Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)
1990-05-26 / 41. szám
Magazin Hibádzott az ima, visszajár az öreg (lelke) Sötétedés után hol az ajtón, hol az ablakon kopog "Egyik alkalommal bejött egy cigányember hozzám, mondván: nem hétköznapi, nagyon fontos dolgokat szeremé velem közölni. Tessék, szóltam, hallgatlak, mivel hosszú idő óta ismertem őt, meg a famíliát is. Az iroda helyisége nem volt jó, így azután oda- kinn az udvaron mormogta a fülembe: hogy kedves tiszteletes úr, szeretnék megrendelni önnél egy jó közepes imát. Kezdetben nem értettem, hogy a közepes minősítés a mennyiségre, netalántán a minőségre illik, de kiderült: a fizetségre. Az indoklása lényege ez volt: tetszik tudni, hogy eltemettük az apámat, de hiba lehetett az imában, mert éjjelenként, amikor sötétbe borul a világ, hazajár az öreg. Csont meg bőr vagyunk már, panaszolta tovább, mert lassanként a szemünket se merjük lehunyni. Az ablaknál kezdi, de mire odaérünk, már az ajtónál kopog. Odaóvakodunk, de erre megint az ablaküveg csörren. Szóval ez egy borzasztó állapot, higgye el nekünk. Egy sort hallgattam, nem tehettem mást, hiszen fogósnak ígérkezett a megoldás, majd így válaszoltam: ide figyelj, fiam, nem is én temettem el az édesapádat, hanem egy másik pap, aki nem ide valósi. Éppen ez a baj, vágott közbe, ezt kellene helyrehozni, hiszen a tiszteletes úr tősgyökeres kisúji, az öreg is az volt, úgyhogy ismerték egymást. Bólintottam, majd a gondolatmenetét így fűztem tovább: örülök, hogy rám esett a választásotok, de efféle pótlólagos ima itt nem rendelhető: se olcsó, se drága, se közepes árú. Ha imádkozunk valakiért, valakikért, azt ingyen tesszük. Ne vedd kíváncsiságnak, de azt csak megkérdezem: őszintén szólva valami nem nyomja vele kapcsolatban a lelkedet, a telketeket? Rövid hallgatás után érkezett a felelete: nekünk nem, de a hú- gomék ígértek neki valamit, amit állítólag nem adtak meg, ezért jár szerintem haza Na látod, szóltam, ezt az ügyet, a tartozás tényét meg kellene sürgősen beszélni, majd valamiképpen rendezni. Igen ám, vette vissza a beszéd fonalát, de az öreg halott, és csak a lelke jár haza. Akkor a megoldás érdekében én, mint pap nem tehetek mást, mint azt, hogy imádkozni fogok a család lelki békességéért. A kóbor, éjszakai lelkekért viszont nem, mert mi ebben nem hiszünk. Nos, ma hétfő van, szerdán este szól, hív a harang, bárki jöhet az istentiszteletre, ahol az imába belefoglaljuk mindenki nyugalmát, így a tieteket is. Ha pedig ezután sem történne változás, akkor kérlek, keressetek fel engem akár másnap, csütörtökön is. Elmúlt a szerda esti istentisztelet, és csütörtökön reggel látom az irodámból, hogy csikordul a kertajtó. Jött hozzánk az öreg felesége, egy idős asszony, de tüstént tisztázódott: véletlenül sem hozzám. A kaiján jókora kaska himbálódzott: és egyenesen a lakásba, édesanyámhoz iparkodott. Kiderült: már szó sem volt kóbor lelkekről, lélekről, mivel nagyon is evilági dolog, egy kis adomány kellett a kosárba Ugyanis nálunk időről időre megjelent, és hol tepertő, hol kenyér, hol gyümölcs került a kosarába. Este kérdeztem az édesanyámat, mondott-e valamit az elhunyt félje visszajárásáról, de erről egy árva tőmondat sem esett. Azóta hét telt hétre, hónap jött hónapra, három évtized is lepergett, és úgy tűnik, a fiával való beszélgetéstől kezdve senki nem kopogtatja meg éjszakánként a családi házuk ajtaját, ablaküvegét. Időközben én is betöltöttem a hetvenedik évemet, de ehhez hasonló kérés eddig mindössze ez az egy akadt lelkipásztori ténykedésem során." Elmondta: Nánási Mihály kisújszállási református lelkész, lejegyezte: D.Szabó Miklós /------------------------------------------------• • Otvenegyes Pill Elemér egy szál víztől csöpögő fürdőnadrágban, valamint talpig pánikba burkolózva ácsorgóit az öltözőben. Elfelejtette a fogas számát, melyen a ruhája lógott, fennállt tehát annak a veszélye, hogy esetleg mint egy unott Cote d‘Azur-i fürdöző, a fent nevezett ruhadarabban lesz kénytelen felszállni a 24-es buszra. Ezenkívül hömpölyögve öntötték el a kisebbségi érzés hullámai, miután a ruhatáros fejcsóválva, lenézően és kissé gyanakodva morogta: - Hogy nem lehet két számot megjegyezni? (Pill Elemér nem volt klepto- mániás, pusztán a számok világától rettegett, aminek köszönhetően, még valamikor, a ködös gimnáziumi években egyszer vissza is tapsolták osztályt ismételni. Ettől persze még mélyebb szakadék keletkezett közte és a számok szigorú világa között. Oly annyira, hogy midőn jó pár évvel később, mint boldog lakástulajdonos a Széchenyire költözött, verejtékes álmaiból felriadva sokszor úgy érezte, lidércnyomásként ül a mellén, és lógázza a lábát a kilométer hosszúságú utcanév, ház-, lépcsőház- és ajtószám, miközben másik énje tébolyulton bolyong odalent, a sötét telepen, mert bár színjózan, nem talál haza...) Mindazonáltal Pill Elemérben lehetett valami bizalomgerjesztő esetleg szánandó vonás, mert az öltözőben hosszas egyeztető tárgyalás után mégis hozzájutott kedvenc ruhadarabjaihoz, majd piruló fülekkel gyorsan távozott. Aztán felvirradt a következő nap, midőn Pill Elemérnek újból kedve szottyant fürdőzni egyet. Beszedve pár Cavintont, - hátha úgy jobban fog az agya - bemerészkedett a strand öltözőjébe. A dolog jól indult, mert másik ruhatáros volt szolgálat\ ban, aki átvéve a fogason lógó ruháit, mosolyogva ennyit mondott, miközben Pill Elemér csüggött ajkain: - Otvenegyes! Ötvenegyesötvenegyesöt- venegyes! - memorizálta Pill Elemér, miközben napozott, - Otvenegyesötvenegyes - bugyborékolta a vízben teljes odaadással, lenyelve pár kortyot az üdítő habokból, mert úszni és beszélni egyszerre kissé körülményes. - Atyaisten, tényleg otvenegyes? - tépelődött, miközben elunva a szám zakatolását, az öltöző felé tartott, de aztán valami fényes bizonyosság öntötte el, csak az lehet, semmi más, és csak úgy, foghegyről oda akarta vetni a bűvös számot a ruhatárosnak, de az megelőzte:- Öné uram az otvenegyes, nemdebár? - kérdezte, és már emelte is a tengernyi, megjegyzendő fogas közül Pill Elemér gönceit...- zsoldos ______________________ J \ 1 0 aj&'T ufjTOV^ CSovWre^Ajer KÉPÜNK. KÖfJNYu Mpf?. 0 C^cÄZ- ^éuE <iaof0T^KO2RS\ szóumi v-teu-e.t'ie. Hocyt MP|R 05P&& DoKUMöl r\JM \S SZetétOY P^MTPjLU 'RRSZPiLLT ^2. PfiL febi NP)P\ ^G»YéM\ — Mrr 'CefPMeL MPfBfo (=) \]\SS2.P)WlP)PoTT
