Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)
1990-05-30 / 44. szám
4 1990. MÁJUS 30. 1988 január elseje óta minden szülő a nyersanyagnorma értékét fizeti az iskolában, gyermeke étkezéséért. Azazhogy mégsem: a háromgyerekesek a norma felét kötelesek téríteni, a többit a költségvetés állja, csakúgy, mint az iskola- konyhák rezsijét. Erre mondta a miniszter - annak idején -, hogy újabb szociális kedvezményt kapnak a nagycsaládosok. Igaz, - de legalább annyira az is, hogy amíg előtte jövedelme arányában fizetett mindenki, valahogyan elviselhetőbb volt a legnagyobb tömegnek, a szerény jövedelmű családoknak a gyermekétkeztetés. Már csak a tízezreket keresők fizetnek gond nélkül, azokra, ahol a család jövedelme csak a családi pótlékkal teszi ki a tízezret, újabb meg újabb megterhelések várnak. Igaz, a nyersanyagnormát a nagy, év eleji központi áremelések idején igazítják szigorúan a lehetségeshez. Ez egyre inkább aggasztja a gyermekétkeztetés gazdáit. Bár tudják azt is - ha a normát emelik, könnyen elveszítenek egy-egy nehezen élő, kis keresetű embercsoportot. Mint például január óta: csak egy szolnoki iskolában kétszázötvennel kevesebb szülő fizet a gyerek uzsonnájáért is... Pedig: egy általános iskolás gyerek ebédnormája 23 forint, egy szakmunkástanulóé vagy középiskolásé 25. Nincs az a szülői ház, ahol ennyiből ebédet tudna főzni az édesanya, ügyelve a gyerek kalóriaszükségletére is. Az iskola- konyhák most, a tanév végéhez közeledve még állják a sarat. Igaz, nem úgy, mint akkor, amikor elkezdődött az egész. Micsoda más világ volt az! Mennyire mások voltak a gondjaink! Eszi - nem eszi? Veszi - nem veszi? Pontosan tíz éve kezdődött, s a nyolcvanas évek első felében már általános volt: az óvodai, általános és középiskolai, felső iskolai étkeztetésnek mindenütt szakvállalat, szövetkezet a gazdája. Az akkori döntést, átalakítást talán most méginkább nehéz lenne vitatni. Bármennyire is vitatkoztak, az 1980/81-es tanévben több mint ötvenezer gyermek hétköznapi ellátásáról gondoskodott a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat, illetve az áfé- szek többsége. A következő időpont, amely említésre méltó, 1987. január 1: megalakul, illetve a vendéglátóból kiválik az immár teljesen szakosodott Gyermek és Munkahelyi Étkeztetési Leányvállalat. Tulajdonképpen ez a szakvállalat s alkalmazottai, az iskola- konyhák dolgozói pontosan leányvállalattá szerveződésük óta szinte napjában küszködnek a szűkös normákkal, az év eleji nagy s a hetenként rendszeresen bekövetkező kis (a szakmában surranónak nevezik) áremelésekkel. Ezek persze nem biztos, hogy kicsinek mondhatók, hiszen jelentenek csak az idén fűszereket, konzerveket, tésztaféléket, mirelité árukat - és cukrot, hogy a legutóbbit említsem. A Kereskedelmi Minisztérium az idei, januári áremelések után, szigorúan a hatósági jövendölés vagy becslés (vagy túlzott szerénység) alapján emelte a nyersanyagnormát. Szemellenzős szemléletén - mint egy évtizede már - most sem változtatott. Ugyanannyit állapított meg egy általános iskolai első, második osztályos tanuló ebédjére, mint mondjuk egy hetedik, nyolcadik osztályoséra. így lehet, hogy általános iskolában 23, középiskolában és szakmunkásképzőben 25 forint egy ebéd nyersanyag- normája - ebből oszthat, szorozhat a leányvállalat. Mellékesen jegyzem meg, hogy a megye egyik legkisebb áfészében, az új- szásziban tavaly 1,5 millió forintos ráfizetést "eredményezett" a gyermekétkeztetés, nem is csoda, hogy az idén az általános iskola konyháját ismét a tanács kezelésében működtetik. Uzsonnára kockasajt: álom Törökszentmiklóson a nagy tapasztalatú áfész-vezető, Szirá- ki Imre szerint az áfészek különösen a kisebb településeken igyekeznek megszabadulni a gyermekétkeztetéstől. Akárhogy csűrik-csavarják, ahol 500-nál kevesebb adagot főznek, ráfizetnek! Azt mondja Szántó Andrásné, a Széchenyi lakótelepi piros iskola konyhavezetője, hogy manapság már álom, hogy uzsonnára egy kockasajtot adnak a kiflihez, kenyérhez a tanulóknak. Álom, mert az uzsonna nyersanyagnormája 6,40 - aki nem tudja, nézzen utána, mibe kerül egy kockasajt... A konyhavezető mondja persze azt is, ebben a tanévben, de különösen most, az idén egyre kevesebb uzsonnára fizetnek be a szülők. 1989 szeptemberében még 1100 gyerek ebédelt és uzsonnázott erről a konyháról - most, tanév végére az uzsonnát is kérők száma már 850. Ugye, a szülő úgy segít magán, ahogy tud. A leányvállalatnál rendszeres kalóriaszámításokat végez a szakorvos, akit sok dolog nyugtalanít. Riczu Ilona doktor és Si- pula József igazgató tapasztalatból tudja:- A gyerekek egy jelentős hányada reggeli nélkül indul iskolába. Ahol ez csak kényelmes-' ség, a szülő pénzt ad - amiből a büfékben rendszerint kóla lesz vagy édesség, semmi esetre se reggeli. Az iskolában ebédelő, uzsonnázó gyerek napi kalória- szükségletének hatvan százalékát kell biztosítanunk. Nos, ez rendben van, de a többi? Aztán a gyerek, olyan. A piros iskolában már fölszólalt egy szülő: a gyerekének azért fizet uzsonnát, hogy megkapja, megegye. Dehát a gyerek adta oda épp, neki nem kellett! A másik nézte... Vajon hogyan gazdálkodik a leányvállalat? Az ember a mostani piaci árak mellett gyanakvó. Közben látja az étlapokat, melyekről kiderül, a rendszeres ellenőrzések nem fedtek még föl túlzott szénhidrát-százalékokat, s megfelelő a változatosság is. Általában a hét öt étkezési napjából legalább három húsos menüt jelent, illetve mind az öt azt, hiszen a heti egy tésztás napon a levesben talál húst a gyerek. Hogyan lehet zöldfélét, gyümölcsöt adni ilyen árak mellett? Beszerzés nagyban — így olcsóbb Kovács Lajos áruforgalmi igazgatóhelyettes megmondja:- Megyei földolgozó vállalatokkal, szövetkezetekkel, gazdaságokkal van tartós kapcsolatunk. Nagy tömegben vásárolunk például a baromfifeldolgozókban, egyes gyümölcstermelő gazdaságokban. így tudunk például almát adni, lassan már csak almát, de gyümölcsöt. (Ámultam a héten a szolnoki piacon, mert már ötvenet is elkérnek egy kiló almáért.) - Aztán vesznek ősszel burgonyát nagyban, érdemes. Igaz ugyan, hogy őszi beszerzések miatt hitelt kell kérni, s a törlesztés, meg a kamat hajaj, de sok - dehát így biztosítva a jövő. A hatvanszázalékos rezsit a költségvetés állja, csakhát közben egekig másznak a bérleti díjak, s kopnak a tíz évvel ezelőtt beszerzett, s azóta is pótolgatott eszközök. Kezemben van néhány "árváltozás", íme: negyven százalékkal nőtt az alumíniumedények ára, majdnem duplájára egy 1000 literes vízmelegítőé, egy nagykonyhai tűzhely tavaly még 84 ezer, az idén már 156! Most soroljam hozzá a közüzemi költségek alakulását? Mindenki tudja, a víz, a gáz, a villany... Dehát nemcsak siránkozás a dolgunk, különben se megyünk vele sokra. A leányvállalat, amely most a negyedik évét éli, sikereket is elkönyvelhet. Egy ilyen, idei: a Fogyasztók Megyei Tanácsa kilenc iskolakonyha munkáját érdemesítette a közelmúltban Kiváló címre. Hozzájárul ehhez, hogy külön dossziét nyitottak az elismerő, köszönő leveleknek. Iskolavezetőségek, szülői munkaközösségek írják le, elégedettek a nehéz körülmények között dolgozó konyhások- kal. Nyáron már az őszre készülnek- Ezen a nyáron újabb munka vár rájuk, amíg a szünidő tart - mondja Sipula József. Most a szükség megoldja a foglalkoztatás folyamatosságát. Mivel már a száraztészták ára is olyan, amilyen, s nem tudjuk megvenni a mirelit zöldségeket, főzelékeket, savanyúságról nem is beszélve, mint a hajdani háziasszonyok - munkatársaink tésztát, befőtteket készítenek, főzelékféléket tartósítanak - volt ilyesmi eddig is, de mostmár rákényszerülünk mindenütt. Jó, hogy ehhez megfelelő helyünk is van, a szolnoki cukrászüzemben nagyobb létszámokat tudunk foglalkoztatni majd ezzel. És természetesen változatlanul partnereinknek tiszteljük a földoigozókat, termelőket. Azzal együtt, hogy a konyha saját hatáskörben is vásárolhat őstermelőktől. Új káposztahegyet láttam épp ilyen vásárlásból a piros iskolában, ahol már keretezik a Kiváló oklevelet. S ahol, mint mindenütt a konyhákon, szerényfizetésű asszonyok dolgoznak. Bár - tavaly 24, az idén 16 százalékos bérfejlesztést hajtott végre a leányvállalat, az átlag bruttóbér most is 6400 forint. A vállalat gazdálkodása még rendben, igaz, az eszközellátottság romlik, mert amit használnak, kopik. Kicsit aggódnak most, hiszen a nyári szünet a nagytakarítások, a felújítások ideje, festeni, mázolni sokhelyütt kellene. Már tudják, nem sak a hús, meg a sajt, meg a mirelit, meg a tej, vaj (arról nem is szóltunk, pedig kis közvéleménykutatásom arról győzött meg kisiskolások körében, hogy a tejbegríz kitűnő ebédre is...) szóval a nagyár és surranóár épp úgy szól a festékekre, tisztítószerekre is, mint ahogy az élelmiszerekre. Nem volt soha gond nélküli a szakvállalati gyermekélelmezés első tíz éve. Hogy a jövő mit hoz? Sok remény az iskolakonyhákon se lehet... Sóskúti Júlia Nevezetes épületeink / Az egykori Állami Bábaképző Intézet a megyeszékhelyen A vasútállomáshoz vezető Baross u. közepén, az 1914-ben megépült Állami Polgári Fiúiskola (ma Rendőrkapitányság) mellett 1925-1926-ban elkészült a "M. Kir. Bábaképző Intézet” impozáns épülete. Bogdánfy, Gerlóczy és Sípos programja szerint tervezte Korb Flóris műegyetemi tanár és Kappéter Géza budapesti műépítész. Az 1925 végén elkészült tervek alapján - egy év múlva - 1926. október 16-án már az intézet ünnepélyes felavatására is sor került (1. kép). Mielőbb az épület jellemzését adnám, szólni kell az idekerülés körülményeiről is Történeti előzményei az 1920. június 4-én aláírt Trianoni békéig vezethetők vissza. Addig ugyanis az intézet Nagyváradon működött Bihar, Békés és Jász-Nagy- kun-Szolnok megyékre kiterjedő hatáskörrel. Az uralomváltozás következtében - miként a Pozsonyi Egyetem jogutódja Pécs lett, és á Kolozsvári Egyetem tanárainak jórésze is kénytelen volt "repatriálni", azaz az anyaországba hazatelepülni, s ez a Szegedi Egyetem kifejlesztéséhez vezetett -, úgy folytatta működését Szolnokon is a "M. Kir. Bábaképző Intézet" dr. Konrád Jenő igazgatótanár vezetésével. Az épület - a korra jellemző - neobarokk stílusban épült. A főhomlokzatát középen egy előug- ró magasabb rizalit, fölötte íves oromzat tagolja, valamint a két szélén a harmadik szintig felnyúló egy-egy rizalit, a felső részén erkélyekkel. A magasföldszintes épület ablaksorai közt erőteljes falpillérek láthatók, s a tetőtérben kialakíAz 1926-ban épült egykori Állami Bábaképzö Intézet főhomlokzata lopos, dróthálós kerítés véd - az előcsarnokba juthatunk, s a belépőt fent egy hófehér carrarai márványból készült szobor fogadja (2. kép), az "Anya gyermekkel". Alkotója Lux Elek, neves szobrászművész, aki az intézet rendeltetését formálta meg művészi fokon. Az épület történetéhez tartozik az is, hogy az egészségügyi átszervezések során a hatvanas évek elején megszűntek a vidéki szülőotthonok, és a Bábaképző Intézet szülészeti kórházzá alakult. Az ott dolgozó szakorvosok és egészségügyi dolgozók áldozatos munkája révén országos elismertséget szerzett az Intézet. A hetvenes évek elején bekövetkezett a szolnoki kórházak integrálása, s az átszervezés során az egykori Bábaképző épületében a megyei kórház utókezelő osztálya alakult ki. A közreadott fénykép az épület külsejének mostani felújítása után készült állapotát mutatja. Kaposvári Gyula Lux Elek: "Anya gyermekkel" című alkotása az épület előcsartott manzardszobák íves ablakai tagolják a magasított tetőzetet. Az előkerten át - amelyet a szomszédos épületekhez hasonlóan a gyalogos forgalomtól oszKétszer próbálkozott, egyszer sem sikerült Egyszer, nem is olyan régen, egy nyugati üzletember gondolt egy merészet. Sokfelé járt már a világban, de ahhoz hasonlót, ami Abádszalókon van, nemigen látott még. Mert mi van Abádszalókon? Semmi, de az olyan csodálatos! Nincsenek hegyek, nincsenek luxusszállodák. Csak fű van, selymes, és puha; nagy, puszta területek, ahol merész fuvallatokkal végigtáncol a szél, magával hozva a rejtelmeket, amelyektől megremeg az ember orrcimpája, és könnyűvé válik a lelke. Virágillatot hoz magával a szél, kánikulától perzselt fű meg eső-fölverte-por fenséges illatát. A fák úgy nőnek, ahogy az isten megadta őket, a fű is eredeti, nem "telepített"; a vadvirágokat, a méhecskéket, a szitakötőket nem pusztította el, nem riasztotta el az üdülőterület "fejlesztése". És hogy minden a legtökéletesebb legyen, még tó is van ott. Égyszóval fenséges hely ez. így gondolta az üzletember is, amikor kiötlötte:ide pedig hun tábort kell építeni. Tán Attila harcosai se jártak különb füvön, az ő orrukat se csiklandozta különb illatokkal a szél. Jurtatábor kell tehát. A sátrak persze csak kívül lennének eredetiek, vagyis a hunokéhoz hasonlóak, belül a legszuperebb kényelem várná a vendégeket, így aztán a nyugati turista - mert valószínűleg ők tudták volna megfizetni az exkluzív szállást - megkapja azt. amire mostanában olyan nagyon vágyik: Luxuskörülmények között élhet egy történelmi században, érezheti az ősidők zamatát. Aztán úgy gondolta az üzletember, hogy érdemes lenne itt más vállalkozásokba is fogni. Például gyógyvíz csörgedez a föld alatt, csak felszínre kéne hozni, meg hát fürdőt építeni hozzá. Ha pedig fürdő van, szálloda is kéne. Az üzletember ebben is. fantáziát látott. Ha pedig már úgyis itt lesz majd, benzinkutat is épít. Abádszalókon nincsen, Tiszafüredre kell menni benzinért a pihenő vendégeknek. Persze aki motorcsónakkal érkezett, annak még Tiszafüreden se oldódik meg gondja. A motorcsónakokba ugyanis ólommentes benzin kell, és mit ad isten, ilyen nincs Tiszafüreden sem. Az üzletember úgy tervezte, hogy ez aztán szuper benzinkút lesz. Mert még ólommentes benzint is fognak árulni. Az álmok azonban nem váltak valóra. Ahhoz, hogy megtelepedhessen, és elkezdhesse elsőként a hun tábor építését, terület kellett volna. Idegenforgalmi szakemberek szerint - kik az üzlet kötéséről, illetve meg nem kötéséről értesültek - a nyugati üzletember abba is belement volna, hogy nem vásárolja meg a területet. Legyen a terület tulajdonosa e vállalkozás tulajdonos- társa vagy részvényese a bevitt föld fejében. Egyesek szerint 20 millió nyugatnémet márkát, mások szerint 40 milliót akart Abádszalókon befektetni. Két helyen is talált a hun tábor építéséhez alkalmas területet. Kétszer jött el Abádszalókra tárgyalni a területek sorsáról. Mind a kétszer dolgavégezetlenül távozott. Egyszer kiderült, hogy nem is az a cég tárgyal a földterületről, amelynek a tulajdonában van. A nagyközségi tanács se mutatott elég hajlandóságot arra, hogy a területgond megoldásában segítsen. így az üzletembernek elege lett. Reménykedve faggattam azokat, akik e meghiúsult üzletről tudnak, hogy szerintük a helyhatósági választás után nem lehetne-e valamit kezdeni. Hátha az új helyhatóság rugalmasabbnak bizonyul, és vissza tudnánk csalogatni az üzletembert, no meg a márkamilliókat. Mert azért -ismerjük el- egy hun tábor európai hírű lenne. Azt mondják, "ez a vonat már elment": szinte biztos, hogy az üzletember másutt kezdett vállalkozásba. Mert ha valahol zárt ajtókat talál, másutt fekteti be a pénzét. Hiába, ilyenek ezek a tőkések... Paulina Éva I
