Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-30 / 44. szám

1990. MÁJUS 30. Néplap 3 A műszernek van, a betegnek viszont nincs helye /Folytatás az 1. oldalról/- Pontos összeget nem tudnék' mondani, mert mi ezt a készülé­ket tulajdonképpen ajándékba kaptuk. De úgy hárommillió fo­rintra saccolom az árát. Ebből egymilliót a megyei tanács egészségügyi osztálya fizetett, a fennmaradó részt pedig a minisz­térium, az Állami Biztosító és a társadalombiztosítás állta. Per­sze nem adták ide nekünk ezt a pénzt, hanem egy országos akció eredményeként jutottunk az art- roscophoz. Hat hét helyett egy-két nap- Hogyhogy?- Tulajdonképpen az történt, hogy a Magyar Orthopédiai Tár­saság és a Magyar Sportorvosi Társaság közösen alapított egy artroscopos szekciót, s ’87-es statisztikai adatok alapján készí­tettek egy tanulmányt, amelyben szerepelt, hogy milyen típusú térdműtéteket végeznek az or­szágban, s ezek közül hány eset­ben kellett volna artroscopot használni. Kiderült, hogy a mű­szer alkalmazásával többszáz milliós megtakarítás érhető el, mivel eddig a vitás esetek eldön­tése érdekében - tehát, hogy egy térdízületben jelentkező panasz megszüntetése igényel-e műtétet vagy sem - majdnem mindig föl kellett nyitnunk a térdet, hogy megállapíthassuk a bajok forrá­sát. És bizony voltak olyan ese­tek - ezt nem szégyen beval­lani -, hogy felvágtuk az illető testrészt, s mivel nem láttunk okot a további beavatkozásra, egész egyszerűen visszavarrtuk. Mondhatnám úgy is, hogy fölös­legesen, vagy legalábbis csupán diagnosztikai célzattal operáltuk meg a beteget. Ha viszont ez már megtörtént, akkor az a térd hat hétig sportolásra például alkal­matlan volt. Tehát ez a művelet másfél hónapos táppénzt vont maga után. Ugyanakkor pedig az artroscop segítségével egy 4 mil­liméteres metszésen keresztül bevezetünk egy csövet a térdbe, és így az ízület teljes egészét át­tekinthetjük. Hisz *egy kamera segítségével képernyőre kivetít­hető a térd belseje. S ha nem találunk semmiféle elváltozást, akkor a cső eltávolítása után mindössze egy centiméteres seb marad. És azzal a lábbal egy-két nap múlva akár szaladni is lehet. Nos, mindezt felismerve az előbb említett intézmények se­gítségével kibontakozott egy or­szágos akció, amelynek eredmé­nyeként minden megyei és több városi kórház is hozzájutott egy- egy artroscophoz.- Az ön által fölvázolt esetben csupán diagnosztikai célokat szolgál az artroscop. Operálni nem lehet vele?- Dehogynem. Ez a típus, amit mi kaptunk, operációs artroscop, vagyis bizonyos típusú műtéte­ket is el lehet végezni vele.- Mondana rá példát?- Ennek elég széles a palettája. Ha leszakad egy porckorong a térdben - annak eltávolítása mű­szer nélkül komoly műtétet igé­nyel. Az artroscoppal ez is meg­oldható, vagy például ha megsé­rül, netán elszakad az elülső ke­resztszalag - nos ezt a berendezés segítségével vissza lehet varrni, sőt a pótlásnak sincs különösebb akadálya. Ilyen esetekben a be­teg gyorsan gyógyul, s néhány nap múltán már egészséges. Per­sze jelenleg még nem tartunk ott, hogy műtéteket is végezhessünk ezzel a berendezéssel. Térdvizsgálat artroscoppal- Miért?- Azért, mert az artroscopos szekció és a minisztérium szigo­rú előírása szerint csak 50 diag­nosztikai artroscopos vizsgálat után engedélyezik a műtétek el­kezdését, annak érdekében, hogy a műszerrel dolgozó orvosok erős rutint szerezhessenek az el­járásban. Ez annál is inkább fon­tos, mert mi a jövőben úgymond profiltevékenységként szeret­nénk folytatni az artroscopos műtéteket.- Ez mit jelent?- Azt, hogy van egy profilgaz­da, aki ezt az egész tevékenysé­get vezeti. O nálunk dr. Monos­tori László. Neki ezzel kapcso­latban rengeteg feladata volt, van és lesz. Például föl kellett készül­nie az artroscopos kurzusokra, egyéni továbbképzésekre járt és így tovább.- Lényeg az - kapcsolódott ezen a ponton a beszélgetésbe Monostori doktor -, hogy mivel többek között az Állami Biztosí­tó is finanszírozta a műszerek be­szerzését, ők a pénzüket vissza szeretnék kapni. Éppen ezért szi­gorú feltételekhez kötötték a be­rendezés működtetését. Előírtak szinte mindent, s akinek nincs meg a jogosítványa, az még a gép közelébe sem férkőzhet.- Mire való ez a túl nagy óva­tosság?- Logikus magyarázata van en­nek. Tudniillik az artroscoppal nagyon nehéz a térdízületben egyáltalán diagnosztikai vizsgá­latokat is végezni. Kell az 50 vizsgálat ahhoz, hogy gyakorla­tot szerezhessünk. Ha hétfő, akkor rendelés-Jelenleg hol tartanak?- Eddig 30 vizsgálatot végez­tünk a műszerrel.- Ezek közül hány olyan esetük volt, amit úgy diagnosztizáltak az artroscop segítségével, hogy nem kell megoperálni?- Kettő, de ott is megtaláltuk a panaszok okát, hisz ennek a be­rendezésnek óriási előnye az is, hogy nincs a térdnek olyan zuga, amit segítségével ne lehetne át­világítani.- Említette, hogy az artrosco­pos profiltevékenységük többol­dalú.- így van. Például elindítottuk itt Szolnokon, a rendelőintézet­ben a térdgondozást, egy héten egyszer, hét­főn délután 3- 6-ig várjuk a - betegeket. Ki- küldtünk a megye orvo­sainak meg a társintézetek nek egy körle­velet, amiben leírtuk, hogy milyen jelle­gű térdbetege­ket várunk er­re a rendelés­re.- És mi lett belőle?- Tömegnyomor. Megmon­dom őszintén, eleinte attól fél­tem, hogy nem lesz egy beteg sem. Ezzel szemben már az első rendelésen annyian voltak, hogy mindenki nem is került sorra. Legfőbb érték az ember?- Végezetül még egy kérdés: beszéltünk róla, hogy a jelenlegi harminccal szemben ötven mű­szeres vizsgálat szükséges ah­hoz, hogy egyáltalán nekiláthas­sanak az első artroscopos műtét­hez. Mikor érik el ezt a számot?-Ez az egyik legégetőbb gon­dunk -szólt közbe dr. Dósa Gá­bor -, hisz naponta küldjük el az osztályra előzetesen felvett térd­betegeinket ágyhiány miatt. Ha több fekvőhelyünk lenne, akkor már biztos megcsináltuk volna az ötven vizsgálatot, ám a mos­tani ütemmel jó, há szeptember vagy október végén elérjük ezt a számot. Szóval most már úgy néz ki a dolog, hogy van műsze­rünk, de a beteget meg nincs ho­vá tenni. Ugyanakkor meg itt a kórházban vannak osztályok, ahol tízesével lehetne üres ágya­kat találni, mi meg a hivatalosan előjegyzettek többségét sem tudjuk fölvenni. Az orvosok azért őrlődnek, hogy megma­gyarázzák a betegeknek, miért kell már harmadszor hazamenni­ük, holott pedig megint értesítést kaptak, hogy feküdjenek be hoz­zánk. Hallgatom a főorvos utolsó szavait és arra gondolok, hogy nem tudom, lesz-e olyan egyszer "a jelenlegi gazdasági helyzet”, amikor az egészségügyben dol­gozóknak nem kell naponta szembekerülniük hivatástuda­tukkal és lelkiismeretükkel, és nem kell majd lesöpörniük a gyógyítás érdekében azokat a szabályokat, amelyek ugyan­csak a gyógyítás érdekében szü­lettek. Nem tudom, mikor nem kell majd huszadrangú problé­mának éreznünk saját magunk testi bajait, melyek orvoslására ha van pénz akkor jó, ha viszont nincs, akkor meg nagyon szépen megmagyarázzák nekünk, hogy miért nem éri meg költeni rá. Pedig sokan emlékezünk arra az örök érvényű bölcsességre, mi­szerint "legfőbb érték az ember”. De ez már egy másik írás té­mája lehet. Nagy Tibor Fotó: Korányi Éva A MAE ÉS A MEZŐGÉP VÁLLALAT SZERVEZÉSÉBEN Országos Mezőgazdasági Gépesítési Tanácskozás Szolnokon /Folytatás az 1. oldalról/ Ezután dr. Dimény Imre egyete­mi tanár az MTA-MÉM Agrár­műszaki Bizottság elnöke be­szélt a műszaki fejlesztés néhány aspektusáról. A plenáris ülés egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó előadója dr. Zsíros Géza, az FKgP országgyűlési képvise­lője volt, aki főleg a Kisgazda- párt mezőgazdasággal kapcsola­tos elképzeléseit vázolta fel. A továbbiakban ezekből idézzük fel a legfontosabb gondolatokat. Padlón a Mezőgép vállalatok Dr. Sziráki András bevezető­jében utalt arra, hogy legutóbb 15 évvel ezelőtt volt Szolnokon hasonló tanácskozás. Akkor az öntözés gépesítése volt napiren­den. A rendezvény eredményes­ségét bizonyítja, hogy térsé­günkben a legnagyobb kiterjedé­sű az öntözött területek aránya ma Magyarországon. A további­akban a Mezőgép vállalatok je­lenlegi helyzetével foglalkozott. Ezek a vállalatok ma igen nehéz helyzetben vannak. Alacsony a műszaki színvonal, a piacokhoz nehezen alkalmazkodnak, túl­méretezettek, termékeik a nyu­gati piacon nehezen eladhatóak, a középszerűség jellemző az egész iparágra. A nehézségek okai az elmúlt iparpolitika hibá­ira vezethetők vissza, amely a piac helyett maga akarta eldönte­ni, hogy milyen vállalatokra vol­na szükség. Az előadó szerint jól működő cégekre van most igény. Mert ugyan rohamosan nő a Me­zőgép vállalatok száma, amit bi­zonyít az, hogy 1985-ben még csak 14, 1988-ban 26, addig ma 60 cég foglalkozik mezőgépek gyártásával. Ugyanakkor a ter­melés csökken, a veszteség pe­dig nő. Csökken a rubelexport is, ebben az évben 50 százalékkal, a nyugati export alig nő. A jöve­delmezőségről pedig ma már - összességében legalábbis - nem is beszélhetünk. Amíg 1987-ben még 2,3 milliárd forint volt a nyereség, s még 1988-ban is 340 millió forint volt a pozitívum, addig tavaly már 240 millió fo­rint veszteséget voltak kénytele­nek elkönyvelni. Tavaly hat cég volt veszteséges, s fennáll a szét­hullás veszélye is. Két egységet már felszámoltak, várható több is, ami azt is jelenti, hogy 5-10 ezer fős létszámcsökkenéssel kell számolni. A szolnoki vállalat az igazga­tó szavaival élve: félszemű csá­szárként él a vakok között. Sike­rült neves cégekkel együttmű­ködni. Ma már szám szerint hu­szonnéggyel. Kialakult a főpro­fil, amely a termelési érték 85 százalékát eredményezi, ezen belül is kiemelendő a takar­mánybetakarító gépcsalád. Piaci pozíciójuk kedvező, hiszen a ter­melés 42-45 százalékát konverti­bilis valutáért, 25-28 százalékát ebben az évben még rubelért, és mintegy 30 százalékát a hazai relációban értékesítik. Az alap­vető átrendeződés az elmúlt más­fél évtizedben zajlott le. A mérce eddig is az eredményes működés volt, amelyet a piac felé fordulás alapozott meg. Kölcsönös érde­kek alapján bárkivel együttmű­ködnek, így a volt szocialista or­szágokkal is szeretnék az együtt­működést folytatni. Ez vonatko­zik mindenekelőtt az NDK-ra és Csehszlovákiára. Minden piacon keményedésre számítanak, de az igazgató úgy véli, az igazi meg­mérettetés 1992-től lesz, az Eu­rópa Közösség szorosabb együtt­működésének kezdetétől. Ezt ne­hezíthetik a meglévő hazai mo­nopolhelyzetek, mindenekelőtt a kohászatban, ahol Sziráki And­rás véleménye szerint az elmúlt negyven évben semmi sem vál­tozott. De nem volt túl sok jó szava a monetáris politikáról sem, amely a 30-36 százalékos uzsorakamatokkal gúzsba köti a legjobb elképzeléseket is. Mind­ez nem szolgálja a kibontako­zást. Az előadó úgy vélte, a Me­zőgép vállalatok nem hibásak az agrárolló szétnyílásában sem, hi­szen ők az elmúlt időszakban csak 10-15 százalékkal emelték termékeik árát, miközben az alapanyagárak 54 százalékkal emelkedtek. Ebben a helyzetben csak az előremenekülést lehetett választani Szolnokon is. A válla­lat világbanki és kereskedelmi banki hitelből 720 millió forintos beruházást valósít meg, egyedül a szakmában. A teljeskörű ex­port- és importjog alapján dol­goznak a jövőben. A jobb piaci munka érdekében is létesítettek közös vállalatot Düsseldorfban, s közös irodát Münchenben. Ter­mészetesen nem feledkeznek meg a hazai piacról sem. Biztos hátteret, referenciát jelent szá­mukra. Az előrelépést szolgálja a hibák felszámolása. Ezek közé tartozik a határidő-érzékenység javítása, a minőség emelése, ami lehetővé teszi 1991-től a két évi garancia vállalását. Mindehhez bizalmat kémek a magyar mező- gazdaságtól. A történelem szekerét nem lehet visszafordítani Dr. Dimény Imre szavait akár polémiának is vehettük az utána felszólaló kisgazdapárti politi­kussal. A frissen megválasztott akadémiai tag abból indult ki, hogy sokan úgy vélik, a mező- gazdaságban a műszaki fejlesz­tés reménytelen, hivatkozva a kétségkívül meglévő gondokra. Dimény Imre szerint ezek inkább megtorpanást okoznak, ugyan­akkor a versenyképesség fenn­tartása miatt elkerülhetetlen a műszaki fejlesztés. Ez, szavai szerint, nem csak gépesítést je­lent. Előre kell lépni a biológiai tényezőkben, az ökológiában, a kemizálásban, gazdaságosság megítélésében is. Kiemelte an­nak fontosságát, hogy a magyar mezőgazdaságban szakítani kell a vegyszerközpontúsággal. Tel­jesen nem lehet a vegyszerekkel szakítani, de itt is több lábra kell állni. Ez viszont gépesítést is je­lent. Ezért is kell vele itt foglal­kozni. A gépesítésben a kemizá- láshoz képest le vagyunk marad­va. Az egyoldalúságra nem csak a környezetvédők, de a piac is figyelmeztet. Az USA ma már gyakorlatilag elzárkózik a vegy- szermaradványos termékek im­portjától. Gépekre van tehát szükség, mind a kis-, mind a nagyüzemekben. A választék azonban sajnos szűk, tehát előre kell lépni. Az üzemszerkezet­változással is számolni kell, de az az előadó szerint nem lesz túl nagy méretű. A történelem sze­kerét egyébként sem lehet visz- szafordítani - hangsúlyozta, hi­szen nyugaton is növekednek az üzemi méretek. A géprendszerek váltását mindez persze nem kér­dőjelezi meg, minthogy a jelen­legi egyébként is elöregedett. Számolni kell a gépkölcsönzés beindulásával is, ehhez azonban a közgazdasági feltételeket még hozzá kell igazítani, ahol is az emberi tényezőre is tekintettel kell lenni. A jó gazda a takaré­kosság miatt is fontos, ez utóbbi pedig minden területre ki kell, hogy terjedjen. Fontos még a technikában az univerzalitás, a rugalmas alkalmazhatóság, az infrastruktúra fejlesztése a me­zőgazdaságban, a biotechnoló­gia fejlődése. . Mától befagyasztják a földeladást? Mint a bevezetőben is említet­tük, dr. Zsíros Géza pártja agrár- téziseit fejtette ki előadása nagy részében. Szokatlan gondolatok­kal kellett szembenézni, s hogy mennyire így van, az tükröződött a hallgatóság arcán is. Zsíros Gé­za bejelentette, hogy terveik sze­rint mától befagyasztják a föld­eladásokat, s a szövetkezeti va­gyon nevesítését. Az előbbit az­zal indokolta, hogy amíg tavaly 3 ezer 600 hektár került eladásra, addig ez év április végéig 41 ezer hektár. Ráadásul értékelésük szerint a tényleges, valós árak­hoz képest egytized, egyhuszad áron. Tehát szükséges lépni, a tényleges földpiac kialakulásáig, s ez várhatóan októberig meg­oldható. A vagyonnevesítésnél hason­ló gondokat említett. A leállítást a folyóügyekre is szeretnék ki­terjeszteni, s minthogy a legtöbb ügyletben fellelhetők technikai hibák, így várható, hogy itt is megoldást találnak. Az előadó kitért arra is, hogy miért 1947 a kiindulópont. 1945 után több mint egy millió tulajdonos volt, akik nem ingyen jutottak föld­höz, ezen kívül 642 ezer család részesült a földosztásból. Ez le­het a kiindulópont, hiszen a Rá- kosi-féle agrárpolitika 1947-től lépett életbe, S amelynek "ered­ményeit" jól ismerjük. A föld for­galmának mostani befagyasztá­sán túl, szeretnék megalkotni a rehabilitációs törvényt. A tulaj­donosok vagy örököseik kapják vissza földjeiket, s ők döntsék el, mit csinálnak. Erről viszont nyi­latkozniuk kell, amelynek célja az is,- hogy ne aprózódjék el a földhasználat. Az igénybejelen­tésre terv szerint 12 hónapot irá­nyoznak elő. A visszaigénylők 115 hektárig kaphatják vissza a földet. Ez egy négy tagú családnál 460 hektárt jelent. Ezt hosszabb távra is hasonlóan képzelik, bár az optimumot a piac dönti el. Mi­ként ezen elképzelés sorsát a par­lament. A tanácskozás ezek után szekciókban folytatta munkáját. Füle István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents