Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)
1990-05-18 / 34. szám
1990. MÁJUS 18. Néplap Miért megy el a sebészprofesszor? A Hetényi Géza kórház sebészeti osztályának vezető főorvosa,dr. Gergely Mihály professzor bejelentette az intézet vezetőinek, hogy el akar menni, és megpályázta az ajkai kórház sebészetének osztályvezetői állását. Mi van a hirtelen döntés mögött? Hiszen a professzor korábban nem szándékozott itthagyni a kórházat, hanem néhány év múlva innen akart nyugdíjba menni. A konfliktust egy másik kórház orvosának az alkalmazása okozta. Dr.Késmárky Józsefnek, a jászberényi kórház osztályvezető főorvosának vezetői megbízatását nem hosszabbították meg a jászberényi kórházban. Dr.Gergely Mihály segíteni akart a főorvosnak; néhány hónapra a megyei kórház sebészeti osztályán munkát biztosítani számára. Három-négy-öt hónapról lett vqlna szó, amíg dr.Késmárky József állást talál magának. A néhány hónap letelte után a kórház megvált volna a jászberényi főorvostól, annál is inkább, mert a sebészeten nincs üres állás. A megyei kórház igazgatójának, dr.Krasznai Gézának az volt a véleménye, hogy a professzor kérdezze meg a sebészeten dolgozó orvosokat az ügyről. így is történt. Mindössze egynek volt kifogása az ellen, hogy Kés- márky főorvos az osztályra jöjjön. Gergely professzor elmondta az eredményt az igazgatónak. A direktorral történt beszélgetéséről beszámolt az osztálynak is. Senkinek nem volt hozzáfűznivalója, senki nem mondta, hogy ő is csatlakozni kíván a főorvos alkalmazását ellenző kollegához. Ám a következő lépésnél megfordult a kocka. Amikor az igazgatótanács előtt szavaztatták meg az orvosokat: már öten mondták azt, hogy nem értenek egyet Késmárky főorvos alkalmazásával és csak ketten voltak mellette. Hogy mit érezhetett Gergely professzor? Azt, hogy cserbenhagyták? Azt, hogy meghazudtolták? Csalódottságát így fogalmazta meg: "nem tudok olyan emberekkel dolgozni, akik egyik nap mást mondanak, mint a másik napon". Elmondta, hogy nem Hogyan tehetne a tüskéket úgy rendezni, hogy a rózsa is lássák? Hogyan lehetne ezt a kudarccal teli történetet úgy megírni, hogy a konfliktusokban ne vesszék el az emberi szándék? Úgy elmondani, hogy az újságíró ne mélyítse tovább az orvosok közötti ellentétet? azért háborodott fel, mert Késmárky főorvost nem fogadják be, bár azt se tartja helyesnek, hogy nem akarnak segíteni a bajba jutott kollegájukon. Sokkal inkább megdöbbentő volt számára, hogy az orvosok egyik napról a másikra megváltoztatták a véleményüket, és öt nem tájékoztatták arról, hogy ellenzik a jászberényi főorvos alkalmazását. Mindezzel a professzornak az igazgatótanács előtt kellett szembesülnie, amely megalázó is volt számára azok után, hogy előzőleg már tolmácsolta az osztály egyetértését. Gergely professzor úgy érezte, hogy a megyei kórházban töltött közel nyolc év alatt szeretettel és nyíltsággal közeledett munkatársaihoz. Az osztály hangulatát jónak találta. Ezt mi se bizonyítja jobban, mint hogy - bár a kórházból nagy az elvándorlás - a sebészetről egyetlen orvos se ment el. Ilyen légkörben természetesnek találta volna az őszinte véleménynyilvánítást. Cselekedetével - hogy elmegy erről az osztályról, ebből a kórházból - példát akar statuálni. Tiltakozni az őszintétlenség ellen, állást foglalni a nyíltság, a tisztesség, az önzetlenség, a segíteni akarás mellett. * * * Az eset példaértékű. Számomra elsősorban azért, mert a kórházban van olyan vélemény, hogy a helyzet (dr. Gergely Mihály távozása) nem megy a betegellátás rovására. Nem azt várom, hogy tüntetést rendezzenek a professzor maradása mellett, csak éppen nem hiszem el, hogy az ország legjobb sebészei között nyilvántartott orvos hiányát nem fogják megérezni a betegek. Ezzel nem akarom kétségbe vonni a sebészeten dolgozók becsületes szakmai munkáját. De idegesít az a szemlélet, ahogy a szakemberek elvesztésén túltesszük magunkat. Évtizedek óta ezt halljuk, ha elmegy egy híres orvos, egy profi újságíró, egy kiváló pedagógus, hogy: nincs gond, majd jön helyette más, hiányát nem érzik meg a betegek, az olvasók, a gyerekek, mert az élet megy tovább. Igen, az élet megy tovább. Csak éppen nem ugyanúgy, mint addig. Minden egyéniség elvesztésével szegényebbek leszünk. Paulina Éva Frigyre lépnek a svédekkel? / Folytatás azl. oldalról / Tulajdonképpen arról van szó, hogy az eddigi sok éves kapcsolatok továbbfejlesztése érdekében a jászberényi Lehel Hűtőgépgyár és az Elektrolux svéd multinacionális vegyes vállalat egy szándéknyilat- kozatban rögzítette további együttműködési elképzeléseit. Erről egyébként a svéd cég képviselői Stockholmban, a jászberényi sajtótájékoztatóval egy időben beszámoltak a nemzetközi sajtó képviselőinek. Mint a vezérigazgtó hangsúlyozta, a Hűtőgépgyár 25 tagú vállalati tanácsa úgy ítélte meg, hogy most szükséges átalakulnia, s apri- vatizáció útjára lépnie. A kérdés csupán az, hogy miként? És a hűtőgépgyáriak - mint hallottuk - pontosan ebben szeremének minden eddigi közismertté vált olyan esettől különbözni, amelyek külföldön és itthon is rossz szájízűvé tették ezt az átalakítási folyamatot. Persze a Hűtőgépgyár esetében nem egy veszteséges cégről van szó, amelyet meg kell menteni, legalábbis 9 milliárd forintos éves árbevétele, s az, hogy az termékeinek 30 százalékát a tőkés piacokon értékesíti, 45-50 millió dollár értékben - nos ezek az eredmények önmagukért beszélnek. S így szinte természetes, hogy az Élektro- luxszal való együttműködésben különös hangsúlyt kap, hogy a Hűtőgépgyár fenntarthassa és továbbfejleszthesse eddig elért piaci pozícióit, mind Magyarországon, mind pedig külföldön. Ehhez viszont komoly beruházások, fejlesztések, rekonstrukciók kellenek, ami pénz nélkül nem megy. Jelenleg erre évente csak 120-130 millió forint maradna, s ez kevés. Hitelekből a magas kamatok miatt hosszú távon ugyancsak lehetetlen beruházni, így tehát olyan partnert kellett szerezniük, amelyik a fejlesztésekhez pénzt biztosít számukra. Ez pedig az Elektrolux lenne. Ezután a vezérigazgató a kétlépcsős átalakulást vázolta. Az első lépésként magyar-svéd vegyes vállalattá szándékoznak átalakulni - és itt a szándék nyomatékkai esik latba, hisz jelenleg még csak erről van szó. Egy neves amerikai vagyonértékelő és könyvvizsgáló céggel felértékeltették a magyar nagyüzem vagyonát: ezek szerint a Hűtőgépgyár könyv szerinti és üzleti értéke összesen 3,7 milliárd forint. Ennek az összegnek a 26 százalékával, vagyis 1 milliárd 300 millió forinttal "szállna be" az Elektrolux az üzletbe, s ha ez megtörténne, és minden simán menne, akkor 1990. június 1-vel létrejönne egy olyan új magyar-svéd részvénytársaság, ahol a svédek által biztosított összeget a belső fejlesztésekre fordíthatnák. Második lépésben pedig, ha az Elektrolux kifejezné azt a szándékát, hogy a részvények többségét meg akarja szerezni... Nos, hogy ez miként történhetne, ennek eldöntése már nem a részvénytársaság, hanem az 1990. március 1-én a parlament által létrehozott Állami Vagyonügynökség feladata lenne. A sajtótájékoztatón természetesen fölvetődött az a kérdés is, hogy a Hűtőgépgyár miért pont az Elektroluxszal akar "házasságra lépni" és miért nem mással? A vezérigazgató válaszában kifejtette, hogy a svéd céggel már 1978 óta kapcsolatban állnak, s az évek során több százezer hűtőkészüléket szállítottak Skandináviába, valamint több nyugat-európai országba Elektrolux és Frigidaire márkaneveken. A Lehel exportjában az Elektrolux-vásárlások körülbelül 30 százalékos részarányt'képvisel- nek. Tehát ismerik egymást, s ez biztonságot ad.-ntA munkástanácsok álláspontja: Az üzem legyen a dolgozóké! "Munkások és alkalmazottak! Hozzatok létre munkástanácsokat! Csatlakozzatok a Munkástanácsok Országos Szövetségéhez! A szövetség küzd azért, hogy üzemeinknek a munkástanács valódi tulajdonosa legyen." Ezzel a szöveggel jelent meg néhány hónappal ezelőtt egy sokszorosított felhívás a megyében is. Aztán arról kezdtek el szállingózni hírek, hogy egyik-másik üzemben már alakulófélben van a munkástanács, máshol pedig komolyan foglalkoznak megalakításával. Mi is tulajdonképpen a munkástanács? Pártként, vagy - egyes hírek szerint - a szakszervezeti mozgalom alternatívájaként kell felfogni? Egyáltalán milyen célból szerveződik, miben látja hivatását? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Bi- zám Györggyel, a Munkástanácsok Információs Irodája megyei megbízottjával. /Őt egyébként hétfő délutánonként a megyei szakszervezeti székházban lehet megtalálni, ekkor tart nyitva az ott székelő, két hete üzemelő megyei információs iroda. Különben nyugdíjas műegyetemi oktató./- Először azt hangsúlyozom nyomatékosan - kezdte Bizám György -, hogy a munkástanács nem párt, pártoktól független szerveződés. Az se tévesszen meg senkit, hogy a megyei információs iroda a szakszervezeti székházban működik - nem vagyunk szakszervezet, vagy annak alternatívája -, egyszerűen ott kaptunk helyet. A munkástanácsok nem is teljesen új szerveződések, tulajdonképpen az 1945-48 közötti üzemi bizottságok, illetve az 1956-ban alakult munkástanácsok hagyományaira épülnek, annak folytatói. A Munkástanácsok Országos Szövetsége ez év februárjában alakult meg, ezután indult a konkrét szervezőmunka. A megyei helyzetkép jelenleg az, hogy tudomásunk szerint a Dohányfermentálóban már megalakult a munkás- tanács, és több helyen - pl. a Vegyiművekben, a Szotévnél, a szászbereki akku-üzemben és máshol - most van alakulóban. Az információs irodánk mindössze két hete működik. Az első alkalommal még senki nem jött, de most hétfőn már voltak érdeklődők. Ebből arra következtetünk, hogy egyre többeket fogA Nagykunsági Állami Gazdaság kenderesszigeti lucernaszárító üzemében a lucernapellet mellett biotrágyát is készítenek. A Nakunka nevet viseld tápanyagokban gazdag virágföldet külföldre préselt formában, míg idehaza por alakban lalkoztat a munkástanács gondolata.- A munkástanácsok abban is alapvetően eltérnek a szakszervezettől, hogy nem az érdekvédelemmel foglalkoznak, hanem a tulajdonnal - folytatta az információs iroda megbízottja. - Küzdenek azért, hogy a munkásnak végre szava legyen az üzemben. Az egypárti rendszerben az állami tulajdon gazdátlanná, személytelenné vált. Amíg nem lesz igazi tulajdonos, nem remélhetünk gazdasági fellendülést. De ki legyen a tulajdonos? Itt mostanában egy veszedelmes tendencia kezd körvonalazódni. Ugyanis sokan természetesnek veszik, hogy a tulajdonost az üzemen kívül kell keresni. Holott nyilvánvaló: semmilyen üzemben nem mehet olyan jól, eredményesen a munka, mint abban, amelyben maguk a dolgozók a tulajdonosok. Tehát a munkástanácsok mindenekelőtt a munkás- és alkalmazotti tulajdonért küzdenek - a dolgozók értékteremtő munkájukkal jogot szereztek a tulajdonra.- A tulajdon azt is jelenti,hogy a dolgozók részt vesznek a vállalat irányításában, ellenőrzik azt - ez így van a tőkés országokban is. Az ellenőrzési jogra pedig manapság különösen nagy szükség van. A gazdátlan üzemek a privatizáció során könnyű zsákmányt jelentenek, tehát a munkástanácsoknak fel kell lépniük a kiárusítás ellen... Hosszasan lehetne még sorolni a munkástanácsok szándékait. Talán még egy fontos dolgot említek meg: gyakori eset, hogy a vidéki gyáregységek konfliktusba kerülnek a vállalati központtal, mert az az ő rovásukra akarja megoldani saját problémáit. Nos, ebben az esetben a munkás- tanács hivatott megvédeni a gyáregység dolgozóit, ő veszi kézbe az esetleges önállósodás teendőit.- A megalakult munkástanácsoknak jelenleg milyen ügyekbe van beleszólási joguk? - tettük fel a kérdést Bizám Györgynek.- A munkástanács elfogadott jogi személy, legálisan működik - válaszolja. - A kérdés azonban jogos és aktuális, hiszen a működés jogi garanciái jelenleg hiányoznak. Működniük tehát szabad, de a jogosítványaik tisztázatlanok. Reméljük, ez a gond rövid idő múlva megoldódik. Berki Imre A KITE nemcsak nyugati gépeket ajánl a kisárutermelőknek /Folytatás azl. oldalról / Három évvel ezelőtt hirdették meg a KITE-PLANT programot, amelynek keretében tálcás, táprudas, ezáltal biztos kelést és megeredést biztosító palántanevelési szolgáltatást ajánlottak a kertészkedőknek. Az első évi pár százezres igény után az idén már több mint 50 millió hajtatási és szántóföldi palántára kaptak megrendelést. A háztáji és kisgazdaságokban is elterjedőben van a Namír-Nadír fantázianevű víztakarékos, talajt és növényt egyaránt kímélő csepegtető és mini szórófejes öntözőberendezések használata. A tegnapi kiállításon a növénytermesztés kisebb parcellákon is gazdaságosan alkalmazható erő- és munkagépeit vonultatták fel. A kistermelés változó méreteinek megfelelő volt a kínálat, hiszen permetezőgépekből például bemutattak hobbikertekben alkalmazható egyliteres és farmergazdaságokat kiszolgáló három és fél hektós változatokat is. Nem minden esetben a legdrágább, a tőkés importból származó gépekkel célszerű biztosítani azt az eszközrendszert - hallottuk a bemutató megnyitóján,- amely a piac által honorált minőségi és mennyiségi többletet eredményezheti a kisárutermelőknek. A traktorok esetében például, hangsúlyozva a világ legnagyobb mezőgépgyártó cége által szállított John Deere-ek "verhe- tetlenségét", elsősorban az MTZ-családot ajánlják a szakemberek a kistermelésre, magángazdálkodásra vállalkozóknak. Ugyancsak a jelenleg még olcsóbban kapható hazai és a szocialista országokból exportált eszközökkel érdemes végezni a talajmunkát is a kisüzemekben. A végtermék minőségére meghatározó hatást gyakorló eszközök esetében viszont mindenképpen a drágább, de teljesítményben és a precizitását illetően is megbízhatóbb új, nyugati technika beszerzésére buzdítottak a KITE-sek. Drága a vetőmag, a műtrágya, a növényvédő szer és az öntözővíz, éppen ezért a legtakarékosabban működő vető-, palántázó-, növényvédő és öntözőgépeket vonultatták föl. Szántóföldi bemutatót is tartottak, hogy üzem közben meggyőződhessenek az érdeklődők a helyszínen részben megvásárolható, részben megrendelhető gépek, eszközök teljesítményéről, az azokkal végzett munka minőségéről. Kétségtelen, hogy az NSZK-beli Fendt-cég univerzális eszközhordozó traktorával vontatott, váltva forgató eke volt a bemutató egyik sztárja. Az ugyancsak NSZK-gyártmányú Lempe típusú könnyedén emelőfordító traktor a kis parcella végén is könnyedén megfordul, barázdamentesen szánt. Minden bizonnyal hamarosan "visszaköszönnek" majd ezek a gépek az igényesebb - no és persze a tőkeerősebb - hazai kisárutermelők földjeiről. T.F.
