Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)

1990-04-29 / 19. szám

Magazin

A ZAGYVARÉKASI TÉESZSZERVEZŐ

Ha törvény születik — akadálya nem lesz

Fekete Imre: - Mi nem ellensé-Az út menti fák leveleiről éppen a hajnali harmat utolsó cseppjeit törli le a nyargalászó áprilisi szél, amikor kollégámmal megnyitjuk a zagyvarékasi Fekete Imre faluvégi portájának kapuját. Kiabálásunkra egy őszülő, hatvanas éveiben járó férfi jön elő. Láthatóan jól bírja magát. Beljebb tessékel bennünket a szobába, s ahogy lehuppanunk a székre, mindjárt a tárgyra térek. Hallottam ugyanis, hogy vannak egy páran a községben, akik visszakérnék a termelőszövetkezettől a földjeiket, s egy kisebb közösségben szeretnének gazdálkodni tovább.- így van. jól tudja - bólogat a ház ura. - Én ugye négy holdat vittem be a közösbe - folytatja - s évtizedeken át ott dolgoztam. De most úgy néz ki, lehetőség adódik arra, hogy a magunk urai lehessünk. Gondoltuk, kilépünk - jelenleg tizenhatan vagyunk -, akik kérnék vissza a bevitt földjeiket. Persze biztos lennének ennél többen is, de tudja, most még nehezen megy a dolog, mert akik jelenleg is a téeszben dolgoznak, félnek, hogy rossz szemmel néznék őket. így aztán nem is nagyon ugrálnak. Addig persze mi sem tudunk igazán ez ügyben lépni, amíg az új földtörvény meg nem születik. Mert csak úgy elhamarkodni, hogy kilépünk, aztán meg minden marad a régiben - hát ez nem megy. Persze ha sikerülne a dolog, rögtön elkezdenénk a munkát, de nem ám egyénileg, kis parcellákon, hanem szövetkeznénk annyian, ahányan lennénk.

Egy táblában kérnénk vissza a jussunkat. Itt, pont a falu alatt, van egy 540 hektáros földdarab, ami nekünk jó is lenne. Már csak azért is, mert ott raktárak meg istállók' is vannak, amelyek évek óta üresen állnak.

Hallottuk a rádióban, hogy akár vagyonmegosztást is kérhetnénk - sorolja tovább érveit Fekete Imre. - Tulajdonképpen arról van szó, hogy többek között a mi földjeink termelték meg annak a nyolcvan gépnek, meg a harmincegynéhány kombájnnak az árát, ami itt van a téeszben. Ezért gondoltuk, hogy az 540 hektárra megcsinálnánk a vagyonmegosztást, s mondjuk járna rá két kombájn, de nekünk egy is elég lenne...

Szóval most még csak szervezkedünk, felmérjük, hogy körülbelül hányán volnánk. En tudom, hogy többen is hajlandóak lennének belevágni a téesz aktív dolgozói közül, csak egyelőre féltik a munkahelyüket. Nem mernek szembeszállni a főnökökkel. De szerintem nincs mit félniük, mert a demokráciához

úgy nem illik a félelem, mint pufajkához a nyakkendő. Tudja, azt akarnánk megértetni mindenkivel, hogy mi nem ellenségeskedni, hanem gazdálkodni szeretnénk. Azzal tisztában vagyunk, hogy az első esztendő nehéz lenne, de utána a termés árából telerakhatnánk az istállókat állatokkal, rendbehoznánk a malmot is, és megpróbálnánk fellendíteni a jószágtartást.

Beülünk a kocsiba, s a falu alatt terpeszkedő gépműhelynél állunk meg. Kicsit odébb viharvert épületek bokra.- Hát ezekről az istállókról van szó - mutat feléjük Fekete Imre. - Rendbe akarjuk tenni, de látja, rájuk is fémé a felújítás.

