Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)

1990-04-21 / 12. szám

1990.ÁPRILIS 21. Néplap 7 SZOBASZÍNHÁZI ESTEK: A RETTENETES ANYA Bolondos, furfangos játék Mióta "hallgat" a nagyszínház - közismert, hogy újjáépítik az­óta egyre "hangosabb" a kicsi, a Szobaszínház egyre-másra ontja bemutatóit: a kísérleti műhely színházi nagyüzemmé lépett elő. Itt zajlott le Witkiewicz Egy kis udvarházának igényes premier­je, itt került sor a Kapj el! című musical hangulatos bemutatójá­kus, áttételes, mondanivalója "rejtett". Nagy segítség megértéséhez az a képsor, amely az előadásra érkezőt fogadja. A színházba lé­péskor ugyanis meghökkentő kép tárul elénk. Első benyomása­ink a nyomasztó gyászé; a felfelé vezető lépcső két oldalán égő Az előadás egyik pillanata. Henrik (Czibulás Péter) és Hanna (Spolarics Andrea) ra, és itt mutatkozott be színpadi szerzőként először Szilágyi An­dor; A rettenetes anya avagy a Madarak élete színrevitelét Fo­dor Tamás vállalta fel. Különös mű ez, ha szellemi rokonait keresnénk, akkor legin­kább a szélsőséges megoldáso­kat kedvelő, kísérletező szerzők abszurd jellegű műveiben lel­nénk rá, talán éppen az említett lengyel drámaíró munkáiban, vagy még régebbről a francia színház fenegyerekének, Alfred Jarrynak zabolátlan színpadi műveiben. Drasztikus diaboli­­kum - ezzel a különleges műfaji megjelöléssel "kategorizálja" Szilágyi maga is szerzeményét, ami vaskos szellemű játékot épp­úgyjelez, miként ördögi jelleget. Ördögi, jóllehet benne oly figu­rák jelennek meg, amelyek egyáltalán nem viselik a pokol­béliek jól ismert álarcát, maszk­jukat a madarak világából köl­csönzik. Van itt molyrágta holló (Mamaka), van hervatagbóbitás páva (Hanna), vannak megtört szemű fogolytyúkok (Három­gráciák), és sorolhatnám. (Saj­nos, mindezt kevésbé az előadás során állapíthatjuk meg, inkább csak a magyarázó, kísérő szöve­get tartalmazó műsorfüzetből azonosíthatjuk őket!) Madár­emberek? Ember-madarak? Egyre megy, a lényeg: allegori­kus alakok, s a játék is metafori­gyertyák sorakoznak; az emeleti előtérben pedig fekete milliőben hatalmas ezüstkandeláberek, s a falon apró táblácskák sora: Le­nin, Sztálin, Rákosi, Mao-ce- Tung, Kádár, Ceausescu, stb. Is­merős nevek. Hajdan volt teljha­talmú vezetők, vezérek, diktáto­rok. Őket kellene gyászolnunk? Hogy némi csalafintaság is van ebben a gyászpompában, arra apróbb jelek utalnak. Lenin neve alatt például az évszámok helyén a sokat ismételt közhely áll: "él, élt, élni fog". Fintor a gyászban! Jelzi: a szomorúságot nem sza­bad komolyan venni. De arra is kiváló ez a mondhatni "előjá­ték", hogy rávezessen az előadás tartalmára, hogy segítsen az el­vont eszmeiségű játék gondolati megfejtésében. Ilyen benyomá­sok után ugyanis, amikor meg­pillantjuk a színen elhelyezett hatalmas vöröslő urnát, mely az elhunyt Elma asszony hamvait tartalmazza, azonnal világos és kétségtelen a felismerés: ezen az estén, itt a szobányi színházban a diktátorság lészen kiterítve, amit egy szörnyű asszony elénk,fes­tett képében jelenít meg a csú­­fondáros, bolondos, diabolikus játék. Az ő távozását, Elma asszonyét gyászoló családtagok járnak furcsa "búcsú-táncot", amelynek során nemcsak a rút, zsarnok és gyilkos anyáról hullik le a lepel, megismerhetjük őt több oldalról is, többek között kiderül, hogy nem is nő volt, ha­nem férfi, titkos női vigasztalói még holtában is urazzák, és hogy egyáltalán nem véletlenül kapta állandó jelzőül a "vágóhidak ma­donnája". De ugyanakkor maguk a családtagok is lelepleződnek, a játék görbe tükrében komikusán, groteszkül jelennek meg nevet­séges emberi gyarlóságaik. Groteszk játék ez a diktátor­­ságról, a pusztító hatalomról, születésének, újratermelődésé­nek fájdalmas valóságáról. De •nem úgy - s ebben áll sajátossága -, hogy attól kezünk ökölbe szo­ruljon, hanem úgy, hogy mindezt széles mosolyra húzódó szájjal "vegyük tudomásul"; mosolyog­va gyűlölni - talán ebben rejlik A rettenetes anya igazi diabolikus­­sága. Mosolyogva, hisz bőven buzog itt a kamaszos játékosság, a komolynak is szamárfület mu­togató szellemesség, mulattató stiláris mutatványok fűszerezik egy-egy színházi remeklésre is lehetőséget teremtve. Milyen pompás például Koós Olga (Ma­maka) nagymonológja a máso­dik részben, melyben forma és tartalom kontrázzák meg szem­léletesen egymást, s mondhatni, a klasszikus monológok paródiá­ját kapjuk. (Jutalma méltán nyílt­színi taps.) A rendezés érdeme és természetesen a közreműködő színészeké, hogy a játék mindvé­gig egységes, s nem csúszik egyetlen pillanatra sem olcsó melodrámázásba, hogy formai­lag tiszta, hogy zökkenő mente­sen ér el a végkifejletig. (Talán a humorral lehetett volna még bő­kezűbben bánni.) Czibulás Péter, Spolarics Andrea, Mészáros Ist­ván, Illés Edit (kis dadogós, szür­ke verebe, Aniskája groteszksé­­gében is igen megható), Kátay Endre, Turza Irén, Ecsedi Erzsé­bet, Bakos Éva, Czakó Jenő for­mál meg egy-egy figurát ugyan­csak stílusosan a kétrészes játék­ban. A stilizált jelmezeket és ma­dármaszkokat Németh Ilona, a szolidan szép díszleteket pedig Bállá Margit tervezte. A rettenetes anya: ínyencek­nek való falat, de nem holmi színházi ínyenckedés, jóllehet formája szokatlan; igazi színház, bolondos, játékos, furfangos - és fájdalmas, akárcsak az élet. Valkó Mihály Megérte-e a nagy hajiéi? A temérdek tanulás? Egykori országos helyezettek között Az iskolában már bizonyítottak, a munkahelyen pedig... Néhány éve akadt Szolnokon, a kereskedelmi szakmunkáskép­zőben pár ügyes jászberényi di­ák, akik a szakmai tanulmányi versenyeken elkényeztették az alma matert. Sikert-sikerre hal­moztak, sőt az országos döntők győztesei, helyezettjei voltak. Vajon mi lett azóta belőlük az életben? Megállják-e a helyüket, Pernyészné Gondos Gabriella és a kisfia révbe értek-e, mint az iskola haj­dani kiválóságai? Pernyészné Gondos Gabriella 1985-ben elnyerte az ország leg­kedvesebb tanulója címet, és a ruházati szakmai verseny orszá­gos másodikjaként már tavasszal felszabadult, megkapta a szak­munkás-bizonyítványt. "Melles­leg" jutalomképpen elutazhatott az akkori VIT-Te.- Ennek az útnak, meg a szép eredményeknek örültem, de ha­mar rájöttem, hogy a sikerrel so­kat veszítettem, hiszen, mivel már dolgoztam, kimaradtam az osztály év végi, vizsga előtti, semmihez sem hasonlítható él­ményeiből.- Mennyivel lett több a fizeté­sed országos győztesként annak a fizetésénél, aki esetleg kettes­sel bukdácsolt át a vizsgákon?- Havonta egy százassal, ez így igaz. Azóta leérettségiztem, két évig a konfekcióosztályon dolgoztam, majd az áfész-köz­­pontban itthon, Berényben. In­nen kerültem gyedre, és jelenleg a kisfiúnk diktálja a napok üte­mét.- Megérte az egykori nagy haj­tás? Az, hogy szó szerint éjjel­nappal készültél?- Egyértelmű feleletet erre képtelen vagyok adni. Ha újra kezdhetném, bizonyára nem len­nék kereskedő. Már csak az Népművelők országos konferenciája Szolnokon A közgazdászok előrejelzései szerint a gazdaság valódi szerke­zetátalakításával a jelenleg ötmil­lió munkavállalónak minimum 10 százaléka marad munka nélkül. Ki törődik a nem jelentéktelen számú, többnyire szakképzetlen, vagy ala­csonyan kvalifikált munkanélküli­vel? Kik, hol, mire fogják átképez­ni őket? Ki fizeti az átképzés költ­ségeit? Napjaink súlyos kérdései ezek, amelyeket dr. Szűcs Pál, a Művelődési Minisztérium főosz­tályvezető-helyettese vetett fel tegnap Szolnokon a Lehetőségek az átképzésben című országos konferencián. Az a tény, hogy a kétnapos esz­mecsere egyik kezdeményezője, s házigazdája a Jász-Nagykun-Szol­­nok Megyei Népművelők Egyesü­lete és a megyei művelődési köz­pont, már önmagában is jelzi egy kicsit, hogy a közművelődési in­tézményektől nem idegen az át­képzés. Dr. Horváth Attila egyesü­leti elnök konferenciamegnyitójá­ban emlékeztetett arra, hogy a mű­velődési házaknak úgynevezett is­kolapótló, -kiegészítő szerepe ko­rábban is volt. Amit az iskolák nem tudtak teljesíteni, elvégezni, azt rendszerint a közművelődési intézményekre bízták. Ilyen volt például a Mindenki iskolája, amely azonban nem hozott igazi sikereket, mondjuk olyanokat, mint még régebben az úgynevezett ezüst- és aranykalászos tanfolya­mok. Az eszmecserének éppen az a célja, hogy mint egy ötletbörze, segítséget nyújtson az ország leg­különbözőbb pontjairól Szolnokra érkezett több mint száz népműve­lőnek az átképzésre irányuló tö­rekvéseikben. A nagy kérdés per­sze az, hogy milyen irányba, szak­mára képezzék át az arra kény­­szerűségből vagy belső indíttatás­ból rászorulókat. Erre a kérdésre a gazdaság, a szerkezetváltás iránya adhatna valódi választ. Ez azon­ban, akárcsak az átalakítás maga, alig-alig észlelhetően körvonala­zódik. A megváltozó igényekhez, követelményekhez a meglehető­sen merev, rugalmatlan iskola­­rendszer nem tud alkalmazkodni, s különösen nem a szakképzés, amely a gigantomán nagyipari struktúrára épült, s ma is ennek szellemében képezi a fiatalokat. A hároméves szakmunkásképző is­kolák - ezekben tanul a középfokú oktatásban részt vevők fele(!) - szakmaösszetétele a XIX. századi­ra emlékeztet. Az oktatásügyi szakemberek közül sokan úgy vé­lik, hogy az úgynevezett alapkép­zést kellene növelni, vagyis ki­­lenc-tízévesre bővíteni a jelenlegi nyolc osztályos általános iskolát.^ Hogy Magyarországon hogyan alakul majd, s főleg mikorra ala­kult át az iskolarendszer, az sok mindennek a függvénye. Addig is azonban évente több tízezer fiatal veszi át a szakmunkás- bizo­nyítványt, s egy részük nem talál majd magának munkahelyet, an­nak ellenére sem, hogy a vállalat ösztöndíjjal támogatta a tanulását. S persze nemcsak a pályakezdők maradhatnak munka nélkül, ha­nem azok is, akik évtizedekig dol­goztak egy szakmában, s egyik napról a másikra megszűnik a munkakörük, munkahelyük. Nyu­­gat-Európában legalább négy-öt alkalommal mindenki pályakor­rekcióra szorul, s ugyanez várható nálunk is. A tanulásnak tehát való­jában nincs vége az iskolai bizo­nyítványok megszerzésével. S mi­vel az oktatási intézményhálózat néhány kezdeményezéstől elte­kintve nem tud megbirkózni az át­képzés gondjával, ezt az űrt póto­landó indítanak különböző tanfo­lyamokat a művelődési házak. A konferencia ma délelőtt foly­tatódik a Hotel Studentben. Töb­bek között a népfőiskolákról, a munkanélküli fiatalok átképzésé­ről, a házvezetőnő-képzésről, a mezőgazdasági népiskola koncep­cióról hangzanak el előadások, korreferátumok. T.G. anyagi megbecsülés miatt sem, pedig a családban, rokonságban szinte mindenki üzletben dolgo­zik. Abból a szempontból meg­érte, hogy egy VTT-re is kime­hettem. Ha letelik a gyed, és a fiunk esetleg újabb testvérkét kap, mindezek ellenére ismét a kereskedelemben szeretnék dol­gozni. Egyszerűen azért, mert ez a szakképesítésem, ehhez értek, nem számítva, hogy megéri-e, vagy nem. Szebenyiné Kisnémet Hajnal hat éve végzett, és jelenleg a Jászsági Áfész előadója.