Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)
1990-06-16 / 59. szám
1990. JUNIUS 16. Néplap 5. Változnak az idők, változnak az utcanevek. Szolnokon ismét visszaállították a régieket. A városi tanács 11/1990-es határozata alapján jelenleg, július elsejével kilenc utcanevet kereszteltek vissza vagy újra. Fotó: Tarpai Zoltán ’48-as tábornokok a Széchenyin Címfestők jó napjai Mint az várható volt, tovább folytatódik Szolnok közterületeinek átkeresztelése. A Közterületek Elnevezését Véleményező Társadalmi Bizottság újabb változtatásokat javasol. Bizonyára többen sejtik, mely közterületnevek változnak meg, ha a tanács is hasonlóképpen határoz. A bizottság szakvéleménye szerint a Lenin-parkhoz - névadója szobrát már úgyis elszállították - jobban illik a Tisza-park elnevezés; a Marx-parkot pedig véleményük szerint Verseghy- parknak kellene átkeresztelni. A Zalka Máté sétány a Tisza-parti sétány nevet kapná. A sor a November 7. és a Barátság felüljáró "névrehabilitációjával" folytatódna. Az előbbi logikusan a Ré- kasi felüljáró elnevezést kapná, az utóbbi ismét Kolozsvári felüljáró lenne. Legutóbbi ülésén a bizottság több, államigazgatási szempontból azonban lényeges pontosításról tárgyalt. A pártok képviselőivel és más szakemberekkel működő társadalmi bizottság a továbbiakban is várja a lakoság javaslatait. Szóba került egy védett utcanévrendszer kialakítása. Olyan nevek ezek - például Tófenék út, Sóház út - melyek szorosan kötődnek a város történetéhez. Várhatóan változnak majd a város jelképei is. A következő feladat a Széchenyi városrész utcaneveinek rendezése lesz. Felvetődött többek között, hogy az 1848-as szabadságharc tábornokairól, vagy a megye jeles személyiségeiről kellene a sokak számára idegenül hangzó utcaneveket elnevezni. Már korábban beszámoltunk arról, hogy a tanácsülés által jóváhagyott eddigi névváltozások hivatalosan július elsejét követően lépnek életbe. Az időpont a személyi igazolványokban és egyéb okmányokon történő átvezetés miatt érdekes. A tősgyökeres szolnokiak jó része mindig is korábbi, eredeti nevén nevezte az utcákat. Mintegy hatvanezer forintba kerül az új névtáblák elkészítése és kicserélése. A házszámok az utcák, jelentős részénél változatlanul maradnak. Új számozás egyelőre csak a vasútállomás és a városközpont közötti Baross utcánál lesz. Ezen az útszakaszon sok intézményt érint a régi név visszaállítása. A városi tanács igazgatási osztályának, illetve ügyfélszolgálati irodájának dolgozói tizenegyezer szolnoki lakos igazolványába jegyzik be a változásokat. A munkát két hét múlva kezdik el. Az állampolgárok erről külön értesítést kapnak. Sz. Z. Ne bántsátok Tiborc nagyapámat! Vöröskatona volt 1919-ben mindkét nagyapám. Tisztességben élt és halt Tisza menti emberek. Bennem különösen a mindenkori magyar Tiborcok megtartó erejét példázó nagyapám emléke maradt meg, akinek egy lónál sosem futotta többre az eke elé, később meg még azt a három verébugrásnyi földjét is elvették. De éhkoppon, az alig egy tányérnyi rántott levest érő munkaegységért is évekig hűséges maradt a szandai, derzsi röghöz. A földet csak a rongy ember hagyja cserben, de rajtuk meg a föld bosszút áll ám, mert éhen ve- szejti őket! - magyarázta, amikor vasutasnak, "gyáristának" hívták, szóval valahová fix fizetéses munkára. Mindez, bármennyire is parányi sejtje történelmünknek, a magánügyem, nem kívánkozna a nyilvánosság elé, ha nem érezném, hogy imitt-amott a közhangulat tudatza- varai hajlamosak összemosni 1919 Tiborcait, 1919 Szamuelyje- ivel. A magyar történelemtudomány mindmáig adós 1919 valós értékelésével, de hiszem, mielőbb