Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)

1990-06-01 / 46. szám

1990. JÚNIUS 1. Néplap Kastélyszálló lesz a szenttamási Almásy-kúriából Az Almásy-kastély főbejárata a kapustoronnyal. Belső fotókon: a rekonstrukcióra váró épületegyüttes részlete. Kanadai-magyar együttműködés az olajiparban A technikai színvonal az USA-ét is meghaladja A KAPCSOLATOK KÖZEL TÍZ ÉVE KEZDŐDTEK /Folytatás az 1. oldalról/ tói, de hát ezzel együtt 12 milliót költöttek eddig karbantartási, felújítási munkákra. Időközben Törökszentmiklóson alakították ki a vállalat központi irodáit, ezért méginkább sürgetőbbé vált a mielőbbi hasznosítás. A folya­matban lévő tulajdonrevízió so­rán az Almásy-kastély nagy va­lószínűséggel a helyi önkor­mányzat tulajdonában marad, ezért a kezelői jogra továbbra is igényt tartó állami gazdaság a város és a megye javát is szolgáló hasznosítási módot keres. Nem értékesítés révén, hanem kizáró­lag hazai vagy külföldi partne­rekkel alakított vegyes vállalat vagy kft. keretében. A társulási szándékkal eddig érdeklődők többsége az idegen- forgalmi célú közös hasznosítás­ban lát fantáziát, ezért az állami gazdaság egy kastélyszálló ki­alakítására készíttetett rekonst­rukciós tanulmánytervet. Ennek zsűrizésére a napokban került sor Szenttamáson, az Országos Mű­emléki Felügyelőség, a város­szépítő egylet, a városi és a me­gyei tanács, valamint a gazdaság építész szakembereinek részvé­telével. Sajnálatos módon a ter­vezők nem jelentek meg a ta­nácskozáson, így a jelenlévők nem tudták velük megvitatni, hogy a tanulmányterv részletei­ben mennyiben felel meg egy öt­csillagos szálló és kiszolgáló lé­tesítményeinek kialakítására, vagy mennyiben hagy kívánni­valót maga után. Abban viszont megegyeztek a szakzsűri tagjai, hogy a tanulmányterv műszaki alapmegoldásaiban alkalmas ar­ra, hogy külföldi tárgyalópartne­rek is megismerhessék általa az épületegyüttes sokrétű kihaszná­lási lehetőségeit. Mindvégig a funkcionális szempontokat és az esztétikai el­várásokat egybevetve értékelte a zsűri a tanulmánytervet, mert a már korábban elkészült műemlé­ki terv alapján szigorúan meg kell őrizni a kastély építészeti jellegét. Szerepel a tanul­mánytervben 20-30 szobás szál­lóval és szórakoztató központtal - bárral, játékteremmel - számoló változat, egy másik variáció pe­dig a számítógépes külföldi szál­lodarendszer igényeit kielégítő, száznál nagyobb szobaszámú kastélyszálló kialakítására ké­szül. Ónálló, a pincék kihaszná­lásával létrehozható vendéglátó egységeket is terveztek. A benne található ritka, értékes növények révén ugyancsak műemléki érté­kű, 14 hektáros park kettős hasz­nosítását tervezik. Egyik részé­ben franciakért szolgálná á pihe­nést szoborcsoportokkal, szökő- kúttal, sétáló utakkal, egy másik részén pedig angolpark napozó­val, uszodával, parkolóval. Golf­pálya kialakítására is lehetőség van, közvetlenül a park szom­szédságában. Országos változásokat is tük­rözött a tanulmányterv fölötti szakmai vita: a tervkészítés idő­szakában még nem vetődött, nem vetődhetett fel az igény a kastélykápolna eredeti formájá­nak és funkciójának helyreállítá­sára. A tervzsűri tagjai egyetér­tettek abban, hogy ma már a vá­ros hívőinek és egy nemzetközi turizmusba bekapcsolódó kas­télyszálló vendégeinek egyaránt jogos igénye lehet ez, amiért is kettős - egyházi, és azt nem sértő polgári - hasznosításra alkalmas­sá kell tenni. Nem jelentéktelen az a tervezett változtatás sem, hogy a kastélypark melletti, idő­közben funkcióját vesztett és ál­lagában is jelentősen leromlott ifjúsági építőtábort felszámol­ják. A tanulmányterv termé­szetesen számol olyan, a műem­lék jellegű épületegyüttesen és a parkon kívüli adottságokkal is, mint például Szenttamás jó meg­közelíthetősége az ország bár­mely részéből, a szomszédos hibridüzemben kialakított gáz­fogadó állomásból adódó, ked­vező közműellátottság, a közel­ben lévő, jelenleg lefojtott, de bármikor üzembe