Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)

1990-06-22 / 64. szám

4 Néplap 1990. JÚNIUS 22. Operettest a Hold-udvarban "Ma este mindenki víg legyen" Hogy el ne kallódjanak... Tehetséggondozó tábor Nagyvisnyón Alighogy véget ért az iskola, el­kezdődtek a különböző táborok. Több okból is figyelemre méltó az elsők között induló nagyvisnyói tehetséggondozó tábor. Akik Nagvisnyón voltak, a ta­név folyamán is átlagon felüli tel­jesítményt nyújtottak. Dicséretes a Megyei Pedagógiai Intézet erőfe­szítése, amellyel lehetővé tette, hogy a megye 50 iskolájából me­gyei tanulmányi versenyeken első helyezéseket elért tanulók majd­nem ingyen(!) vehessenek részt ezen a továbbképzés jellegű nyári táboron. Az Ifjúsági Alapnál és a KÖTIVÍZIG-nél elnyert pályázat­tal kapott pénzből tudták megolda­ni, hogy a gyerekek saját hozzájá­rulásként mindössze 500 forintot fizettek amikor más, ugyancsak egyhetes tábor néha 8000 forintba is bele kerül. A tábor újszerű prog­ramja, szervezeti felállása és a te­hetséggondozás új módja miatt is megérdemli meg, hogy kiemeljük a nyári táborok sorai közül. A Pedagógiai Intézet programjá­ban fontos helyet foglal el a tehet­ségek fejlesztése, gondozása. Ez a célja a maguk szervezte megyei vetélkedőknek, amelyeken a leg­jobban szereplő gyerekeket meg­hívják nyári táborozásfa. /Újszerű volt a gyerekek részére eljuttatott udvarias hangú meghívás is. Egy ilyen meghívó, amely kifejezi a gyermek iránti tiszteletet, elisme­rést már eleve megadja a tábor jó alaphangját./ A tábor helyének megválasztásával is igyekeztek a gyerekek kedvében járni. Az alföl­di gyerekek a gyönyörű hegyvidé­ken, Nagyvisnyón használhatták ki a jutalomból kapott továbbkép­zési lehetőséget. A program elsősorban a szakmai továbbképzést szolgálta termé­szetbarát, társadalomkutató, tech­nikusi és számítástechnikusi ága­zatokban úgy, hogy a gyerekeket a gyakorlati életre is felkészítse. A kis technikusok készítették a min­den táborozásnál nélkülözhetetlen hasznos dolgokat, az emléktárgya­kat a résztvevőknek, vagy a termé­szetbarát "kutatócsoport" munká­jához szükséges kedves, "Idevár­lak" feliratú madáretetőket. Cseré­be viszont pontos, precíz, őszinte információkat kaptak a termé­szetbarát ágazattól a környezet­szennyeződésről. A gyerekek min­dennap vízmintát vettek a tábor melletti hegyi patakból. A felnőt­teknek is hasznos információkhoz jutottak: a víz még a hegyekben is szennyezett volt. A számítógépek mellől elmoz­dulni nem akaró ifjú számítástech­nikusok a társadalomkutató cso­port falukutató munkájából érte­sültek a környék néprajzi, népmű­vészeti tudnivalóiról. A társada­lomkutató csoportbeli gyerekek egy része nyelvműveléssel, iroda­lommal foglalkozott, ők gondos­kodtak a táborlakók szórakoztatá­sáról. A saját maguk által írt "Ni- csak, egy bicsak" című színművü­ket táborszerte szendvicsemberek hirdették. Továbbra is élénk a külföldi tu­risták érdeklődése Magyarország iránt. Május végéig 10,9 millió kül­földi látogatott Magyarországra, 83 százalékkal több, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A rubelel­számolású országokból 5,3 millió­an érkeztek, ami több mint kétsze­rese az elmúlt évinek. A nem rubel elszámolású országokból 5,6 mil­liókülföldi érkezett, 59 százalékkal több, mint tavaly az első öt hónap­ban. A jelentős növekedést minden bizonnyal a jugoszláv bevásárlótu­rizmus és a romániai utazási könnyítések okozzák. Az idén öt hónap alatt 4,6 millió magyar utazott külföldre, 16 száza­lékkal kevesebb mint tavaly május A