Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1990-04-29 / 19. szám
1990. ÁPRILIS 29. 3 Névadó ünnepségek Eddig csupán azonosítható számokat viseltek a katonai egységek. Tegnap viszont két szolnoki alakulatnál is névadó ünnepséget tartottak. Az egyik a "Damjanich János Légvédelmi Tüzérdandár", a másik a "Szolnoki Vegyes Szállítórepülő Ezred” nevet vette fel. Képünk a repülők ünnepségén készült. Igazságkeresö " Úgy érzem, hogy igazam van, hiszen tizenkét éves koromban már munkába álltam; végigdolgoztam az életemet." írt már Pozsgaynak, a Televíziónak, a Szabad Földnek, fordult a megyei tanács elnökhelyetteséhez is. Senki nem tudott segíteni. De a Rákóczifalván élő Sári István nem adta fel a küzdelmet, amelyet évek óta folytat... miért is? Havi néhány száz forintért? Hiszen a pénz, amely szerinte járna neki, egyre kevesebbet jelentene a nyolcezerforinton felüli nyugdíjában. Talán már nem is azért a pár száz forintért harcol. Hanem az igazságáért. Az elnök ígért A felsorolása olyan, mintha elszámolna az életével:- A hatodik osztályt se végezhettem el, mert nagy volt a család, dolgozni kellett. így hát elszegődtem gazdasági cselédnek. Ez 1942 április elsején történt, és 194Í július 31-ig voltam gazdasági cseléd. Utána jutányos földet kaptam, és azon gazdálkodtam 1950-ig. Akkor bevonultam katonának, majd elmentem a Bajai Állami Gazdaságba, és folyamatosan dolgoztam egészen a nyugdíjig. Az utolsó 18 évet a Rákóczifalvi Rákóczi Tsz-ben töltöttem el. Szóval végigdolgoztam az életemet, mégis baj van a nyugdíjammal.- Hogy érti ezt?- Abból a hat évből, amikor gazdasági cseléd voltam, csak 450 napot ismertek el. Mutatja a társadalombiztosítási igazgatóság papírját, amely szerint ezt a 450 napot tanúvallomás alapján fogadták el.- De ez a kisebb gond. A nagyobb sérelem a téeszben ért. Eleinte 10 százalék munkabérpótlékot kaptam, mert olyan nehéz munkát kellett végezni. Az utóbbi években viszont,1984-től kezdve, kevesebb bért adtak, mint amennyi járt volna.. A tehenészetben dolgoztam akkor. - Előveszi az idevágó papírost, mutatja. - Tessék megnézni, 95 százalékos munkabért kaptam, egy másik illető pedig 120 százalékost! Pedig őt én tanítottam be! Hát hogy lehet az, hogy én, aki betanítom a másikat, kevesebbet kapok, vagyis állítólag kevesebbet dolgozom! Kiszámoltam, hogy 1984 és 1987 között 11 ezer 500 forinttal kaptam kevesebbet, mint amennyi járt volna.- És nem tette ezt szóvá?- De igen, mondtam a téeszelnöknek. Ő megígérte, hogy rendezni fogja a problémámat. Akkor én a munkahelyi döntőbizottsághoz fordultam. Nem tartották jogosnak a kérésemet.- Miért nem fellebbezett a munkaügyi döntőbírósághoz?- Mert a téeszelnök lebeszélt róla. Azt mondta, majd másképp megoldjuk ezt az ügyet.- És?- Utólag kifizette az elmaradt béremet: 1988-ban két alkalommal kaptam jutalmat.- Akkor tehát megvan a pénze.- De ez nem számít bele a nyugdíjba!Ha munkabérként kapom meg ezt a pénzt, akkor figyelembe veszik a nyugdíj megállapításánál.!gy jártam, annak ellenére, hogy rengeteget dolgoztam a téeszben. Onnan mentem nyugdíjba is - leszázalékoltak gerincbetegséggel. Amikor például napos voltam, dupla munkát vállaltam. Legalább mondták volna, hogy ne dolgozzak annyit, mert nem lehet kifizetni. Már semmit nem lehet tenni A Rákóczi Tsz-ben már sem az elnök, sem a helyettes, sem a jogtanácsos nem a régi. Az új jogtanácsos, dr.Bemáth Erzsébet ismeri Sári István panaszát.- Igen, nálam is járt, és utánanéztem az ügynek. Nem tudok segíteni semmiféle jogi úton, mert már eltelt az az idő, amikor még lehetett volna tenni valamit. Amikor például a munkahelyi döntőbizottság meghozta a határozatát, akkor a munkaügyi döntőbírósághoz lehetett volna fordulni. Másodszor akkor kellett volna cselekedni, mikor Sári István megtudta a társadalombiztosítási igazgatóságtól, hogy a jutalom nem számít bele a nyugdíjába. Akkor lehetett volna új eljárást kezdeményezni, így viszont a munkahelyi döntőbizottság határozata van érvényben. A bizottság - itt vannak a dokumentumok nálam - nem találta jogosnak Sári István kérelmét. Mondhatom, hogy alaposan megvizsgálták az ügyet, és a téeszmunkabér kifizetését rendben lévőnek találták. Az, hogy később az elnök jutalmat adott Sári Istvánnak; nem bizonyíték. Nem igazolja, hogy a jutalmat az elmaradt munkabér helyett adták. Végül is, az elnök bárkinek bármikor adhat jutalmat, nem? Én így, utólag ismertem meg az ügyet, ráadásul akkor, amikor már nem lehetett segíteni. Az elmondások és az iratok nem győztek meg sem arról, hogy Sári Istvánnak igaza van; sem arról, hogy nincs igaza. Kinek az igaza? A megyei társadalombiztosítási igazgatóságtól megtudtam, hogy a jutalomnak, amelyet Sári István kapott, csupán a 10 százaléka számít bele a nyugdíjba, természetesen csak akkor, ha a jutalomból levonták a nyugdíjjárulékot. Amikor dr.Bemáth Erzsébetnél jártam, elmondta, hogy az utóbbi időben több ember él hasonló panasszal, észrevétellel, mint korábban. Most magától értetődő és természetes, hogy ezeket a régi ügyeket akkor kellett volna tisztázni, és pontot tenni a végükre. De az is világos mindannyiunk számára, hogy akkor sokkal nehezebb volt tisztázni bármit. Százszor meggondolta a munkavállaló, hogy a főnöke ellen forduljon, netán a főnök véleményével szembeszállva keresse az igazát. Az évekkel ezelőtti sérelmekből eredő igazságkeresések egy része fölött eljárt az idő. Ezt azonban nehezen veszik tudomásul azok, akik megbántva érzik magukat. Olyan döntést, amely.megnyugtatná igazságérzetüket, nemigen lehet már hozni. így hát cipelnünk kell ma-, gunkkal az ő sérelmeiket és a mi tehetetlenségünket - egy újabb terhet, amelyet a múlt hagyott ránk. Paulina Éva Átmenet és önkormányzat Az országgyűlési képviselő-választásokkal korántsem fejeződött be a társadalmi rendszer átalakításának folyamata. Annak nélkülözhetetlen, szerves részét alkotják a helyhatósági választások, melyekre jóval a június 8-án befejeződő tanácsi ciklus után kerül sor. Vitathatatlanul közérdek, hogy a rövidesen bekövetkező átmeneti időszakban a konfliktusok feloldására, feladatának ellátására képes közigazgatás legyen az országban. A közeljövőt tekintve a településeknek tulajdonosi szemléletű, hivatástudattal rendelkező, a lakosság érdekeit jól képviselő szakemberekre lesz szükségük. Az ő munkájukat nem lehet nélkülözni az átmeneti időszakban sem. Mivel ilyen szakemberek sokan vannak a tanácsi apparátusban, meggondolandó a tanácsok mandátumának meghosszabbítása a helyhatósági választások időpontjáig. Átmeneti intézkedések mindenképpen szükségesek. Természetesen az Országgyűlés dolga, hogy az alkotmányos megoldások közül melyiket választja. Az önkormányzati törvény mellett elképzelhető egy "átalakulási" törvény megalkotása is. Az átmeneti időszakban olyan politikai légkörre lesz szükség, ami biztosítja az erkölcsileg feddhetetlen, jól felkészült szakemberek nyugodt munkáját, és azt, hogy az elkerülhetetlen változások humánus megoldásokkal járjanak. Napjainkban a közigazgatásban elsősorban a tanácsi ciklus tisztességes lezárására kell a figyelemnek irányulnia, de mindenképpen és minél előbb a települések önkormányzatának megteremtése kerül előtérbe. Reálisnak tűnik az a koncepció, hogy a területi irányítás súlypontjai a települések legyenek, s az esetleges megyei önkormányzatok csak másodlagos szerepet tölhetnek be. Kívánatos, hogy a helyi önkormányzatok ne csupán a központi akarat végrehajtói legyenek, hanem a saját hatáskörükbe tartozó kérdésekben sajátjogúkon, a saját elhatározásukból gyakorolják a tényleges hatalmat. Valóságosnak tűnő veszély, amelynek elhárítására eleve készülni kell, hogy az önkormányzati érdekek, elvek nem csupán a pártok eltérő politikai céljai miatt szenvedhetnek csorbát, hanem amiatt is, hogy a tárcák esetleg ágazati érdekből vagy bizalmatlanságból különböző megkötésekkel igyekeznek majd megfosztani az önkormányzatokat mozgásterüktől, s egyben felelősségüktől. Egyébként, ami a pártok helyi politikai tevékenységét illeti: bizonyára akkor járnak el helyesen, ha nem a pártérdekeket, hanem mindenekelőtt a lakosság érdekeit igyekeznek érvényre juttatni. Az önkormányzatok településfejlesztő törekvéseinek alfája és ómegája gazdasági helyzetük stabilitása. Feltétlenül szükséges saját bevételeik arányának jövőbeni növekedése, olyan állami támogatási rendszer kialakítása, amely kielégíti a több lábon állás követelményeit, csökkenti az önkormányzati gazdaság sebezhetőségének lehetőségét. Mindezt az önkormányzati kötelező feladatok nagyságrendjéhez igazodó normatív finanszírozási rend biztosíthatná. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ha a támogatásban egyenlőségi jelet teszünk a települések közé, akkor végeredményben az egyenlőtlenséget konzerváljuk. A fejlődésben elmaradt települések felzárkóztatása nélkül nem sokat lehet kezdeni az önkormányzattal - legyen az akármilyen jó. Meggondolandó az is, hogy milyen sajátos feladatokra vállalkozzanak a helyi önkormányzatok. Több helyen hallani például oíyan panaszt, hogy a rendőrség a politikai változások következtében nem elég határozott, romlik a közbiztonság. Van olyan település, ahol felvetődött az a gondolat is, hogy a rendőrség tartozzon az önkormányzathoz, avagy a rendőrség mellett, annak segítésére - az önkormányzati testület hatáskörébe tartozó - önkéntes rendfenntartó szervezet legyen. Az ilyen felvetések bármilyen fontosak is helyi vonatkozásban, az ország egészét nézve mégis csak részletkérdések. A legfontosabb az, hogy határozatképes és a helyi közösségek feltétlen bizalmát élvező, megfelelő hivatástudattal és szakértelemmel rendelkező emberek kerüljenek az önkormányzatok élére. S.B. Szomszédolás megyehatáron át A hátrányok előnyre is fordíthatók Heves és Jászapáti kölcsönösen bemutatkozott Szívesen látott vendégeket fogadtak ezen a héten Jászapáti művelődési intézményei. A szomszédos Hevesről jöttek az ott tevékenykedő művészeti csoportok, amatőr együttesek, körök, hogy viszonozzák az apátiak múlt év novemberi látogatását. Tizennégy kilométerre fekszik egymástól a két település, de a közöttük húzódó megyehatár annyira elválasztotta őket, hogy nem alakult ki semmilyen gazdasági és kulturális kapcsolat. Nagyságra, fejlettségre közel megegyeznek, város is a közelmúltban lett mindkettő, de Hevest Egerhez, Jászapátit pedig Jászberényen keresztül Szolnokhoz kötötte az igazgatási hierarchia. Ha hivatalosan nem is tudtak egymásról, a lakók azért számon tartották, hol, mi a jobb. Az apátiak az elmúlt évtizedekben szomorúan tapasztalták, hogy elmaradnak Heves mellett, a hevesiek viszont a jól ellátott apáti üzletek miatt irigykedtek, és gyakran átjártak vásárolni is. Jászapátit valóban visszavetette, hogy 1961- ben megszüntették járási székhely szerepkörét, míg a szomszéd megmaradt központnak. Csak lassan talált magára a jászsági település. Azután mérföldes lépésekkel próbálta elmaradását pótolni úgy, hogy a keserű beletörődés után mára ismét vetélytársként áll egymás mellett a két szomszéd vár(os).- Öt éve rendeztünk, főleg a téeszre építve ilyen kölcsönös bemutatkozást Jászkisérrel - mondja Fehér Ferencné, a jászapáti Velemi Tsz közművelődési előadója. - Újítani akartunk az addigi szokványos programokon, és a szórakoztatáson túl szakmailag is rendkívül tanulságos volt a kölcsönös bemutatkozás. Az ilyen jellegű vendégjárás azonban, bármilyen hasznos is, gyakran nem ismételhető, ezért másik partnert kerestünk. így jutottak el tavaly év elején a művelődési ház igazgatójával Hevesre. Egy telefon az ismeretlen intézményvezetőnek, tanácsi dolgozóknak, és máris örömmel fogadták őket. Az ötlet is tetszett. Tavaly novemberben az apátiak töltöttek ott egy hetet, most pedig Heves látogatott át. A jászságiak bemutatták a honismereti szakkörüket, majd műsort adott a pávakör és a női kar, divatbemutatót tartott a Váci Kötöttárugyár és a Ruhaipari Szövetkezet, fellépett a néptáncegyüttes, rendeztek nyugdíjas Ki mit tud?ot és kézimunka-kiállítást. A múlt Szombaton a jászapáti művelődési házban tartott hevesi szomszédolás megnyitóján műsort adott a városi kamarazenekar és a Hevesi József kórus, később kiállításon mutatkozott be a fotó-, modellező-, a képzőművész alkotókör és a díszítőművész szakkör. Csütörtökön nyugdíjasklubok találkozója volt, és a kertbarátok borversenyt rendeztek, szombaton pedig a vonzáskörzethez tartozó településnek, Kömlőnek a női kara és az Apródok Régi Zene Együttese lépett fel. A szomszédolást este 7-től ifjúsági klubtalálkozó zárta. A kölcsönös bemutatkozás mellett az egyik legfontosabb rendezvény mindkét alkalommal a népművelők, klubvezetők, szakkörvezetők tapasztalatcseréje volt.- A szomszédolással jöttünk rá, még ha mindig is tudtuk, hogy Heves közelebb van, mint Jászberény - mondja Kökény Gábor, a jászapáti művelődési ház igazgatója -, és ennek a felismerésnek máris kezd kibontakozni az előnye. Hevesen például 25 éve működő zeneiskola van, mi pedig Berényből eddig nem tudtuk megfelelő szintre emelni a zeneoktatást. A kapcsolat szereplési lehetőséget teremt a kulturális csoportoknak. Népi táncosainkat május 1-re várják odaát, mi pedig a Hevesi Kamarazenekarra tarthatunk igényt, de tanulni akarunk az ott jól működő kertbarát és képzőművész köröktől is. Bodor Józsefné, a jászagpti városi tanács osztályvezetője szerint Hevesen is komolyan veszik a nyitást. Ennek jele volt, hogy Jászapátin tartottak egy körzeti intézményvezetői munkaértekezletet, amelyen a zeneoktatás kiterjesztésén túl iskolai, óvodai segédanyagok átadása is szóba került. A kulturális kapcsolatokon pedig túlmutat, hogy mindkét alkalommal tanácskoztak az áfész-vezetők, így a megyehatárszéli felvégből adódó hátrányok előnyre is fordítha-