- Én is országos döntős, sőt helyezett lettem, így szintén ko­rábban szabadultam. Kezdetben a méterosztályon dolgoztam ha­vi 2 ezer 300-ért, 2 ezer 500-ért. Ezt keveselltem, ezért elmentem egy maszekhoz, aki ezer forinttal többet fizetett. Ez a csere nem vált be, hiszen ő nem emelt a pénzemen, márpedig az infláció alaposan lerontotta a különböze­­tet. Időközben én is leérettségiz­tem, és jelenleg 7 ezer 100 forint a fizetésem, amelyből 6 ezret ka­pok kézhez.- Mennyi a Szebenyi család havi bevétele?- Tizenkétezer körüli. Szülői segítséggel van egy 46 négyzet­­méteres otthonunk, és az egyik szobát már berendeztük. Nekem- Dehát nem csak pénzért ta­nul az ember.- Elsősorban a tudásért, de azért a forint sem mellékes. Mert ha igaz az az állítás, hogy a kép­zettebb munkaerő többet tud Szebenyiné Kisnémet Hajnal produkálni, akkor ezt valaho­gyan el kellene ismernie a társa­dalomnál Mondjuk merészebb differenciálással.- Azóta te is bizonyítottál, hi­szen vezető lettél.- Jobban mondva az egyik he­lyettes. Én abban látok bizonyos ellentétet, hogy az ember hiába kiváló tanuló, ezt az iskolának bizonyítja. A munkahelynek is­mét bizonyítani kell, ami nem egy vagy két év. Akad, akinek gyorsabban sikerül, másnak pe­dig lassabban, esetleg soha. Mert ehhez nem csak kitartás, meg szorgalom szükséges, hanem al­kalom és lehetőség is. Ez pedig nem biztos, hogy sűrűn adódik bárki életében... A fiatalabbak hallgatják a hu­szonéves "idősebbek" vélemé­nyét, és olykor bólintanak. így Benke Márta, aki húsz éves, és 1987-ben harmadik helyen vég-Montvai Erika személy szerint nem volt könnyű az elmúlt pár év, és nem is tudom megérte-e a sok tanulás. Az anyagi oldalát tekintve aligha, egyébként talán, hiszen a munka mellett le is érettségizhettem. Arra viszont rájöttem, hogy a jó élet és a jó bizonyítvány nem minden esetben összetartozó fo­galmak... Montvai Erika pár esztendeje végtelenül unalmas jegyeket mondhatott magáénak, hiszen az értesítőjében ötösön kívül más még tévedésből sem díszelgett. Benke Márta Az országos szakmai verseny hatodikjaként ő is pár hónappal korábban kapott bizonyítványt, és ma már Jászberényben a Skála Áfész Áruház bútor-méter-la­­kástextilosztályának vezetőhe­lyettese.- Hat éve dolgozom, és vegyes érzelmeim vannak a kitűnő bizo­nyítványokkal kapcsolatban. Korábban állítottam, nem érte meg a sok tanulás, a temérdek készülés, hiszen én is száz forint­tal kaptam többet, mint az átlag’ Montvai Ildikó zett a ruházati tanulók országos versenyén. Az idén már érettsé­gizik, és hiába szabadult orszá­gos helyezettként, a fizetése nagyjából hasonló a vele egyko­­rúakéval. Bölcsen válaszol: sose lehet tudni, megéri-e majd vala­ha a korábbi nagy hajtás. Egykor esetleg szükség lehet a versenye­ken szerzett ismeretekre. Hason­ló a felelete a 18 éves Montvai Ildikónak - Erika húgának is -, aki szintén kitűnően végzett, és országos ötödikként már tavaly, március 21-én felszabadult. Há­rom nap múlva pedig már dolgo­zott, és ő is száz forinttal kapott többet később végző társainál. Annyi kedvezménye azért volt, hogy választhatott, melyik osz­tályra szeretne menni. Ennyi lett az előnye. Egyelőre. Meg talán az, hogy szeptembertől esetleg tanulhat, mivel szeretne később leérettségizni. Megmérni önma­gát, ha már a szakmunkásképzőt színjelesen fejezte be, és eljutott a legjobbak közé is. Igaz, neki bizonyítani még van ideje, illet­ve remélhetőleg lesz. Elvégre március 29-én töltötte be a 18. évét... D.Szabó Miklós "ISKOLÁK" A MŰVELŐDÉSI HÁZAKBAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents