Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1990-04-29 / 19. szám
Magazin Vasárnapi jegyzet Riasztanak a számok Az ember nem szívesen szemlélgeti őket. Hozzászoktunk már ahhoz, hogy annyi mindent készen megkapunk. Például egy esti vacsorát - előrepanírozva a húsokat - például egy növényt, amiben gyönyöiködhetünk a bármilyen állapotában tápdrazséba ágyazott magtól egészen a kifejlett földlabdás szépségig. Nincs vele a nevelés fáradsá-. ga, mint ahogyan az esti étkezésnél nincs gond a sütéssel, a főzéssel. Rászoktunk, hogy készen kapjuk a döntéseket is, nekünk csak viszonyulni kell hozzájuk -, elfogadva azokat vagy tiltakozva ellenük - mint ahogyan rákaptunk arra is, hogy készen kapjuk az elveket, fogyasztható formában, "nem is kell gondolkodni rajtuk". Azért nem szeretjük a számokat, mert meg kell állni egy pillanatra az olvasásban, mert vissza kell ugrani tekintetünkkel, mert összevetésre kényszerítenek, mert fel kell dolgozni őket. A számok riasztanak. Ez a szó valóságos értelmében is igaz lehet. Legszívesebben kitetetném a könyvárusok standjára a pucér hölgyek garmadája, a kilógó fogú, rémisztő szörnyek hada mellé ezt a semmitmondó borítójú kis füzetet. Pedig nincs vér, nincs könnycsepp, ahogyan az ma a nyomtatott papírokról ömlik felénk, de minden bizonnyal az említettekkel izgalomban felérő olvasmány lehet, benne ki nem mondott keserűséggel és az olvasás utáni érzéssel: ezekkel a számokkal kell élni, velük kell szembenézni. Üzenetüknek - amelyekhez az adatokat a Központi Statisztikai Hivatal Megyei Igazgatóságán gyűjtötték s rendezték össze - megvannak a címzettjei. A borítólapon ez a két szó szerepel: Képviselőkről képviselőknek. Talán alcímként lehetne hozzáfűzni: adalékok Jász-Nagykun-Szolnok megye jelenéhez /múltjához és jövőjéhez/. Érdemes belenézni olyanoknak is persze, akik nem másokat, csak önmagukat képviselik, nem mások, csupán csak önmaguk előtt. , Tahát: önök minden bizonnyal tudják, hogy szőkébb hazánk lélekszáma 423 ezer, azonban az már kevésbé köztudomású, hogy az elmúlt egy évtizedben a megye mintegy 25 ezer lakost vesztített el, főként az elvándorlások következtéből. Ami a megfelelő munkaalkalom és a megfelelő oktatási intézmények hiányával magyarázható. Mindezek mellett 1982 óta fogynak soraink azért is, mert kevesebben születnek, mint amennyien meghalnak. A halálozás okai között vezető helyen találhatók a keringési rendszer betegségei, a daganatos betegségek és az erőszak. Mint a tájékoztató hírül adja, az utóbbiakat illetően két éve a tizenhatodik hely illetett meg bennünket az országban. Ahol élünk. Hol élünk, hogyan élünk? Városaink közül - a hazai átlaghoz viszonyítva - öt a közepesen fejlett, míg hét viszonylag elmaradott. A községek infrastrukturális ellátottsága igen eltérő. A számítások szerint a legjobban és a leggyengébben ellátottak között mintegy négyszeres a különbség. A számok viszonyításra kényszerítenek. Ami például a jövedelmeket illeti: színvonalát nézve a megyék sorában közepes helyen állunk, három esztendeje a lakosság egy főre jutó személyes, havi nomináljövedelme ötezer-kétszáz forintot tett ki, ez hatvan százalékkal emelkedett öt esztendő alatt. Tavaly a nettó átlagkereset minden ágazatban alacsonyabb volt az országosnál, csak a mezőgazdaságé és a vízügyé közelített ahhoz. A pénz megszerzésére fordított idő növekedett. Becslések szerint, egy átlagos napon a keresők 10-11, a nyugdíjasok 9-10/!/ órát fordítottak termelőtevékenységre. Mit mondanak még a forintok előteremtéséről a számok? Például azt, hogy a fizikaiak napi munkaideje igaz, hogy egy órával csökkent, de ugyanennyivel a második gazdaságban - a hivatalos munkaidőn túl - a mezőgazdasággal foglalkozók többet dolgoztak, a szellemiek munkaideje nem változott, a nyugdíjasoké fél órával nőtt. S ha még nem fáradtak bele a számokba, figyelmükbe ajánlanék két mutatót. Az egyik arról tanúskodik, hogy a befektetett energia milyen eredményt is hozott. /Tudjuk, tudhatjuk abból, ahogyan élünk, eredményről a szó igazi értelmében aligha beszélhetünk./ Tehát, az ipar termelése ’85-ről ’89- re 4,3 százalékkal emelkedett, a könnyűiparé például majd tíz százalékkal zuhant. Tavaly a mezőgazdaság-termelése stagnált, a növénytermesztésé 17 százalékkal nőtt, az állattenyésztés stagnált. Lehetne még szembesülni a meglehetősen lehangoló tényekkel, hogy volt olyan időszak a közelmúltban - a helyzet nem javult -, amikor a népesség majd egynegyede a társadalmi minimum alatt élt, hogy majd feleannyi orvos jutott megyénkben tízezer lakosra, mint az országban átlagosan, hogy kevesebb lett százötvenöttel a könyvtárosok szolgáltatóhelyeinek száma, hogy a külkereskedelmi értékesítésben a tizenhetedikek vagyunk az országban. Lehetne még... Azt mondják, akinek nincs elég ereje, annak az állóvízben is úgy kell küszködnie, mintha az ár ellen úszna Ez az ország most meglehetősen erőtlen. Ez az ország gyakran került már siralmas helyzetbe, olyan történelmi szituációba, amikor egyféleképpen lehetett volna kiutat találni, ha lakói összefognak. Az embereknek, a pártoknak, amelyeket létrehoztak, az energiája felőrlődhet az önmagukkal és másokkal folytatott viaskodásban. Most, amikor ezek a társadalmat szervező politikai egyesülések konferenciáikat, kongresszusaikat, választmányi üléseiket rendre tartják, most, amikor összeül és "megszólal" a parlament, nyilvánvalóvá válik: nem elég az újságokra, a röplapokra, az elnökség mögötti transzparensekre felírni, iskolásokkal bifláztatni, hogy valaminek ott kell lennie minden előtt. Hazának hívják. |A^U/j Samsung színes tévék Jászfényszaruról Megkezdődött a színes tévék gyártása Jászfényszarun, az Orion-Samsung üzemében. Évente 100 ezer korszerű, középméretű, távirányítós készülék került le a gyártósorról. A televíziókból a hazai boltok mellett Nyugat-Európába is szállítanak. Képünkön Hwang Tum Yeon művezető a széria gyártását ellenőrzi. MTI-fotó: H. Szabó Sándor A hazai takarékpénztárak életében 1989. különleges év volt. Az, hogy az év utolsó hónapjának utolsó napjai történelmi érdekes'W’ T ^ J ségnek számítanak, biztosan bekerül a gazdaságpoliti-I yß I I ka történetébe is - ha ugyan addig nem hoz ennél is rit-Q kábbat, egyedülit ez a minduntalan változó - s egyáltalán nem kellemes! - megújhodó világ. Mégis, ilyen még nem volt: 1989. decemberében, karácsony előtt és karácsony után is, a sorban álltak az adósok az OTP-fiókok előtt, hogy kiegyenlítsék nem is kevés tartozásukat, s valóban magukénak mondhassák családi otthonukamatláb kát, lakásukat, házukat Nem jószántukból tették sokan, s nem is azért, mert nem tudtak mit kezdeni a pénzükkel! Nem olyan világot élünk! Megszokott, mindennapos kép a törökszentmiklósi főutcán. Korán reggel emberek állnak az utcán, várják a fél nyolcat, hogy kinyisson az OTP-fiók. Megszokhatták már a nyitás idejét, s nem azért jönnek korábban, mert ráérősek. Hét óra tájt futnak be a környező községekből az autóbuszok, s az ügyfél mit tehet, ha dolga van az OTP-ben ? Kénytelen korán elindulni, hogy haza is érkezzen idejében. Igaz, városi fiók ez, csak hát a városon kívül nyolc település, kis és nagyközség takarékpénztári feladatait látja el. Idejár a fegyvemeki, a tiszabői, a tiszapüspöki, a kengyeli, a kuncsorbai, a tiszaroffi, az örményesi és a tiszatenyői ember ha adós, ha betétes, ha régi kölcsönéből akar tisztán látni, ha új kölcsönt akar fölvenni, ha eligazítást szeretne - ugyan ki lát bele a rengeteg szabályba, a változó, örökké módosuló pénzügyi világba? Harmincezer ember - s a városi OTP-fiók csak hosszú lejáratú hitelből 35 ezer számlát kezel. És akkor meg se említsük a betétkönyveket, az ilyen-olyan céltakarékosságokat, a rövid és középlejáratú hiteleket, - s például az átutalási betétszámlákat, amelyből itt, ebben a fiókban sincs kevés - mindösszesen 60 ezer számla!- A fiók hitelcentrum - mondja Kóródi Béláné fiókigazgató. Azt jelenti ez, hogy hét társfiók - Karcag, Kisújszállás, Túrkeve, Mezőtúr, Kunmadaras, Kunhegyes és Tiszafüred hosszú lejáratú hiteltörlesztéseit itt gyűjtik össze a központi adatfeldolgozáshoz. Közvetítünk, nyilvántartunk, s gondoskodunk a hátralékok beszedéséről. Sóhajtok. Tetszik, nem tetszik, adósok országa vagyunk. Hiszsziik, nem hisszük, lehetnénk akár adósok börtöne is - ha a magyarországi börtönviszonyok lehetővé tennék, hogy azok is rács mögé kerüljenek, akik adósok, s nem fizetnek. Ez külön téma lehetne - a törökszentmiklósi fiókban riasztó akár az elmúlt két év hátralékosainak tartozása is. 1988. decemberében a rövid lejáratú kölcsönökből 407 ezer forint volt a hátralék, tavaly már 1 millió 107 ezer. A hosszú lejáratú kölcsönökből 1988-ban 3 millió 600 ezer forint hátralékot "kezeltek", tavaly már 4 millió 700 ezret. Ahogy az életszínvonalunk zuhan, ahogy a Kunságban is növekszik a munkanélküliek száma - akár jósolható is, hogy ez év végére tovább nőnek a hátralékok, a nem vagy nehezen behajtható adósságok összege. Most mit enyhít ezen, hogy ezrelékeket tesz ki a hátralék a statisztikában, s hogy csak az OTP-fiókban meg a postahivatalokban kezelt takarékbetétkönyvekben 573 millió forint lakossági megtakarítást kezelnek ? Dehát nem ez most a legnagyobb baj! Leginkább az OTP- nek is, de az ügyfélnek is, hogy "ugrál a kamatláb" - kifinomult stílusban: változik, őszinte-gorombán évente emelkedik a kamat, s egyre inkább meggondolandó, betéijen-e az ember kölcsönért az OTP-be. Huszonkettes csapdája : nehezedik az élet, romlik a pénz, kúsznak fölfelé az árak, rászorul az ember, akármit is akar venni, gyarapodni, - netán újabban új életet kezdeni -, hogy betérjen az OTP-be! Az Országgyűlés döntött decemberben, s kimondta, akár 100 százalék is lehet a kamatadó, de ötven bizonyosan. /Nem kellett irigyelni azokat, akik egy-két éve folyamodtak építési, lakásvásárlási kölcsönért, ők már megemelt kamattal törlesztenek.../ Nohát, emiatt állt tömeg december végén az OTP-k előtt! Aki csak tehette, élni akart a lehetőséggel, visszafizetni az építési, lakásvásárlási hosszú lejáratú kölcsönét, nehogy januártól a duplájával feleljen havonta ebben a kutyanehéz életben. És ugye, akkor az se volt mindegy, hogy a visszafizetők 45 százalék engedményt kaptak. Nosza, kapart lázasan az adós, belement más, újabb adósságba inkább, csak ne duplázzon. Törökszentmiklóson például a januártól törvénybe iktatott kamatadó hírére ötezer-kétszáz adós fizette vissza kölcsönét. Kérem szépen, az OTP törökszentmiklósi fiókjában régen is, most is, 1989. decemberében is negyvenkettő volt a dolgozók létszáma A sors furcsa iróniája hogy negyvenegy nő, nagyrészt asszony áll az ügyfelek rendelkezésére. Akkor is, amikor "csak" napi átlagban 5-600 ügyfél tér be hozzájuk, s akkor is, amikor nyolctíz nap alatt pluszban ötezer-kétszáz pénzes ember akarja gyorsan otthagyni a pénzét, kiegyenlíteni adósságát. A fintor annyi ráadásul, hogy a határidő - kinyilatkozott, közhíreit, kinyomtatott határidő utáni napon - reggel még nem - de utóbb, a délelőtt folyamán újból elfogadhatták a tartozók pénzét.- Nincs benne semmi rendkívüli, sajnos, ezt is megszoktuk - mondja Kóródi Béláné. - Borzasztóan sajnáljuk, de nem először történt, hogy nem tudtunk megfelelő információval szolgálni az ügyfeleknek, egyre többször előfordul, hogy jelentős változásról mi is újságból, rádióból értesülünk. Ugye, a szabályozás a központé, abból nem enged. Az ember mást se hall, mint az önállóságra nevelést, törekvést, biztatást - s aközben még pénzügyekben is /pénzügyekben is?/ a régi, megcsontosodott központi irányítás a döntő? Dehát az OTP régen nemcsak lakossági bank, s újabban ugye már kereskedelmi tevékenységre is ösztönzik. Kóródi Béláné jólnevelt banktisztviselő. Korrektül elmondja, bizony nincs másképp: - a Takarékpénztári Értesítő közli a változásokat, s az se ritka, hogy a reggeli postában, mondjuk kilenc óra körül érkezik meg az az új előírás, amely szerint már aznap fél nyolc óta dolgozniuk kellett volna És céloztunk már rá, az se ritka, hogy a napilapokból, tévéből értesülnek először, - s akkor se mindig idejében, meg egyáltalán... Az biztos, hogy a törökszentmiklósi fiók dolgozói december óta még nem pihenhették ki fáradalmaikat. Mert elfáradtak, dolgoztak szombaton, vasárnap, túlóráztak éjszakába nyúlóan hétköznapokon. S nehogy valaki azt gondolja, már tavaly végeztek például a gyorsan törlesztőkkel. Aki decemberben jelentkezett, hogy visszafizeti hosszú lejáratú kölcsönét - a szeptemberi egyenleg szerint kérték a pénzt, az ötvenöt százalékokat. Február végére dolgozták föl a számlákat, annyi volt októberre, novemberre még a kamat, s mennyi jár vissza - egy kevés a sokból. S akkorra meg már mentek az értesítők, s jöttek vissza a nyilatkozatok: ki, miért gondolja, hogy mentesülhet a kamatadó alól. Közben hónapról hónapra több újrakezdési kölcsönt folyósítottak - a múlt hónapban még tíz, áprilisban már húsz lesz az újrakezdő-kölcsönösök száma. És ugye, máris változtathatnak: a kamatadó volt-nincs az ügyfélnek, most visszautalása / mondják, javasolják kamatostól/ lesz az új munkája a banknak. A banknak. Bank valóban ?- A megváltozott hazai irányításban, az önállóságra törekvéskor, nálunk még változatlanul az erős, központi irányítás érvényesül - Szűcs Ferenc megyei igazgató nem tud vitába szállni fiókigazgatója tényeivel. Még kontrázni se tudja, hogy az OTP még mindig csak a budapesti központján keresztül létezik, s regionálisan nem folytathat önálló üzletpolitikát, bár azt is megmondja, előterjesztéssel, javaslattal élhet. Kóródi Béláné azonban tovább perel. A fiók áteresztőképessége még azt sem bírja el, hogy a helyi vállalatok, szövetkezetek számláit kezelje, nem is beszélve az ügyfélfogadás teréről, amiről már volt szerencsénk látni egy s mást. Mert miközben továbbra is lakossági banktevékenységet akar folytatni, s keresni az új lehetőségeket, a túlszabályozottság, a centrum, a központ irányítása nem változik. Negyvenkét banktisztviselő, egy öreg, banképületnek legfeljebb jószándékkal nevezhető, 299 négyzetméter hasznosítható - agyonhasznált - területen, a minimális hivatali kényelem nélkül, állandó emberi figyelem kereszttüzében - készséggel állja ügyfelei rohamát. A jól összeszokott, példásan dolgozó gárda fölkészült nemcsak a munka pontos, gyors és szabályos bonyolítására, hanem - sajnos - arra is, hogy nemcsak a kamatláb ugrál - az emberek is egyre türelmetlenebbek, ingerültebbek, s talán nem is oktalanul, sokszor méltatlankodók. Szerencsére jó a gárda, valóban példás dolgozók, mondogatja a főnökasszony, amikor eszébe jut: már voltak a házat megtekinteni a kisgazdák. A negyvenes években Törökszentmiklóson ez a ház volt a kisgazdakor. Ugye, azt vissza is igényelhetik? S akkor? Sóskúti Júlia
