Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)

1990-04-21 / 12. szám

4 1990. ÁPRILIS 21 A 9{$p[ap vendépe: faludy Qyörpy l^öltő A szellem nagy megtartó erő Hétszáz forintot csak megér az életünk? Személyesen még sohasem ta­lálkoztam Faludy György költő­vel, de a bemutatkozó kézfogás­kor úgy éreztem, mintha világ­életemben az örökifjú Mester mellett csetlettem-botlottam volna. Varázslatos egyéniség, de ezt így leírni szinte közhely, hi­szen versesköteteinek sora, me­moárja, minden írása bizonyítja emberi, művészi nagyságát. Ná­la elválaszthatatlan a két foga­lom, nincs egy civil Fa­ludy és egy költő Faludy, csak egyetlen autonóm vi­lága van: Faludy György. Egy traccsparti kellős közepébe csöppentem, a költő éppen annak a híres "Madame" -nak a nevét ke­reste emlékezetében, aki a hajdani békeidők főváro­sában olyan házat vezetett a Magyar utcában, hogy az írók, költők, művészek kö­rében fogalommá vált, Krúdy is veretes sorokban írt róla.- Ejnye már na, hogy is hívták ezt a tisztes asz­­szonyságot, te biztos tu­dod, megboldogult ifjúko­ri emlékeid alapján...- Sajnos nem volt sze­rencsém ismerni ezt a jeles hölgyet, csak a szolnoki pályatársát: öt Madame Julinak hívták. Persze én is csak az olvasmányaimból tu­dok erről a helyről, ahogy a Mes­ter a Magyar utcairól. Ezen aztán nagyot nevetünk, jól kivágtuk magunkat a jelenlé­vő hölgyek előtt...- Ha már élete derűsebbik ol­daláról idézett, kérhetném, hogy folytassuk ezzel?- Jó, hiszen teli van az életem tragikomikus részletekkel. Kez­dem azzal, volt idő, amikor en­gem a tengeren túl és a tengeren innen is lehülyéztek. Például Amerikában 1946-ban, amikor elmondtam a barátaimnak, hogy hazamegyek Magyarországra, csak néztek, csak néztek, majd mondták, mondták: te szeren­csétlen, sose bocsájtják meg ne­ked a kommunisták, hogy három évig az amerikai hadsereg kato­nája voltál! Replikáztam: én egy olyan hadsereg katonája voltam, amely a fasiszták ellen harcolt, és győzött. Aztán újra ők mond­ták a magukét, majd az lett a vége, hogy "minősítettek". Aki ma Amerikából vissza akar tele­pedni egy olyan országba, amely szovjet megszállás alatt áll, az hülye! - mondták igen nyomatá­­kosan. Mégis hazajöttem. 1949- ben aztán, amikor letartóztattak, az Andrássy úti ÁVÓ-s főhadi­szálláson maga Péter Gábor vág­ta a fejemhez, hogy hülye va­gyok. Kérdeztem, miért? Azért, felelte, mert hazajöttél Ameriká­ból. Ezért? Más bűnöm nincs is? Nincs, felelte. Jó, akkor ugye mehetek, szeretnék egy jobb vendéglőben valami finomat en­ni, hiszen vacsoraidő van! Nem mész te sehová, vigyorgott rám, itt fogsz nálunk elrothadni.- Tulajdonképpen miért tar­tóztatták le?