helyezhető gyógyhatású termálkút, vagy a gazdaság turisztikai célokra is alkalmas sportlótenyészete. Mindezen lehetőségek együttes, kifizetődő hasznosítását lehető­vé tevő rekonstrukcióhoz nyu­gati érdeklődők számításai sze­rint mintegy 10 millió dollárra lenne szükség. A tanulmánytervet készíttető állami gazdaság a kastély, a park és a golfpályához szükséges földterület révén mintegy 4 mil­iő dolláros aportértékkel tudna beszállni a vállalkozásba. Keres­tetik a különbözettél rendelkező partner. Csak a vegyes vállalat­ban részt venni szándékozók nyilatkozatának birtokában, a konkrét funkcionális igények alapján látja célszerűnek az álla­mi gazdaság véglegesíteni a szenttamási Almásy-kastély re­konstrukciós tervét. T.F. Talán jelképes is lehet Balázs Béla, a Capital Engineering Ltd. elnökének magyarországi útja. Ifjú olajmémökként 1956-ban el kellett hagynia hazáját, mint­hogy itthon 10 évi börtönbünte­tés várta. Ma mégis itt van, segí­teni akar, és úgy tűnik, tud is, választott hazája képviseletében. Balázs Béla messziről érkezett, Kanada Alberta nevű tartomá­nyából, ahol sikeres üzletem­berként, szakértőként a tartomá­nyi, a szövetségi kormányzatok partnereként ismerik. Ma már szerencsére hazánkban is elisme­rik tevékenységét, amelyet a mostani út is fémjelez. Ez az út többek között Szolnokra is elve­zette, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat, s sze­mély szerint dr. Szalóki István vezérigazgató vendégeként is­merkedik a hazai olajos szakmá­val, annak lehetőségeivel. A kanadai szövetségi kor­mány és Alberta tartomány kap­csolatai a magyar kormánnyal a nyolcvanas évek elején kezdőd­tek. Kormánydelegációk jöttek, mentek, míg végül elérkezett 1984, amikor egy tartományi mi­niszter megkereste Balázs urat azzal a feladattal, hogy szervez­zen meg egy kooperációs csapa­tot. Kétszer jártak Magyarorszá­gon is, melynek végeredménye­ként létrehoztak egy ipari cso­portot, amelynek irodája létesült mind Albertéban, mind Magyar- országon. Az ipari csoport - talán mondanunk sem kell -, az olaji­parban dolgozókból verbuváló­dott Kanadában is, és itthon is. Ha valakinek meglepő lenne a magyar-kanadai olajipari együtt­működés, esetleg azért, mert nem ismeri a kanadai olajipar fejlettségét, akkor gyorsan alá­húzzuk, a kanadai olajipar a leg­fejlettebbek közül való a vilá­gon. Kanada valamivel több, mint 20 millió lakójára jelenleg több, mint 90 millió tonna kőolaj kitermelése jut évente. Az utóbbi 20 évben fejlődött ki ez a tevé­kenység, s ma már Kanada a ku­tatásban, az eszközök és más módszerek fejlesztésében olaji­pari nagyhatalom. Hallatlan elő­nye, hogy amíg például az USA- ban 100 év alatt jött létre a mai szint, ez Kanadában az említett 20 év alatt. Ez azt is jelenti, hogy a gépek, berendezések technikai színvonala összességében felül­múlja az USA-ét. Arról nem be­szélve, hogy az USA-ban alkal­mazott berendezéseket a kana­daiaknak tovább kell fejleszteni. A klimatikus viszonyok a fej­lesztőmérnököket egy percig nem hagyják nyugton. így tech­nikájuk unikumnak számít, amelyből a Szovjetunió is sokat profitál. Balázs úrnak és társai­nak is sokat jelentett, hogy a ka­nadai olajipar éppen akkor indult fejlődésnek, amikor odaérkez­tek. Azt már mi tesszük hozzá, hogy mindez fordítva is igaz le­het. A kanadaiak is szerencséjük­nek tarthatják a szakemberek ér­Kanada olajipari nagyhatalom Nehéz kezdetek Kompenzációs kereskedelmet szeretnének megvalósítani kezését. Velünk ellentétben ők éltek is ezzel a lehetőséggel. De térjünk vissza az előzmé­nyekhez. A nyolcvanas évek kö­zepén avatták fel a kanadai nagy- követséget Budapesten. Ezen al­kalomra Kanada miniszteri ran­gú vendéggel képviseltette ma­gát, aki négy üzletembert hozott magával. Köztük volt Balázs Bé­la is, aki számára ez a meghívás megható élményt jelentett, hi­szen ennek révén nemcsak hazá­jába látogathatott, hanem egyben jelezte azt is a meghívás, hogy szövetségi szinten is számítanak munkájára. 