Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-21 / 36. szám

1990. MÁJUS 21. 3 A Közúti Igazgatóság dolgozói Jánoshidán az útburkolat repedéseit javítják 1 kilométeres szakaszon. A munkát egy speciális nyugatnémet géppel végzik, melyet 4 éve vásároltak. Fotó: Illyés Cs. Már a fűtési idényre készülnek Az idén 20 millió jut rekonstrukcióra Számadás a Tigáznál kíméli a 20-25 éves acélcsöve­ket, ezért ezeket folyamatosan a hosszabb élettartamú és bizton­ságosabb műanyag vezetékekkel váltják fel. Speciális gépek és eszközök segítségével a gázhá­lózat nyomvonala felett is el tud­ják végezni a szigetelések minő­ségére vonatkozó vizsgálatokat. Ott, ahol ez nem lehetséges, munkagödröket kell kiásni. Ez persze zavarja a közúti forgal­mat, az út és járda felbontások pedig nem kis zajjal járnak, de a veszély megelőzése érdekében ezt feltétlenül meg kell tenni. Az idén eddig 51 esetben kellett a szakembereknek gázszivárgást elhárítani. Az október közepéig tartó fe­lülvizsgálati és javítási program a már megkezdett munkálatok mellett 9 utat, utcát érint. A ve­zetékek átépítése átlagosan 2-4 hetet vesz igénybe, a fogyasztó azonban csak egy napig marad gáz nélkül, és erről időben érte­sítést kap. A technológiai fegye­lem javulásával egyre kevesebb az elégtelen anyagminőségből, s a kivitelezési hiányosságokból eredő hiba: Az idén is mintegy 4 ezer új fogyasztót kapcsolnak be a gáz­szolgáltatásba. Az önerős háló­zatépítések már megkezdődtek, a jövő évi fogyasztói igényeket pedig már összeállították a taná­csok. L.Z. A fűtési idény befejezésével a Tigáznál minden évben értékelik az eltelt időszak tapasztalatait, és meghatározzák az újabb felada­tokat. Mint azt a szolnoki üzemi­gazgatóságon hallottuk, szűkebb hazánkban a magunk mögött ha­gyott fűtési idényben a lakosság, a kommunális és ipari üzemek­kel együtt csaknem 250 millió köbméter földgázt használt fel. A fogyasztók száma 10 száza­lékkal, mintegy 4 ezerrel nőtt ugyan, de az enyhe téli időjárás­nak köszönhetően csaknem ugyanannyi gázt "égettünk el", mint tavaly. A mennyiségi igé­nyeket sikerült zökkenőmente­sen kielégíteni, és a minőséggel sem volt gond. Egyedül a Tisza- földváron felépült új rend­szerben okozott üzemzavarokat- kivitelezési hiányosságok miatt- a vezetékekben lerakodott fo­lyékony és szilárd szennyező­dés, amelyet még időben eltávo­lítottak a szakemberek. A gázkészülékek javítása, kar­bantartása és felülvizsgálata te­rén tudatosan megszüntették a vállalat monopolhelyzetét. Mint arról lapunk hasábjain már be­számoltunk, a megyei Fűtés- technikai Vállalattal kötött együttműködési szerződés alap­ján a lakossági szolgáltatások te­rületén valós piaci helyzet van kialakulóban. A gázfogyasztó ma már több cég közül választ­hat, ha kiviteleztetni, felül­vizsgáltatni vagy javíttatni akar, hiszen azóta a FEG Szolgáltató Leányvállalat es a Karcagi Vá­rosgazdálkodási Vállalat is meg­szerezte az erre vonatkozó ható­sági engedélyeket. Ennek is kö­szönhető, hogy míg 1988-ban át­lagosan 27 napos várakozási idővel kellett számolni, addig ta­valy már csak 9 nap telt el a hiba bejelentésétől a javításig. Bár^ mennyire is szervezik azonban a munkát, a fűtési időszak kezde­tén nem tudnak eleget tenni a napi több száz bejelentésnek, holott ilyenkor a szakemberek gyakran 12-16 órát is dolgoznak naponta. Ezért a lakosságnak célszerű lenne még a nyár folya­mán elvégeztetni a javításokat. Az elmúlt évben mintegy 10 millió forintot fordítottak re­konstrukcióra, az idén pedig csaknem 20 millió forintot ter­veznek a hálózat karbantartásá­ra, az utcai vezetékek cseréjére. Ebben a hónapban kezdődött meg a következő fűtési idényre való felkészülés időszaka. Mar- jas Kornél igazgatótól és Gulyás Ernő kirendeltségvezetőtől meg­tudtuk, hogy egy előre meghatá­rozott program alapján a gáz­elosztó rendszer műszaki és biz­tonságtechnikai felülvizsgálatát végzik el, és ott ahol szükséges, az elöregedett vezetékszakaszo­kat kicserélik. A korrózió nem Huszonkét kiló a kormányon A postást mindig várják Amikor Horváth Istvánná, Ma­rika, Jászladányban reggelenként elkezdi a kézbesítést, úgy néz ki, mint aki külföldi útra készül. Két degeszre tömött táska a kormá­nyon, olykor egy a nyakban, és irány az egyes körzet. Ismer itt mindenkit, mint a tenyerét, elvégre lassan tizenhárom éve lesz, hogy hordja a küldeményeket. A nyugdíjak kézbesítésén kívül a kedd a legkeményebb, legnehe­zebb nap, mivel ilyenkor viszi ki a Szabad Földet, amelyből nála is előfizetnek vagy százra. A legnép­szerűbb olvasnivalót a Rádió és TV Újság követi, majd az Új Nép­lap következik. Ezerhétszáz, ezernyolcszáz lé­lek tartozik hozzá, és ragaszkodá­sukat olykor így is kifejezik: jaj, eszem a lelkét, de vártuk már Ma­rika! Szusszanjon keveset, mind­járt lefő a kávé... A jó postásnak, vagy hivatali nyelven fogalmazva kézbesítő­nek, szerinte két alapvető követel­ménye van: szeresse, tisztelje az embereket, és akkor ő is valami hasonlót várhat. A másik sem lé­nyegtelen: ne legyen pletykás, ne hozza, vigye a híreket, mert ez akarva, akaratlanul haragot szül. Szívesen végzi a munkáját, de azért van, amitől napközben fél: ezek a kóbor, utcákon csatangoló kutyák. Egyikre sincs ráírva, hogy melyik ugat és melyik harap, már­pedig egy kézbesítő nem járhat jó­kora furicósbottal kapuktól kapu­kig. Szép hivatás az övé, mert meg­győződése: a postást mindig vár­ják. Naponta fél hatkor kel, elvé­gez a ház körül, majd kit erre, kit arra szólít a kötelesség. Tizenhété­ves fiuk autószerelőnek tanul, a férje pedig a téeszben gépkezelő. Erősen délutánba hajlik az idő, mi­re újra megnyitja a kaput, és várja a további, otthoni munka. Mindezt nem panaszként sorolja, hiszen azt csinálhatja, amit szeret. Hobbija a horgászás. Jobban mondva ezt fő­leg a család férfi tagjai űzik, de szívesen csatlakozik ő is hozzájuk. A hajszás hétköznapok után igazi kikapcsolódás a természet közel­sége, a csend, a nyugalom. Arra a kérdésre, hogy a kézbesítőnek hányféle újság jár, már sorolja is: Magyar Hírlap, Reform, TVR 7 és az Űj Néplap. Szívesen lapozgatna többet is, de hát ezek a színes kiadványok olyan drágák, hogy alaposan meg­gondolja magát az ember, hányat vegyen belőlük. Időközben észreveszem: az órá­jára pillant. Előzőleg harminc percben egyeztünk meg, de ezt ala­posan túlléptük. így aztán nem tar­tóztatom. Elbúcsúzunk, és rövidesen már a távol bap tapossa a pedált. Ipar­kodnia kell, mert ezen a napon a sok közül égy utcában még nem járt. Márpedig, ahogy korábban említette: postásnak lenni azért jó, mert mindig várják... D.Sz.M. Szomorú statisztikák tanúskodtak arról, hogy a háború idején az emberek hogyan jelentgették fel egymást Magyarországon. Aztán eltelt pár eszten­dő, s már ismét arról szólt a fáma, miként rohant a szomszéd beárulni kebelbarátja disznaját, hogyan lett a pár holdas emberből leültetendő kulák, szín­padra, filmre kívánkozó jelenetek sokaságát ismer­jük e témakörből, egy áruló levélről, egy elejtett, de jelentőségteljes megjegyzésről. Aminek aztán letartóztatás lett a vége. Az elmúlt évtizedekben sem csökkent a feljelentések száma, szép mennyi­séget juttattak el az alamuszi emberek, ha máshová nem, a különböző szerkesztőségekbe,' és még a névtelen bejelentés is hivatali rangra emelkedett azzal, hogy mindegy kitől származott, mindegy kiről, mit állítottak benne, a dologgal foglalkozni kellett. A hatalom mindig is megbocsátható bűnnek tar­totta, a történelem bármelyik periódusában, a besú- gást - bár olykor megvetette -, mert önmaga fenn­tartásához információkra volt szüksége. Hát kérem, most elmondhatom - feljelentettek. Mert ha nincsenek is kialakult fogadóintézményei - remélhetőleg nem is lesznek -, az ilyesfajta "be- ajánlások" kiagyalói mégiscsak megtalálják a mód­ját a befeketítésnek. Az egyik párt szolnoki veze­tője, Pintér László, nyilvánosan a következőket olvasta a fejemre, előre bocsátva, nincsenek rá bizonyítékok - ez persze nem zárja ki azt, hogy beszéljünk róla -, hogy bizonyos információk sze­rint az Új Néplap főszerkesztője proletár-internaci­onalista megnyilvánulásokat várt május else­jén. Eltekintve attól, hogy szerkesztőtársaimmal a lapot készítettük ügyeletben - tehát volt mivel le­foglalnom magam - mégis óhatatlan a kísértés most elgondolkodni azon, mit is képzelhetett ama "bizo­nyos információk" forrása, amikor ezeket a bizo­nyíthatatlan ostobaságokat kigondolta rólam. Látta gondolatban, ahogyan fel-alá járok - várva - szer­kesztőségi szobámban, türelmetlenül tekingetve a KKS/KI Jl Nk RÓLA! szovjet proletárok által gyártott órámra, sziszegve fogaim között a tipródástól: nem jönnek, még min­dig nem jönnek! Hogy jobban lássam, mik nem jönnek, még arra is vetemedtem talán gondolatá­ban, hogy az ablakot kinyissam, és mint egy para- fenomén proletár-internacionalista gondolatokat lövelltem az utcára, hátha ennek hatására valaki proletár-internacionalista módon megnyilvánul. Még talán azt is elképzelte, hogy elképzelem, amint egyszer csak proletár-internacionalisták, fogaik között kalapácsot tartva, sarlóval a kezükben, hal­kan beosonnak a főutcára, zümmögvén: Munka hadának a lépése dobog. Nos, a gondolat, a képzelet szárnyalásának ese­tében is megvoltak, s megvannak a határok, mert mindig körbe veszi őket egy fej. Hogy ki mit gon­dol egy napon, hát ehhez legalább egy olyan para- fenomén szükséges, amelyik nemsokára a megye- székhelyre érkezik, bár nem tudom, politikailag elfogadható-e az, amit majd tesz, és amit mond, hiszen ukrán nemzetiségű. Egy nagy lengyel gondolkodó azonban egyszer azt vágta ellenfelei arcába: hagyjátok abba az igaz­ság keresését, és inkább kezdjétek el pusztítani a hazugságot. Én inkább azt mondom - nem az ellen­feleimnek, mert csak azokat tartom annak, akik nyíltan vállalják véleményüket -, hogy egyetlen nép egyetlen demokráciája sem engedheti meg ma­gának azt, hogy bármelyik honpolgára azért érezze boldognak magát, mert neve a feketelistának csak a végén található. Tudjuk, a korlátoltság ragaszkodik a dolgok rendjéhez, először csak kis lépéseket tesz, azután pedig nagy ugrásokkal üldöz. Feljelentők, a törté­nelem bizonyítja, mindig is voltak, és mindig is lesznek, mert az észt megszerezni mindenkinek saját kötelessége, a butaság viszont magától tenyé­szik. Kérdés persze, hogy e tenyészethez milyen táptalajt talál. Kérdés. Hajnal József Egészséget gyorsabban, olcsón! A jászberényi kórház több éve szeretne vásárolni egy nagy tel­jesítményű ultrahangkészüléket, amely segít egyes betegségek gyorsabb felismerésében, és így lerövidíti a gyógyulás folyama­tát. A' készülék azonban több millió forintba kerül. Az álom most - egy alapítvány segítségé­vel - megvalósulni látszik. Dr.Jakus Zoltán, a kórház igazgató főorvosa így mondta el az alapítvány történetét:- Az Aprítógépgyár kezdemé­nyezésére jött létre. A gyár egyik dolgozója bent feküdt a kórház­ban, és amikor hazament, beszélt a főnökeivel, hogy támogassák az intézetet. A gyár képviseleté­ben fölkerestek bennünket, hogy mi az, amire most a kórháznak a legnagyobb szüksége van. Mondtuk, hogy egy nagy telje­sítményű ultrahangkészülék, amelyet minden osztály tudna használni. így az Aprítógépgyár. 1 millió forintos induló tőkével megalapította az Egészséget gyorsan, olcsóbban! elnevezésű alapítványt.- Miért van szükség erre az ultrahangkészülékre? Úgy tu­dom, a kórháznak már van egy ilyen masinája.- Igen, van egy néhány éves ultrahangkészülékünk, amelyik­nek kicsi a felbontóképessége. Ez azt jelenti, hogy a kisebb el­változásokat már nem mutatja ki. Nem alkalmas például a has­nyálmirigy, a pajzsmirigy, az emlő, a here vizsgálatára.- És mindezt a megvenni kí­vánt készülék biztosítaná?- Sőt, ennél többet is. Hiszen Alapítvány segíti a jászberényi kórházat is ha apróbb elváltozásokat is ész­reveszünk, akkor a rákos beteg­ségeket már a korai stádiumban felismerjük. Márpedig a dagana­tos betegségek nagy része a korai stádiumban eredményesen gyó­gyítható. Az új készülék alkal­mas arra, hogy a terhesség korai szakaszában kimutassuk a rend­ellenességeket. Baleseteknél biztonságosabban mutatja ki a hasi sérüléseket. Egyszóval, en­nek a készüléknek a működésé­vel több ember életét tudnánk megmenteni.- És kevesebbszer kellene utazniuk a betegeknek más kór­házakba.- Most el kell küldeni a páci­enst bizonyos betegségekkel más intézetbe. Vagy röntgen- vizsgálatot is kérünk, amely több időt vesz igénybe, mint az ultra­hangvizsgálat, drágább, és meg­terheli az ember szervezetét.- Mennyibe kerülne egy ilyen készülék? És mennyi pénzük van most?- Az alapkészülék ára öt-hat millió forint. Olyat szeretnénk vásárolni, amely később bővít­hető különböző fejekkel, így egyre több vizsgálatra lesz ké­pes. Személyesen és levélben megkerestük a jászsági vállala­tokat és a magánembereket, hogy erejükhöz mérten támogas­sák az alapítványt.- És mit válaszoltak? Hiszen mostanában mindenki csak kér...- Nagyon kevesen mondták, hogy nem adnak pénzt. Alapjá­ban véve jó volt a hozzáállás. Volt olyan cég, amelyik rögtön válaszolt. A téeszek bizonyta­lannak érzik a jövőjüket, ezért kérték, várjunk még, hadd vála­szoljanak később - nyár elején, nyár végén. Olyan is akadt, aki felajánlotta a pénzt, de csak ak­kor fizeti be a bankszámlára, ha már a vásárlás előtt állunk - mondván, addig hadd kamatoz­zon náluk. Fordultunk magán- személyekhez, kisiparosokhoz is. Ok is szívesen segítenek, de úgy érzem, attól tartanak, hogy a pénz másra megy el.- És mi a garancia, hogy való­ban ultrahangkészüléket vesznek rajta?- Az alapító okiratban szere­pel, hogy a pénzt csak a készülék megvásárlására lehet felhasznál­ni. Jó volna, ha azok, akik támo­gatni akarják az alapítványt, a Magyar Hitelbank Jászberé­nyi Fiókjánál vezetett 451- 88886-0390-es számú számlá­ra még az idén befizetnék a fel­ajánlott öszeget. Jövőre ugyanis már drágább lesz az ultrahangké­szülék. Az alapítvánnyal a Jász­ságban élők egészségét szolgál­juk, arra törekszünk, hogy minél több embert meg tudjunk gyó­gyítani itt, helyben. Szeretnénk, ha a Jászságban élők sajátjuké­nak éreznék ezt a kórházat. Paulina Éva A Légiforgalmi és Repülőté­ri Igazgatóság - az 1989-es év üzemelési kísérleteinek tapasz­talatait hasznosítva - 1990. áp­rilis végén megnyitotta a Sió- fok-Balatonkiliti repülőteret. Az első napon már több külföl­di gép érkezett. A fogadóépület tornyában kaptak helyet a repülésirányí­tók, az épületben történik az útlevélkezelés és a vámvizsgá­lat is. Képünkön a fogadóépület látható. Feljelentés és vád

Next

/
Thumbnails
Contents