Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)
1990-06-18 / 60. szám
1990. JÚNIUS 18. 3 Néplap Eladó a Tisza-tó? Nem igaz! Az utóbbi időben több téves hír kapott szárnyra a Tisza-tóval kapcsolatban, például az, hogy meg akarják venni a tavat. A találgatások, híresztelések a sajtóban is megjelentek. E tévedéseket cáfolni hívott meg bennünket az üdülőterület egyik községének tanácselnöke. Háromszázmillió dollár Járdán József öt éve Kisköre tanácselnöke. Öt éve ismeri, viseli az "üdülőfaluvá válni, felkészülni a szezonra" vissza-vissza- térő gondjait. A tó kiskörei partja gyár szemmel nézve óriási ösz- szeg, és valakik azt hitték, hogy ennyi pénzért az egész tavat meg akarják vásárolni.-Úgy tudom, önt más hírek, találgatások, pontosabban vádak is bántják.- Szóvá tették azt is - éppen az önök lapjában nyilatkozta a Bor- sodterv építésze -, hogy a tanácselnökök eladják a területeket, és a munkánkat szélhámosságnak nevezte. Hát kérem, Kiskörén például úgy szereztük meg az üdülőterületet, hogy azért a földért mi már egyszer fizettünk. A 120-130 négyszögöles telkeket közművesítve adtuk el. Szennyvíz, víz, villany, út, járda - ezt tudtuk biztosítani. KétszáznegyJárdán Sándor: Megfelelő partvédelem kell Nézzük a töltés alatt kéken szétterülő tavat, ám a késő tavaszi friss vízillat se tudja feledtetni a tározó gondjait. Meghal-e a tározó?- A legnagyobb probléma most az - mondja Járdán Sándor -, hogy be kellene fejezni a tározó építését. Annak idején ugyanis nem használták fel az eredetileg tervezett beruházási összeget a vízlépcsőre. Ha felhasználták volna, most nem így állnánk. Most már a tározó léte forog kockán.- Ezt hogy érti?- Abádszalókon például kivágták az erdőt, de a tuskókat benne hagyták a földben. Ahhoz, hogy a tüskök olykor-olykor ne látsszanak ki, és a víz ne hínáro- sodjék el, emelni kell a víz szintjét. Ami jó a másik partnak, az viszont bajba sodorhat bennünket. Kiskörén már most is elég magas a talajvíz szintje. Ez azért van, mert megépítették a Jászsági csatornát, amely magasabban fekszik, mint a falu. Ha a víztározó szintjét tovább emelik, akkor itt még följebb emelkedik a talajvíz szintje. A házak egy része - a régebben épültek - fölned- vesedik.- És mi kellene ahhoz, hogy mindez ne így történjék?- Megfelelő partvédelem. A Jászsági csatornát is el kell látni övcsatornával, szivattyúteleppel.- Ami a Szolnok megyei part- Annak idején megépítették az Alföld közepére ezt a tározót. Ez van, ezt kell szeretni. Minden gondjával, bajával és szépségével a miénk, és mi itt, Kiskörén igyekszünk is élni a lehetőségeivel.- Akkor ön bizonyára tud arról is, hogy állítólag meg akarják vásárolni a Tisza-tavat.- Nem igaz! Az utóbbi időben sok téves híresztelés jutott az én fülembe is. Egyszerűen arról van szó, hogy egy nyugatnémet cég 300 millió dollárt hajlandó befektetni ezen a vidéken. Szállodát, kempinget akar építeni itt. • Kiskörén van egy termálkutunk is, a nyugatnémetek termálstrandot akarnak építeni mellé. A tévedést nyilvánvalóan az okozta, hogy ez a 300 millió dollár maMagánpanzió épült ven telket alakítottunk ki a magánüdülők területén. A vállalati üdülők építésére pedig negyvennél több telek áll rendelkezésre. Kisétálunk a kiskörei szabad strandra. A bejárat szépen lekerítve, a strandolókat kultúrált étterem, öltözö fogadja. Egy-egy forgalmasabb hétvégén ezerötszáz fürdöző igényeit kell kielégíteni. Az elnök a háromezerötszáz lakosú község fejlesztéseit sorolja. A vezetékes ivóvíz minden házba eljut, most bővítik a szennyvíztelepet, a község is hamarosan bekapcsolódik a szennyvízhálózatba. A termálkút mellett magánpanzió épült, vele szemben a kemping fogadja a turistákat. érdeke, az nem jó a Heves megyeinek. Van-e rivalizálás a két part között? Fejlesztik-e egyiket a másik rovására?- Nem tapasztaltam ilyet. A Középtiszai Intéző Bizottság az elmúlt évben például ötmillió forintot oszthatott szét a nyolc partmenti település között. Mivel a Tisza-tó környéke nem kiemelt üdülőterület, a központi támogatásból keveset kaptunk. Sokszor mondják a tározóra, hogy az Alföld Balatonja. Mi nem szeretnénk, ha a Balatonhoz hasonlóvá válna, de szerintem a vendégek sem. A Tisza-tó varázsa: az ártéri erdők, a csöndes horgászhelyek, az érintetlen természet meg kell, hogy maradjanak. Paulina Éva Fotó: Illyés Csaba ‘Beszéíjüní^róía! Kiállítva, a világ előtt Azt hiszem, az ötlet zseniális. Lehetne persze, kissé visszafogottabban, csak annyit mondani róla, hogy nagyszerű, vagy lelkendezve: igazán remek, de a legpontosabb kifejezés mégiscsak az, hogy zseniális. Aki kiagyalta, egyszerűen - minthogy a nagy dolgok mindig egyszerűek - csak így vezette elő: van ugye kérem szépen egy világkiállítás, van ugye hozzá egy nagy csomó külföldi. (Bár a kommentárban nem szerepelt, de tegyük hozzá, ez utóbbiak éppen tolonganak.) Mindegyik élményre vágyik. Hát kérem, élményt kell nekik szerezni. Nem kicsit, de nagyot, olyat amit megemlegetnek. S ami az ötlet lényege: a külhoni embereknek elegük van már a városi mutatványokból, a kiállításokból, a nagyvárosi utcák zajából, az álélvezetekből, meg kell lepni őket valami olyasmivel, aminek nincs párja külföldön. Ehhez először is össze kellene hozni egy hatalmas információs központot, ahová mihelyst megérkezik a vendég, már képernyőkkel fogadják, és egyenes közvetítésben láthatja, mi történik Magyarországon. S ha valami megtetszik neki az eseményekből, már mehet is. Nem az isten, hanem az információs központ hírével. Láthatja például, ahogy zuborog a Szalajka-vízesés, és ha azt mondja, ilyen náluk is található, tekintete már ugorhat akár egy Dunántúlon megrendezett várjátékok eseménysorozatára vagy a dunai vízi parádéra, netán a zsinórban megrendezett nagyszabású kisalföldi észak-magyarországi folklórfesztiválokra. A sok-sok képernyő között lesz egy kitüntetett. Alatta a felirat: Jász-Nagykun-Szolnok. A külföldi először azt gondolja majd, hogy elromlott a készülék. S csak ezután jön rá, de mekkora lesz majd az öröme, hogy itt élő egyenesben közvetítik a semmit. Ez az! - mondja majd. Csend! Erre vágyom én! - mondja majd mert már elege van abból, hogy mindenütt programajánlatokat tukmálnak rá, elege van abból, hogy mindenütt legeltetnie kell a szemét, s mondhatnánk úgy is, csömöre van attól, ahogyan kínálják magukat az újszerűbbnél újszerűbb látványosságok, műszaki és kulturális néznivalók vagy régi korok emlékeinek gyűjteményei, mindenféle nemzeti büszkeségek. Itt némán fordul a kamera, hang el nem hagyja a képernyős készüléket. Igaz, itt-ott haloványan felvillan, ahogyan két folyó egymásba fut, homályosan dereng a Tisza II. vízfelülete, s egy pillanatra kiélesedik persze egy kép az abádszalóki öbölből, ahol is a nagy tömegben, szorult helyzetű emberek keresnek egy helyet. Az illemről nem is beszélve. S véletlenül megpillanthat a külföldi pár darab jól eltitkolt tájházat, a hasonlóképpen jól elhallgatott szállodákról már képet sem lát természetesen. Szinte látszik már most, hogyan kap a külföldi az autójához, s később a szívéhez, amikor is a Tiszához hasonlóan lecsorog a megyébe, kerülgetvén a teherautókat a 4-esen. Ez lesz az a plusz, amit az élményhez díjtalanul tudunk szolgáltatni. Ami az egyenes közvetítéseket illeti, bizonyára nagy élvezettel mustrálgatná a képernyőket a külhoni ember. Bár, attól tartok, igencsak meg kell majd dolgozni az új élményekért, mert ezek olyanok, hogy attól például, ha egy kohászati vállalat egyenes közvetítésben csődbe megy vagy kirabolnak a nyílt utcán egy embert, netán egyenesben, vagy ahogyan a Céllövölde című filmben láthattuk, egyenesben párzik valaki a televízió kettes adásában - szóval ezek olyanok, hogy ilyesmitől a szemük már meg se rebben. De még attól sem, ha egyenesben közvetítenek egy kis melegleves-osztást. Szóval, érdemes gondolkodni mivel állunk ki a világ elé. Mert már most is késő. Persze az ötlet, hogy adni kell valami szokatlant, mondom: zseniális. Hajnal József Egy nap Mátyás király igézetében A kunhegyesiek zenés bemutatkozása (Folytatás az 1. oldalról) A középiskolások csapatversenyét a makói József Attila Gimnázium nyerte, e kategóriában a szolnoki Varga Katalin Gimnázium ötödik, a szolnoki Egészségügyi Szakiskola hatodik helyezést ért el. A középiskolások egyéni vetélkedőjében a zalaegerszegi Mízik Andrea lett az első, a szolnoki Urbán Orsolya harmadikként végzett. Az általános iskolás csapatok közül a mohácsi Széchenyi téri iskola győzött, a kunhegyesiek az ötödik helyre kerültek. Egyéniben Gulyás Viktor révén szolnoki elsőség született. A határainkon túli fiatalok (ők eltérő színvonalú és tartalmú könyvekből készülhettek fel) szellemi csatáját a jugoszláviai Becse iskolájának tanulói vívták meg legeredményesebben, másodikok a kassaiak, harmadikok ugyancsak Szlovákiából a nagy- kaposiak, végül negyedikek a té- csőiek Kárpátaljáról. Egy magyar-olasz vetélkedőre is sor került, ahol a szolnoki Tiszaparti Gimnázium tanulói mérték össze tudásukat itáliai társaikkal, s bár végeredményt nem hirdettek, úgy gondoljuk: a vesztes sem bánkódott. A díjazottak egyebek között olaszországi, jugoszláviai és szlovákiai jutalomutakon vehetnek részt, emlékérmekkel, értékes könyvekkel gazdagodhattak. Két elismerést külön is illik megemlíteni. Az egyiket - mint a vetélkedő fődíját -, Györfi Sándor karcagi Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását (Má- tyás-Beatrix kettős) a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium érdemelte ki. A másikat, a Zürichi Magyar Történeti Társulat által felajánlott kéthetes svájci utat Mízik Andrea (Zalaegerszeg) és Vékony Judit (Baja) nyerte. A közel egy évig tartó "Mátyás király emlékezete" című országos vetélkedő ezzel véget ért, amelyről mi is csak az elismerés hangján írhatunk. Noha szervezési hibák akadtak, a résztvevők nagy száma túlzottan is igénybe vette a szervezők erejét, az elképzelés valóra vált: a fiatalok megismerték történelmünk egy fényes korszakát, és ezzel együtt az alkotómunka örömét. Egy mohácsi példa - a diákok Mátyás Társaságot- alapítottak az iskolában - máris mutatja: a tizenévesek nemcsak egy verseny erejéig fedezték fel Mátyást, a királyt! Lazányi József (Fotó: Korányi) Gyerekkezek készítette címer két udvarhölggyel
