Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1990-04-27 / 17. szám
1990. ÁPRILIS 27. 3 Újrakezdési kölcsön -munkanélküliség Vajon ez a megoldás? problémáján ez nem segít. Aki ugyanis nem önszántából lett munkanélküli, az többnyire kényszerből lesz vállalkozó, többsége nem is ért hozzá, elképzelése sincs róla, hogy ezt-hogyan kell csinálni. Munkapiaci pozíciója ugyanis nem véletlenül gyenge. Többnyire szakképzetlenek, vagy olyan szakképzettséggel rendelkeznek, amire nincs szükség ma Magyarországon. Saját tőke nélkül a 400 ezer kevés, ha van saját tőke, akkor pedig feltételezhető megint, hogy nem kényszerből lett munkanélküli. Talán ennyi érv is elegendő ahhoz, hogy a munkanélküliek és a kisvállalkozások támogatását, ez utóbbiak ösztönzését szét kellene választani. S itt nem értek egyet a legutóbbi kormányintézkedéssel sem. Egyrészt nem választja el a két dolgot, másrészt kevés az amit a kisvállalkozások ösztönzéséért tesz. Ez utóbbi azért is lenne fontos, mert a kisvállalkozások segíthetnek a munkanélküliség feszültségeinek enyhítésében is /de nem oldhatják meg!/. Parkoló pályák Feltehetjük a kérdést: akkor mi legyen a munkanélküliekkel? Mindenekelőtt tudatos koncepció, egységes logika alapján kialakított rendszer kellene. Aminek a középpontjában az át- és továbbképzésnek kell lenni. Az iskoláknak részben, de az átképzéssel foglalkozó intézményeknek azért is kell nagy szerepet kapniuk, mert a tömeges munkanélküliség éppen a pályakezdőket, fiatalokat érintheti, akik a felnőttekhez képest is nehezebb pozícióban vannak a vállalkozók piacán. Számukra olyan "parkoló pályákat" kell kialakítani, amely jó helyzetbe hozza őket a munkavállalásban. De nemcsak róluk szól az írás. Mindenkiről, akit az újrakezdési kölcsön, bármily kedvező is, nem hoz jobb élethelyzetbe. A tipjkus munkanélküli pedig ilyen. Füle István Május elsején kivernék a marhát, de... Saját takarmánytermö terület híján a megyeszékhelytől távolesö legelőkre is kénytelenek elszállítani az éppen nem fejős teheneiket, a üszőiket, borjaikat a Szolnok környéki tehenesgazdák, ha a legolcsóbb etetési móddal kívánják tartani azokat kora tavasztól késő őszig. Most, május elsején is többen, sok marhát kivernének például a túrkevei téesz dús füvű intenzív legelőire, de lehet, hogy mégis pányván, vagy karámok között maradnak azok a jószágok az idei nyáron. De hát mi gördít akadályt, képletesen szólva ki "állít karámot"? Akár veszteség árán is A túrkevei téesz kisárutermelési ágazat vezetőjétől, Kazinczi Ferenctől hallom, bőviben vannak a réteknek, legelőknek.- A helybeliek által csak Csordának meg Gulyának ismert határrészeinken vagy 320 hektárt nem tudunk más mezőgazdasági célra jövedelmezően hasznosítani. A kö-Idős Bede Ferenc: - Fizessünk százezer forintot azért, mert bebiztosítva akarjuk elszállítani ezt az egy borjút? zös gazdaság felelősséggel tartozik az egyéni tehéntartásért, annál is inkább, mert a portáikon jószágokkal bajlódók többsége téesztag. Nekik 1800 forintot, kívülállóknak 2200 forintot kell fizetniük a május elsejétől október végéig legeltetésre ránkbízott egy-egy marháért.- Milyen szolgáltatást biztosítanak ezért a pénzért?- Éjjel-nappali felügyeletet és a legeltetést hat hónapon át külön kérésre és természetesen külön díjazásért a vemhesítést is elvégeztetjük. Meg kell, hogy mondjam, veszteséges szövetkezetünknek ez a legelőhasznosítás, a bérlegeltetés. Az utóbbi tíz esztendőben állatlétszámtól függően 60-100 ezer forint közötti összegben fizettünk rá. Ezért igyekszünk más vidékről is toborozni ide háztáji gulyát, az idén is jó lenne a keviekével kiverni vagy 200 marhát.- Hoznának, úgy tudom Szolnokról is jószágokat.- Éppen ez az: lehet, hogy csak hoznának. Bede Ferenc régi kuncsaftunk jelezte vissza, hogy legalább félszáz tehenet, üszőt legeltetnének nálunk most is szívesen, de hát a megváltozott biztosítási feltételek miatt lehet, hogy nem számíthatunk rájuk. Nekünk sajnos ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy csak biztosított állatok kerüljenek a legelőinkre. Előfordult ugyanis korábban, hogy nem tudtuk bebizonyítani az itt elhullott marháról, hogy az már otthon is beteg volt. No persze, ha mondjuk a gulyásnak a kutyája megmarja egy bérlegeltetésre ránk bízott tehén tőgyét, hát kártalanítjuk a gazdát. Több mint a fübér, uram! Nem véletlenül volt nekem ismerős a Bede Ferenc név. A közvetlenül Szolnok határában tehenészkedő idős gazda nem egy országos tejtermelési versenynek volt már dobogós helyezettje. 79 évesen maga hajtja ki ma is a legelőre, ő pányvázza ki a teheneket, borjakat. Az állatállomány gondjának-bajának nagyobb részét persze már a fia vállalja magára.- Összefognánk vagy tízen, szolnoki tehenesgazdák, mert közösen olcsóbb elszállíttatni a félszáz marhát Túrke vére - mondja ifjabb Bede Ferenc. Csak hát a biztosítókról aztán mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy vállalkozásbarátok. Azelőtt, még tavaly is például csak arra a jószágra kellett biztosítást kötnünk, amelyet elszállítottunk bérlegeltetésre. Most már csak a teljes állományra hajlandó szerződést kötni a biztosító. Tehát nekem, aki történetesen egy üszőt vernék ki a kevi legelőre, a többi itthon maradó 18-ra is biztosítást kellene, hogy kössek. Na, ne! Tudja mibe kerülne? Kevés híján 100 ezer forintba! A megyeszékhelytől alig néhány kilométerre lévő besenyszögi úti tanyáján nem sokkal rózsásabb hangulatban fogad Gulyás János. Tizenöt üszője várja, hogy az utóbbi esők hatására "megugrott" fűből jóízűt harapjanak a kevi határban.- Ha így halad - dohog a fiatalember-, a vállalkozás harap a fűbe uram. Gondolom - mér végig - maga nemcsak betűvető, számolni is tud. Húsz százalékkal emelkedtek az abraktakarmány-árak, húszhuszonöt százalékkal több kaszálódíjat kémek a csatorna-, meg az árokpartokat kezelő szervezetek is. A tej felvásárlási árának emelkedése pedig nem éri el a 13 százalékot. Nos, ilyen jövedelmezőség mellett kellene nekem, ha nem akarom vásárolt drága takarmányon tartani a 15 üszőt, Kevibe szállítás előtt az értékük tíz százalékáig biztosítani. Több bért, mint amennyit a téesz kér fűbér fejében. És csak egész éves biztosítást köthetek, pedig hát csak hat hónapig kell az idegenben lévő marháim miatt aggódni. Mert hát ilyen a módozat Az Állami Biztosító megyei kirendeltségén készséggel, de a tehenesgazdák szempontjából egyáltalán nem megnyugtató módon tájékoztat Rimóczi Ferenc, a mezőgazdasági osztály vezetője:- Sajnos olyan nagymértékű, országosan eléri az 1,2 milliárdot a mezőgazdasági üzletágunk vesztesége, hogy egyelőre szüneteltetnünk is kell valószínűleg az állatbiztosítások kötését. Valóban nem vállalunk most már részleges állománybiztosítást, csak valamennyi jószágra kiterjedőt. Jelenlegi módozataink sajnos arra sem adnak lehetőséget, hogy csak a hat hónapos legeltetési idényre kelljen megfizetni a gazdáknak a díjat. Most dolgoznak az Állami Biztosító szakemberei egy újabb állatbiztosítási rendszeren, de annak bevezetéséből idén már aligha lesz valami. Célszerű megvárnunk, egyáltalán hogyan alakul majd például az agrárpolitika. A Hungária Biztosító mezőgazdasági osztályánál is érdeklődtem: mintegy az ÁB konkurenciájaként nem tudnák esetleg kedvezőbb feltételekkel biztosítani a Szolnokról Túrkevére kiverésre váró marhákat? Kissné Faragó Katalin világosított föl:- A módozat nálunk is hasonló, csak egész éves biztosítás köthető. Természetesen mi sem biztosítjuk a részleges állományt, csak az elszállításra kerülő marhákat, merthogy az visszaélésre adhat okot. Tudja milyen könnyű kicserélni a tehenek fülében az azonosító számot? És akkor persze, hogy mindig a biztosított tehén pusztult el. Hát mit mondjak? Meglepett ez az ügyfelek iránti nagymérvű bizalmatlanság. Persze tudom én, az üzlet az üzlet, azt nem lehet csupán bizalmi alapon kezelni. Nem lep meg viszont most már az éppen az Új Néplap egyik nem régi számának 2. oldalán olvasott KSH-információ: az utóbbi két évben 8 ezerrel csökkentették szarvasmarháik számát a kistermelők. T.F. mert túlságosan is kedvező az említett konstrukció. Ezek az emberek mindent megtesznek azért, hogy még csak véletlenül se váljanak foglalkoztatottá, mert nem ez a céljuk. S sok esetben meg is találják a kiskaput. Azaz megtalálták, mert a legutóbbi kormányrendelet leállította a nekik folyósítható kölcsönt. Legújabban csak azok kaphatják, akik valóban nem önszántukból lettek munkanélkülivé. Ha az olvasó azt gondolná, hogy most elítélem az említett embereket, akkor tévednek. Az emberek józan, racionális döntést hoztak, azt tették amit kell, amit egy hatékonyan működő gazdaságban mindenkitől el lehet várni. Mert ezek az emberek valóban vállalkozni akarnak. Viszont reál isan a fenti lehetőség és a 28 százalékos kamattal bíró bankkölcsön között választhattak. S ha józanul végiggondoljuk a dolgot, nem tehetünk semmi kifogást döntéseik ellen. Ez nem az igazi Jól tudom, hogy történtek egyéb intézkedések is a legutóbbi időben. így elkülönítettek egy 4 milliárd forintos - kisvállalkozók által kedvező feltételekkel igénybe vehető - pénzalapot. De, ha figyelembe vesszük, hogy az ÁBMH 5,4 milliárd forinttal gazdálkodik az idén, s már március végén komoly fizetési gondokkal küszködött, többek között a kamattérítés költségei miatt, akkor ez az összeg is csepp a tengerben. Miként a most bejelentett kisipari bank sem hoz rövid távú megoldást, hiszen a tervek szerint az új bank egy-másfél éven belül kezdhetné meg működését. S itt felhívnám a figyelmet a feltételes módra. A kisvállalkozások támogatásának az ügye tehát messze nincs még megoldva. A munkanélküliekkel kapcsolatosan pedig továbbra is félmegoldásnak tartom az újrakezdési kölcsönt. Hogy miért? Azért, mert számukra nem ez az igazi megoldás. Némelyeknek talán igen, és ezért tartani kell a rendszert, de a többség Nem régen éppen Szolnokon egy országos konferencián hangzott el egy minisztériumi szakértő szájából, hogy Magyarországon rövid távon mintegy félmillió, de három év távlatában akár egymillió munkanélkülivel is számolnunk kell. Már a félmillió is a foglalkoztatottak 10 százalékát jelenti, nem beszélve a millióról, ami már túlságosan is félelmetesen hangzik, alig merem leírni, de az bizony 20 százalék. Rengeteg ember, akivel számolni kell, de akikkel igazából átfogó koncepció híján érdemben nem foglalkozunk. Ezen a konferencián elhangzott az is, hogy az újságírók fújják fel a dolgot, ijesztgetik vele az embereket. Ezért hát a számokkal, magam is javaslom: valóban óvatosan kell bánni. Ettől persze a probléma még probléma marad. És éppen ez a gond, mert már ma is az eddig hozott intézkedések kifulladni látszanak. Ezek egy része várható volt, hiszen a szakemberek már korábban jelezték az ezekkel kapcsolatos gondokat. Más problémák csak ezután jelentkeznek. Meg kellene őket előzni, amíg lehet. A magyarok leleményes emberek A kifulladás leginkább az újrakezdési kölcsönnel kapcsolatos. Ezt olyan munkanélküliek kapják, akik nem találnak új munkahelyet. A MESZI igazolása alapján felvehetnek 400 ezer forintot kamatmentesen, az állam vállalja át az első négy évben a kamatterheket, sőt az új vállalkozó fél évig kaphat munkanélküli-segélyt is, amíg beindul az üzlet. A konstrukció szemmel láthatóan is kedvező. A magyarok pedig közismerten leleményes emberek. Be is mozdultak a nagy lehetőségre. Az olvasó úgy gondolná, hogy a munkanélkül maradottak. Igen, azok is, de többségében - a megyei tapasztalatok legalábbis ezt igazolják - nem a valódi munkanélküliek. Hogy ilyenek is vannak? Akik ismerik a helyzetet, nem csodálkoznak rajta, sokan magukat teszik azzá, a iu| 4»* • ^ tó-ja .; t •fp ílSanl §1 S? »’■Ä ’s?« ^®at l|||| 8 f § i : 'V; V j,
