Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1990-04-21 / 12. szám
1990. ÁPRILIS 21. Néplap 5 Gyermekváros: ad acta Január 6-i lapszámunkban beszámoltunk olvasóinknak a Szolnoki Gyermekváros és a Münnich Ferenc körúti iskola között kialakult konfliktusról. Aki nem ismerné az ügyet, annak rövid összefoglaló a januári eseményekről: a Münnich körúti iskola pedagógusai petíciót nyújtottak be a gyermekváros igazgatójához, melyben közölték, nem hajlandók tovább tanítani a gyermekvárosi gyerekeket. Legalábbis így, ebben a formában nem. Követelték a legnehezebben kezelhető tanulók kiemelését az iskolai közösségből. A petíció kapcsán a megyei és a városi tanács művelődési osztálya vizsgálatot indított a helyzet okainak feltárására. Tényleg jobb a békesség? Egy „nehézfiú", akit Ólomnak hívnak A károsultak jelentkezését várják A vizsgálat lezárult, s mint korábban ígértük, eredményét közre adjuk. A hír nem igaz A kirobbant botrány kapcsán a városban hírek keringtek arról, hogy a gyermekvárosban kialakult belső feszültségek forrásai különböző gazdasági visszaélések, magyarul: komoly sikkasztások lennének. Ennek a mendemondának azonnal elejét kell vennünk. Pintér János, a megyei tanács művelődési, ifjúsági és sportosztályának osztályvezető helyettese az alábbiakat nyilatkozta:- Gazdasági természetű, pénzügyi visszaélésről szó sem volt. A gyermekváros igazgatója ellen ilyen szempontból semmiféle kifogást nem lehet emelni. Sem az őszi, sem a korábbiakban készült pénzügyi revíziók nem mutattak ki eltérést vagy hanyagságot. Az ilyen jellegű hírek rosszindulatú, személyes ellentéten alapuló intrikák következményei. A gyermekváros pénzügyeit szabályosan, napra kész pontossággal kezelik, számláik rendben vannak, pénzügyi visszaélésnek az árnyéka sem merülhet fel. A bajok forrása egészen más. Baj van a munkaerővel Pintér János a vizsgálat további eredményéről a következőket mondotta:- Az a néhány hónap, amit a vizsgálat során a gyermekváros ügyeivel töltöttem, meggyőzött arról, hogy valóban sok hiányosság tapasztalható ott az élet majd minden területén. Ahhoz, hogy véleményünk objektív legyen, először is megnéztük az ország több gyermekvárosát. így lett összehasonlítási alapunk. A helyzet mindenhol válságos, ezt a képet mutatja a Szolnokon kialakult állapot is. A munkaerőgond itt a bajok egyik komoly oka. A dolgozók összetétele heterogén: az egészen kiválótól a gyengékig terjed a skála. A gyermekváros fennállásának tíz éve alatt nem sikerült egységes munkahelyi kollektívát kialakítani, felkészültség szempontjából erősen differenciált a tantestület, elsősorban azonban a gyerekfelügyelők köre. Gyerekfelügyelőnek lenni sokak számára nem életcél, ezért is nagyon alacsony a szakmai felkészültség. (Japánban egy ilyen munkához is egyetemi végzettség, szigorú szakirányú képesítés szükséges! - a szerk. megjegyz.). Továbbképzésük pedig nemhogy .nincs megoldva, hanem egyszerűen nincs, ilyen nem létezik. A továbbképzést a gyermekváros sem tudta belülről megoldani, de itt el kell mondanom, önkritikusan, hogy mi sem vállaltuk ezt fel. A nevelőtanárok helyzete valamivel jobb, körükben kisebb a fluktuáció, noha ők sem mindannyian tekintik élethivatásnak a pályát. Többségük szükségből, de azért becsülettel végzi munkáját. Ami a munkaerő területén a legnagyobb gond: teljesen hiányoznak a speciális szakemberek: pszichológusok, zenetanárok, barkácsolni tudó szakképzett dolgozók. Ezek tehetnék színesebbé a gyermekváros sivár, egyhangú, szürke életét. Ilyen irányú törekvések nem is voltak, legalábbis határozott célokkal, nem. A pedagógia csődje? A vizsgálat eredményének ismertetését Pintér János így folytatta:- Felnőtteket, gyerekeket motiválni különféle célok eléréséért csak határozott célfelmutatással lehet. A gyermekvárosban ugyan van egy jól átgondolt középtávú terv, azonban nincs éves pedagógiai program, az oktatás-nevelés többnyire spontán módon történik. A kisebb csoportok célok nélkül dolgoznak, magukra hagyatottak, kezdeményezni egyrészt nem mernek, mások meg nem tudnak vagy nem akarnak. Ebből a szempontból a kép rosszabb, mint az országos átlag. A pedagógiai munka nemcsak szervezetileg elhanyagolt, de nincs kidolgozva az értékelés rendszere sem. Ha nem tudja egy kollektíva, mikor, kit, miért ellenőriznek, anarchia áll elő. Ez a helyzet a gyermekvárosban.- Ami a légkört zavarja -Egy intézmény életét belülről kell szabályozni, alkalmazkodva az adott törvényekhez, rendeletekhez. Az önállósághoz egyszerűen hozzá kell szokni, itt viszont állandóan valami külső segítséget várnak, ami képtelen kívánság. Ezen a ponton ismét önkritikusan kell szólnom arról, hogy amikor a megyei tanács - a sorozatos feljelentések kapcsán - vizsgálatokat folytatott a gyermekvárosban, kifogásoltuk ugyan ezeket a hiányosságokat, de nem hatottunk oda, hogy kéréseink, utasításaink meg is valósuljanak. Másik dolog, ami a gyermekváros légkörét zavaija: ilyen körülmények között nem oldható meg a gyerekek önálló életre nevelése. Sok gond forrása még a Gyivi és a gyermekváros közti feszültség is. A vizsgálat egyik tanulsága: a gyermekvárosnak és az iskolának, ahová a gyerekek járnak, szorosan együtt kell működni. Ezenkívül: ezeket a gyerekeket különböző iskolákba szétszórni képtelenség: az iskolák egyéni arculatával mindenhol más lesz a követelmény, máskor tartják a szünidőket, nem lehet szétosztani a gyermekvárost. Másik tanulság: ha nincs egy jól képzett, egységes szakembergárda, felkészületlen nevelők (csak az vegye magára, akinek az inge) nem tudják sem a feszült légkört enyhíteni, sem a szeretetre átlagon felül kiéhezett gyerekek lelki problémáit megoldani. Ennek ellenére nem mondható, hogy érzelemmentes vagy durva lenne a gyerek-nevelő viszony: a nevelők alapvetően szeretik a gyerekeket, a belső villongások fő oka a fent elmondott gondok sokasága. Szót kér a Münnich körúti iskola A megyei tanács gyermekvárosi vizsgálatával párhuzamosan a városi tanács művelődési osztálya a Münnich körúti iskolában végzett vizsgálatot, amely immár szintén ad acta tétetett. Szávai István, a petíciót elindító tanárok egyike, kollégái nevében így foglalta össze az ügyet: ez a huzavona, ami a gyerekek körül folyt, rájuk irányította a figyelmet, a velük foglalkozó felnőttek közül sokan belátták saját mulasztásukat is, s ez már eleve lecsiszolta a probléma csúcsát, de az alapvető konfliktus megmaradt. Az iskola belső szerkezetének megváltoztatására, a tanárok szakmai munkájának javítására is szükség van, valamint a nehezen nevelhető gyerekek folyamatos pszichoterápiájára. Meg kell szüntetni az iskola túlzsúfoltságát, korszerű, értelmes célokat kell magunk elé tűzni. Koncepcióváltás nélkül a problémát csak elaltatni lehet, megoldani nem. Mit tett a tantestület eddig? Egy válságstáb nekilátott a házirend gyökeres átalakításának. Néhány nap viharos tervezés után azonban gyakorlatilag minden maradt a régiben. A helyzet mindenesetre kevésbé feszült, mint az ősszel volt, igazi megoldás mégsem született, és nem is születhetett. A végszó Az ügy tehát lezárult volna? Azt hisszük, szó sincs róla, de az útvonalak kétségtelenül tisztábbak lettek. A petíció, ha célját teljesen nem is érte el, mindenesetre az utóbbi negyven esztendő óta először hozott felszínre Magyarországon egy olyan problémát, amely eleddig tabu volt, amely végre a gyermekvárosokra és az állami gondozott gyerekekre irányította a figyelmet, és egyúttal elérte azt