1985 decemberében miniszteri szinten írták alá Al- bertában a magyar-kanadai olaji­pari kooperáció egyezményt. A kooperáción kívül konzultáció biztosítását, harmadik piaci együttes fellépést, s más tevé­kenységeket is előirányoztak. Megindulta kölcsönös látogatás. Jelentkeztek is eredmények, de a lehetőséget messze nem tudták kihasználni. Balázs úr jellemző példának említette, hogy például 1986-ban az egyik delegáció 10 millió dollár értékű vegyszerre nyújtotta be igényét. A magyar- országi mintát megvizsgálva ki­derült, mintegy 15 évnyi a lema­radás. Egy évvel később mgis­mételték a javaslatot. Az "ered­mény" ugyanaz volt. Ma is kere­sik az importlehetőségeket. Re­mélik, s ez minden kanadai szá­mára nagy öröm is, hogy az új kormány révén ezek és más problémák eltűnnek. Balázs úr beszámolójából kiderült, hogy még egy évvel ezelőtt is partne­reit óvatosságra intették vele szemben. Mára ez a fajta diszkri­mináció eltűnt, s reméli, hogy az a kapu, amely eddig csak résnyi- re volt kitárva, most teljes egé­szében kinyílik. A mostani látogatás célja a le­hetőségek feltérképezése. Balázs úr egy csoport tagjaként járja az országot úgy, hogy közöttük munkamegosztás van. Így más, a szakmában dolgozó vállalatot is felkeresnek. Kompenzációs ke­reskedelmet szeretnének megva­lósítani, ahol az import akármi lehet, amit Kanadában vagy máshol értékesíteni lehet. Kana­dából, illetve ezen belül Albertá- ból olajipari berendezések érkez­nének. A kanadaiak nagy súlyt helyeznek a magyar kapcsola­tokra. Ezt jelzi az a jövő héten érkező ottawai delegáció is, amely a magyarok megsegítésé­ről tárgyal. A segítség nem pénz­ben érkezne, ezzel kapcsolatosan vannak fenntartásaik, ezért pél­dául az olajipar szakemberei szá­mára tréningeket szerveznének itthon és Kanadában is. Kedvező döntés esetén Balázs úr a jövőben többet is tehet majd szülőhazájáért. A magyar nagy- követség nemrégen megkereste azzal a javaslattal, hogy Alberté­ban vállalja el a tiszteletbeli kon­zul szerepét. Ez két éve még ab­szurd dolog lett volna. A válasz­tás előtt egy hónappal Balázs Bé­la azt válaszolta, hogy megfelelő körülmények között megtisztel­tetésnek fogja venni. Ma már el­érkeztek a "megfelelő" körülmé­nyek, így csak a hivatalos meg­keresésre kell várni. Balázs úr segítőkészségét látva remény­kedjünk abban, hogy ez minél előbb megtörténik. Azt persze senki ne gondolja, hogy Balázs úr nem üzletemberként gondol­kodik, amikor segítséget ígér. Ezt nem is várhatjuk, nem is len­ne célszerű. Véleménye szerint nincs olyan üzlet, amelyből ne lehetne jövedelmet szerezni. Azt viszont kihangsúlyozta, a köl­csönös érdekeket figyelembe vé­ve, egyenlő feltételek esetén mindenképpen Magyarországot válasszák partnerként. Úgy gon­dolom, nekünk ennél több nem kell. Reméljük, hogy élni is tu­dunk vele. Füle István Száz év magány és a Liliomfi AZ ORSZÁGUTAKON TÖBBSZÖRÖS MILLIOMOS IFolytatás az 1. oldalrólI mű Schwajda-darab, amelyet Taub János rendezett. A "Balladáért" egyébként a tár­sulat megkapta a tegnapi ülésen a megyei tanács nívódíját. Ugyancsak meghaladta az ötvenedik előadást Kálmán Imre Az ördöglovas című nagyoperettje, Schwaj- da György rendezésében. Mindhárom produkció a tévé- és a ven­dégelőadások miatt nem mehet át a követ­kező évadra, s pontosan emiatt nevezte kevésbé szerencsésnek az évadot az igaz­gató, tudniillik a nagyszínház nélküli kö­vetkező szezonra, a Szobaszínházon kí­vül, nem tudnak igazából átmenteni előa­dásokat a már bemutatottak közül. Nem maradnak azért színház nélkül a művészet barátai a következő évadban sem. Egyelőre még csak tervek vannak ugyan - az augusztus 21-i évadnyitó ülés­re készül el a végleges műsorterv -, de úgy tűnik, igencsak szép színházi élményben lesz része jövőre is a közönségnek. Az már biztos ugyanis, hogy augusztus 21 -én már el is kezdődnek a próbák. Marquez Száz év magány című regényét Schwajda György készíti elő színpadra. Az