Biciklis ember áll meg mellettünk. Hallgatózik, aztán amikor meggyőződik, hogy miről beszélgetünk, ő is megszólal:- Ha lehetőség lenne rá, mindenképpen meggondolandó a dolog. Ám ma még nagy a bizonytalanság. Nézze, én 29 esztendeje dolgozom a téeszben, jelenleg lógondozó vagyok, és öt évem van a nyugdíjig. Ilyenkor már nem nagyon változtat az ember. Pedig apámnak is volt tizenkét holdja, amit behozott a közösbe. Szóval rendes törvény kéne, akkor lehet, hogy másképp döntenék.

Időközben többen is mellénk somfordáinak. S amikor feléjük fordulok, hogy mit szólnak az önállósuláshoz, először egy gumicsizmás, munkásruhás ember válaszol:- Nézze, az igazság az, hogy nekem nem kell a föld. Nekem nem! Hiszen elvették apáméktól, ami volt, s emlékszem olyan nyilatkozatot írattak alá vele, hogy az állam javára lemond, és semmiféle követelése sem lehet. így nekünk már nincs földünk. Jól van, nem sokat, csak három holdat vettek el tőlünk, mivel szegények voltunk.- De az törvénytelen volt - reagál rá a hátam mögött valaki.- Mégis megtörtént - hallom a választ. - Akkor az volt a törvény, most meg hiába mondják nekem, hogy az az egész jog-Az istállókra is ráférne a munkáskéz.

szabályellenes volt. Szóval nem kell a föld, mert nem akarok még egyszer odajutni, hogy rendbe rakom, utána pedig megint elvegyék, és tönkre tegyék. Nézze meg, olyan savasak ezek a földek, hogy ha vizet kapnak, már majdnem pezsegnek.- Pedig maga lenne a tulajdonos - próbálják páran győzködni a gumicsizmás embert.- Ne idegeljenek már - gurul dühbe -, hát eddig ki volt a tulajdonos, oszt mégis mi lett belőle. Nem azt hajtogatták, hogy én, meg maguk, meg mindanynyian akik itt dolgoznak, azok a gazdák, de mégsem szólhattunk bele semmibe - legyint egyet, és megy a dolga után.

Hallgatunk. Aztán Fekete Imre töri meg a csendet, s látszik rajta, hogy nem enged a negyvennyolcból.- Mi, ha lehetőség lesz rá, mégis megpróbálkozunk vele - mondja, s mintha észrevenné bizonytalanságomat, kétkedésemet, így folytatja: - Aki nem ismeri az itteni néplélek mélységeit, könnyen ránk süti, hogy

mindent túlzásba viszünk: a lelkesedést, a szenvedést, a haragot, a mulatóst, az iparkodást, a lustálkodást, szóval mindent. Megkaptuk ezt már nagyon .is, nem egyszer, nem kétszer. De, hogy megmutassuk kifélék, mifélék vagyunk, ahhoz legalább meg kell engedni, hogy bizonyíthassunk.

Figyelem a szavait, s igazat kell adnom neki. Hisz mindenki tudja, érzi, ráadásul százszor meg ezerszer leírták, elmondták már, hogy napjaink történelmében alapokat rengető vihar tombol, amely az új parlament és kormány megalakulásával remélhetően mederbe terelődik. Az emberi akarat keresi a mást, a jobbat. Keresheti többféle módon, sok mindent megtehet. Csak egyet nem: hogy úgy csináljon, mintha ebből az egészből nem venne észre semmit. Illetve azt is megteheti, csak akkor nincs mit csodálkozni, hogy szándéka, akarata nem befolyásolja az események alakulását.

S ami még ide tartozik: természetesen megkerestem az 1700 tagot és ezer alkalmazottat foglalkoztató, 11 ezer 800 hektáron gazdálkodó Zagyvarékasi Béke Termelőszövetkezet elnökét, Budai Kálmánt is, s feltettem neki a kérdést: mit szól ahhoz, hogy néhányan a tagok közül vissza akarják kérni a földjeiket?- Személyes véleményem - válaszolta -, hogy amennyiben erről törvény születik, akkor semmi akadálya sem lesz.

N.T.

Fotó: Tarpai Zoltán

geskedni, hanem gazdálkodni szeretnénk!

Hitelek és hitelezők

KÖLCSÖNÖK A JÖVEDELEM HARMADÁIG

Környezetemben egyetlen családot sem ismerek, aki kisebb-nagyobb mértékig ne adósodott volna el. Ha másféle kölcsöne nincs, lakásépítési feltétlenül akad. Pénztelen világunkra jellemző: hogy nem csökken a hitelt felvevők száma, és sajnos a forint értéktelenedése következtében, meg az árak emelkedése miatt a felvett összegek is növekedtek. A megyében jelenleg az OTP-nél 9 milliárd 237 millió régi feltételű - egy-három százalékos kamatú - építési és lakásvásárlási hitel terhel bennünket. Igaz, a feltételek, a kamatok 1989. január 1-jével változtak, ámbár ily módon is felvettek már 1 milliárd 738 milliót. Ehhez képest elenyésző a fogyasztási hitelek aránya (ezek személyi kölcsönök, áruvásárlási hitelek), amelyből 788 milliót kértünk, illetve kaptunk, igen tisztes kamatra. Vajon napjainkban mi készteti az embereket a több százezer forintos bankkölcsönök felvételére?

Házépítéshez

fognak

Dutkon László, a felesége és másfél hónapos Dávid fiuk Rákócziújfaluból érkezett Szolnokra, a Csanádi körúti OTP-be. Úgy tűnik, boldogan adósodnának el szó szerint ingükig, gatyájukig.- Most még talán nem, de esztendők teltével lehet, így lesz - mondja a félj.

A család ugyanis építkezni szeretne. A telket a szülők vették meg, sőt már a lábazat is áll, mellette meg a sok szilikát. Ennyire futotta, mivel elfogyott a spórolt pénz, hiszen kettőjük havi 12 ezer forintos bevétele nem sok. Szerencse, hogy amíg felépül a ház, ingyen laknak, kosztolnak a félj szüleinél. Szorzunk, osztunk, és kiderül: mivel első lakáshoz jutók, esetleges vállalati kölcsönökön kívül összesen 750 ezer forintot kaphatnak. Ennek egy része vissza nem térítendő támogatás, de azért akad és marad itt fizetni való is tizenöt évig, nem is kevés.- A kezdő részlet havi 2 ezer 700 forint, és ezt már az építkezés idején törleszteni kell.- Ki segít majd?

'- Ahol lehet a rokonság, hiszen az idegen mestermunka nem olcsó.

Arról is tájékozódhatunk, hogy csak az első öt évben lesz havi 2 ezer 700 forint, a második harmadban ennél több, az utolsóban pedig még több. És bizony ha a beígért, aláírt második gyerek is megérkezik, nem lesz könnyű helyzetben a házaspár. Elvégre a lakást be is kell rendezni, azután élni is kellene valamiből. Némi kajánsággal vegyítve: évtizedekig spórolhatnak a fiatalok, és segíthetnek nekik - a szülők. Ahogyan eddig is tették.

A hitelfelvételre jószerével mindenki rászorul, hiszen kevés ember rendelkezik olyan havi jövedelemmel, hogy csak úgy nagyvonalúan tízezreket vegyen ki a mellényzsebből. A 23 éves Illés Zsolt már ismerős az OTP- nél. Ő is, meg a felesége is NB I- es sportoló, röplabdás. Jelenleg munkaidő-kedvezménnyel dolgoznak, járnak az edzésekre. Szolgálati lakásban élnek, amelynek bére, fűtési díja ilyenkor havi 2 ezer 160 forint.- Tizenhatezer körül keresünk havonta, és amióta házasok vagyunk, ez a negyedik kölcsönünk.- Miképpen megy ez? - Úgy, hogy kifizetjük az egyiket, és felvesszük a másikat. Először ülőgarnitúrát vásároltunk 43 ezerért a személyi hitelből. Utána az ifjú házasok támogatását is igénybe vettük. Ebből szekrény, porszívó, csillár lett, és az összeget 720 forintonként három év alatt kell visszafizetni. Később színes tévére kértünk kölcsönt, amelynek a havi részlete 1 ezer 340. Most megint vásárolunk, mert már kicsi a szekrény, így helyette szekrénysor kellene. Észünkbe jutott, hogy ifjú házasok támogatása címén még 18 ezer 300 forintot kaphatunk.- Végül is mennyi a havi törlesztés?- A lakbér, meg a három részlet ötezer körüli. Ez a keresetünk harmada. Ennél jobban nem akarunk eladósodni, mert veszélybe kerülne a megélhetésünk. Sőt a teljességhez hozzátartozik, hogy még a szüléink is sokat segítenek, pedig messze, Debrecenben laknak.- Csak kölcsönnel megy a boldogulás?- Igen, mégpedig úgy, hogy például tavaly színes tévét vettünk, az idén szekrénysor lesz, jövőre hűtőláda, azután ha minden igaz, lakás. Tudjuk, ez komoly ügynek számít, dehát semmit nem bízunk a véletlenre - még lottózunk is... - mondja nevetve.

Ami a hiteleket illeti, bizony vannak nehéz esetek: főleg a gyermeküket egyedül nevelőknél, a kisnyugdíjasoknál, elváltaknál. Az idősek pár ezer forintos személyi kölcsönöket vesznek fel, pedig a 28 + 2 százalékos kamat, kezelési költség miatt nem könynyű a visszafizetés. De hát karácsonyra, ünnepekre kell az ajándék az unokáknak, gyerekeknek. És abból a havi öt-hatezerből csak kölcsönre futja. A törlesztés sem egyszerű, bár ilyenkor ballagás táján ismét sok csillogó hajú nagymama adósodik el az OTP- nél pár ezer forintig, ősszel, az iskolakezdés idején pedig a családosok fogják meg sűrűbben az ajtókilincset.

Mennyi a hátralék, az elmaradt tétel itt? Forintban tízmillió, ami 1,7-1,8 ezreléknek számít, azaz ezer tétel közül nem egészen kettő tartozik ide. Van, aki hirtelen betegség, valamilyen családi tragédia miatt képtelen teljesíteni a 3-4 ezer forintos törlesztőrészt. Ekkor kérhető halasztás. Ezenkívül akadnak notórikus nemfizetők, akik nem a megélhetési gondok, inkább az aszályos torkuk miatt tartoznak.

Ötezer hátralékos

Jelenleg a Csanádi körúti OTP- nél mintegy ötezer efféle esetet tartanak nyilván, sőt 1 ezer 990 esetben már le is tiltották az illető fizetését. Sokszor tapasztalható az is, hogy a fiatalok felveszik a kölcsönt, a szülők meg törlesztik. Mert ez is egyfajta segítség.

Mire is kell a hitel? Ha nem építési, lakásvásárlási kölcsönről van szó, embere válogatja. Egyébként is, ezt a személyi hiteleiméi nem kérdezik. Fegyvemeken a takarékszövetkezeméi megtudtuk, hogy a cég nyolc község és két város polgárainak a hitelezője. Mintegy 150 milliója van kint, és az építési kölcsönökön kívül sok az áruvásárlási hitel. A kapott pénzen legtöbbször bútort, hűtőládát vagy videót vesznek. Mondván: igaz, hogy sok a kamat, de az infláció is az, és a kettő kiegyenlíti egymást. Érdekes, errefelé a fiatalok, a középgenerációt képviselők az adósok - az idősebbek viszont óvakodnak a kölcsöntől.

Gyetvai Lajosék például a kért 340 ezerből mára mutatós házat építettek a Hay utca elején. Pedig itt csak egy kereset van: holott három gyerek lévén öttagú a család.- Én nem helyezkedtem most el - mondja Gyetvainé Marika -, hiszen errefelé a munkaalkalom sem sok, meg a három apróság mellett nehéz valahová eljárni.- Mennyi a havi bevételük?- Hivatalosan, családi pótlékkal együtt 11 ezer 700.- Ez öt személyre döbbenetesen kevés.- Ne is mondja! Most is például, hogy mindent kifizettünk, és a gyerekeknek is vettünk ezt-azt, ezer forintunk maradt. Még szerencse, hogy a szülők innen is, onnan is segítenek. Azután Lajos is temérdeket túlórázik, így onnan is összejön valami. Pedig a részlet nem sok, harminc évig havi másfélezer.- Jobban nem akarnak eladósodni?- Isten ments! Ennyi forintból... - tiltakozik a háziasszony.

Karcagon viszont Tóth Imre, illetve a felesége, Éva asszony alaposan eladósodott. Ugyanis újrakezdési kölcsönt, 300 ezer forintot vettek fel az OTP-től. Tóthné megvásárolt, átalakított, majd nyitott egy fodrászüzletet, bár ottjártunkkor éppen beteg volt, így a féijjel váltottunk pár szót, aki Berekfürdőben vendéglátóipari felszolgáló.- Sokat keres!- Ugyan már, olyan bizonytalan ez most, akár a kutya vacsorája. Ha rossz az idő, nincs vendég sem.- Mennyi a havi törlesztőrész?- Tetemes, hiszen átíratási illetékkel együtt 6 ezer 350 forint, és még hozzá a társadalombiztosítás. Ezt ha jön vendég az üzletbe, ha nem, vinni kell a postára.- Bírják a részleteket? Elvégre gyerekek is vannak!- Muszáj, ha már belevágtunk. Csak ne legyünk tartósan betegek, mert akkor felborul minden.

Minden bizonnyal a megye egyik legérdekesebb vállalkozója, adósa Dézsi András és a felesége Kunszentmárton mellett, egy felújított tanyában. Ugyanis András géplakatos, élete párja szűcs, így már az sem lep meg, hogy természetesen ők most egyéni gazdálkodók. Öt esztendeje vásárolták meg ezt a tanyát, miután kiköltöztek a panelból. Korábban fóliáztak is, most pedig belevágtak a jószágtartásba.

Kilenc tehén, egy bika, egy 16, két kisboijú, négy malac kéri naponta ezen a portán a porciót. Andrásnak a fia kisegít: még tessék odaírni az öt kutyát, a négy macskát, meg a papagájokat is.- Korábban 21 tehenem is volt, de sajnos kevés segítséget adnak itt a hozzánk hasonlóaknak, így leapasztottam az állományt. így sincs se ünnepünk, se kimenőnk, hiszen a jószág enni kér.- Hallottam, többféle kölcsönt is felvett.

Nevet.- Ha a kettő többféle, igen. Százezret a takarékszövetkezettől istállóépítésre, ahol havi 1 ezer 700 a törlesztőrész, százezret az OTP-től házalakításra. Ez újabb 1 ezer 850-et jelent. Egyszerűen nem volt más lehetőségünk, el kellett adósodnunk pár évre.- Nem sok ez.- Szerintem sem, és én még vettem volna fel másra is, de a nejem nem egyezett bele. Mondván: vissza kell ezt fizetni kamatostól. Nem beszélve arról, hogy ennyi jószágnak csak a legelő 60 ezerbe kerül. Azután az is nevetséges, hogy Szarvasról szerzem be és fuvarozom haza a téli takarmányt, így segít a közös.

Hatvanezer a legelőre- De azért van bevétel is.- Nyaranta, ha minden tehén tejel, havi 60-70 ezer. Ebből tisztán marad 20 ezer, és négyen élünk belőle. Sok minden kellene még, de az ember azért ügyel arra, hogy a csillagos égig ne adósodjunk el. Mert akkor úgy járunk, mint az ország: egyszer majd fizetőképtelenekké válunk.

Igen, ez a kulcsmondat, mert régi pénzügyi igazság, hogy a hiteleknek határt szab a fedezet. Hallottam: egykoron utazásra is sokan vettek fel hitelt, amelyet szaknyelven szolgáltatási kölcsönnek neveztek. Igaz, ezek a túrák mindig Keletre, a keleti országokba, és nem Nyugatra tartottak. Arra nem adtak hitelt. Elvégre az illetőnek dupla élvezetet jelentett volna, ha mondjuk OTP- kölcsönnel sikerül kint maradnia. Igaz, ma már nincsen ilyesmi. A világútlevél oda röpíti az embert, ahová ő akarja. Jobban mondva, ameddig az 50 dollár futja...

D. Szabó Miklós