meg tudjuk majd erről is a teljes és a kendőzetlen igazságot. Csak részkérdéseket és különböző, többnyire teljes ellentétben álló nézeteket ismerhetünk egyelőre erről a korról. Szerény, csupán állampolgári véleményem szerint a jeles szociáldemokrata teoretikusnak és néptribunnak, Böhm Vilmosnak igaza volt, amikor az 1919-es proletárdiktatúrát a magyar munkás- mozgalom tragikus kisiklásának nevezte. Alapos föltételezésnek látszik az is, hogy Kun Bélát - stratégiai és taktikai szinten - nemcsak nyugatról csapták be! Nem tarthatjuk véletlennek, hogy a Magyar Tanácsköztársaság hadseregét valahonnan sugallva vörös hadseregnek nevezték el. S ha egy hadsereg vörösnek tituláltatott, akkor így lettek nagyapáink vöröskatonák? Ténykérdés, hogy ebbe a hadseregbe százezer szám jelentkeztek a kétkezi emberek, de a magyar szellemi élet kiválóságai is. A "vörös" minősítés vonzotta netán Stromfeld Aurél volt vezérkari ezredest, a Ludovika Akadémia parancsnokát, a századfordulót követő Magyarország számos más, kitűnő vezérkari tisztjét, hogy a vörös ármádia, csapatok élére álljon? Nyugtalanítóan hallom, hogy vannak, akik az abonyi Vigyázó kastélyban leírhatatlanul brutális körülmények között kivégzett F. Bede László, Hoksári János és más 1919-es munkásvezérek kegyeletét is törölni kívánják, többek legalábbis nyilvánosan azt javasolták, hogy emléktábláikat el kell távolítani a szolnoki utcákról. Ki is volt F. Bede László? Szociáldemokrata munkás, társai körében nagy tekintélyű ember, aki kétségtelenül felfigyelt Kun Béla radikális nézeteire, de a hazai kérdések megoldásában igen kemény vitái voltak a Szovjet-Oroszor- szágból hazatértekkel. Bírósági tárgyalásán még az ügyész sem tudta bizonyítani, hogy F. Bede László a Kommunisták Magyarországi Pártjának alapító tagja volt. Legendák persze mindig születnek, amikor az igazságot homály fedi. Az viszont bizonyított, hogy 1919. május 1-jén a felfegyverzett szolnoki munkások élén a Tisza bal partján próbálta feltartóztatni a román intervenciós előőrsöket. Sajnos sikertelenül. A románok 1919. május 2-ára virradóra Szolnoktól északra átkeltek a Tiszán. Ez a tény eddig nem volt "publikus". De olvassunk csak bele Kele József 1927-ben Szolnokon kiadott könyvébe: "...Két óra, fél három tájt az ágyúzás már igen közel hallatszott. Nem sokkal később a teherpályaudvar üres vagonjaihoz lapulva harcrendben jöttek a felfegyverzett munkások. Köztük asszonyok és lányok, Mannlicher karabéllyal kezükben". (Ez 1919. május 3-án történt. A szerk. megjegyzése) A krónikás az akkori eseményekben részt vevők egybehangzó emlékezéseiből tudja, hogy Szolnok visszafoglalására F. Bede László szervezte a munkásmilíciákat. Kik ellen? Az 1920-as évek történetírása szerint a "hazafias erők" ellen. Csak hát ezek az önmagukat hazafias erőknek nevezett valakik csak akkor tűzték ki sapkájukra a fehér tollat, amikor a románok már a Zagyván is átkeltek. Kérdezem: Illyés Gyula is vöröskatona volt, amikor szinte gyerkőcfejjel eljött védeni a Tisza vonalát? Hazafi volt. Berény Róbert, Pólya Tibor, Barta Ernő és még sokan mások az akkori magyar képzőművészeti élet kiválóságai közül egytől egyig vörösök voltak, amikor elkészítették a máig is nagy művészi értékkel bíró falragaszaikat: "Fegyverbe! Fegyverbe!. Vagy: "Védjük meg a Tiszát!". Vagy: "Dolgozzatok, mert fogy a kenyér!" A későbbi Sir Alexander Korda szintén kommunista volt, mert a vörös filmhíradónak forgatott? Finta Sándor netán szintén "bolsevik” volt, amikor a haza védelmére buzdító plakettjét elkészítette? Hosszan lehetne sorolni ezeket a lényeget tisztázó kérdéseket. Csak