előadást, amelyben a Szolnokra szerződött Törő- csik Mari és Garas Dezső is játszik, Taub János rendezi. A színházi szenzációnak ígérkező előadásnak a bemutatóját októ­ber 19-én, a Pesti Színházban tartják meg, de természetesen Szolnokon is műsoron lesz. A színházépület rekonstrukciója igen jó ütemben halad. Április elején biztosan megtarthatja a társulat és a közönség a színházavatót, amelyen Szigligeti Ede Liliomfiját adják elő. Addig a társulat Szolnokon a művelődési központban ját­szik, s természetesen a Szobaszínházban. A műsortervben szerepel többek kö­zött még Ibsen Vadkacsájának a bemuta­tója Fodor Tamás rendezésében, Eise- mann Én és a kisöcsém című népszerű darabját Koós Olga rendezi. S még nem dőlt el, melyik mű rendezésével mutatko­zik be vendégként Szolnokon Tompa Gá­bor, a kolozsvári színház főrendezője. Eldőlt viszont, hogy a következő évad­tól megválik a társulattól Sztárek Andrea, Győri Franciska, Roczkó Zsuzsa, Tardy Balázs, Wéber Péter, Molnár H. Lajos és Kerényi Gábor.-tg­i?* A kisújszállási Demeter Kálmán - no­ha már a nyolcvanhetedik esztendejét ta­possa - ma is jószerével naponta beül a Trabantjába: hol a temetőbe viszi a csalá­dot, hol a fürdőbe a feleségét, mert ebben a korban nem ritka vendég az itt is fáj, ott meg sajog. Kálmán bácsi világéletében a masinák, a kocsik szerelmese volt. Akadt is neki vagy tíz: Fitattól kezdve az Ope­lig, meg a Baliláig. Egyetlen koccanás sem fűződik a nevéhez, holott az orszá­gutak többszörös milliomosa. Oklevelek bizonyítják az állítás igazát, meg azt a hihetetlen tényt, hogy hetvenhárom éve­sen még autós ügyességi versenyeken in­dult. Pedig nem vezet sportosan, ami vé­leménye szerint valami olyasmit jelent, hogy amikor indul a kocsi, az utas feje hátrabicsaklik, amikor pedig megáll, kis híján puszit nyom a szélvédőre. Szerinte a jó sofőr úgy indul, hogy a mellette ülő nem veszi észre. Még ma is szemüveg nélkül kormá­nyozza a kocsit, és nappal így is olvas. Nem panaszkodik az életre, de az éppen náluk lévő lánya megsúgja: háromszor ment tönkre anyagilag, vetkőztették ki szinte szó szerint mindenéből, és ugyan­annyiszor állt talpra ez alatt a közel kilenc évtized alatt. Mellesleg az ottani reformá­tus egyház presbitere, és vasárnaponként az istentisztelet rendszeres résztvevője. Még egy érdekesség fűződik hozzá: hat­vanegy éve tárogatózik. Több nyugdíjas Ki-mit-tud díjazottja, okleveles jutalma- zottja. Nekünk is elfújta a Kraszna Horka büszke vára és a Rákóczi megtérése című nótákat, dalokat, de előzőleg alaposan nyakon öntötte vízzel a hangszert. Ugyanis régen nem vette elő, és a hosszú pihenés következtében ki-kiszárad az ár­tatlan. A kiszáradásról jut eszembe, hogy Kálmán bácsi soha nem szerette az alko­holt: nem hogy ittasan, de még pityóká- san se látták eddig. Pedig sok földet be­járt, a fél Európát. Igaz, nem jószántából, mivel vitték, ámbár ott is megmaradt a szakmánál, hiszen a honvédségnél sebe­sültszállító kocsit vezetett mielőtt ameri­kai, majd francia fogságba került. ígér­gettek neki mindent, ^hívták: maradjon kinn, de ő csak a fejét ingatta. Nem tehet­tem, emlékezik vissza azokra a napokra, hiszen nekem Kisújon élt a családom, a III ti tv Mill J b <• C Á Á í Kálmán bácsi két kedves időtöltése, a tárogatózás és az autóvezetés közben. feleségem, a rokonságom, így mit is ke­reshettem volna a nagy, nagy vízen túl? Három gyereke közül kettő még él. Idős ember nem vén ember szólás alapján még húsvétkor is focizott az egyik uno­kával. A család kis híján szívbajt kapott, amikor látták: milyen lelkesen hajt, mi­közben az intelemre két szöktetés közt így válaszolt: minek vagytok megijedve? Az ablakos tótnak a baja, ha hanyattesik, de nem nekem. Számlálgatjuk: még tizenhárom hi- bádzik a százhoz. Meglesz-e Kálmán bá­csi, kíváncsiskodunk a fotóriporterrel együtt. A válasz velős és támadhatatlan: mit mondhatok erre? Rajtam nem mú­t ii i J y [í , s 1 v

Next

/
Thumbnails
Contents