Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)
1990-05-14 / 30. szám
Néplap 1990.6 MÁJUS 14. P A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL j Emberszeretetből, vendéglátásból vizsgáztak Levelem mottójául idézem Grotius XVI. századi holland jogtudós szállóigévé vált kijelentését: "... a természet rokonságot teremtett közöttünk; ennek következtében nem szabad egyik embernek a másik ellen törnie." Mégis mióta - és még mindig - izgulunk azokért a magyarokért, akik határainkon túl élnek. Ennek az aggódásnak a felfokozott érzése járta át a közelmúltban a tiszaföldvári Belterületi Általános Iskola tantestületét és több mint harminc tanuló családját. Vendégeket vártunk. Az érkezők, Székelyföld szülöttei, először jöttek Magyarországra. Kolléganőnket, Tyihák Zol- tánnét baráti szálak fűzik egy ba- lánbányai pedagóguscsaládhoz, levélváltásukban vetődött föl a látogatás gondolata, lehetősége. A vágyak gyenge neszezése visszhangra talált a tiszaföldvári pedagógusok, tanulók, szülők körében, majd hívó szóvá erősödött. Gyúrtuk, alakítgattuk, tartalommal töltöttük meg a program tervezetét. Az eredeti elképzelés szerint négy napot nálunk, ugyanennyit a fővárosban töltött volna a harmincnégy gyerek és a hat felnőtt, ám az utóbbi megvalósításának vállalkozói hiány állta útját. Hiába kerestünk fel budapesti intézményeket, általános iskolákat, nem tudtak segíteni. Másképp gondolkodtak a "Csajkára nem szolgálunk ki!" földváriak. Vállalták a teljes időtartamot, és annak érdekében, hogy a kis vendégek szükséget ne érezzenek, gyűjtési akció indult az iskolákban, de a helyi tanács és a gazdasági egységek is segítő kezet nyújtottak. Mintegy 60 ezer forint gyűlt össze, ami lehetőséget adott két budapesti kirándulásra, egy martfűi üzemlátogatásra, és apróbb ajándékokra is futotta. Bemutatkozásul a vendégek és a belterületisek felejthetetlen élményű közös műsort adtak a A Tiszaföldvári Áfész április 29-én ünnepi tanácskozásra és az azt követő vacsorára is meghívta a feleségem, mint nyugdíjas bedolgozót. Úgy gondoltam, hogy elkísérem, ezért 170 forintért megváltottam a vacsorajegyet, ami az Áfész Hangulat Éttermébe szólt. Sajnos nem tudtunk elmenni az este fél nyolckor kezdődő vacsorára, de annyira még futotta az időmből, hogy 19 órakor ételhordóval elmenjek a méregdrága birkapörköltért. Csupán néhány vendég volt az étteremben, amikor szóltam a felszolgálónak, hogy a vacsorát szeretném haza vinni. A főnökhöz küldött, aki jóformán nem is tárgyalt velem, csupán annyit mondott: "Csajkára nem szolgálunk ki!" Erre semmit se szóltam, nem vitatkoztam vele, de azóta is sokat gondolkodom a történteken, és nagyon furcsának találom, hogy az amúgy sem nagy forgalmú egység vezetője ezt megengedhette magának... Szerény nyugdíjamból fizettem ki a 170 forintos jegyet, ezért úgy vélem, - még ha "csajkában" hozom is el - nekem járt volna az a vacsora. Ács Sándor ✓ Uj vetélkedősorozatot szerveztek művelődési házban. A kis székelyföldiek boldogan tekintették meg a videofelvételt, folklorisz- tikus, tréfákkal, dalokkal, versekkel és tánccal megtűzdelt műsorokat és látták a könnytől csillogó szemeket, amint befejezésül együtt éneklik a székelyek himnuszát. Az utolsó két napon az iskola hétköznapjaiba tekintettek be a gyerekek és tanáraik, valamint szakmai megbeszéléseken cserélték ki tapasztalataikat. Az elutazás estéjén - akárcsak az érkezéskor - emberekkel és gépkocsikkal telt meg az iskola környéke. - Köszönöm... - gyere, várunk... - írok ... szófoszlányok hallatszottak mindenfelől, mintha családtagok búcsúztak volna egymástól. A megérkezést jelző távirat olvasása után újra az arcok és a "kis családtagok" képét idézi fel bennünk a havasi gyopárba sűrített Hargita üdvözlete. Budai József igazgató A Kunszentmártoni 628. számú Veress János Ipari és Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézet tantestülete a tanév elején elhatározta, hogy a nem túl nagy érdeklődést kiváltó és központilag rendezett "Ki tud többet a Szovjetunióról?" helyett "Magyarországról" címmel szervezünk vetélkedőt. Tettük ezt azzal a céllal, hogy tanulóink ismereteit (földrajz, biológia, idegenforgalom, történelem, irodalom, zene, képzőművészet) felelevenítsük, és újakkal gyarapítsuk. A játékos vetélkedőt 3 fordulóra terveztük. Az első évben az Alföld, majd a Dunántúl, s a 3. évben Budapest és Észak-Ma- gyarország a téma. így a szakmunkásképzés 3 éve alatt minden vetélkedő csapat áttekinti Magyarországot. (Á felkészülés alapvető forrásmunkája a Panoráma útikönyv-sorozat Magyar- ország című kötete.) A vetélkedőt minden év májusának első csütörtökén bonyolítjuk le, és osztályonként négynégy fős csapatot lehet indítani. Az első három helyezett csapat pénzben, a 4-6. helyezettek könyvjutalomban részesülnek - az iskola, a szülői munkaközösség és a tanulói szakszervezet anyagi hozzájárulásával. A május 3-án megrendezett első fordulón iskolánk 20 osztálya egy-egy csapattal képviseltette magát. A nyolcvan tanuló figyelemre méltó, 2 órás játékot nyújtott a szép számú szurkolóközönség előtt. Első a 3/e, második az 1/c osztály csapata lett. Dióssy Tibor igazgató Vásár és születésnap Személyi változásokra szükség van Azt hiszem, nem kell bizonygatnom, hogy a közigazgatásban is lejátszódott egy kontraszelekciós folyamat, amit, ha az új parlamentnek és az új kormánynak nem sikerül megfordítania, a leendő önkormányzatok működése is kérdésessé válhat. Azon egyoldalú álláspontokkal azonban vitázni kívánok, amelyek ma a fenyegetettség érzetét keltik azokban is, akikre ezután is szükség lesz. Szeretném felhívni a pártok és leendő önkormányzatok figyelmét arra, hogy vannak még tartalékok, amelyekkel - kellő szaktudás és elvárható mentalitás esetén - élni lehet. Az utóbbi időben egyre több vélemény hangzott el és jelent meg a sajtóban a közigazgatásban dolgozók állítólagos B-listázásáról. Tizenöt éve tanácsi vonalon dolgozom, így közvetlen információim vannak az e területen kialakult munka színvonaláról, ezért szeretném hangsúlyozni: semmiféle B-listázással nem értek egyet; s azt is, biztos vagyok benne, hogy erre nem kerül sor. De személyi változásokra szükség van, hiszen a szakmai színvonal és a szemlélet sok helyen kritikán aluli. Ennek érzékeltetésére egy, a tanácsi munka igen szűk területét érintő, személyes példát szeretnék felhozni. Az év elején - mint a Békés Megyei Tanács dolgozója - írásos ajánlattal felkerestem több megyei település tanácsát. Az ajánlat enegiagazdálko- dási tevékenységre vonatkozott, s azon belül is kiemelten a közvilágítási költségek csökkentésére tettünk ajánlatot - a várható megtakarítás bizonyos százalékának ellenében. Eddigi tapasztalataink szerint ugyanis egy kisváros közvilágítási költségeiből 0,5-1 millió forint megtakarítás érhető el évente anélkül, hogy ez bármilyen problémát okozna. A fogadtatás általában szívélyes volt, s a legtöbb helyen biztosítottak arról, hogy "igen, pontosan erre lenne szükségük”, mégis a dolog a legtöbb helyen ennyiben maradt. Később azt jelezték, hogy ők már mindent megtettek ezen a téren, így nem igénylik a felajánlott szolgáltatást, míg máshonnan azt közölték, a tanácsnak nincs rá pénze. Álláspontjuk érthetetlen, miután abból kellett volna fizetniük, amit megtakarítottunk. Summázva: ahol ilyen szemléletű a tanácsi vezetés és a szakapparátus, ott igenis kellenek a személyi változások, de ezek nem a politikai hovatartozás, hanem a szemléletbeli és a szakmai alkalmatlanság miatt múlhatatlanul szükségesek. Akik a jelenlegi helyzetben a kisujjukat sem mozdítják a tanácsi érdekek képviseletében, azoktól igazán nem várható el, - de megengedni sem szabad, hogy a leendő önkormányzatokban az önkormányzati vagyonnal gazdálkodjanak. Nagy Sándor Szarvas A Szolnoki Családi Klub székháza május 5-én az anyáknapi vásár színhelye volt. Fillérekért árulták a korábbi foglalkozásokon maguk készítette termékeket, és játék-cserebere, használt cikkek piaca gazdagította a választékot. A klubtag családok - két nappal később - együtt vettek részt a Vagány kodott a gépkocsivezető Egy nagy teherautó Jászapáti és Jászkisér között, az egyik tanyai buszmegállóban (április 23- án, 17.30 órakor), a zuhogó esőben úgy lehúzódott az útpadkáig, hogy az orrom majdnem súrolta a platóját, és végigvágta rajtam a sarat. Hátralépni nem tudtam, mert akkor beleestem volna az árokba. Jó lenne, ha az ilyen vagányokra odafigyelne a rendőrség, a munkahelyük, és figyelmeztetnék őket a közlekedésbiztonságra. (A teherautó rendszámát sikerült feljegyeznem: YU 30-88.) Fodor István Jászjákóhalma Kodály Zoltán Általános Iskola koncertjén, a Galériában, majd közösen ünnepelték egyik tagtársnőjük születésnapját is, aki nehéz körülmények között él, és még sohasem kapott születésnapi tortát. A klub életéből e néhány sort Tiszai Annamária küldte, és egy képet is mellékelt hozzá. A tárgyalóteremből Ivott, és mégis a volán mögé ült Az, hogy ki mennyit iszik - mindenkinek magánügye, illetve a pénztárcájának a függvénye. Komplikáltabb az eset akkor, ha az illető előbb gurgulázik, majd helyet foglal a volán mögött. Sajnos ezt tette a 31 éves jászkíséri Dózsa Tibor is. Az idén, február 16-án reggel nyolc óra körül másfél deci vegyes pálinkával kezdte a napot, amely két üveg sört is kívánt. Úgy tűnik, jelentős lehetett az alkohol párolgása, ezért 11 körül újabb két deci pálinkával borított fátylat a reggeli gurgulázásra. A baj azzal kezdődött, hogy közepesen súlyos ittassága ellenére beült a gépkocsijába. Jászkísér belterületén haladt, de ez a haladás nem éppen a KRESZ szabályai szerint történhetett, mert elütött egy vele azonos irányban pedálozó kerékpárost. A szerencsétlen ember elzuhant, mire ő megállt. De még mielőtt meggyőződhetett volna az ütközés súlyosságáról, a férfit magára hagyta. Csak a vakvéletlenen és nem az ő lelkiismeretén múlott, hogy a kerékpáros az egészet megúszta zúzódásokkal, nyolc napon belül gyógyuló sérülésekkel. A pityókásan kerékpárost elütő Dózsa Tibor ügyét első fokon a Szolnoki Városi Bíróság, dr. Gombos László tanácsa tárgyalta. A paragrafusok szerint: veszélyeztető helyzetet előidéző által elkövetett segítségnyújtás elmulasztásának a bűntette (közérthetően fogalmazva: cserbenha- gyás), és ittas járművezetés vétsége miatt Dózsa Tibort nyolc hónap börtönre ítélték. Egyúttal a közúti járművezetéstől két évre eltiltották. Az ítélet jogerős. D.Sz.M. A mérgező járművekkel még együtt kell élnünk Lapunkban többször foglalkoztunk a gépjárművek lég- szennyezésével, hogy a kipufogógázban rákkeltő anyagok vannak, s hogy a mérgezéssel szemben miképp védekezhetünk. Legutóbb (április 21.) a Hétszáz forintot csak megér az életünk? című írásunkban, melyhez több olvasónk szólt hozzá, fejtette ki véleményét. Közülük kettőt emelünk ki. Gondoss Tibor hozzászólásából: mint több évtizedes szállítási gyakorlattal rendelkező dolgozónak, a közlekedéssel, illetve a járművekkel kapcsolatos ismeretek keltik fel legjobban a figyelmemet. Véleményem szerint az ország személygépkocsi-állományának csaknem egyharmadát a kétütemű Trabant, Wartburg, Barkas gépkocsik teszik ki, de ha ide soroljuk a kétütemű motorkerékpárokat is, az arány jóval nagyobb. Légszennyezésben a Trabant paramétereit megelőzi a Skoda, s ezt a megállapítást a Néplap "Élhetünk szmog nélkül is - A keleti gépkocsik közül a Wartburg bocsátja ki a legtöbb rákkeltő anyagot: őt követi sorrendben a Skoda, a Trabant és végül a Lada" című cikke is megerősítette. Egyértelműen megállapítható, hogy üzletpolitika motiválja azt a homályosítást, amit a Skoda gépkocsi köré vonnak (mivel drága!), illetve a Trabant teljes lezüllesztését, amit a kisebb pénzűek is meg tudnak venni. Ezek a tévútra terelő megnyilvánulások mind gyakrabban látnak napvilágot, ideje lenne megszüntetni - annál is inkább, mivel az évezred végéig úgy a motor- kerékpárral, mint a Wartburggal, Skodával, a kevésbé légszennyező Trabanttal és a keleti gyártmányú kocsikkal is együtt kell élnünk. A mindannyiunk által nagyra becsült zöld pártiak talán egyszer sem emelték fel szavukat a kiöregedett, lehajtott autóbuszok katasztrofális légszennyezése ellen. Azért hallgatnak róla, mert semmit se tudunk ellene tenni? ^ & & Donkó Béla leveléből: hogyan engedhetik tömegközlekedésbe országosan azokat a lepusztult járműveket, amik menet közben szinte elködösítik magukat? A gépjárművek állapotát kötelezően felül kellene vizsgáltatni, és azokat, melyek a megengedettnél nagyobb mértékben szennyezik a levegőt, sürgősen hozassák rendbe. Egészségünk védelmében tartassák be az idevonatkozó előírásokat, közlekedési szabályokat, és keményen büntessék meg azokat, akik ezt semmibe veszik. Végső esetben vonják be a jogosítványukat is. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Jásziványi utcarészlet. (Fotó: Mészáros) Hozzászólás cikkeinkhez
