hirdették meg a terményforgalmi telepet is. Jelentkező nem volt. Mi mérlegeltük a helyzetet és vállalkoztunk erre. Újrakezdési kölcsönből alakultak- Sokan nem olvastak az újságban a pályázati lehetőségről, és saját tőke hiányában meg sem merték volna próbálni. Önök milyen tőkével alakították meg a társaságot?- Részben újrakezdési kölcsönből. Társaim a füredi banktól kapták a kölcsönt, gyorsan és egyszerűen. Én abba a helyzetbe kerültem, hogy mire a testület felmentett és a kérelmet beadhattam, a banknak már elfogyott a kerete. így én már az OTP-től kapom, de olyan tortúrával jár, hogy egy kevésbé járatos ember nem is tudom hogyan tudja végigcsinálni.- Mi a véleménye a városban emlegetett összefonódásról a bank és az áfész között?- Ha ez igaz lenne, nekem már régen meglenne a pénzem és nem járkálnék utána hetek óta.- Milyen tevékenységgel foglalkozik a társaság?- A kölcsönzőt kivéve mindent átvettünk az áfésztől. Azok folytatására kötelezettséget is vállaltunk. Az épületek felújítása után viszont szeretnénk egy nagyobb, méreteiben és választékában is kibővített Discont áruházat működtetni. Itt a boltinál olcsóbb áron kínáljuk majd termékeinket. Jelenleg üdítő- és szeszesitalok, fagylaltpor, liszt, étolaj kapható.- Mi történt a korábban itt dolgozókkal? Jelenleg hány alkalmazott van?- Négy "tulajdonos", egy adminisztrátor és négy eladó. A régiek közül kettő maradt, kettőnek az áfész másik munkahelyet adott - ott is eladók -, egy nem fogadta el az új munkahelyet, ő felmondott. A tulajdon a közösségé maradt- A terményforgalmi az áfész tulajdonában volt, tehát mint ilyen közösségi tulajdon volt. Történt-e ebben változás?- Most is az, mi csak béreljük, s ezért fizetünk.- Milyen nyereséggel dolgozott korábban a telep?- Változó volt. Voltak kiugró évek, amikor bent is más felállásban volt a csapat. De nagy nyereség nem volt sohasem.- Önök természetesen nagyobb nyereséget, jó üzletet akamak,csinálni.- Ahhoz, hogy fennmaradjunk, nyereséget kell akkumulálni. Ha lesz az év végén nyereségünk, azt itt kell forgatnunk. Tovább akarunk lépni, de tartani akarjuk azt az árszintet, ami már kialakult. Aránylag alacsony haszonkulccsal dolgozunk. Nem akarjuk meglovagolni azt a helyzetet, ha valami csak nálunk van, annak az árát a csillagokig emeljük. Enélkül is megvádoltak már bennünket.- Hogyan lehet ilyen körülmények között jó üzletet csinálni?- Az árréseken nem lehet változtatni, annyira beszűkültek. A hiányhelyzetet úgy akaijuk meglovagolni, hogy nálunk ne legyen olyan. S ha másoknál van, el tudjuk a boltokat, a vásárlókat látni. Hogy egy példát említsek, nálunk most is van folyamatosan búza és kukorica, s míg máshol már nyolcszáz forint felett van mázsája, nálunk még 720 forintért lehet megvenni. Találtunk egy megszorult téeszt, olcsóbban tudtunk vásárolni, olcsóbban is adjuk tovább. Fontosabb, hogy nagy legyen a forgalmunk és sok árut vigyenek, mert így lesz nagyobb a haszon. Az ilyen ars poetica úgy tűnik, mindenkinek hasznos, vásárlóknak és eladóknak egyaránt. S az sem mellékes, hogy végre működik igazi értelemben is egy gazdasági egység. A szomorú az, hogy egyre többet jut eszembe az a bizonyos "közös ló". Hiszen míg mindenkié volt, a terményforgalmi éppen csak vegetáít. Most pedig kilenc embernek kell megélhetést, jövedelmet biztosítani úgy, hogy mellette még fejleszteni is kell. Ki a felelős hát az eddigi gyenge hatásfokért? V.I.I. Régebben a Magyar Honvédelmi Szövetség rendezvényei elképzelhetetlenek voltak sok és nagy csillagot viselő, hivatásos tisztek jelenléte nélkül. Ámbár a klubokban a munka dandárját, az irányítást a civilek végezték, fel- .sőbb szinteken mégis igaznak bizonyult az a megfigyelés: minél magasabb a tisztség, annál nagyobb a rendfokozat. Mindez a múlté és csak részben a jelené, hiszen az idei esztendő februárjától kezdve szó szerint és átvitt értelemben is csillaghullás jellemzi az MHSZ-t. A történelmi hitelességhez, jobban mondva a teljességhez hozzátartozik, hogy az átalakulás szele már tavaly nyáron megérintette a szövetséget. Eltűnt a jelszó Hogy mást ne említsek, egy röpke hónap alatt eltűnt a célok közül a proletár internacionalizmus, így azután maradt a tennivalók között a hazafias, honvédelmi ismeretekre, műszaki jártasságokra való nevelés, illetve a fizikai, erőnléti szint fokozása. Ugyan az MHSZ elnevezés hivatalosan szeptember végéig marad, azután átveszi és részben máris átvette a helyét egy olyan szövetség, amelyik alulról szerveződő civil résztvevőkből és irányítókból áll. Olyanokból, akiket ezen közösségek emberei választottak. Egy szó mint száz: nem kevés bírálat érte a közelmúltban az MHSZ-t is, mint olyan szervezetet, amelyik a demokratikus centralizmuson alapszik, és óriási adminisztráció jellemző rá. A változás szelét jelentette az is, hogy az országos vezetőség a korábbi tábornok főtitkárt már februárban felmentette. Ugyanebben a hónapban létesült az utódszervezet, a Magyar Technikai és Tömegsportok Szövetsége. Nézzünk körül most szűkebb házunk táján, Szolnok megyében. Míg korábban több mint száz MHSZ függetlenített dolgozót tartottak számon, jelenleg nyolcat. Egészen őszig, jobban mondva szeptember 30-ig. Pár éve ezen a környéken 210 honvédelmi klub volt. Eddig közülük 160-ban tartottak közgyűlést, amelyek eredményeképpen tizenhat klub megszűnt, míg 142- ben kimondták, hogy csatlakoznak a civilek irányította, most szerveződő új szövetséghez. Tették ezt oly módon is, hogy tudják, ebben az évben megvonják ezen kis falusi, községi közösségek támogatását. Hogy miből élnek majd meg? A tagdíjaikból, a rendezvényeik bevételéből, melyik miből. Az sem titok, hogy a szövetség jószerével minden városban rendelkezik székházzal, ilyen-olyan épülettel, helyiséggel. Jelenleg ezekben fegyvereket tárolnak, a modellezők, a rádiósok szakköreit, a gépjárművezető-képző iskolák foglalkozásait tartják. Hogy mi lesz ezeknek a létesítményeknek meg a lőtereknek a sorsa, erről majd az új helyi önkormányzatok döntenek. A változásokat igazolja az is, hogy a kötelezően előírt honvédelmi oktatás, amely a tizenévesek egyfajta előképzésének számított, nyolcvan óráról hatvanra csökkent, majd megszűnt. Ez jellemző a tartalékosok utó- képzésére is. Nem emelkedett az ár A gépjárművezető-képző iskola viszont maradt, csak éppen kft.-vé alakult. A képzés ára változatlan, és ami nem mellékes: a sorköteleseken kívül bárki jelentkezhet megszerezni a hőn áhított vezetői engedélyt. A búvár-, az ejtőernyős- és a rádiósképzés várhatóan folytatódik majd a speciális szakklubokban, de szigorúan a Magyar Honvédség esetleges megrendelései alapján. Ezért, mint szolgáltatásokért, természetesen majd fizetnek az illetékes kluboknak. A jelenlegi elképzelések szerint a szövetségnek, illetve a hadseregnek minden más kapcsolata tulajdonképpen megszűnik. Ez vonatkozik az MHSZ-ben dolgozó hivatásos tisztek státusaira is. Ezért szeptember 30-ig az utolsó, itt-tevékenykedő sokcsillagos tiszt is vagy a hadseregben folytatja munkáját, vagy nyugdíjas lesz, esetleg az is elképzelhető: leszerelik. Jelenleg a megyében a lehetőségek valamelyike még három személyt érint. Azért még mindig sok,, túlontúl sok a nyitott kérdés. íme közülük néhány: mi lesz a honvédelmi előképzés helyett? Egyáltalán lesz-e valami? Az is érdekes, hogy ennek az ifjúságot érintő sportolási, testedzési, szabadidős tevékenységnek hol lesz a helye alakuló, formálódó demokráciánkban. Szolnokon, a megyeszékhelyen egy tény miatt különleges a helyzet, hiszen itt az MHSZ korábban repülőtérrel is rendelkezett. Februárban a repülősök az országos közgyűlésen abbéli szándékuknak adtak hangot, hogy Önálló szervezetként akarnak tovább dolgozni. Az eddigi vagyonukra számítanak, és megpróbálják bevételeiket oly módon növelni, hogy például jelesebb napokon sétarepüléseket, kisebb légiutakat szerveznek pénzért. Igen ám, de újabb kérdés a palettán: mit szól majd mindehhez a megyeszékhely új vezérkara? Mondván, ha a városban alakították ki ezt a repülőteret, legyen az a városé. És vajon miképpen veszi tudomásul ezt a kormány? Elvégre speciális dologról van szó, nem,beszélve arról, hogy egy repülőteret, magát a repülést aligha lehet a jövőben amatőr alapon szervezni, végezni, irányítani. Tehát ha marad a repülés, oda mindenképpen fizetett, főhivatású szerelők, repülőgépvezetők, kiszolgáló személyzet kell. Igen ám, de ki fizeti majd őket? Vagy inkább a probléma olyféle megközelítése helyes, hogy aki állja a versenyt, talpon marad, aki nem - bezárhatja a boltot. Sok a bizonytalanság Mindebből alighanem kitetszik, meglehetősen nagy a bizonytalanság a szövetség jövőjével kapcsolatban, megyei szinten éppúgy, mint országosan. Van, aki úgy közelíti meg a felvetést, hogy egyáltalán szükség van-e, illetve lesz-e az MTTSZ-re, azaz a Magyar Technikai és Tömegsportok Szövetségére? Némileg megkönnyíti a feleletet, hogy Szolnok megyében például eddig 142 klubban szavaztak az emberek igennel, és július 6-án a hogyan tovább érdekében megyei küldöttgyűlést tartanak. Ennek a sikere esetén megvan az esély arra, hogy az új megyei szervezet is létrejön. Ez olyasféle, civil emberekből álló mini közösség lesz, amelyekről azt gondolom, hogy a világért sem úja a képzeletbeli zászlójára a vezetés, ellnőrzés, irányítás szavakat. Ugyanis a feladata nem ez, hanem sokkal inkább a teendők összehangolása, csúnya szóval koordinálása lesz. De ez - akárhogyan is nézzük - már egy másik cikk témája. D. Szabó Miklós __napló K arcag határában autózunk. Észak-északkeleti irányban haladunk, már porfelhőbe fulladó dűlőutakon zötyköíődünk. A földek kiszikkadva, ájultan hevernek a forróságban. Érezzük, ahogy az émelyítő, fojtogató por megszállja az autó belsejét, ahogy ellenállhatatlanul sűrűsödik és megtelepszik a légutakon. Nem látszik, mégis jelen van, irritál. A Német-éri főcsatorna hídján áthaladva jobbra fordulunk, megállunk. A kiégett, sárgásbarna legelőkön túl látszik Nagyiván, a templom, a házak. A távoli körvonalak lágyan remegnek a forróságban. Ismét elindulunk. Hamarosan egy sárga tábla figyelmeztet, hogy a bombatérre nem mehetünk be. A levegőben időről időre feltűnik egy-egy repülőgép, néhány kilométerre keletre lecsap a célra, aztán hirtelen felemelkedve megfordul, eltűnik a messzeségben. Az orosz és magyar nyelvű felirat ellenére továbbmegyünk. Már látszik egy őrtorony. Nem látunk benne őrt. Itt még tanyák is vannak a közelben. Vajon a lakóik, egyszerű parasztok, hogyan élték meg az örökös bombázást, géppuskázást, a karcagig világító sztálingyertyákat? Persze, az ember mindenhez tud alkalmazkodni. Még beljebb megyünk. Hamarosan egy sorompó állja utunkat, rajta kétnyelvű felirat: "Állj! Lőnek!" Haladunk tovább. Az út lassan a gyepbe vész. Sehol egy lélek. Valószúiűtlenül kihalt a táj. Mégis az az érzésem, itt vannak, valahonnan figyelnek, Jelen' vannak, mint az autó belsejében a por. Visszafordulunk. Azon töprengek, ha most járna itt Petőfi, nevezné-e a szabadság szimbólumának az Alföldet? Visszafelé haladva ismét elhaladunk a táblák mellett, amelyek nem a Hortobágyi Nemzeti Parkot hirdetik, pedig ez a terület annak a része. Nem éppen háborítatlan része. Körmendi Lajos Az MHSZ csillagtaianítása lassanként befejeződik
