Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)

1990-04-29 / 19. szám

A Czinege-ügy A • '1 j_ l ' i\j

tanulságai a vizsgalat lezárult,

Korábban már többször is beszámoltunk lapunkban arról, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése a miniszterelnök kezdeményezésére a 46/1989. /XII.31./ országgyűlési határozattal létrehozta azt a Honvédelmi Vizsgálóbizottságot, amelynek feladata volt Bokor Imre Kiskirályok mundérban című könyvében leírt jelentősebb tények valóságtartalmának vizsgálata, a honvédelmi tárca, illetve a kormányzat politikai felelősségének, vagy a felelősség hiányának megállapítása. Jóllehet, a vizsgálat lezárult, ám a napvilágra került esetek mélyebb összefüggéseket takarnak, s a jövő számára mindenképpen okulásul szolgálnak. Már csak azért is, mert azt a könyvet tulajdonképpen az élet írta, Bokor Imre csupán rendszerezte mindazt, ami megtörtént.

A Honvédelmi Vizsgálóbizottság tagjaként dr.

Király Ferenc, megyénk volt országgyűlési képviselője is részt vett a munkában. A minap tiszaföldvári otthonában többek között arról faggattam, hogy számára milyen tanulságokkal

szolgált az ügy.

Bűnösök,

csak nem büntethetőek- Ez a vizsgálat - mint első ilyen - meglehetősen nagy port vert fel, s ennek megfelelően óriási volt a várakozás is. Ugyanakkor pedig született egy nem sokat érő határozat, miszerint az Országgyűlés kötelezi a Magyar Köztársaság legfőbb ügyészét, hogy vizsgálja meg azokat az eseteket, amelyekre a bizottság fényt derített. Az emberek mást vártak...- Nem véletlenül, hisz az üggyel kapcsolatos sajtóvisszhangok azt sugallták, hogy ebben az országban az évtizedek során iszonyú nagy disznóságok történtek, amelyek tulajdonképpen igazak is voltak. Csak az a baj, hogy a napfényre került túlkapásokat nem lehetett lefordítani jogi nyelvre, mivel a hatalom csúcsán lévők semmiféle szabályokat sem sértettek meg, mert nem is voltak szabályok. Vagy ha meg léteztek törvények, azokat minden további nélkül át lehetett hágni.- Elég megdöbbentő amit mond, hisz mint kiderült, az ország vezetői hosszú esztendőkön át mindenféle kontroll nélkül herdálták a nép vagyonát, költötték a nemzet pénzét. Ugyanakkor meg az egyszerű állampolgárt meghurcolták, ha mondjuk a bol(ból elcsent valami apróságot.- Iszonyúan kemény dolog amit említ és ez így is van. Én erre csak azt tudom válaszolni, hogy az az illető, aki ellop az ABC-ből mondjuk egy üveg vodkát, az bűncselekményt követ el, mert beleütközik a törvényeinkbe. De az, hogy például a honvédelmi miniszter miként sáfárkodott a neki szabadon odaadott milliókkal - bármily tragikus is -, nos erre nem voltak jogszabályok. Ez az egészben az őrület, s én magam is érzem ennek a fonákságát. Mi tudtuk, hogy nemcsak a Czinege, hanem a többiek is, akiket meghallgattunk, bűnös emberek. Csak éppen nem büntethetőek, mert amit tettek - megint csak azt tudom mondani, hogy - nem fordítható le a jogi nyelvre.- Figyelemmel kísérve a vizsgálóbizottság munkáját, rendre visszaköszönt az a kérdés, hogy miként maradhatott Czinege több mint húsz esztendőn át miniszter?- Ez minket is érdekelt volna, de erre a meghallgatottak vagy nem akartak,. vagy nem mertek, vagy nem tudtak vá-. laszolni. Tény az, hogy csak egyetlen embertől kaptunk valamilyen választ. Ő volt a Fock Jenő, aki azt mondta, hogy Czinege tulajdonképpen "Moszkva embere" volt.- Nem hiszem, hogy egyértelműen elfogadható lenne ez az érvelés, hisz mindannyian tudjuk, hogy az évek folyamán Moszkva emberei közül is finoman szólva, többeknek el kellett menniük.- Magam is úgy érzem, hogy nem elegendő ez a magyarázat. Sokat gondolkodtam a dolgon és azt hiszem, rájöttem arra, hogy Czinege azért maradhatott olyan hosszú időn át miniszter, mivel ő tulajdonképpen prototípusa volt egy olyan figurának, egy olyan kapacitásnak, amit a működő szocializmus ilyen szinten saját maga számára ideálisnak tartott. Az a fajta figura volt, amelyik nem túlságosan buta, de nem is okos. Nem mélyen művelt, esetleg odáig eljutott, hogy ki tudta fejezni magát, nem "suk-sükölt" és el tudott néhány mondatot mondani papír nélkül is. De annyira viszont már nem volt értelmes, hogy azoknak a pozícióját, akik ők mozgatták, veszélyeztethette volna. A nála butábbak meg egész egyszerűen nem tudtak belekötni, hiszen felruházták azzal a hatalommal, ami feljogosította arra, hogy a nála kisebbeket minden további nélkül oiron vághatta, mint ahogy meg is tette, mert például kiderült, hogy a segédtisztjét is megverte. Az a típus, amelyikkel - ha végiggondolja - eddigi élete során a különböző megyei, járási vezetési szinteken már számtalanszor találkozhatott. És ugye ezeknek a figuráknak munkás- vagy parasztszármazásúaknak kellett lenniük. Ez utóbbi dolog pedig valójában a szocializmusunknak abból az igényéből adódott, hogy mi eleve értelem- és értelmiségellenesek voltunk. Tulajdonképpen Magyarországon is nagyon szépen kirajzolódott az a kép, amit a Szovjetunióban a bolsevikok

uralomra kerülésével már többen is leírtak. Ezek szerint kialakult egy szűk réteg - négy-öt emberről van szó csupán -, akik nagyon jó fejűek. Valamilyen módon elkötelezettjeivé váltak az eszmének, és ők elkezdték kiépíteni a saját szájízük szerint a struktúrát, az állami és társadalmi rendet. S amikor ezt többnyire erőszakkal meg is tették, nos attól a pillanattól kezdve nemcsak, hogy kényelmetlenné, hanem lehetetlenné is vált tovább szélesítem az értelmes emberek körét, hisz azok gyorsan átláttak volna a szitán. Ettől kezdve a végrehajtást kellett erősíteni, s oda olyan típusú ■emberekre volt szükség, mint a Czinege.

"Mókusok" kellettek- Ha jól értem a szavait, akkor ön most arról beszél, hogy egy ilyen társadalmi, politikai rend - mint amilyen a mienk is volt-, már születése pillanatában kapott egy fazont azoktól, akik azt megálmodták.- Pontosan erről van szó, s az előbb említett okok miatt a magas szintű hatalomba már nem engedték be az igazán értelmes embereket. Magyarán: a másképp gondolkodók itt nem rúghattak labdába. Ugyanakkor pedig nélkülözhetetlenné váltak azok, akik szolgai módon végrehajtották az utasításokat. Tehát nem kellett tömi a fejüket, s a mókustípusaké volt a jövő. Hisz a mókus is amikor beugrik a kerékbe, nem gondolkodik, csak forgatja, hajtja tovább. A mókus erre alkalmas, mert ugye a kerék forgatásához nem tehettek oda egy kakast, egy kutyát,-vagy egy kecskét, mivel ezek közül egyik sem értett hozzá. Nos, ilyen "mókusok" voltak azok, akiket mi a vizsgálat során meghallgattunk, így kezd érthetővé válni, hogy micsoda szürkeség jellemezte ezeket a vezetőket, s hogy miként történhetett meg, hogy egy országot 10-20-30-40 esztendőn át egy ilyen garnitúra irányíthatott. Mondjuk a Czinege valóban rekorder volt ezen a téren, de mellette is akadt jónéhány olyan ember, aki meglehetősen sokáig ült magas polcokon. Nos, ha ezeket a figurákat megnézzük, akkor nagyon is világos, hogy miért áll itt ez az ország, ahol tulajdonképpen most van.- Szóval az ön véleménye szerint magából a rendszerből egyértelműen következett, hogy nem volt értelmiségbarát. Am ugyanakkor pontosan erre a társadalomra sok más egyéb mellett az is jellemző volt, hogy óriási nagy csinnadrattával az értelmiségi pályák felé terelte a munkás- és parasztgyerekeket. Ezen a ponton mintha valamiféle ellentmondás lenne.- Pedig nincs. Az mind igaz amit mond, de gondoljuk csak tovább a dolgokat. Mert amikor a fiatalok valóban komolyan vették, hogy nekik tanulniuk kell és netán leérettségiztek, máris átkerültek a megbízhatatlan értelmiségiek kategóriájába, és akkor már nem ez számított, hogy ők munkás- meg parasztgyerekek voltak. Ha pedig még az egyetemet is elvégezték, akkor meg már teljesen a másik oldalon találták magukat. Magyarul: azok, akik diplomát szereztek, egytől egyig automatikusan megbízhatatlanokká váltak. Közülük persze jónéhányan visszakerültek a "másik partra", főleg azok, akik világosan felismerték, hogy miként lehet nagyon gyorsan karriert csinálni. Ezek közül kerültek ki azok, akik aztán különböző szinteken biztosították ennek a rendszernek azt a minimális igényét, hogy legyenek azért értelmiségiek is, mert e nélkül nem

ment volna a dolog. Persze én azt hiszem, hogy ők sohasem jutottak vissza a rendszer kegyeibe, valójában mindig megbízhatatlanok maradtak. Még akkor is, ha olyan pozícióban ültek, hogy kiszolgálták a hatalmasságokat, ám valójában mindig is írnokok maradtak a fáraók mellett. Ebből egyértelműen következik, hogy magát a rendszert igazán az olyan típusú emberek mozgatták mint a Czinege, már csak azért is, mert ilyenekből akadt több. Ez volt a dolog lényege, s tulajdonképpen tudatosan ködösítették és homályosították el, mondjuk a jogi és szervezeti kapcsolatokat, mert így az ilyen típusú vezetőknek sokkal könnyebb volt a zavarosban, a jogilag rendezetlen közegben dolgozniuk. És ezért van az, hogy - bármilyen szánalmasnak is látszik és bármilyen ostobán is hangzik - a parlamenti vizsgálóbizottság nem talált olyan cselekményeket, amelyek jogi paragrafusokba ütköztek volna.

Mást vártak az emberek- A bizottság jelentéséből viszont kiderül, hogy mégis a büntetőjogi felelősség körébe tartozik például a Czinege úr lakásának többszöri felújítása.- Ez igaz, hisz a meghallgatások alapján is megállapítottuk, hogy a volt honvédelmi miniszter gyakori lakáscseréi már a ’60-as években foglalkoztatták az akkori vezetést. Az Endrődi Sándor utcai villa átalakítása a volt felügyelő titkárok szerint már 1971-ben az MSZMP legfelsőbb vezetői elé került és úgy határoztak, hogy az a mindenkori honvédelmi miniszter szolgálati lakása legyen.

A gyakori lakáscserék, felújítások, bővítések, az államháztartás millióit emésztették fel. Egyedül az Endrődi Sándor utcai lakás karbantartására a Honvédelmi Minisztérium 1982-től 6 millió 563 ezer forintot fordított. Ebből az őrség részére munkadíjként /!!/ mintegy 350 ezer forintot fizettek ki. Különösen kirívó és valóban a büntetőjogi felelősség körébe tartozik ennek a lakásnak az 1987-88. évi újbóli felújítása, illetve bővítése, amelynek eredményeként a korábbi 5 szoba 9-re bővült, amit a nyugdíjas miniszter változatlanul másodmagával használt. Ezek a munkák összesen 2 millió 800 ezer forintba kerültek. 441 ezer forintot fordítottak a nyílászárók cseréjére, s ennek az öszszegnek a felét a bérlőnek kellett volna fedeznie. Czinege Lajos a kiköltözés fejében viszont 6 millió forintot kért, mivel azt állította, hogy saját pénzéből 3 milliót fordított a komfortfokozat emelésére. Elmondta, hogy külföldi útjai során nagyon takarékoskodott a napidíjával, s többek között vett egy jó csaptelepet, mert a magyar csaptelepek általában folynak.- És önök mindezt rezzenéstelen arccal hallgatták végig?- Igen. Tudja, nem úgy történt, hogy mi ezek után azt mondtuk volna, hogy a jó..., és innen már tegeződőbe mentünk volna át. Persze az más kérdés, hogy a vizsgálat során mi is végig éreztük, hogy a sajtó és a közvélemény itt egeket verő panamákat sejt. Pedig higgye el, hogy a napvilágra került esetek csak az egész ügy felszínét érintették. Magyarán, az újságírókat is csak a sztori érdekelte. Am mi nem ezt az utat választottuk, hanem elkezdtünk a mélyben kaparászni. Ezért lehet az emberekben hiányérzet, mert nem azt kapták, amit vártak. Jól tudom, arra számítottak, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság bebizonyítja, hogy X.Y. ennyi milliót tett zsebbe, hogy ennyi luxusberuházás készült el,

és a bűnösöket így és így fogják bíróság elé állítani, ennyi és ennyi büntetést kapnak, s elkobozzák a vagyonukat is. Nos, tényleg nem ezt történt, mert már a második meghallgatásnál kiderült, hogy itt régen nem csak a Czinege-ügyről van szó. S így valójában mi az akkori struktúra és az abba beépülő emberek vizsgálatával kezdtünk foglalkozni.

Árulás a javából- Az tény, hogy politikailag hallatlanul hasznos értékelés született, ami tulajdonképpen nagyon sok mindenre, így például arra is egyértelműen rávilágított, hogy miként szolgáltatták ki Magyarországot idegen érdekeknek ezek az emberek.- Örülök, hogy ezt megemlíti, mert így legalább beszélhetek arról is, ami engem a vizsgálat során lejobban szíven ütött. Arra gondolok, hogy az árulás külső formái milyen szánalmas módon leegyszerűsödtek ebben az országban. Görgey ugye, akit annak idején kikiáltottunk árulónak, mégis megadta a módját: dobpergés mellett hajigálták el zászlóikat és tették le a fegyvert. Kicsit később - Horthy Miklós viszont már egyértelmű történészi leírás szerint - a fürdőszobában, amikor kétségbeesve kereste a fogkeféjét, hisz sietett, mivel Hitler megígérte neki, hogy megmenti, nos a lemondását Szálasy javára ott, a fürdőszobában írta alá. S innentől kezdve folyamatosan nyílt és világos árulás történt. Az egyébként a vizsgálatok során mindenhol kiderült, hogy hosszú évtizedeken keresztül tulajdonképpen kiszolgáltatták a Szovjetuniónak ezt az országot. S a meghallgatottak számára mindez annyira teljesen magától értetődőnek, sőt természetesnek tűnt, hogy tulajdonképpen senkinek sem jutott eszébe, hogy szinte naponta eladták a nemzetet. Érzi a kisszerűségét, meg a törpeségét annak, hogy hová jutottak el ezek az emberek az idegen hatalomnak való kiszolgáltatásban? Hisz Biszku Béla - aki ugye a párt részéről felügyelte a hadsereget és mellesleg komoly ellenfele volt Kádárnak, támadta is elég gyakran - nos, ez az ember szemrebbenés nélkül azt állította a bizottság előtt, hogy neki az égvilágon semmi köze sem volt a ’68-as csehszlovákiai bevonuláshoz, s csak a sajtóból értesült az egészről. Fock Jenő és Korom Mihály pedig elismerte azt, hogy ezzel kapcsolatban semmiféle magyar parancsszó nem hangzott el. A Szovjetunióból irányították az egészet, s mi addig jutottunk el, hogy senki föl sem hozta, hogy itt állítólag egy önálló országról van szó és hát, tessék legalább minket megkérdezni, hogy belemenjünk-e egy olyan kalandba, amit a legprimitívebb ismeretekkel, vagy egy általános iskola történelmi tudásával is mindenki tisztán látott, hogy világraszóló ostobaság amit csinálunk. Nem beszélve a dolog erkölcsi oldaláról.

A meghallgatottak minden különösebb pirulás nélkül elmondták, hogy ezt csak úgy levezényelték mások... Ők meg csak úgy hallottak róla a folyosón. Majdnem azt állították, hogy utólag értesültek arról, hogy a mi hadseregünknek - amelyiknek ők voltak a vezetői - más dolga nem lévén, így fogták magukat és bementek Csehszlovákiába. Érti? A lezüllésnek, az árulásnak a külső formája az, ami olyan törpévé teszi ezt az egész társaságot. Az utódok előtt reméljük még inkább kikristályosodik majd, hogy miféle emberek voltak ők, akik a legklasszikusabb árulókat is "alászárnyalva" adták el az országot.

Összegezve, én úgy látom, hogy ennek a parlamenti bizottságnak a munkája azért volt fontos, mert először fordította ebbe az irányba a figyelmet és stílust, valamint munkamódszert teremtve utat tört a hasonló vizsgálatoknak is. Napvilágra kerültek tények, magatartásformák, amelyek igaz megdöbbentőek, de legalább magyarázatul szolgálnak arra, hogy miként süllyedhetett ez az ország gazdaságilag és erkölcsileg is ilyen alacsony szintre.- Köszönjük a beszélgetést!

Nagy Tibor

de elfelejteni NEM szabad