egyetlen egynél időznék még el - kérve az olvasó türelmét -, nevezetesen annál, melyet Tiborc nagyapámnak többször is feltettem: "Hogy lettél vöröskatona?" Szinte értetlenül nézett rám, szemrehányóan: hogy lehet ilyesmit kérdezni? "Hát úgy, hogy kidobolták, hogy jönnek a románok, el akarják foglalni Magyarországot, oszt menjen minden férfiember katonának, védeni a hazát!" Hiszem, hogy ez a nagyon is egyszerű és tényszerű megfogalmazás nem sérti az új úton elindult román barátainkat, hiszen 1919. májusában, júniusában nem ők, hanem Mar- darescu csapatai foglalták el a Nagykunságot, augusztusban a királyi ármádia vonult be a fővárosunkba is. Milyen sokat mondó - erről csak félmondatok vallhatnak az elmúlt évtizedekben megjelent 1919-es szakirodalomban és memoárokban -, hogy a vörösnek nevezett hadsereg legendás VII. hadosztálya csak nemzeti zászló alatt volt hajlandó csatába indulni. A tanácskormány lemondását követő napon az 53. gyalogezred és a szolnoki 68-as gyalogezred katonái piros-fehér-zöld zászlók alatt, nemzeti színű sapkarózsát viselve harcoltak Szolnokért, űzték ki az intervenciós román csapatokat a városból. Mindezekhez Szamuely Tibornak és másoknak, akiket már jórészt elnyelt a történelem pöce- gödre, vagy netán ez még majd ezután következik be, semmi közük sem volt. Sőt! A Stromfeldek, az Illyés Gyulák, a Tiborcok egy nemzeti honvédő háború katonái voltak. Tisztelet nekik, hiszen az új, ezután feltárandó források alapján akárhogyan is értékeli majd a történettudomány a Magyar Tanács- köztársaság egészét, az országunkra támadó intervenciósok ellen harcolt elődeink mindenképpen a nemzet megbecsülését érdemlik. Tiszai Lajos Például Kunhegyesen és környékén Árukínálat nagyban és kicsiben Még (mindig) takaréklángon a magánszektor lévő bolt sem biztos, hogy ebben az évszázadban épült. Változatlanul gond itt is, mint máshol, hogy az a sokat emlegetett, szidott felvásárlás nem úgy működik, ahogyan a kistermelők, nyugdíjasok zöme szeretné. Ugyanis az áfésznek nem tétel a tíz kiló meggy vagy a fél mázsa cseresznye, amit viszont egy kisnyugdíjasnak fontos lenne Tiszagyendán a nagy ABC olyan, akár a hajdani szatócsbolt, csak modernebb kivitelben. Akad abban minden, a pólótól kezdve a permetszerekig, azután cukor, vödör, rádió, kerékpár, kenyér, harisnyanadrág. Viszont feleslegesen kelleti magát a sok szép tőkehús, alig viszik. Hiába, az árát nem az itteni emberek béréhez, nyugdíjához szabták. Van két zöldségesbolt is. Az egyik az áfészé, amelyben ottjártunkkor két fej káposzta képezte a kínálatot. A magánkereskedőnél láttam uborkát, paprikát, paradicsomot, zöldségfélét is. Meglepett, cseresznye egy gramm sem volt, holott a szezon közepében járunk, nem beszélve arról, ez a falu cseresznyetermelő település hírében áll. Elmondták az emberek, nem a felvásárlóhoz viszik, hanem egyenesen Kunhegyesre, a piacra. Már akinek van gépkocsija, mert ahol nincs, ott társulni kell valakivel. Ezekben a napokban a településen gyarapodott a magánszektor is: nyílt egy családi vállalkozáson alapuló büfé-falatozó. Itt az egytálételeken kívül üdítőket, dohányárukat, innivalót is kérhet a betérő. A hangulatos, régi típusú parasztházban létesült Jó- zsa csárda úgy is igyekszik megnyerni az embereket, hogy például a söröket 3,10-zel, 5,70-nel olcsóbban adják, mint máshol. Egy községgel arrébb, Tiszaroffon azt hallottuk, hogy az alapellátás nagyjából megfelelő. Azért nagyjából, mert bizony ilyen tájt, hétvégeken, amikor a hangulatos Tisza-parti községben tetőzik a turistaforgalom, a lélekszám több százzal, sőt közel ezerrel is emelkedik. Feltéve, ha