Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)
1990-05-05 / 23. szám
6 Nemzetközi körkép 1990. MÁJUS 5. Megszűnnek a "szocreál rituálék" Bálvány a homokban Tito halálának 10. évfordulója Jugoszláviában- május 4-én 15 óra 5 perckor az idén is megszólalnak a szirénák, hajó- és mozdonykürtök, jelezvén azt a pillanatot, amikor 10 évvel ezelőtt meghalt Joszip Broz Tito. Az évfordulón a politikai és a társadalmi vezető testületek, valamint a fegyveres erők képviselői a belgrádi virágházban csokrokat helyeznek el a néhai elnök sírján. Ezen a napon a rádió- és tv-állomások külön műsort sugároznak, az újságok évfordulós írásokat közölnek róla. Minden bizonnyal ez lesz az utolsó ilyen megemlékezés. Mert halála után éppen egy évtizeddel Szlovéniában és Horvátországban lazajlottak az első szabad demokratikus választások, amelyekkel immár vége a kommunista szövetség egyeduralmának, a titói szocialista önigazgatású pártállamnak. Szlovéniában és Horvátországban azonban ez a „temetés,, csendben történik. Titót, a marsaik, a pártfőtitkárt, a köztársasági elnököt, vagy egyszerűen csak az „öreget,, nem kötik szégyenoszlophoz, nem állítják pellengérre. Szerbiában viszont, ahol még mindig a kommunista szövetség az egyeduralkodó párt, már.évek óta támadják személyét és tevékenységét. Halála évfordulója előtt a Politika Eszpresz, a Szerb Népfront napilapja feltette a kérdést: vajon az idén is jelzik-e majd a szirénák azt a pillanatot, amikor egy évtizeddel ezelőtt meghalt Tito? És így válaszolta meg: ma már a Tito-kultusz leg- kitartóbb védelmezői előtt is világos, hogy a szirénák hangja iránti általános érdektelenség csupán kárt okozhat e kultusznak. Meg kell tehát szüntetni ezt a „szocreál rituálét,,. Nemrég a Szerb Megújhodás Pártja nevű új ellenzéki szervezet a Titóról folytatott heves szópárbajjal nyitotta meg zászlóbontó közgyűlését; amelyet addig nem tudtak megkezdeni, amíg a terem faláról el nem távolították a néhai elnök arcképét. A szerb köztársasági képviselőház legutóbbi ülésén Milica Rajics küldött határozati javaslatot terjesztett elő arról, hogy a parlament épületéből távol ítsa- nak el minden Tito-képet, földi maradványait pedig a belgrádi virágházból szállítsák el szülőfalujába, Kumrovecbe. A javaslatot végül szótöbbséggel“ elvetették. A Joszip Broz Tito személyisége és munkássága elleni szerbiai támadások 1988-ban a belgrádi Tudományos és Művészeti Akadémia tagjai egy csoportjának „memorandumáéval kezdődtek. Ez ä legfőbb vádat úgy fogalmazta meg, hogy Tito „jóvoltából,, Szerbia 1945 után a béke évtizedeiben elvesztette mindazt, amit a háborúban megnyert. Azt állította továbbá, hogy következetesen szerbellenes politikát folytatott. Ezt tükrözi - úgymond - az 1974-es jugoszláv alkotmány (amit 1988. novemberében módosítottak), amely olyan széles körű autonómiát biztosított Koszovo és Vajdaság tartománynak, hogy a Szerb Köztársaság elvesztette államiságát, koldusbotra jutott, Koszovóban pedig az albán nacionalisták kerültek hatalomra. Szerb akadémikusok, írók és költők - köztük Dobrica Cso- szics, Gojko Djoko és mások -, közéleti emberek a néhai pártfőtitkár és köztársasági elnök szemére vetik, hogy az országban politikai koncepciós pereket rendeztek (köztük a ljubljanai úgynevezett dachaui per a legismertebb: 1948 áprilisában 37 személyt, háború előtti kommunistákat és spanyolországi harcosokat, Dachau és Buchenwald volt foglyait alaptalanul azzal vádolták, hogy a Gestapo besú-' gói voltak, a háború után kémek, kártevők és szabotőrök lettek. A bíróság 11 halálos ítéletet hozott, amelyeket végre is hajtottak). Terhére róják a Goli Otok-i szigetbörtön létrehozását. (1949-től Goli Ótokra deportáltak 16312 olyan párttagot, akik egyetértettek Sztálin és a Tájékoztató Iroda Jugoszláviára szórt rágalmaival, s ott, az embertelen körülmények között több mint kétszázan meghaltak). Gyakorta nehezményezik, hogy basaként uralkodott, fényűző életmódot folytatott, személyi kultuszt alakított ki maga körül. El-elhangzik olyan vélemény is, hogy ő vitte mély általános válságba az országot. Milovan Gyilasz, a sok éves ellenzéki író és politikus a minap „forradalmi kényúmak,, nevezte őt. Ilyen körülmények között érkezett el halálának 10. évfordulója. Tito* nem szorul védelemre. Ha élne, felsorakoztathatná maga mellett az SS és a Wehrmacht néhány tábornokától kezdve Churchillen, Eisenhoweren, De Gaulle-on, Pertinin, Nehrun, Willi Brandton, Kreiskyn, Richard Burtonon, Lollobrigidán keresztül a jugoszláv Kocsa Popovicsig, vagy Miroszlav Krlezsáig megannyi államférfi, politikus, közéleti ember, író, művész, tudós rég papírra vetett véleményét...a mai nemzedék pedig emlékezetébe idézheti azt, hogy temetésére 1980. májusában 124 állam- vagy kormányfő érkezett Belgrádba, a külföldi küldöttségek száma pedig meghaladta a 200-at. Joszip Broz Tito arcképeit le lehet szedni a jugoszláviai középületek homlokzatáról, a színház-, mozi- és kultúrtermek, a vállalati irodák faláról. Nincs szükség a dicshimuszokra sem. Nyilván követett el hibákat, s voltak emberi gyengeségei. Ezek nem képezhetnek tabu témát. A politikai koncepciós perekben játszott szerepet gondosan ki kell vizsgálni. Munkássága és életműve egészének megítélése azonban a történelemre tartozik. Mert olyan dátumok és események kötődnek a nevéhez, amelyekkel nemzedékek fognak találkozni a lexikonokban .és a történelemkönyvekben: 1937 - a jugoszláv Kommunista Párt újjászervezése. 1941 - a német megszállók elleni jugoszláv fegyveres partizánharc megindítása. 1943 - a neretvai csata, 1944-1945 - 'Jugoszlávia felszabadulása. 1945 - a Jugoszláv Köztársaság kikiáltása, a nemzeti-nemzetiségi egyenjogúság vezérelvként való meghirdetése. 1948 - a sztálini ultimátum és diktátum elutasítása. 1952 - a jugoszláv önigazgatási rendszer bevezetése, az ország határainak megnyitása, 1955 - Hruscsov belgrádi „Ca- nossa-járása,, és bocsánatkérése. 1961 - az el nem kötelezett mozgalom létrehozása, stb. Összességében: Tito 43 évig állt az autentikus Jugoszláv Kommunista Párt és 35 évig a jugoszláv állam élén. Vajon Jugoszlávia 72 esztendős történelme fel -tud-e mutatni karizmati- kusabb politikust? Halála előtt azt mondta, szeretné, ha szülőfalujában temetnék el. Lehet, hogy a virágházból nemsokára tényleg Kumrovecbe kerül. Életútját, tevékenységét azonban végérvényesen csak a történelem értékelheti. Márkus Gyula A PÁPA CSEHSZLOVÁKIAI LÁTOGATÁSA IDEJÉN Kommandósok új szerepben A régi belügyi alakulatok próbája Rosszízű tréfa volt, vagy komoly fenyegetés? Máig nem tudni. A pápa látogatása előtti napon a csehszlovák biztonsági szervek névtelen levelet kaptak, amely azzal fenyegetőzött: irányított páncéltörő rakétával támadást terveznek a katolikus egyházfő ellen. A tény még inkább érthetővé teszi azt a csehszlovák rendőrség történetében példátlan készültséget, amelyet az április 21-22-i pápai látogatást már jóval megelőzően életbe léptettek. Az óvintézkedéseket hetekkel korábban megkezdték, s á szövetségi belügyminisztérium operatív csoportjának a tagjai az utolsó napokban szinte megállás nélkül gyakorolták a lehetséges terrorista akciók és merényletek elhárításának modell- helyzeteit. Szakmai tanácsadóként két brit szakember, Thatcher asszony testőrcégének a tagja, valamint a Scotland Yard terrorizmusellenes osztályának a vezetője működött közre, az operatív csoport parancsnoka