is, hogy agilis, hozzáértő szakemberek új programokat dolgoztak ki a gyermekváros mamutkonstrukciójával szemben. Hiszen amíg a konstrukció változatlan, száz meg száz vizsgálat mondhatja ki, hogy Hetényi Koméi, a gyermekváros igazgatója szakmailag felkészült, a gyerekek érdekeit mindenkor szem előtt tartó pedagógus, csak vezetésbeli hibáin kell javítania, a gyermekváros élete ettől még nem fordul jobbra. Konkrét változások már az ősszel lesznek ugyan: a Münnich körúti iskola a gyermekváros tizenegy tantermét tanítás céljára használja jelenleg. Ősztől négy tanulócsoporttal kivonul a gyermekvárosból, s majd fokozatosan teljesen. Az ezzel járó költségeket a városi és megyei tanács művelődési osztálya közösen fedezi. A gyermekvárosban pedig az így felszabadult helyeken kiscsoportos foglalkozásokat tartanak a nehezen nevelhető gyerekeknek. Ezek mind-mind kezdeti, jó lépések, de a falakat - akár szó szerint is - le kell rombolni, ugyanis Szolnokon külön gond még a gyermekváros életidegen, börtönszerű épülete, pedig tervezője annak idején még díjat is kapott. A múlt hibáin rágódni máresztelenség, tenni kell a jót, de rögtön, s remélhetőleg az új kormányok új törvényeket dolgoznak ki az állami gondozott gyerekek életére, foglalkoztatására vonatkozóan is, mert a régiek országszerte ilyen válságos helyzethez vezettek, mint Szolnokon, amelyet szerencsére itt végre felszínre is hoztak, s ha az ügy ezzel nem is zárult le - hiszen ez mindaddig rókafogta csuka, amíg az alapok így állnak! - de a hibák kijavításának folyamata legalábbis megindult. Kátai Szilvia Szörnyű idők következnek, marad minden a régiben - hallom gyakran ismerősön kedvenc mondását, amikor arra utal, hogy hiába állunk egy új világ küszöbén, szerinte nagy változásokra nemigen számíthatunk. És hosszan sorolja érveit. Hiába született például évekkel ezelőtt intézkedés a munkaidőalap védelmére, mi már azonnal tudtuk, miért nem lesz semmi eredménye. A hivatal ugyanis hiába teszi munkanappá a szombatot vagy a vasárnapot, úgyse lesz aznap elegendő munka, munkás, munkakedv és az egész többet árt hangulatilag, mint amennyit gazdaságilag hozna. Hiába születtek intézkedések, tervek, elképzelések, gazdasági szabályozók - ezer érvünk volt, van és lesz, ha arra kell rámutatnunk, hogy miért nem megy a dolog. Hiába tartjuk fontosnak a társadalmi tulajdon védelmét, és hiába vesszük fel a bűnözők ellen a harcot, hisz ha nem parázsról vagy malomkőről van szó, biztos, hogy ellopják. Jóllehet, ez csak egy vélemény a sok közül, s csupán tükörképe és nem előidézője jelenlegi helyzetünknek. Persze nem mindenben értek egyet ismerősömmel, ám néhány részletkérdésben mégis hajlok arra, hogy igazat adjak neki. Itt van mindjárt a bűnözés kérdése. Nem véletlenül hozakodom elő pont ezzel, hisz a napokban találkoztam egy igazi vagánnyal, akinek az életében az évtizedek során tényleg nem sok változott, s aki szerencsére ma már ismét a rendőrség "vendégszeretetét" élvezi. Nem először. A Jász-Nagykun Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság egyik irodájában alig győzöm jegyezni dr. Kókai Mihály főhadnagy szavait, amikor sorolja a tiszaföldvári Szabó János - akit termete után ismerősei csak Ólomnak hívnak - oldalakra rúgó bűnlajstromát. 1959-ben lopásért, csalásért egy évet, ’62- ben háromrendbeli lopásért, sikkasztásért másfél esztendőt, ’64- ben lopásért egy év két hónapot, ’66-ban két évet lopásért, ’73- ban közlekedési vétségért pénzbüntetést kapott. Persze ezzel még nem teljes a lista, hisz ’75- ben tartási kötelezettség elmulasztásáért 8 hónap javító-nevelő munkára ítélték, de rovásán ittas vezetés és rongálás vétsége is szerepelt. S ami miatt most ismét a rendőrségi fogda lakója - pestiesen szólva - ez sem semmi. Erről dr.Kókai Mihály így beszél:- Szabó János tiszaföldvári kis-iparos ellen feljelentést tett az egyik építőipari vállalat. Történt ugyanis, hogy Szabó egy kicsit megszorult, több százezer forintos kártyaadóssága gyűlt össze, s emiatt a hitelezői már párszor nyakoncsípték, szóval valahonnan mindenképpen pénzt kellett szereznie. Normális körülmények között ez nem okozott neki gondot, hisz jó szakember hírében állt, volt munkája bővén. Pénztárcája majdnem mindig degeszre volt tömve ezresekkel. De tavaly novemberben a nagystílű költekezés miatt már elfogyott a pénze, így aztán gondolt egy merészet - s mivel ismerte a szóban forgó építőipari vállalatot, hisz alvállalkozóként többször is dolgozott ott - kiállított egy fiktív számlát 721 ezer 600 forintról. Aláhamisította az építésvezető nevét - ezzel mintegy igazolva a munka elvégzését - és nyugodtan besétált a céghez. A vállalat pénzügyi osztálya ki is utalta részére az összeget, csak az év végi számlaegyeztetések során derült ki, hogy ott Szabó semmiféle munkát nem végzett. így természetesen a vállalat feljelentést tett ellene. Mi többször is kerestük, de eltűnt mint a kámfor. Beidéztük, ám akkor sem jelentkezett. Körözést rendeltünk el, és elfogató parancsot adtunk ki ellene. Egy igazoltatás során Martfűn március 8-án sikerült elcsípnünk. Ezután tudtuk meg, hogy Szolnoktól délre, egészen Szentesig különböző településeken munkákat vállalt. Például Csépán is dolgozott, ahol Kolompár László családi házának építését végezte, s a szomszédtól is fölvett 20 ezer forint előleget. S mint aki jól végezte dolgát, egyik napról a másikra ott hagyott csapot, papot, így aztán félbehagyva áll Kolompárék háza is. Pedig a tulajdonos még a kocsiját is odaadta neki, hogy segédeivel Tiszaföldvárról Csépára ki tudjanak járni. Egy alkalommal Tiszakürt meg Cserkeszőlő között hajnalban, munkába menet láttak az út mentén egy összetört 1500-as Ladát. Szabó megállt, és még az emberei is tátották a szájukat, mert pillanatok alatt kinyitotta az autót, és kiszedte belőle az akkumulátort meg a pótkereket. Szóval van gyakorlata az ilyesféle dolgokhoz, s feltehető, hogy nemcsak ez az egy autófeltörés terheli a számláját. Ugyanakkor könnyen elképzelhető az is, hogy több helyen vállalt munkát, és előleget is fölvett. Nem véletlenül fogalmazok feltételes módban.mert Szabó nem mond el semmit. Csak akkor segíti a nyomozást, amikor már perdöntő bizonyítékok vannak a kezünkben, de újabb stiklijeivel nem hozakodik elő. Éppen ezért várjuk azok jelentkezését, akiktől esetleg pénzt vett föl. Persze hiába hallgat el előlünk dolgokat, idővel mindenre rájövünk, így például tudjuk azt is, hogy az idén február 22-én Pesten a Corvin áruházban is megfogták, mivel egy 3700 forintos sportcipővel fizetés nélkül akart meglépni. Amikor Szabó Jánost előállítják, s elmondom neki, hogy mi járatban vagyok, nem szól semmit, nem védekezik.- Amiket elkövettem, vállalom értük a felelősséget - böki ki nagy nehezen.- Állítólag több embertől is fölvett előleget - próbálkozom a beszélgetéssel.- Attól én nyugodtan alszom, mert nem igaz - válaszolja. Hiába szeretnék többet is megtudni tőle, nem túl közlékeny. Aztán amikor arra a kicsalt 700 egynéhány ezer forintra terelem a szót, így reagál:- Ez csak magának sok pénz. Milliók fordultak meg a kezeim között. De kellett is a lóvé, hisz ha egy nagyobb megrendelést meg akartam szerezni, ahhoz keményen jattolni kellett. Nyílt titok, hogy hoci-nesze alapon működnek ezek a dolgok. Szóval pénzbe került az is, hogy egyáltalán munkám legyen. De nem akarok bemártani senkit. Tudja, jobb a békesség... Nagy Tibor Munkában a válságstáb: a petíciót aláíró tanárok egy csoportja