- Ennek igen sok ága-boga van. Kezdem az előzményekkel. Kaptam az írószövetségtől egy levelet, minden író, költő kapott, nemcsak én, hogy a mi hallhatat­lan lángeszű vezérünk és felsza­badítónk, Joszif Visszarionovics Sztálin születése napjára írjak köszöntő verset. Na, gondoltam magamban, most nyakig benne vagyok... Ahogy ott tépelődtem az íróasztalomnál, valahogy rá­esett a tekintetem Arany János összes verseire. Már tudtam, mit csinálok: fehér kesztyűt húztam, kivágtam A walesi bárdokat, és éjjel nagy titokban, szigorúan kesztyűs kézzel, hogy ujjlenyo­mat ne maradjon, bedobtam egy borítékban a postaládába, de úgy ám, hogy senki se lássa! Mit ad Isten, az ÁVÓ-s tiszt nem sokkal később ezt is a fejemre olvasta. Kérdeztem, honnan tudják, hogy én voltam? Mire ő pökhendien számolni kezdett: az írószövet­ségnek 241 tagja van. Ebből ki­lencvenkettő különféle kontri­­buciókkal válaszolt, 148 dögbo­gár pedig 148 levélben értesítet­te az írószövetséget, azért nem írhat, mert haldoklik a mamája, mert idegösszeroppanása van, stb. No, számoljon Faludy. 92 meg 148 az összesen 240. Az írószövetségnek viszont eggyel több tagja van. És az az egy pont maga, aki beküldte A walesi bár­­dokat. Egyébként sok más mel­lett azzal vádoltak, hogy az ame­rikai titkosszolgálat ügynöke va­gyok.- Igaz, hogy amikor az ÁVÓ-s vizsgálótiszt felsőbb kémkapcso­latairól faggatta, és megbízói nevét kérte, On Edgar Poe "szá­zados" és Walt Whitman "őr­nagy" nevét diktálta be?- Megérzi azt az ember, ami­kor már minden mindegy. Úgy voltam vele, legalább a maradék humorom ne hagyjon el. Ezúton is bocsánatát kérem a hajdanvolt amerikai költőóriásoknak, ami­ért "militarizáltam" őket, - de legalább tisztességes rangot ad­tam nekik.- Andrássy út, Kistarcsa, Recsk. Nehéz éveket élt meg, de a költeményeiből is érződik, hogy fogvatartóival szemben mindig megőrizte szellemi fölé­nyét. Recski rabtársai egész le­gendakört alkottak Önről.- Csak csupán arról van szó, hamar észrevettem, a szelle­mi élet a legrettenetesebb körül­mények között is segít a testet fenntartani. Esténként suttogva, titokban nagy társasági életet él­tünk, mindig volt valami, valaki, aki tudott adni szellemi kincses­tárából. Görgey Gyuri például - Görgey Artúr dédunokája - fej­ből tudta a Monte Christot, es­ténként azt mesélte. Másvalaki egyesegyedül eljátszotta a szal­mazsákján az egész Rómeó és Júliát. Az egyik rabtársunk teljes Mozart-operákat fütyült végig, én meg az ókor történelméről, a görög filozófiáról és a magyar irodalomról tartottam előadáso­kat. Kellett ez, mert a lélek hat a testre. Különben mindig történt is valami a barakkunkon kívül is, ami erőt adott az embernek. Sok­szor éppen a humor volt ez. Mi történt például, amikor megér­keztünk Recskre? Az ÁVÓ-s tá­borparancsnok kiszólított egy vékonyka emberkét a soraink közül, hogy vezényeljen a többi­eknek. Az illető, mit tehetett vol­na, vezényelt: jobbra át! A ve­zénylés szabályos volt, de az ala­ki gyakorlat mégsem sikerült, mire az ÁVÓ-s nekiesett a bot­csinálta fogoly-parancsnoknak, hogy maga még vezényelni se tud, mi volt maga civilben?! Erre a válasz: az első magyar hadse­­■ reg vezérkari főnöke voltam. Alig tudtuk el­fojtani a nevetésünket. Óriási erőt adott az a tu­dat, hogy recski rabtar­tóink milyen ostobák voltak. Ezeket túl fogjuk élni! - ez volt a nagy ka­paszkodónk.- Igen sok olyan gyö­nyörű versét ismerjük, amelyekről dotálásuk alapján is kiderül, hogy a börtönben írta. Nem hiszem, hogy papírt és ceruzát adtak volna a cellába.