süt a nap. Ilyenkor azután valóban nem könnyű kiszámítani, mennyi tej, kenyér is kellene. Noha jelenleg itt is az ellátás dandárja az áfész reszortja, megjelent a magánszektor is. Van közöttük pék, zöldséges, fagyialtos és lán- gossütő is. Az utóbbi kettő a buszváró elhanyagolt épületét kapta meg a tanácstól és újította fel olymódon, hogy maradt hely az utazóknak is. Az Oázis magánételbár, csárda hovatovább közismert létesítmény, hiszen az áfész éttermén kívül itt is lehet ebédelni. Egytálételek kaphatók, meg italféleség, illetve még kuglipálya is van. Itt már akad iparcikküzlet is, ahol mi sokrétűnek ítéltük a választékot, ámbár az itteniek egyik része dicséri, a másik szidja a kínálatot. Az utóbbiak szerint mindig az nincs, amit venne az ember, most például sokkal több befőzésre való üveg kellene. Nem öt nap múlva, hanem azonnal, hiszen a cseresznye sem vár. A felvásárlást itt sem dicsérik, ezért a legtöbb kiskertből a hétvégeket itt töltő pestiek, szolnokiak viszik el a zöldbabot, gyümölcsöt, fokhagymát. A rohanó élelmiszerárak miatt itt is lassan olyan helyzet alakul ki, hogy a takaros házak mellé malacólak, csirkeólak épülnek, és aki teheti, önellátásra rendezkedik be. A kiskert pedig megterem annyi zöldségfélét, RofTon megcsinosodott a buszmegálló és bent például lángost, fagyit is lehet kapni amennyi a család asztalára szükséges. A magánszektor növekedése itt sem viharos gyorsaságú, valahogyan sok a bizonytalanság, kevés a pénz, ezért az iparengedélyekért nem tolonganak. Tiszaburán is az áfész "uralja" a terepet. A három élelmiszerüzletben az alapellátás megoldott. Igaz, korábban adódtak panaszok, de mostanra valahogyan mérséklődtek, megszűntek. Változatlanul hiányzik az étterem, így a vendéglátás színvonala majdnem nulla. Pedig hétvégeken olykor háromszáz idegen is felkeresi a szabadstrandot, és eszik, amit magával hozott, esetleg a boltban vett. Egy pesti kft. hajlandó lenne éttermet építeni, és most folynak erről a tárgyalások. Zöldségesbolt is elkelne, mégpedig maszek, mert az áfész üzlete az ebbéli igényeket nem tudja teljesíteni. Burán a magánkereskedelmet jelenleg még egy olcsó áruk boltja képviseli, ahol ruházati cikkeket lehet vásárolni. Nézzük, mi a helyzet Kunhegyesen, a Kö- zép-Tiszavidéki Áfész központi településén. Ha az ember a főtér üzleteit szemléli, lehangoló a látvány. Az étterem már közel száz éve is ezt a célt szolgálta, de a ruházati áruház és a kissé távolabbi nagy ABC kivételével a többi központi, központ környékén eladni. Legalábbis »pillanatnyi megélhetés miatt. Úgy tűnik, lesz feladata majd az alakuló önkormányzatnak is. Igaz, új elemként vasárnaponként az ellátásba bekapcsolódik az orosz piac is, mégpedig a piactér szomszédságában. Itt bugyi, kerékpár, lepedő, vodka épp úgy kapható, mint pianínó. Az is tény, hiába elfogadható a nagyobb üzletek kínálata, és ide jár vásárolni a környék, mégis csökkent és csökken a ruházati, a vegyesiparcikk- és a vas-műszaki forgalom. Az ok roppant egyszerű: szaknyelven fogalmazva kevés a fizetőképes kereslet. Kunhegyesen is az áfész a meghatározó az ellátásban, ámbár itt harmincnál is több kiskereskedő igyekszik bizonyítani a magán- szektor létét. Akad közöttük lángossütő, autóalkatrészt árusító, fagylaltos, virágkereskedő, élelmiszer-eladó. Ezek a vállalkozások mindenképpen színesítik a kereskedelmet, bővítik a kínálatot. Még akkor is, ha egy új étterem, iparcikkáruház, maszek pék és akár két gyorsétkeztető is elkelne a választék további javítása érdekében. D. Szabó Miklós (Fotók: Illyés Csaba)- v / ' ','/,-v-' y ; >'.'/; ;><'cÍ<'C ....................---——-