pedig Andrej Samel, a közelmúltban kinevezett szövetségi belügyminiszter-helyettes volt. A csehszlovák lakosság bizonyára meglepve értesült a sajtóból, hogy az operatív csoport azokból az egykori kommandósokból állt, akiknek egyes alakulatait annak idején az ellenzéki megmozdulásokkal szemben is bevetették. Ez alkalommal azpnban a jó ügyet szolgálták, és a nyugati mércével is megbízható színvonalon gondoskodtak a pápa, a többi egyházi személyiség, illetve Václav Havel államfő, a kormány tagjai és más vezetők védelméről - együttműködve Havel és a pápa testőreivel. Ezek a keményfiúk ültek azokban a fekete Tatra 613-as gépkocsikban, amelyek valósággal gyűrűbe fogták II. János Pál különleges Mercedesét. Mindegyikben ötöt mesterlövész ült, akiknek specialitása a kapásból való tüzelés. Köztük volt az a testőr, aki a pápai látogatás előtt nem sokkal a terroristaellenes egységek tagjai számára Belgiumban rendezett nemzetközi - lövészversenyen az első helyen végzett. A prágai Letna felvonulási téren, amikora pápa misét pontifikáit, az operatív csoport tagjainak egy része az oltár előtt foglalt helyet, mások mögötte, speciális technikával felszerelt üldöző gépkocsijaikban ültek beavatkozásra készei\, a környező házak tetejéről pedig mesterlövészek figyelték az eseményeket. Hasonló biztonsági intézkedésekre Csehszlovákiában, de talán Közép-Euró- pában sem volt még példa: csak Prágában tizenkétezren, túlnyomórészt katonák, határőrök álltak készültségben és hatvan volt rohamosztagos, tökéletesen kiképzett profik, akik között nem egy az élsportoló, búvár, sportlövész, robbantási szakértő. A csehszlovák biztonsági szervek szerint a velehrádi zarándokhelyen volt legforróbb a helyzet. Mindenekelőtt azért, mert egy terrorista támadáshoz ideális feltételek kínálkoztak: több lakóház az oltárral szemben és közelében, a tér enyhén lejtő völgy formájú, ami kedvező lehetőségeket nyújthat az orvlövészeknek. Itt a biztonsági intézkedések rendkívül alaposnak voltak, sokak szerint egyenesen túlszervezték a védelmet. A pápához legközelebb a vatikáni testőrcég tagjai, mögöttük a kommandósok, majd a kor- mánytestőrség és végül a helyi rendőrség tagjai alkottak többszörös kordont, és a védelem minden láncszemének pontosan kijelölt feladatköre volt. Pozsonyban a szlovák belügyminisztérium és a helyi rendőrfőnökség vette át az irányítást, munkájukat olyan alaposan végezték, hogy még a roham- osztagosoknak is új személy- azonosító kártyát állítottak ki, miután ellenőrizték őket. A pápai mise színhelyének, Vajnory repülőterének a környékén lezártak és lepecsételtek minden csatornát, pirotechnikai ellenőrzések sorozatát végezték el. Nem csoda, hogy Robert Tucci atya, aki a pápa biztonságáért volt felelős, külön megkérte Richard Sacher szövetségi belügyminisztert, mondjon meleg köszönetét a biztonsági egységeknek a tökéletesen végzett munkáért. Sacher egy héttel « pápa látogatása után a prágai televízió esti fő híradásában tett eleget ennek a kérésnek Azt hangoztatta, a pápai látogatás biztosítása a legjobb próbája volt a belügyi alakulatoknak. Meggyőződése, amilyen felelősséggel a biztonsági apparátus óvta II. János Pál életét, ugyanilyen felelősséggel gondoskodik majd a csehszlovák állampolgárok biztonságáról is. Láng Judit Castrojka? A szovjet támogatás már "csak" évi 4,5 milliárd dollár Ki áll ki Lenin mellett? Miközben Kelet-Európábán és máshol akadálytalanul halad a néhány hónapja még szocialistának nevezett rendszerek jelképeinek eltüntetése és végre mindent felírnak a letűnt kor politikusainak számlájára, a múlt héten a Szovjetunióban nyilvánosság elé lépett a szovjet államalapító legközelebbi, még élő rokona, hogy megvédje nagybátyja emlékét az újkeletű vádak ellen. Olga Uljanova, Vlagyimir II- jics Lenin unokahúga az Argu- menti i Fakti című szovjet lapnak adott nyilatkozatában Sztálint hibáztatta, amiért Lenin neve gyűlölt dogmák megtestesítőjévé vált, és ellenezte a keleteurópai köztereket díszítő Le- nin-emlékművek eltávolítását.- Lenin közelmúltban divatba jött kritizálása nem más mint egyfajta "ideológiai szabotázs" - mondta az unokahúg, Lenin öccsének,- az orvos Dmitrij Ul- janovnak a lánya. "Ezek a támadások lerombolják a nemzet szent alakjait, lerombolják kommunista pártunkat. Valami szentnek maradnia kell!" - fakadt ki Uljanova. "Szomorú dolog arról olvasni, hogy Kelet-Európábán szélsőségesek és fasiszták lerombolják a Lenin-emlékműveket, mialatt Nyugat-Európa olyan országaiban, mint Franciaország, Finnország, Svédország és Svájc múzeumokban őrzik emlékét és emléktáblákat helyeznek el a házakon, ahol külföldi száműzetése idején lakott." Olga Uljanova legjobban talán azt fájlalta, hogy a Lenin- szobrok ledöntésének hulláma most elérte Grúziát is. Fidel Castro egy év haladékot kapott a Szovjetuniótól arra, hogy végrehajtsa "castrojkáját" vagy leköszönjön a politikai színtérről - vélekedett a Buenos Aires-i Clarin Kubának szentelt kommentárjában a Szovjetunió és a Karib-tengeri szigetország közti egy évre szóló gazdasági megállapodásra utalva. A két ország közti egyezmény értelmében a Szovjetunió továbbra is világpiaci árának négyszereséért veszi át a kubai cukrot, s cserében a világpiaci árnál olcsóbb kőolajat ad érte. Kuba ezzel újabb lehetőséget kapott arra, hogy a kőolajtöbbletet keményvalutáért értékesítse. A lap úgy értékelte a történteket, hogy Kuba lélegzetvételhez jutott az elkerülhetetlen társadalmi átalakulás végrehajtásához, ez azonban nem feltétlenül azzal a Castróval fog bekövetkezni, aki szembekerült a történelem árjával. A lap a hidegháború szüleményének nevezte a Castro-modellt. Ma is csak azért létezhet még, mert a „hidegháború zárójelbe került,, Moszkva és Washington több kérdésben egyező nézetei miatt. A világ változik, és többé már nem lehet fenntartani a Kubának nyújtott korábbi támogatást, hiszen a Szovjetunió és Kelet-Európa válságos időszakon megy át, s mindenki saját gondjaival van elfoglalva - írta. Kubának inkább csak a látszatot sikerült megmentenie az egyezménnyel Gorbacsov Havannába küldte a szocialista piacgazdaság teoretikusát, akire az a hálátlan feladat hárul, hogy hallassa az új idők szavát. Nem volt könnyű a Kremlnek keresztül vinnie újabb segélyprogramját. Maguk a szovjet honatyák is sürgették, hogy legfeljebb évi 4,5 milliárd dollárra korlátozzák a Kubának nyújtott gazdasági és katonai támogatást. A Pravda is arra figyelmeztetett, hogy az együttműködésnek a gazdasági törvényekre és módszerekre kell épülnie, mert ha megszegik őket, drágán meg kell fizetniük érte. Az argentin lap szerint Gorbacsov nemzetközi megfontolásból döntött a kubai segély fenntartása mellett. Litvánia, Katyn, a német egység kérdése és az európai feszültségek ugyanis azzal fenyegetnek, hogy - ha csak átmenetileg is - feltartóztatják az enyhülési folyamatot. Émellett bizonyos jelek arra utalnak, hogy Castro is bizonyos kiigazításokat eszközöl rendszerén: megújítja a káderállományt, nyitni próbál e KGST-n kívüli térségek felé. Mindez nem jelenti, hogy í forradalomexportra, ideológiai tisztaságra épülő és kívülről szubvencionált klasszikus Cast- ro-modell megállíthatta volm az órát. A népi szükségletek hulláma mind jobban ostromol ja a hatalom pártjait, Castro pe dig szélmalomharcot vív a tör ténelemmel. Simó Endn A cári Oroszország lobogója alatt felvonuló radikálisok a Vörös téren május 1-jén