- Ne felejtsd el, verset már akkor is írtak, ami­kor még se papír, se ce­ruza nem létezett. Az én módszerem az volt, hogy amikor mondjuk négy sor készen volt a fejemben, azt elmond­tam magamnak egymás után tízszer is. Tehát megtanul­tam. Aztán "írtam" tovább. Ami­kor kész volt a vers, mindennap elmondtam reggel, délben, este. És ez így ment éveken keresztül, minden versemmel.- Néhány költeménye még a fogolyévei alatt kijutott a tábor­ból. Ez hogy történt?- Roppant egyszerűen. Nem­csak én tanultam meg a versei­met, hanem a fogolytársaim kö­zül is igen sokan, s amikor sza­badult valamelyik, egyszerűen kivitte a fejében. Sokszor kap­tam az elmúlt évtizedekben - amikor angol, amerikai, kanadai egyetemeken tanítottam - olyan leveleket a világ különböző pontjairól, amelyekben volt fo­golytársaim figyelmeztettek: itt meg itt ez a versem rosszul jelent meg. És leírták, ők hogy tudják. Nyilván ahogy megtanulták a rabságban. Csakhát a költőem­ber mindig csiszolgatja, javítgat­ja a verseit, ők meg csak az ere­detit ismerték.- Amióta itthon van, öt kötete jelent meg, hamarosan az olva­sókhoz kerül a legújabb is: a Kétszáz szonett. "Irodalmilag", ha szabad ilyen nyakatekerten mondanom, tehát jól van. De egyébként...?- Nem egyszerű ügy. Ha az ember külföldről jön haza, bizo­nyos dolgokat tud, amelyeket itt­hon nem tudnak, de sok minden­ről fogalma sincs, amiről itthon mindenki tud. Számomra na­gyon biztató, hogy Magyaror­szág szellemi színvonala jóval fölötte áll annak, amit "odakint" elképzelnek róla. A szellem, a művelődés ereje, hatása nálunk sokkal nagyobb, mint bárhol amarra. De azért ezt is féltem, mert zúdul az országba a sok ol­csóság, a sok ócskaság, a legkü­lönbözőbb művészeti ágakban, információs csatornákon. Csak tudjon szelektálni az ifjúságunk. Ez nagyon fontos. Egy másik do­log, amitől óvom magunkat, az a melldöngetés. Nagyon szeretem a hazámat - ezért talán meg is fizettem -, de nagyon nem szere­tem az üres magyarkodást, az operetthazafiságot. Égnek körü­löttünk a nacionalizmus tüzei! Vigyázzunk, a művelt világ fi­gyel, és különbséget tud tenni... Tiszai Lajos Hogy a gépkocsik kipufogógá­zában rákkeltő anyagok van­nak, erről sokat hallottunk már. Hogy Magyarországon évente egy városnyi ember hal meg rák­ban - ezt is tudjuk. Csak arról beszélünk keveset; hogy hogyan védhetnénk meg magunkat? A szolnoki Biometód Kft.nem­­rég jelentkezett a piacon az Ózon termékcsaláddal, amelynek tagjai a levegőszűrő, az előszűrő és a ki­pufogógáz-szűrő. Lafferton Lász­ló, a Kft. igazgatóhelyettese szá­mol be a kipufogógáz-szűrő eddigi pályafutásáról.- A Délpesti Épületfenntartó Le­ányvállalat gyártja az Ózon termé­keket. A forgalmazásukról több céggel is tárgyaltunk, de leginkább a levegőszűrő érdekelte őket. A kipufogógáz-szűrővel az a gond, hogy nem szükséges az autók üze­meléséhez, "csak" a környezetvé­delmet szolgálja. Az áfa átka- Hol árusítják?- Autóalkatrész-kereskedőknél. Az Áfor központját is megkeres­tük, de nem kívánnak foglalkozni vele. Azt javasolták, hogy az üze­migazgatóságaikon keresztül pró­báljuk meg. Á szajoli üzemigazga­tóság, amelyhez megyénk és Bé­kés megye tartozik, százhúsz da­rab szűrőt vett át bizományba.- Mennyit kell fizetni ezért a kör­nyezetvédő termékért?- Hétszáz forintot -a 25 százalé­kos áfával együtt. Kértük, hogy mentesítsék a terméket az áfától, de eddig a kérelmünknek nincs semmi eredménye. Pedig sokkal vonzóbb lenne, ha nem hétszáz fo­rintért adhatnánk, hanem hatszáz alatt. A cserélhető betét egyébként 130-150 forintba kerül.- És veszik?- A levegőszűrőnk sokkal nép­szerűbb. E jelenségben van valami kö­nyörtelenül logikus és logikusan könyörtelen. A levegőszűrő ugye, kelendő. Miért is ne vennék, hi­szen a gépkocsi motoiját kímélik vele. A kipufogógáz-szűrőt miért is vennék? Hiszen azzal "csak" az életünket hosszabbíthatnák meg, "csak" az egészségünket kímélhet­nénk.- Úgy tudom, az Ózonnak külföl­dön nagyobb sikere van, mint itt­hon.- A magyar mentalitást ismerve, külföld felé fordultunk, - mondja Lafferton László. - Pontosabban egy mexikói magáncég keresett meg bennünket. Kipróbálták a szűrőt, és 10 évre szóló szerződést kötöttünk. A szabadalom gyártá­sának és forgalmazásának jogát a magáncég kapta meg - egész Ame­rikára. Ebben Chile nincs benne, Chile viszont külön keresett meg bennünket. Egyébként a nyugat­európai országok is érdeklődnek. A magyarországi érdektelenség­nek az is része, hogy a minisztéri­umban még nem született állásfog­lalás. Akiknek dönteni kellene, azt mondják, hogy ez még nem az iga­zi. Pedig az Ózon szűrő jelentősen csökkenti a szmogveszélyt; városi forgalomban leköti az ólom, a ko­rom, a kátrány, az olaj 70-80 szá­zalékát, az országúti közleke­désben pedig körülbelül a felét Véleményem szerint amíg ennél nincs jobb, addig ezt kellene hasz­nálni. Katalizátoros álmok Akiknek dönteni kellene... A minisztérium eddigi megnyilvá­nulásaira azt lehet mondani, hogy illúziókat kérget. A volt környe­zetvédelmi miniszter másfél-két évvel ezelőtt arról álmodott, hogy katalizátoros autók lesznek Ma­gyarországon. A katalizátor beépí­tése úgy tízezer forintba kerülne kocsinként. Ráadásul nem éppen elöregedett, rossz műszaki állapo­tú autókba (amelyek egyre inkább jellemzik az országot) találták ki. A katalizátor minden bizonnyal ki­tűnő. Ám ha maradéktalanul ki­szűrné a szennyeződéseket, akkor a nyugatiak nem érdeklődnének az Ózon iránt is... De vajon mit várhatunk majd az új minisztériumtól? Jósolni na­gyon nehéz volna. Mivel az MDF fog kormányt alakítani, célszerű megismerni környezetvédelmi né­zeteit, hiszen a döntések ebben a szellemben születnek majd. A Ma­gyar Demokrata Fórum szolnoki szervezeténél dr.Pethő Mária fog­lalkozik a környezetvédelemmel: Magyarország minden lakosára évente 256 kg, levegőben lévő, szennyeződés jut.