tanulással, saját maguk szak­mai képzésével elfoglalt gyerekek egymásra is oda tudtak figyelni, az előadást ugyanis - mint azt hírelték - a szórakoztatáson túl jótékony céllal rendezték: az egyik fiú a tá­borból közel 300 forintnyi zseb­pénzén egy számára fontos köny­vet vásárolt, amit aztán azonnal el is hagyott. Az előadás után a gye­rekek gyűjtést rendeztek, hogy a könyvet társuk újra megvehesse. Ebben a táborban nem volt fe­gyelmezési gondja a tanároknak: minden gyerek azt csinálta, ami érdekli, amihez ért - nem volt ide­jük (meg valószínű nem is akartak) rendetlenkedni. A magasszintű szakmai továbbképzés Román Bé­la vezető szaktanácsadó, itt tábor­vezető, valamint Müller Ferencné, Lovász Gáborné, Sulák Istvánná, Bárányt Györgyné szaktanácsa­dók és a táborban résztvevő szak­tanárok munkáját dicséri. (iksz) végéig. A csökkenés valószínű oka, hogy tavaly április elején, a vámszigorító intézkedések beve­zetése előtt sokszorosára növeke­dett a kiutazók száma. Kedvezően alakulnak az idegen- forgalmi bevételek is. A Magyar Nemzeti Bankban az MTI érdeklő­désére elmondták, hogy négy hó­nap alatt 50 millió dolláros aktí­vum keletkezett, míg tavaly április végéig 289 millió dolláros passzí­vum alakult ki. A rubel elszámolá­sú forgalom 44 millió rubeles passzívumot mutat, szemben az el­múlt évi 58 milliós -aktívummal. A passzívumot az NDK-márka és a csehszlovák korona spekulációs célú felvásárlása okozta. (MTI) Kellemes környezet: langyos nyáreste, szép virágok, kényel­mes székek és a nyárra szervezett programokért minden elismerést megérdemlő rendezők várták hétfőn este Szolnokon a Széche­nyi István Gimnázium belső ud­varában az operettmuzsika híve­it. Az ígéretes cím - Operettgála - a megfizethető belépődíj, no meg a nagy nevek a meghirdetett programra szép számú közönsé­get csalogattak el. A rendezők nemes gesztussal vendégül hív­ták a hangversenyre a Széchenyi városrész nyugdíjas klubjának tagjait. A közönség nagy örömére el­sőként Tamási Eszter libbent a színpadra, szokása szerint fris­sen és üdén. Konferansza az egész műsor során mértéktartó, ízléses és hangulatkeltő - egy­szóval az alkalomhoz illő volt. A kéttagú zenekar: a zongorista Fá­bián János és a dobfelszerélésen közreműködő Németh László ál­talában jól látta el - tegyük hoz­zá: egyáltalán nem könnyű! - fel­adatát, hiszen az énekművészek "beléptetése", a hangulati aláfes­tés és a diadalmas kivonulás megfelelő hatásúvá tétele mind- mind a kettejük feladata volt. El kellett látniok továbbá a tekinté­lyes számú operettrészlet magas igényt támasztó kíséretét, követ­ni a természetüknél fogva szinte féktelen duhajságba torkolló me­lódiákat, alkalmazkodva az elő­adó énekes pillanatnyi hangulata diktálta tempóhoz. Mindezt mér­legelve meg kell mégis állapíta­ni, hogy a zongorakíséret eseten­ként nem volt kottahű - és időn­ként a dobszólam is átlépte a szá­mára szigorúan előírt diszkrét, mindenkor alárendelt háttérsze­repet. A műsort értékelve még vala­miről szót kell ejteni, ez pedig a hangosítás. E sorok írójának vé­leménye szerint már jó előre meg kellett volna arról győződni, hogy ez a láthátatlan, mégis ál­landóan jelenlévő "főszereplő" hogyan működik - és most nem arra gondol, hogy mint minden "szerkentyű", ez a készülék is felmondhatja a szolgálatot - aho­gyan azt Murphy fogalmazza meg törvényei egyikében: ami elromolhat, az el is romlik. Ha­nem arra gondol, hogy az első­ként fellépő énekesnek egész műsorát szinte élvezhetetlenné tette a bődületes, a beatben szo­kásos fokozatra csavart erősítés. Az, amit ez a műfaj elbír és meg­enged, az a hiba kijavítása utáni fokozat volt - így azok a szeren­csés szereplők jártak jól, akik az est során később léptek színpad­ra. Tanulságként: a műsorban fellépők nagyszerű, képzett han­gú énekesek, akiknek jóformán nincs is szükségük semmiféle elektromos manipulációra, s ezt az eszközt csak a kor divatja és szokása kedvéért alkalmazzák. Hangjukkal képesek megtölteni egy dalszínházat (nem egy te­nyérnyi udvart!) - nem szabad tehát úgy erősíteni őket, ahogy például a rock "derviseit", akik­nek üvöltésében nincs erő, s hangjuk nem jut el a harmadik széksorig sem az elektronika mankója nélkül. A hangulatos műsor? Sorra csendültek fel az irodalom mél­tán legnépszerűbb dallamai Kál­mán Imre Cirkuszhercegnőjéből, Marica grófnőjéből, Lehér Fe­renc Víg özvegyéből, a Cigány­szerelem című dalművéből, Huszka Jenő Bob hercegéből és Gül babájából - és még felsorol- hatatlanul sok szép operettből, musical-részletekkel és sanzo­nokkal fűszerezetten. A fellépő énekesek - igazi sztá­rok, a műfaj legavatottabbjai, akik közül néhányan - a "ko­moly" zene sznobjainak (mert hogy ilyenek is vannak jópáran) megvetését is vállalva - hivatá­suknak vallják ennek a semmi mással nem pótolható zenének az átmentését, népszerűsítését szívbéli szeretettel, művészi igé­nyességgel, őszinte meggyőző­déstől fűtött ápolását. Csányi Já­nos, az Állami Operaház magán­énekesének jó érzékkel összeál­lított, rutinosan'előadott - mégis egy premier hangulatát idéző - blokkja, a külföldön is sok sikert megért nagy tudású primadonna: Fehérvári Márta műsora, az ope­rettszínpad fényes csillaga, a műfaj minden csínját-bínját is­merő, gyönyörű, táncoslábú Oszvald Marika, az elegáns, a műfaj modem hajtásának, a mu­sicalnek képviseletét ellátó, a sanzonok igényes előadásában is otthonos Harsányi Frigyes, és végül, de igazán nem utolsósor­ban az Operaház színpada legna­gyobb tisztelettel övezett művé­szeinek egyike, az operett fel­szentelt papnője, a csodaszép hangú, kitűnő humorérzékkel rendelkező Kalmár Magda, no és a Fehérvári Márta-Csányi János és Kalmár Magda-Csányi János duettek mind-mind megérdemelt sikert, szűnni alig akaró tapsot arattak, tovább erősítették a sze­rencsés jelenlévőknek az ope­rettmelódiák kortalanságába és korszerűségébe vetett hitét. Nem volt szép a Holdtól, hogy ezen a kellemes estén nem láto­gatott el udvarába csillagkísére­tével, hogy jelenlétével megör­vendeztesse ennek a kifogyha­tatlan dallamvilágú, a magyarok által büszkén sajátnak vallott műfajnak őszinte, odaadó képvi­selőit és rajongóit. Szathmáry Judit * Elénk magyar idegenforgalom Dollárból aktív, rubelből passzív a mérleg Szekszárdi barangolás A 40 ezer lakosú kisváros három tájegység megkapó szépségű találkozási pontján épült. Mint Garay János, a város egyik költő szülötte írja: "A Dunának bal partján a város áll Bortermő magas hegyek lábainál, A Dunától fél órányi járaton; Róma bírta telepéül egykoron." Probus, a vincellér fiából lett római császár ezeken a dombokon ültette el az első szőlőtőkéket, a mai napig megalapozva a szekszárdi szőlőtermesztést, a borkultúrát. Tarpai A város egyik legnevezetesebb épülete a volt megye­háza. Itt építette fel IJBéla király 1061-ben az egykori apátsági templomot, amelynek alapfalai ma is láthatók. Évente borversenyeket is tartanak a szekszárdi vá­rosban. 1753-ban épült Szentháromság-szobor részlete. I.Béla király szobra a Béla A szőlőhegyen bizony nehéz a munka. téren. Itt is épülnek paloták.

Next

/
Thumbnails
Contents