Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-05 / 23. szám

5 1990. MÁJUS 5. Néplap Olyan vagy, mint egy hold háztáji! Utazás Szolnoktól Szolnokig Hajnali negyed hat. Nagy Béla, az egri autóbuszjárat pilótája már a harmincadik jegyet adja ki Török - szentmiklósra a lengyeleknek. A jó kereskedőszemmel megáldott ná­ció óriási bőröndökkel, utazótás­kákkal, összecsukható székekkel furakszik fel. Egy öregúr meg is szólít közülük egy kemenceterje­delmű asszonyságot.- Jaj, de meghíztál szívem! Olyan vagy, mint egy hold háztáji.- Co? Hazstaji? - érkezik a cím­zettől a felelet, de a többit a nevetés elnyomja. Az asszony is legyint egyet, és rendet vágva maga körül beljebb araszol. Azért kívülük akad diák is, nem kevés. Czeglédi Bernadett például a megyeszékhelyről Kunhegyesre jár a sporttagozatos középiskolá­ba.- Tizenötéves vagyok, és torná­szom. Hetente négy testnevelés­óra, illetve edzés van.- Mi szeretnél lenni?- Színésznő. Tízéves korom óta. Galambok eladásra Szajolban egy idősebb férfi ka­paszkodik fel: a kosarában galam­bokat szállít Törökszentmiklósra, a Bameválhoz. Száznegyvenért veszik kilóját, és mivel már nyug­díjas, az egy ik járattal jön, a másik­kal megy. Surjánban ifjú hölgy csatlakozik hozzánk: Petróczi Erika, aki máso­dikos kereskedelmi szakközépis­kolás Tiszafüreden.- Laza nap lesz ma szerdán, bár azért az ünnepek idején belenéz­tem az anyagba. Ha másért nem, azért, mert állítólag angolból dogát írunk. Nem valami fényesen sike­rült ugyanis az előző, ezért az osz­tálynak ismételni kell. Bánhalmán újabb csapat diák igyekszik feljutni, közöttük egy mini, a tizenkétéves Fekete Tamás. A Dózsa iskolába jár be, és egy- szuszra elhadarja, náluk odakinn Bánhalmán is volt majális. Fociz­tak, kerékpárversenyt, rönkhají­tást, zsákbafutást rendeztek a pá­lyán, ötven-hatvan érdeklődő rész­vételével. Kunhegyesig az ifjúság egy ré­sze az ülések között szorosan áll, ami nem mindenkinek hátrány, fő­leg ha az illetőhöz az imádott höl­gyet sodorja a tömeg. Itt a főtéren szó szerint kiürül a busz, és általá­ban korosabb emberek foglalják el az üléseket, akik Karcagra, a kór­házba iparkodnak. Madarason kisírt szemű asszony vesz jegyet Egerig. .- Infarktust kapott az egyetlen fiam május elsején. Még csak 41 éves szegény, és már mindenük megvan. Most lazíthatna egy ki­csit, és beütött a baj: se beszélni, se ülni nem tud, és eddig még nem tért magához. Jaj, csak időben odaér­jek, hogy megfoghassam a kezét! - töröli meg a szemét zsebkendője csücskével, és mérhetetlen bánatá­val hátúira, az utolsó ülésre húzó­dik. Néhány pillanatra csend terpesz­kedik közénk. Hiába, ez a járat nem csak hosszabb-rövidebb uta­zások, hanem emberi tragédiák né­ma szemtanúja, hallgatója is. Füre­dig érezhetően langyos a forgalom, hiszen ma nincsen piacnap. Útköz­ben a tiszarösi fürdő bejáratánál egy személynek, Szűcs Károlyné- nek megállunk. Innen viszont gya­logolnia kell a telekig, ahol a sok eső után kapálni szeretne. Útközben derül csak ki, hogy egy éppen üdülésre induló házas­pár is velünk tart: Egyed Jenő és a felesége. A végállomásig jönnek, majd onnan Szilvásváradra.- Szolnokon dolgosom a Heté- nyiben - mondja a fiatalasszony -, és nagyon örülünk, hogy kéthetes szakszervezeti üdülést kaptunk Szilvásváradra.- Mikorra érkeznek rfleg?- Egerbe, a végállomásra negyed tíz után, majd onnan húsz perc múlva indul egy járat. Az ebédet már mindenképpen ott szeretnénk elfogyasztani. Tiszaörsön, benn a községben feltűnik: mennyi mutatós, szép ház épült. Füreden a buszállomáson pedig néhány percet állunk, amíg a pilóta aláíratja az aláírandót a for­galmi irodábán. Közben mi ketten a bátrak közül kávét kérünk a busz­állomás büféjében. Mit mondjak? A tíz forintért adott valami víznek zavaros, kávénak pedig óriási téve­dés volt. Béla, meg a törzsutasok nevetnek: ők is megkóstolták itt már a kávét... Májusfák a kerítésen A tározón percek alatt átröpít az Ikarus 256-os, és máris Poroszlóra, az első utunkba kerülő Heves me­gyei községbe jutottunk. Utunk mellett jobbra-balra szép szokás­ként májusfákat, rajtuk krepp-pa­pírokat kócol a szél. Rövid ideig Borsod-Abaújba is behajtunk. Borsodivánka és Egerlövő között egy kilencvenfokos kanyar áll. "Remek ötletként" valaki pontosan ide egy villanyoszlopot állíttatott. Annyi "haszon" van belőle, hogy kéthetente cserélhetik: hol egy te­herautó, hol egy személykocsi fa­ragja meg. Ez a senki földje, mu­tatja az egyik utas, mert amikor hó esik, szinte soha nem takarítják a szakaszt. Mezőkövesden állunk tíz percet. A matyó-főváros bisztrónak ke­resztelt kocsmájában viszont re­mek kávét adnak, kilencért. Itt a főtéren illusztris törzsutas száll fel: Ittes József, az Egri Gárdonyi Géza Színház tagja. Ma például többször teszi meg az utat, mert délelőtt tíz­kor próba várja, amely után haza­tér, ebédel, pihen kicsit, majd visszajön a fél hatossal, hiszen esti fellépése lesz. Egerben a lengyel piacnál szinte kiürül a járat, bár mire beérkezik az emeletes busz- pályaudvarra, tűt sem lehetne leej­teni. Visszafelé kettő után öt perccel indulunk, de már indulás előtt sincs ülőhely. Utazik vissza a sok bejáró diák, meg a délelőttös mű­szak jó néhány dolgozója. Kara- nyicz Jánosné például a Mátravi- déki Borgazdasági Kombinát pa­lackozója. /- Andomoktályán lakunk. Négy­kor kelek, és fél háromra érek haza ezzel a szolnoki járattal.- Mi mindent palackoznak?- Naponta mást: tegnap Bika­vért, ma Egerszóláti rizlinget, hol­nap Debrői hárslevelűt. Harminc - két-harminchatezer darabot.- Elárulná, melyik itóka a leg­jobb?- Mivel nem iszom, csak hallo­másból tudom: a muskotály. Az egyik városi megállóban It­tes művész úr is felugrik, igyekszik vissza Mezőkövesdre. Andomok- tálya után meredek, jobbra ívelő kanyarba hajtunk, és látjuk, lenn egy IFA "pihen". Lezuhanhatott az útról, és oldalára fordult a mély­ben. Poroszlón idős utasok ülnek le körénk és egészen Tiszafüredig diskurálnak. Párbeszédükből kide­rül, rokonlátogatás lesz, mert beteg a sógor. Jókora fonott demizsont is visznek, tele rizlinggel, ha esetleg a gyengélkedőn a Kalmopyrin nem segítene. Füreden diákok csatlakoznak hozzánk, Tiszaörsön pedig egy fia­talasszony, Juhász Anikó. Bátor le­het, mert a kocsiban heverő kisfián kívül két óriási csomagot is cipel. Édesanyja, az utasok segítenek ne­ki elhelyezkedni. Mire minden a helyére kerül, fia már az álmok birodalmát választotta. Egészen Törökszentmiklósig, ahol a férje várta. Kunhegyesen ismét megtelik a kocsi, az utasok zöme Bánhalmá­ra, Kenderesre utazik. Bánhalmán egy ikerpár lép fel. Az egyik Kört- vélyAgi, aki 1973. január 1-én szü­letett, a húga, Magdi pedig tíz perc­cel később érkezett a világra. Mindketten a Bercsényi Miklós Gimnázium harmadikosai. Kollé­gisták és most, másodikén mennek vissza. Hiába, néha kimondottan kellemes a diákságnak a nevelők továbbképzése. Szajoltól azután megint nem pa­naszkodhatunk a szellősségre. Ezen a napon közel 400 bérletest, menetjegyet vásárlót szállított a 45 ülő- és 15 állóhellyel rendelkező járat, amelyik indulástól visszaér­kezésig 114 helyen állt meg, és megtett összesen 324 kilométert. Holnap ismét Eger Este hat óra, begördülünk a haj­nali indulás helyszínére, a szolnoki buszpályaudvarra. Hála istennek, nem történt semmi rendkívüli, nyugtázza Nagy Béla. Kifújja ma­gát, most ennyi a pihenő, és irány a telep. Megtankol, és ha minden igaz, háromnegyed hétre végez. Vár egy sort, és busszal utazik ha­za, Rákóczifalvára. Itt a vacsora és rövid diskurzus után a lefekvés kö­vetkezik, hiszen másnap, csütörtö­kön megint négykor csörög az óra. Újra irány Eger, bár most nem a Kunságon, hanem a Jászságon ke­resztül. De hát ez már egy újabb nap eseménye, akarom mondani története... ' D. Szabó Miklós Egyelőre nem kell félni az elbocsátá­soktól a Me­zőgép cibak­ház! gyáregy- s é g é be n. Egész évre van munká­juk, nagy a kereslet a már több éve gyártott AZU-104-es kaszáló adap­terek iránt. A termékek egy részét Cseh­szlovákiába, illetve ré- szegységenk ént a társgyá­rakba szállít­ják. T.Z. Egy magyar viszontagságos élete száz év alatt Egy kedves magánlevél hívott Jászárokszállásra, ahol május 9-én, pontosan a déli harangszókor kezdődik majd a százéves Nemoda Sándor ünneplése. Már a levél is öröm volt, mert az együvé tartozás élő gondolatát bizonyítja, közös öröm élményére invitál. Hogy még­sem a jeles napon, hanem már előbb gratuláltunk az egykori délceg kubikosnak, ez csak azért történt így, mert övéi, a majdnem város nagyfalu lakóinak ottlétekor nem akartuk önző módon lekötni az ünnepeltet. Amennyi számító szándék munkált bennünk, nézzék el nekünk, az olvasók érdekében akartunk egy zavartalan órácskát együtt tölteni Nemoda Sándorral. Arra voltunk kíváncsiak, hogy egy kérges tenyerű magyar milyen emlékeket őrzött meg századunkról, amelyet végigélt. Az Osztrák-Magyar Mo­narchiában született - "ko­rán munkára fogtak" - Fe­renc Jóska katonája volt; a hadifogságból - "nem jó rá visszagondolni" - a Magyar Köztársaságba tért haza; a Magyar Tanácsköztársaság rövidre szabott élete alatt naiv hittel ábrándozott sorsa jobbrafordulásáról - "nem úgy lett az" -; kubikosszer­számaival a Magyar Királyi Államvasutak III. osztályú vagonjaiban utazott - "de sokat aludtam a taligámra borulva" -; aztán újra a Ma­gyar Köztársaság állampol­gáraként kaszálhatott, ka­pálhatott - "éltem, ahogy tudtam" -; majd a Magyar Népköztársaság törvényei és lehetőségei biztosítottak számára szerény megélhe­tést - "nekem mindig elég volt a kevés is" -; a századik évéhez közeledve pedig a Ma­gyar Köztársaság legidősebb ál­lampolgárainak egyike. Nyikorgott a taligakerék, csat­togott a szöges katonabakancs a kövön. Csak át kellett írni a nó­tát, és már lehetett is - sőt, kellett, vezényszóra - dalolni, Ferencz Jóska nevét Horthy Miklósra cserélve. Az első világháborúban meg­sebesült az orosz fronton, haza­hozták, meggyógyították, és rögtön vitték az olasz frontra, majd amikor megindult az Egy régi felvétel a süppeteg házacska előtt ba. Akiről tudták a vállalkozók, a gazdák, hogy jó dógos embe­rek, azokat kiszólították az em­berpiacon, azt vitték." A csendes belenyugvás, ahogyan mindeze­ket mondja, érezteti, hogy sosem ő választotta meg az élethelyze­teit, neki civilben is mindig "iga­zodnia" kellett, ahogy katonáék- nál. A kubikosélet, a napszá­mossors nyomait nemcsak a haj­lott hátán és inas kezein viseli, de szokásaiban is. "Háromszor enni naponta, mindig ez volt, de so­és Kértem, hogy hozzák ide a szavazóurnát, tudom, mit akarok "orosz gőzhenger", Galíciába került. Ott esett hadifogságba. "Valahová Kijev környékére vit­tek bennünket utat építeni", mondja. Az 1940-es évek elején - ekkor már ötvenéves elmúlt - újra ka­tona lett, de azokat, akik bizo­nyítani tudták, hogy aratást vál­laltak, nem vezényelték ki a frontra, leszerelték. 1944 őszén közmunkára vitték. Vitték, vitték, vitték. Összebarangolta kubikostali­gájával az egész Trianon előtti Magyarországot. "Mindig oda mentünk, ahová hívtak, ahová vittek bennünket: Erdélybe, a Felvidékre, Pestre, Salgótarján­sem sokat, mert akkor elnehezült volna az ember, nem tudott volna úgy dolgozni." A reggelije napjainkban már csak egy főtt tojás, tea, jó édesen, meg egy karéjka kenyér. Délre ami van; főleg a lebbencslevest, az öregtarhonyát szereti. "Hátha még bográcsban főtt volna, mint régen." Este pár falat valami, leginkább megint csak tojás, de mindegy mi. "Ne feküdje meg az étel az ember gyomrát, mert ha rosszul alszik, másnap nem tud úgy dolgozni." Nagyon szeret beszélgetni, mintha pótolni akarná a sok ma­gányt. Évszám szerint pontosan emlékszik élete minden fonto­sabb dátumára. Tiszta logikával osztja be hosszú útját: a gyerek­kor; az első világháború előtti korszak, majd úgy mondja: "ez már a második háború előtt volt." Külön bontja az 1945 előt­ti és utáni életét: "ez még az oro­szok bejövetele előtt volt, ...ez meg már az oroszok bejövetele után történt." Mindez azért is különös, mert 1944-45 nem je­lentett számára tulajdonképpen semmiféle fordulópontot. Maradt a talicska, az ásó, a kapa. Szegény ember volt, és az is maradt. "Anyám 1939-ben halt meg 83 éves korában, apám meg 1942-ben, 86 éves ko­rában mentei. Öten voltunk testvérek, három lány, meg két gyerek. Az öcsém ott esett el Olaszországban, ahonnan én hazajöttem..." Nagy szeretettel, kitárul­kozó meleg szívvel beszél hajdani családjáról. Nap­számosok voltak a szülei is, az Ősz utcai vert falú ház­ban laktak, ő is ott született. Arról viszont egy szót sem szól, hogy volt-e fe­lesége, gyereke, valakije. Másoktól tudom, nem nő­sült meg. A tapintat belém fojtja a kérdést, hogy miért nem? A régi ház már nincs meg. Lehetett vagy kétszáz éves, így saccolták a szomszédok, amikor lebontották. A paticsfal omlott, évről évre süppedt, a kü­szöb is a föld alá került, aztán úgy jó öt évvel ezelőtt feljött a víz a szobába. "Felvetettavíz.fel az..." Nagy esők voltak akkori­ban, bokáig ért a víz az asztal meg az ágy körül. Egy jó szom­szédja mentette ki az akkor már alig-alig látó idős embert. Be­hozta a házába, adott neki egy szobát, azóta ott van. Már nem látja a napfényt se, de kis világá­ban biztonsággal mozog, tesz- vesz. Dicsérik, akik régebbi életé­ben is ismerték, hogy mindig na­gyon jó munkás ember volt, egy demizsonra való bort nem ivott meg egész életében sem, de egy trágár szava sem volt soha. Őrül a látogatóknak, önérzete­sen várja a nagy eseményt, a szá­zadik születésnapját. Testét már megapasztotta az idő, de a feje tartása a régi. Nem látja a vilá­got, de a világ látja őt, ehhez * tartja magát. Valaki keserű cinizmussal megjegyezte, amikor elmesél­tem neki Nemoda Sándor életé­nek töredékeit, hogy két nagy baj történhet az emberrel: ha fia­talon meghal, meg ha sokáig él. A cinizmus mindig menekü­lés. Az öreg jász kubikos léte hitvallás az élet mellett. Mennyi lelkierő kell ahhoz, hogy valaki egy ilyen mostohára sikerült szá­zad után is az elrendeléshez tart­sa magát. Nem tudom vallásos ember-e Nemoda Sándor, de az bizonyos, belső világában nagy akaratú ember. y Súlyosan beteg még sosem volt. Ä körzeti orvos azért heten­te, kéthetenként meglátogatja. Sándor bácsi tapintatos vele is: időnként bevesz egy-egy Kal- mopyrint. "Ha már a doktor úr annyit fárad értem." Isten éltesse Nemoda Sándort, fajtánk sokat küszködött, sok­szor csalódott, de becsületében talpon maradt nincstelenjét. Tiszai Lajos Fotó: Mészáros János Köszöntőféle születésnapra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents