Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)

1990-04-21 / 12. szám

1

Nemzetközi Körkép

1990. ÁPRILIS 21.

Egy marxizmus-oktatóból lett ellenzéki:

9

Tévútra vezetett ország, megalázott nép

A mongol szocializmus mérlege

Mongóliában nagyon sokan úgy tartják, hogy az ellenzék legnagyobb tekitélyt élvező vezető személyisége Szandzsászüren Zorig. Pedig még csak 26 éves. Néhány hónappal ezelőtt meg az ulánbátori egyetemen oktatott marxizmust-leninizmust, és szűkebb környezetén kívül neve szinte ismeretlen volt. Először három hónappal ezelőtt hallatott magáról, amikor értelmiségi társaival felemelte szavát a torzulások ellen. Februárban megalakította mozgalmát, a Mongol Demokratikus Szövetséget: azóta nevét szárnyra kapta a hír és népszerűsége hétről hétre növekszik.

Szandzsászüren Zorig az ulánbátori Technika Házának egyik hivatali helységében fogadta az MTI tudósítóját, abban az épületben ahol a többi ellenzéki párt ideiglenes központjai is működnek. A demokratikus szövetségnek nincs saját székháza, miként az ellenzék más erőinek sincs. Az államtól pénzügyi támogatást nem kapnak, és a tagdíjakból saját székház megvásárlására nem futja.

Látható tisztelettel beszél Mihail Gorbacsovról. Feltűnése - mondja - fordulópontot hozott. Az általa kezdeményezett új gondolkodásmód és megújhodás átformálta a Szovjetunió arculatát, lökést adott a kelet-európai változások megindulásához. A gorbacsovi politika befolyásolta az egész nemzetközi életet és természetesen éreztette hatását Mongóliában is. Mindazonáltal úgy véli, hogy a Mongó iában megindult forradalmi folyamat sajátos mongol jelenség, hiszen az itteni belső erők mozgatják, az itteni szokások és hagyományok adják meg arculatát.

Kijelentette, hogy az uralkodó kommunista párt már nem elég erős ahhoz, hogy visszaszorítsa az ellenzék térnyerését. Arra nincs garancia, hogy az uralkodó párt nem alkalmaz erőszakot a régi rend visszaállítására, de ennek esélye napról napra kisebb.

Zorig szerint a demokratikus szövetség és a vele szövetséges erők elutasítják a szocializmust, miként általában az „izmusokat,,. elég volt a kategorikus meghatározásokból, amely ek tévútra vezették Mongóliát, és a népnek rengeteg szenvedést és megaláztatást hoztak. Mozgalma a vegyesgazdaságon, a mélységes humanizmuson alapuló demokratikus társadalom megteremtéséért küzd, amelyben a mongolok tisztelhetik hagyományaikat és végre mongolnak érezhetik magukat.

Szandzsaszüren Zorig a mongol forradalmi folyamat eddig megtett útját három szakaszban foglalta össze. Az elsőben már érezhető volt az ellenzék nyomása, de az uralkodó párt megtehette, hogy követeléseiket válasz nélkül hagyja. A második szakasz az éhségsztrájkokkal kezdődött és a parlament március 21 -i rendkívüli üléséig tartott, amikor az ellenzéki erők és a hatalmon levő kommunista párt megkezdték kerékasztal-tárgyalásaikat. A legutolsó szakaszban az ellenzéki erők kongresszusokon határozzák meg és kristályosítják ki álláspontjukat, a

nyárra tervezett általános választásokra gondolva.

A legutóbbi napokat jellemezve a 26 éves politikus kijelentette: a mongol közvélemény egyre észrevehetőbben a két nagy társadalmi erő, egyrészt a demokratikus szövetség, a szociáldemokrata mozgalom, a nemzeti haladó mozgalom illetve pártjai, másrészt a Mongol Kommunista Párt köré csoportosul. Ennek a helyzetnek logikus következménye, hogy e három ellenzéki mozgalom és párt a napokban szövetkezett egymással és létrehozta a mongol demokratikus erők koalícióját.

Márciusban általános meglepetést keltett, amikor egy parlamenti képviselő javasolta, hogy Szandzsaszüren Zorigra bízzák az egyik minisztérium vezetését. Arra a kérdésre, mit tenne, ha hivatalosan felkérnék erre, a politikus mosolyogva válaszolja: „Elutasítanám.,, Magyarázólag hozzáteszi, hogy az államgépezetet még mindig az egyén kezét-lábát gúzsba kötő bürokratizmus irányítja. Ilyen helyzetben állami tisztséget betölteni - hiábavaló próbálkozás, és különben is valószínűleg csapda felállításáról van szó. A nyári választások már nincsenek messze. Kiharcoljuk, hogy valamennyi párt az egyenjogúság alapján indulhasson rajta. A választási koalíció létrejöttével pedig új helyzet jött létre, amikor az uralkodó párt már nem bízhat olyan nagyon saját győzelmében - fejezte be nyilatkozatát Szandzsaszüren Zorig.

Marton László (Ulánbátor)

Aláírás Budapesten?

Április 23-tól fontos tanácskozásnak ad otthont fővárosunk: Budapesten kerül sor a "Nyitott Égboltnak" nevezett tárgyalássorozat - remélhetőleg - befejező szakaszára, s a tervek szerint ugyanitt írják alá a részt vevő 23 ország képviselői a nagyjelentőségű megállapodást.

Ezúttal nem csupán valamilyen lírai megnevezésről van szó, hiszen a „Nyitott Égbolt,, mottó alatt ismertté vált diplomáciai tárgyalássorozat valóban egyfajta, a „felhők fölött érvényesülő,, bizalomerősítő megállapodást céloz. Dióhéjban összefoglalva arról van szó, hogy a Varsói Szerződés hét, valamint a NATO 16 részt vevő tagállama előre megszabott feltételek mellett lehetővé tenné a többieknek területének, katonai létesítményének felülről történő ellenőrzését.

Van ennek egyáltalán valamilyen jelentősége napjainkban, amikor a műholdak kamerái állítólag 15-20 centiméteres felbontóképességgel képesek lefényképezni minden gyanús tárgyat, kiszemelt objektumot? - kérdezhetik a szkeptikusok. Ám a szakértők egybehangzóan vallják, hogy a „Nyitott Égbolt,, koncepció ezzel együtt is valamifajta áttörést jelenthetne a leszerelés, a fegyverzetcsökkentés oly rögös, oly lassan előrhaladó folyamatában.

Először is nem lebecsülendő szimbolikus hatással járhatna, s

a remények szerint felgyorsíthatná e siker a Bécsben folyó haderőcsökkentési tárgyalásokat is/ Másrészt a műholdak költséges eszközök, használatuk a kisebb államok számára nem elérhető. A "Nyitott Égbolt" egyezményben viszont fegyvertelen, csupán megfigyelő műszerekkel felszerelt szállítógépek vennének részt, így azok a kisebb országok részére is elérhetők lennének.

Maga a javaslat egyébként nem új, hiszen már 1955-ben megfogalmazódott már valamilyen hasonló kezdeményezés. A hidegháború időszakában persze nem sok esély volt az elfogadására, ám mióta Bush elnök tavaly májusban felmelegítette az indítványt, meglepő gyorsasággal követték egymást az események. Olyannyira, hogy idén januárban - épp hazánk légterében - már sor is került az első, kísérleti jellegű repülésre, amit egy kanadai C- 130-as Hercules gép végzett, a szakemberek szerint igen kedvező tapasztalatokkal.

Némileg vegyesebb eredményt hozott a következő tárgyalási menet. Ottawában találkozott február során a 23 külügyminiszter, hogy áttekintse az egyezmény kidolgozásának állását, s előkészítse a zárószakasznak szánt budapesti, április végimájus elejei tanácskozást. Bizonyos előrehaladást ugyan elértek, például megszövegezték a tárgyalási alapnak tekinthető

munkaokmányt, ám kétségtelenül napvilágra kerültek itt nézetkülönbségek,határozott érdekellentétek is.

Ilyen például az ellenőrzést végző légiflottáról folyó vita. A nyugati fél szerint minden tagállam saját gépeivel végezné az ellenőrző repüléseket, a Szovjetunió viszont egy egységes kontingenst szeretne létrehozni. Ugyancsak eltérő a feleknek a repülések számáról, körzeteiről és gyakoriságáról vallott álláspontja. A Szovjetunió ritkább ellenőrzéseket, viszonylag behatároltabb útvonalakat javasol, illetve szűkítené a kontroll során felhasználható technikai apparátust. A nyugati fél viszont érthetően ki akarná aknázni a fejlett műszerpark adta lehetőségeket, s az optikai eszközök mellett számos lézerfelszereléstés más korszerű, COCOM-korlátozás alá eső technológiát kívánna alkalmazni.

Nem jött létre egyezség Ottawában az ellenőrzések során nyert információk felhasználásáról sem. Közzétenni, vagy csupán saját célra felhasználni, esetleg (ilyen például a kompromisszumos magyar indítvány) megosztani az érintett, vagyis az ellenőrzés helyszínéül szolgált országgal - nézőpontok egyelőre meglehetősen távol esnek. Akárcsak a külföldön lévő támasz-A tavaly tavaszi lengyel kerékasztalnál kimunkált politikai modell, az agyonreklámozott békés lengyel út az idén tavasszal másodszor, és immár véglegesen is megérett a bukásra. Jaruzelski az előrehozott választások után lemondani készül, Walesa elnök akar lenni,a parlamenti erők széthullanak, a parlamenten kívül rekedtek a hatalomért fenekednek, a gazdaság példátlan recessziót él át.

Az egykori LEMP reformerei által kiagyalt hatalomátmentési kísérlet a koalíciós pártok „árulása,, után a Szolidaritás vezette, de még mindig kompromisszumos hatalmi megosztáshoz, átmeneti kormányhoz, a kerekasztal első bukásához vezetett. (Három a LEMP csúcsvezetéséhez tartozó tábornok: Jaruzelski, mint köztársasági elnök, Kiszczak, mint belügy-, és Siwicki, mint nemzetvédelmi miniszter talpon maradásával).

Közben kiderült: a parasztpártot, a Demokratapártot nem mentette meg az átállás a Szolidaritás oldalára, mint ahogy a baloldalon sem segített a LEMP „szanáló,, kongresszusa. E három párt szétesett, társadalmi politikai befolyásuk teljesen elolvadt. Az alsóházban általuk képviselt 65 százaléknyi mandátum mögött nincsen társadalmi támogatás, politikai erő. A LEMP- pel és utódpártjaival látványosan szakító Jaruzelski, Kiszczak, Siwicki mögül aztán nemcsak a politikai bázis, de lassan az általuk irányított intézmény is eltűnik, a Szolidaritás kezébe csúszik. A parlamentben a parasztpárt három, a Demokratapárt kettő, az egykori

LEMP képviselői három frakcióra szakadtak.

A teljes szakadás szélén áll a „kormánypárt,, a Szolidaritás is, amelynek csütörtökön kezdődő kongresszusán döntenie kéne arról, hogy a majd egy év óta 2,2 milliós tagsággal stagnáló szervezet szakszervezetként, politikai pártként, vagy népfrontmozgalomként akar-e tovább létezni. Mindenáron egységes mozgalomként, vagy szakszervezetre és több pártra szakadva marad-e a politikai színpadon.

A pártok és szervezetek hirtelen megélénkült helykeresése, a feszült belpolitikai helyzet mögött nem elsősorban az ország gazdasági helyzete, a szuper-liberális balcerowiczi gazdaságpolitika társadalmi hatása áll, hanem az a már egy éve is nyilvánvaló, de szívesen elhallgatott tény, hogy Lengyelországban - éppen a kerekasztal „érdemeként,, - nem jött létre a politikai pluralizmus, a tényleges, működőképes többpártrendszer. A LEMP, parasztpárti, demokratapárti álkoalíciós politikai monopóliumot a Szolidaritás, parasztpárti, demokrata, nem kevésbé mesterséges és monopol jellegű konstelláció váltotta fel, amelyben - mint az elődben - a résztvevők sem nem pártok, sem nem koalíciós partnerek. (Az előzőben a LEMP sajátította ki a hatalmat a másik kettő kárára, a mostaniban a Szolidaritás teszi ugyanezt).

A kerekasztal, majd a júniusi választások után egyértelmű volt, hogy ál„lengyel modell,, átmeneti állapot, a lengyel út kerülő út. Teljesen bizonyos volt, hogy sem a köztársasági elnök, sem a parlament nem fogja kitölteni kadencióját. Áprilisban az állapot tarthatatlansága immár egyértelmű.

Az események mostani felgyorsulásában jelentős szerepet játszottak a többi kelet-európai országban: az NDK-ban, Magyarországon és Csehszlovákiában lezajlott változások, de kétségtelenül erjesztő és polarizáló szerepe volt a kegyetlen, liberális gazdaságpolitikának is. Siettette a lépéskényszer felismerését a lengyel politikai elit körében az is, hogy az utóbbi hónapokban Lengyelország elveszítette a kelet-európai változásokban játszott vezető szerepét, lemarad a piacgazdaság és a parlamenti demokrácia felé vezető versenyfutásban, ami Varsó számára könnyen vesszőfutássá alakulhat.

Egy bizonyos: akár az ősszel, akár a jövő tavasszal tarják az előrehozott parlamenti választásokat, Lengyelország több hónapos késéssel jut abba a (kezdeti) állapotba, amelybe Magyarország,az NDK ma, Csehszlovákia maholnap lesz. A lengyel átmenet nagy kérdőjele: vajon a hatalma teljében lévő, új monopólium, a Szolidaritás nem lesz-e nagyobb akadálya a többpártrendszerbe, az igazi parlamenti demokráciába, a piacgazdaságba vezető folyamatnak, mint amilyen akadályt a hatalmukat, befolyásukat vesztett kommunista pártok jelentették a többi kelet-európai országban.

Zsebesi Zsolt (Varsó)

A legszegényebbeknek szentelte életét

Teréz anya - az élő legenda Kék szegélyes, fehér gyapjúszáriba öltözött alakja, mély ráncokpontok ügyében: itt a nyugati fél utasítja el azt a moszkvai indítványt, hogy a kontrollrepüléseket ezek fölött is lehetővé kellene tenni.

Látható tehát, hogy nem kevés munka vár még a budapesti konferencia tagjaira, ha a rendelkezésükre álló alig pár hét alatt megnyugtató választ akarnak adni az összes nyitott kérdésre. Vannak, akik a felemás ottawai zárás után bizony elég pesszimistán látják az esélyeket. Ám a magyar diplomácia vezetői mindent megtettek eddig is, s feltett szándékuk jelenleg is, hogy sikerrel záródhasson a küszöbönálló tanácskozás.

Sőt, Budapest nem csupán a „Nyitott Égbolt,, egyezmény aláírásának helyszíne akar lenni (a tervek szerint május 12-ikén, a tavalyi Bush-indítvány évfordulóján), hanem felmerült az a terv is, hogy a magyar főváros adjon otthont az európai biztonsági értekezlet 35 részt vevő állama külügyminisztereinek találkozójához is, amely már idei csúcstalálkozójukhoz jelentene fontos előkészítő fórumot. A felettünk nyitott(abb)á váló égbolt bizonyára kedvező légkört teremthetne e tárgyalások sikeres előreviteléhez is.

Szegő Gábor

kai barázdált arca világszerte ismert: Teréz anyának hívják mindenütt azt a katolikus nővért, aki Calcutta számkivetettjeinek, nyomorultjainak, betegeinek, legszegényebbjeinek szentelte életét és ma már az egész világon reménnyel tekintenek rá a szükséget szenvedők. Teréz anya jelképpé magasztosult, életében legendává vált. Most mondott le a jótékonysági missziók főnöknői tisztéről, mert az idén lesz nyolcvanéves.

Teréz anya albán származású, 1910-ben született az akkor még Albániához tartozó Skopjében, Agnes GonxhaBojaxhiu néven. 18 éves korában Írországban lépett be egy dublini szerzetesrendbe, amely akkoriban együtt dolgozott a calcuttai érsekséggel. 1948-ban bocsátották el rendjéből, hogy létrehozza 1950-ben Indiában a magáét: ekkor lett Ágnes nővérből Teréz anya. Calcutta nyomornegyedében telepedett le, s megkapta az indiai állampolgárságot.

Teréz anya 1979-ben Nobel-békedíjat kapott; a világon ő volt a hatodik asszony, akinek munkáját Nobel-díjjal ismerték el. Ez az apró, törékenynek látszó teremtés az elmúlt évtizedben világszerte elismert tekintély lett: gyógyította betegeit, leprásait Indiában, közben fáradhatatlanul utazta körbe a földgolyó országait.

Teréz anya mélységesen hívő, a szó leghagyományosabb értelmében. Egy újságírónak annak idején elmondta, hogy ha Galilei korában él, - akkor bizony vele szemben az Egyház védelmét szolgálta volna. Hite és szíve mélyéből ellenez mindenféle fogamzásgátlást. Soha nem hitt benne, hogy Nobel-díjat kap, mert az volt a véleménye, hogy a díjat elbíráló bizottság "a protestánsok befolyása alatt áll".

Teréz anya határozott, eltökélt, makacs asszony és nemegyszer tanúbizonyságot tett gyakorlati érzékéről - nem a maga, hanem a szegényei érdekében.

A Vatikánban járván például habozás nélkül felkérte a Szentatyát, a néhai XXIII. János pápát, hogy ugyan ossza meg a Szentszék javainak egy részét a szegényeivel, betegeivel. Ä pápa neki ajándékozta Rolls-Royce-át - amelyet Teréz anya árverésre bocsátott, s értékének sokszorosát fordíthatta jókékony, könyörületes munkájára.

Gyámolítottjai érdekében mindekivel tárgyalásokba bocsátkozott - egyházi és világi hatalmasságokkal egyaránt vitázott, Calcutta kommunista közigazgatási vezetőitől kezdve nyugati országok legmagasabb szintű vezetőiig. Kitartásának köszönhetően sikerült is neki, hogy céljaihoz tekintélyes mennyiségű pénzt és segítséget szerezzen.

Teréz anya nem csupán jótékonykodik - műve, amit alkotott, igen sokrétű s ma már világszerte érezteti hatását.

Calcuttában létrehozott egy otthont a haldoklók, súlyos betegek számára, akiket a kórházak már nem is fogadtak be. Teréz anya azt mondta, hogy legalább az emberhez méltó halált kell lehetővé tenni azoknak, akik állati sorban éltek. 37 év alatt Teréz anya otthonában 55 ezer ember kapott helyet: tüdőbajosok, dizentériások, tetanuszosok, egyéb kínban szenvedők - közülük 25 ezren emberhez méltóan távoztak a földi világból.

Teréz anya számos menedékhelyet létesített a leprások számára és Calcuttában gyermekotthont is alapított, ahol több száz apróság lelt állandó otthonra: főképpen az elhagyott, rosszul táplált, beteg, fizikailag vagy lelkileg sérült gyerekek. Csak egy adat: ezekből a gyermekekből évente ezret fogadnak örökbe külföldi házaspárok.

Teréz anya munkája nem indiai, hanem immár nemzetközi jelentőségű: 2500 misszionáriusa, több mint 400 "papja" dolgozik az ő nevében és szellemében 380 központban, szerte a világon.