- Egyre nagyobb gond, hogy ho­gyan csökkenthetnénk a levegő szennyeződését, amikor 18-szor több gépjármű van ma az ország­ban, mint 30 évvel ezelőtt volt. A levegőben lévő kéndioxid és nitro­­génoxid 30-40 százaléka a gépjár­művektől származik. Ugyanakkor a kétütemű kocsikat változatlanul behozzuk az országba. Azért, hogy a levegő tisztább legyen, áldozatot kell hozni. Az angol királyi család képes volt lemondani a Rolls- Roy sról a környezet védelme érde­kében. Nekünk is változtatni kelle­ne. A tömegközlekedésben például az autóbuszok helyett trolibuszo­kat és villamosokat alkalmazni. A kerékpár és a vonat használata is jobb, mint az autóé. Sokszor csak érezzük az adott településen, ahol lakunk, hogy nem tiszta a levegő, de a szennyezettségéről nincs fo­galmunk. Ezeket az adatokat fo­lyamatosan nyilvánosságra kelle­ne hozni! Az utak, az utcák mellett több fát, bokrot, cserjét kellene ül­tetni.- És az Ózon kipufogógáz-szű­rővel mi legyen?- Mivel katalizátort nem tudunk behozni, ezért az Ózon szűrők használatát kell támogatni.- Hogyan?- Például lehetne áfa nélkül áru­sítani. Mérni kellene a gépkocsik által kibocsátott kipufogógázban lévő szennyeződéseket, és egy bi­zonyos szint fölött büntetni, mint ahogy a nyugati országokban már megszokott. Meg kellene változ­tatni az emberek környezetvédel­mi szemléletét. Ebben sokat segít­het a sajtó és az iskolai oktatás. Egymásra várva Szolnokon, az Abonyi úti ben­zinkútnál kapható az Ózon kipufo­gógáz- szűrő. Rajki Csaba kútke­zelő nem tud nagy keresletről be­számolni. Egy hónapja árulják, ed­dig három darabot adtak el.- Különböző típusú kocsikra le­het kapni, de nem veszik. Pedig ebben a boltban mindent el lehet adni. A kipufogógáz-szűrőből én is vettem egyet a Wartburgomra, de elég rossz a tapasztalatom. Amikor megpróbáltam kivenni a betétet, alig tudtam, mert a szennyeződés úgy beleragadt, be­lesült. (Lafferton László szerint néhány darab minősége valóban kifogásolható, ez azonban nem szabadalmi, hanem gyártási hiba, amelyek elkerülését már megbe­szélték a gyártó céggel.) Rajki Csaba soknak találja a ter­mék árát is.- Nem lenne szabad 699 forin­tért árulni. Miért nem 69 forint? A betétet meg akár ingyen is adhat­nánk. Kitelne a 31 forintos benzin­ből, nem? Egy zöld Zsiguliból kiszálló fér­fi - miközben benzint tölt kocsija tartályába - így vélekedik a szűrő­ről:- Okos ötletnek tartom. De ha csak én veszek egyedül, attól a töb­biek még ugyanúgy szennyezik a levegőt. A szűrő kötelezővé tételét meg túlzásnak tartom. Ha elteljed majd, és sokan használják, akkor én is veszek. A benzinkúttól a városba jövet a Gábriel-taxis azt mondja:- Leköti a szennyeződéseket? Hiszem, ha látom. Manapság annyi mindent állítanak a különbö­ző termékekről. Én hiába venném meg a szűrőt, ha az, aki előttem megy az úton, nem használja. An­nak, hogy néhány an megveszik és fölrakják, nincs sok értelme. Úgy tűnik, vannak módsze­rek, amelyekkel - több-kevesebb sikerrel - védekezhetnénk a leve­gőszennyezés ellen. Ehelyett egymásra várunk. A minisztéri­um a katalizátorra meg a csodá­ra. Az autósok arra, hogy a töb­biek (mások!) megvegyék az Ózon szűrőt, no meg arra, hogy valamicskét az állam is vállaljon magára a környezetvédelmi ter­mék árából. Várunk. És közben Magyarországon minden ötödik ember rákban hal meg. Paulina Éva A léleknek ereje van a test fölött

Next

/
Thumbnails
Contents