Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1990-04-04 / 73. szám
Néplap 1990. ÁPRILIS 4. ✓ A nyertes: a Twzönség Barátságos mérkőzés francia és magyar kórusok között Hétfőn este a megyei tanács dísztermét zsúfolásig megtöltötték azok az érdeklődők, akiknek figyelmét felkeltették a néhány napja Szolnokon vendégeskedő francia La Providence iskola kórusának sikeres szerepléseiről elterjedt hírek. A hétfői hangverseny vonzerejét tovább fokozta a Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola kórusainak meghirdetett fellépése is. tagú kórust ugyanis önkéntes alapon, szelektálás nélkül, a közös éneklésben örömüket lelő diákok, tanárok és szülők alkotják. A La Providence kórus sokszínű műsorának valamennyi darabja elsöprő erejű közönségsikert aratott, olyannyira, hogy annak nem egy darabját meg kellett ismételniük az előadóknak. Külön is említést érdemel egy Calypso csendült fel a komoly létszámú, az együttes tagjaiból verbuválódott Orff-zenekar előadásában. Az egyszerű szólamokból felépített kellemes kis művecskét Marie Cecile Kiss írta - a közönséget pedig rabul ejtette az előadás üdesége, bája. Nagy ovációval fogadta a lelkes publikum azt a két művet, melyet maga a karnagy, Christine Ducrotoy alkotott - s ezek közül is elsősorban a "Tiszaparti" cí-Eszmecsere a tehetségről Vagányságból elrontott életek sítő példaként szolgált. Ezután kezdetét vette a hangverseny, amelybőll Bartók Béla: Ne menj el című kórusművének kifogástalan tolmácsolása tetszett leginkább. Vezényelt: Bartáné Góhér Edit. A koncert során pódiumra lépett az iskolának a KÓTA nívódíjával szombaton kitüntetett Kodály Zoltán leánykara is. Kodály Egyetem-begyetem című kórusművével, Bartók Cipósütésével, és nem utolsósorban Debussy: Salut printems című, kórust próbáló darabjának érett tolmácsolásával méltán reprezentálták a hangversenyen a világszínvonalú magyar kóruskultúrát. Az amiens-i vendégek tekintélyes műsorral készültek szolnoki látogatásukra, e változatos, színes műsor összeállítása karmesterük, a bájos Madame Christine Ducrotoy bölcsességét dicséri, aki a művek kiválasztásakor bizonyára tekintettel volt kórusának tudására, s arra, hogy énekesei a szó nemes értelmében amatőrök. A mintegy ötven-Egy fiatal, még szűknek vélt lehetőségeink világában is számtalan hasznos dolgot kezdhet életével. Bosszantó és szánnivaló perspektíva az, amit legnagyobb nemzeti ünnepünkön, március 15-én vétettek önmaguk ellen azok a fiatalkorúak, akik talán fel sem fogták, milyen súlyos jogi minősítéssel illetik majd vagánykodásnak vélt cselekedetüket. A dolog e pirosbetűs napon - hétköznapi módon kezdődött. Két fiatalkorú srác tartott a Tisza-gáton a Vörös Csillag mozi felé az ünnepnap délutánján, amikor szembejött velük egy tucatnyi fiatal. Zömében fiúk voltak, de két lány is díszítette a társaságot. A "gyülekezetből" kivált egy szószóló, és a moziba igyekvő két fiúhoz így szólt: "Jó lenne, ha összedobnátok nekünk valami pénzt", s hogy a dolognak nagyobb nyomatékot adjon, már ütött is. A négy ütlegelő tulajdonképpen K. Károly, Cz. Zoltán, Zs. István és H. Csaba voltak, a többiek csendes szemlélői lettek az ügynek. A megtámadottak mi mást tehettek, minthogy zsebbe nyúltak, egyikük az utolsó százasát "pengette le", a másik gyerek, akinek egyébiránt a szemüvege is öszszetört a rúgás és az ütlegelés nyomán, harminc forintját kotorta elő. A társaság, mint aki jól végezte dolgát, odébbállt. Ugyanezt az esetet természetesen a letartóztatásban lévő gyanúsítottakkal is elmondatták a rendőrök, és az eltérés szinte minimális, mindössze a saját felelősségét igyekezett kisebbíteni az, aki éppenséggel a vallomás során szót kapott. Na már most, ezek a fiatalemberek nem valami istentől elrugaszkodott, sokszorosan hátrányos családból származó valakik voltak, bár egyikmásikuknak zsenge kora ellenére is volt már összeütközése a rendőrséggel, igaz, ilyen, mint most, még nem. Merthogy ezen a március 15-én ők nem mást követtek el nagy valószínűséggel, mint a csoportos rablás minősített esetét, amiért a törvény öttől tíz évig szabja a taksát. Érthetetlen az is, hogy a társaság többi tagja miért nem próbált beavatkozni, s jobb belátásra téríteni azokat a társakat, akik így akartak a tiszajenői diszkóba pénzt szerezni. Egy szó mint száz: ez a pirosbetűs ünnep alighanem örökre emlékezetes lesz azoknak, akik a néhány forint törvénytelen megszerzésében tevékeny részesek voltak.-pb-A kéményseprő meg a Bongó A tehetségnevelésről tartanak tanácskozást április 9-én és 10-én Szolnokon. A kétnapos eszmecserén a középiskolai katonai kollégiumban előadások hangzanak el többek között a tehetséggondozás magyarországi hagyományairól, a képességfejlesztésről, a Magyar Tehetséggondozó Társaságról, a G-2000 Alapítványról és a Talent Kft-ről. A tanácskozás másnapján pedig a megyei pedagógiai intézetek tehetséggondozó tevékenységét elemzik a résztvevők. Szünidő a művelődési házban Színes szünidei programot kínál a gyerekeknek a jászberényi Déryné Művelődési Központ. Április 5-én az Aprók tánca táncházába várják az érdeklődőket délután két órától. 9-én állatkerti sétára hívják a kisdiákokat, 10-én a számítógépek barátainak tartanak foglalkozást, 11-én délután három órától húsvéti tojásfestés lesz a program, végül 12- én a gyöngyfűzést tanulhatják meg a kisdiákok.- A nevét legyen szíves!- Füleki Dénesnek hívnak, és hat esztendeje üldözöm a kormot. Kenderesen lakom, onnan járok át Kunhegyesre meg Kisújszállásra. A két városban több mint hétszáz családi ház kéményét gondozom.- Mikor van szezon?- Tavasszal, ősszel.- A család?- Két lányom van, így nem folytatódik a szakma.- Kedvenc itala?- A tej. Ez kell a korom ellen. Szeretem, bár lassanként annyiba kerül litere, hogy alig lehet megvásárolni.- Akad még kemencés szabadkémény?- Egyre kevesebb, de meglehet hogy ha ennyire emelkednek a tüzelőfélék árai, ismét'be kell rakni őket.- Miben hisz?- A politikában nem. A Bongóban jobban, mivel egyszer már 700 forintot nyertem.- Elárulná: ki adta a tippet?- Jött magától, elvégre mi közelebb vagyunk a szerencséhez. Vagy nem?... D.Sz.M. A Szerencsi Édesipari Vállalat diósgyőri gyárában az idén huszonhárom féle változatot készítenek húsvéti csokoládéfigurákból. Az összes mennyiségből mintegy 250 tonnát külföldön, Ausztriában, az NSZK- ban, Franciaországban, Finnországban és Hollandiában értékesítenek. Énekel a Providence kórusa - vezényel Christine Ducrotoy met viselőt, mely gesztus a vendéglátó iskolának dedikáltatott, mintegy a vendégek köszönetét jelképezve. Ugyancsak a várakozásnak megfelelő sikert váltott ki a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű magyar népdal M.C. Kiss általi feldolgozása, melyet a kórus adott elő hangszeres kísérettel. A legforróbb sikert a francia énekkar mégis a két utolsóként előadott darabbal: Maros Rudolf Háros felől című népdalszvitjével (zongorán kísért Labáth Valéria), és egy kedvesen csúfondáros, a "spanyolosch" zenének szellemesen fricskát adó Vaccaro-művel: a "Don Leon" cíművel aratta; ez utóbbi trombitaszólamát bravúrosan játszotta F. Lepretre - az ütemes tapsot pedig a hangverseny teljes számú közönsége szolgáltatta. A hangverseny záróakkordjaként a két szolnoki kórus a szeretet virágaival elhalmozott, sikertől boldog francia vendégekkel együtt elénekelte Kodály: Cohors Generosa című kórusművét Bartáné Góhér Edit vezényletével. Szathmáry Judit Dr. Pataki Mihály, a franciákat vendégül látó iskola igazgatójának szeretetteljes üdvözlő szavaira Claude Thomas, az amiens-i Providence iskola igazgatója válaszolt, s elmondotta, hogy kórusuk tagjainak számára az éneklés nem több, mint a szabadidő kulturált eltöltésének egyik legkellemesebb módja, s hogy számukra a vendéglátó iskola énekkarainak tudása lelkeaz előadott kórusművek közül Arbeau: Pavane című stílushű, hangszeres kísérettel megszólaltatott műve; egy ortodox liturgikus ének előadása, melynek címe: Rozboinica, és a kórus műsorának első részét záró részlet Handel: Judás Makkabeus című oratóriumából, melyben a trombitaszólót a kitűnő Frederic Lepretre játszotta. A kórus fellépésének második részében először Az Orff-zenekar Újabb római városrészt találtak Pécsett Pécs római elődje, Sopianae város újabb gazdag részlete került napvilágra egy leletmentő ásatás során. Hatalmas épületek falmaradványait őrizte meg a föld mélye 1600-1800 éven át. Noha most kezdődött csak a feltárás, máris különböző nagyságú és alakú házak alapjainak sora tűnt elő. A terület rendkívül sűrű beépítettsége arra vall, hogy Sopianae egyik reprezentatív városnegyedét találták meg a régészek. A falmaradványok a III-IV. század fordulóján emelt épületekből származnak, de találtak a II. századból származó épületmaradványt is.
