Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)

1990-04-21 / 12. szám

1990. ÁPRILIS 21. 3 Néplap A jászkiséri Vas- és Fémipari Kisszövetkezet dolgozóinak nagy része jelenleg Gyöngyösvisontára jár át dolgozni, mivel az általuk gyártott vízhűtökeretekre (Ikarusnak bedolgoznak) most nincs rendelésük. A helyben lévök hűtőszekrény^tó-tartókat gyártanak a Hűtőgépgyár rendelésére. Most készülnek egy kisebb széria betonkeverő dob gyártásához. Mint képünk is tanúsítja, ehhez a munkához koránt sem csak a 160 tonnás hidraulikus prés erejére van szükség. Fotó: Mészáros Megőrizni és megteremteni Alapítványok a népi kismesterségekért és a vállalkozó társadalom kultúrájáért Ma, amikor semmire sincs pénz, mindenkinek, aki tenni akar a társadalomért, szűkebb közössége érdekében elsősorban a környeze­tében kell szétnézni, s ennek alapján meghatározni a tennivalókat. Az önszerveződésnek, a helyi kezdeményezésnek soha nem volt na­gyobb jelentősége, mint most, hiszen összetett feladatot kell megol­dania. Részt kell vennie a demokrácia kiépítésében, megtanulásában, segítenie kell feltárni azokat a lehetőségeket, amelyek a helyi szük­ségletek kielégítéséhez hozzájárulnak, de amelyekhez reménytelen központi pénzekre számítani. A központi pénzek ideje egyébként is lejárt, a "kijárók" működési területe beszűkült, nekünk magunknak kell kijárni azt, amit el akarunk érni. Két ilyen kezdeményezésről lesz szó, mindkettő a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népművelők Egye­sületéhez fűződik. Minderről lapunkat dr. Horváth Attila, az egyesü­let titkára tájékoztatta. Rendszerváltások időszakát éljük. A mezőgazdaságban dolgozók nagy várakozással tekintenek a várhatóan néhány hét múlva megalakuló új kormány felé. Az utóbbi hónapok és hetek az új földtörvénnyel kapcsolatos vitákkal fűszerezve teltek el. Ezért megkérdeztük megyénk néhány gazdasági vezetőjét:- Nálunk a csendes forradalom nem most kezdődött - húzta alá Horváth Attila - hiszen mi már régen elkezdtük a vállalkozáso­kat. Ezek között is első volt az abádszalóki romos tárház felújí­tása, átalakítása továbbképző és fogadóházzá. Feladatunknak te­kintjük, hogy saját céljainkra va­ló felhasználás mellett, az épület működését gazdaságossá te­gyük. Itt különböző programo­kat lehet lebonyolítani igény szerint. Gondolunk elsősorban szabadidős programokra, veze­tőképzésre, nyelvi kurzusra, az elő- és utószezonban kiegészítő tevékenységekre, táborokra, amelyek középpontjában a népi kismesterségek állnak. Abád­­szalók ezeknek régen is, ma is természetes központja. Itt szó van csipkeverésről, gyékényfo­násról, halászháló- készítésről, ladikkészítésről, és másokról. Logikusan adódott az ötlet, hogy a népi kismesterségek tanítása abádszalóki központtal teljes mértékben egybevág az egyesü­let profiljával. Korábban a jász­kiséri játszóház ötlete is ettől az egyesülettől indult el, amelyben idős mesterek segítenek óvó­nőknek természetes anyagokból különböző dolgokat készíteni. A megyében ma még máshol nem foglalkoznak ezzel, holott nagy szükség lenne rá például az óvo­dákban, napközikben, nyári tá­borokban. Most kedvez is az idő az ilyen tevékenységeknek. Ma­gyarország a világ érdeklődésé­nek homlokterében áll, s ez olyan kuriózum, amelyet pénzre is lehet váltani. A népi kismes­terségek, a fogadóház, az idős mesterek együtt komoly vonz­erőt gyakorolhatnak a külföldi­ekre. Ez nem azt jelenti, hogy csak rájuk számítunk. Pályáza­tok útján támogatni szeretnénk azokat, akik érdeklődők, de rá­szorulnak a segítségre. Az első kezdeményezés ala­pítványi formában a fenti lehető­ségeket, célokat fogja össze. Az alapítvány "A népi kismestersé­gekért" Szolnok és Abádszalók székhellyel, az abádszalóki Fo­gadóházra épülve tűzi ki célul a népi kismesterségek ápolását, átörökítését, megmentését az utókor számára. Módot kíván adni az egyéni alkotókészség, a kísérletező kedv és fantázia ki­­szélesítésére, a népművészeti formakincs alkalmazására, s az ez iránt érdeklődő magyarok és külföldiek képzésére. Az alapít­vány vagyonát az OKHB Rt. Szolnok nyitott, mozgó kamato­zású betéti számláján helyezték el. Az alapítvány kezelő szerve­zete a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népművelők Egyesüle­te. Csatlakozni elsősorban ez utóbbinál lehet. Az egyesület magára vállalja azt a kötelezett­séget, hogy mindenben a célok­nak megfelelően, s szakszerűen jár el. Ha az előző kezdeményezés a tradícióőrzés, akkor a vállalkozó társadalom kultúrájáért vívott harcunk az új megteremtését vállalja fel - folytatja Horváth Attila. - Célunk elébe menni a társadalmi folyamatoknak, ami igényli a kultúrált tevékenységet minden területen. Ma a vállalko­zásoknak nincs meg a kulturális fedezete. A kultúra és a gazda­ság mesterséges szétválasztása továbbra is csak ahhoz vezet, amit a választásokon is láttunk. A központi források itt sem is­mertek, így nekünk kellett lépni. Az ötletet dr. Mrena István, az OKHB Rt.Szolnok igazgatója adta, aki igazán jól tudja, hogy vállalkozni nem csak pénzbe­fektetést jelent. A vállalkozás­hoz empátia, meggyőzőkészség, emberismeret, vélemények elfo­gadásának képessége, jó és kuL túráit fellépés, megbízhatóság és más tulajdonságok kellenek. Ebben szeretnénk segíteni, de ehhez természetesen a vállalko­zók áldozatkészségére is számí­tunk. Abádszalók ehhez is meg­felelő keretet adhat. Mindkét kezdeményezéshez szeretnénk egyébként megnyerni a Magya­rok Világszövetsége és az Or­szágos Idegenforgalmi Hivatal támogatását is. A második alapítvány "A vál­lalkozó társadalom kultúrájáért" nevet viseli. Céljai a fentieken kívül a vállalkozáshoz szüksé­ges készségek és képességek ki­­fejlesztésében való segítség­­nyújtás. így megemlíthetjük az önismeret, a tárgyalás - kapcso­latteremtés - meggyőzés kultú­rája és tudománya, a korszerű vezetés, menedzsment - képes­ségfejlesztés, gyorsolvasási, re­torikai, tárgyalástechnikai kur­zusokat. A kurzusok magukba foglalják a szabadidős csoport­­tevékenységet és tréninget is, melynek célja a táraskapcsolati, nyelvi-érintkezési kultúra fej­lesztése. Ehhez az alapítvány­hoz is az egyesületen keresztül, vagy az OKHB Rt.Szolnok te­vékenységét igénybe véve lehet csatlakozni. Az egyesület szán­dékainak komolyságát jól jelzi, hogy április 19-20-21-én Szol­nokon, a Művelődési Miniszté­riummal és másokkal együtt megszervezték azt az informáci­ós konferenciát, amely a "Lehe­tőségek az átképzésben" címet viseli. Ebben a művelődési in­tézmények helyi kezdeménye­zéseinek lehetőségeit tárják fel. Az előadások megtartását orszá­gos hírű előadók vállalták. Re­mélhetően az alapítványok va­gyonához hozzájárulók, több hasonló rendezvényhez segíthe­tik megyénket. Dr. Rucza Lajos, a kisújszállási Nagykun Termelőszövetkezet el­nökhelyettese:- Szövetkezetünk a legeredmé­nyesebbek közé tartozik a megyé­ben. A tagok mintegy 10 százalé­kának van földje, azonban többsé­gük valamilyen társas gazdálkodá­si formában látja a jövőt, egyedül nem vállalkoznak a földművelés­re. Úgy véljük, a jelenlegi mező­­gazdasági termelési szerkezetet nem szabad szétzilálni. Nem ér­tünk egyet az 1947-es tulajdonvi­szonyok visszaállításával, ez nem­csak a mi érdekünk, hanem az or­szágé is. Nem tudjuk melyik lenne az a kormány, amely egy átmeneti időszakban vállalná az esetleges élelmiszerhiányt. Az új-zélandi­­hoz hasonló, évente 30 milliárdos elvonás a szövetkezetek jó részét meglehetősen kedveződen hely­zetbe sodorta. Az értékarányos árak, a piaci viszonyok megterem­tését és az agrárolló már-már ve­szedelmes szétnyílása elleni intéz­kedéseket várnánk az új kormány­tól. Számunkra a legjobb az lenne, ha egy keretjellegű és rugalmas ag­rárpolitikát alakítanának ki, amely nem szűkíti le a vállalatok mozgás­terét. Engedjék a földön dolgozó emberek érdekeit érvényesülni. Aki ki akar lépni a szövetkezetből, az megkapja a földjét, ez az alap­szabályunkban is rögzítve van. Az új kormánytól mindenképpen fele­lős döntéseket várnak tagjaink. Nagypál Ferenc, a Mezőtúri Állami Gazdaság igazgatója:- Az új kormány elsődleges fel­adatának kell lennie, hogy a válla-Nemcsak a gabonaipar pozíció­ját rontja a késlekedés - állí ják a GMV-nél Igazán nem mondható, hogy el­kapkodná a szervezeti átalakulását a törökszentmiklósi központú Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat. Nem mintha nem kívánna élni a cég az 1989 nyarán megje­lent 13.számú jogszabály,az átala­kulási törvény kínálta lehetőség­gel. Még csak arról sincs szó, hogy a vállalat vezetése nem ismerte volna föl a társasági formában való működésnek az eredményesebb gazdálkodással biztató előnyeit. Sora van a késedelmes átalakulás­nak, mint - maradjunk stílusosan a lisztesárunál - a rétes evésnek. Már az elmúlt év júliusában ki­dolgozták a vállalatnál a kft-vé ala­kulás feltételeit, azonban ezt a szervezeti formát nem fogadták el a mezőgazdasági üzemek. Közben az említett törvényben 30. paragra­fusként bekerült egy olyan kitétel, hogy a gabonaipari vállalatoknak a vagyonuk 50 százalékát ingyenes, úgynevezett megelőlegezett - a majdani hozadékból törlesztendő - részvények formájában át kell adni a mezőgazdasági üzemeknek. Ez ellen interpelláció hangzott el az Országgyűlés őszi ülésszakán, de többszöri elnapolás után csak feb­ruárban döntött az ügyről a T. Ház, azaz törölte ezt a paragrafust. A GMV közben nem látta értelmét, hogy a termelőket megkeresse a novemberre elkészített újabb, ez­úttal már részvénytársasági formá­ra kidolgozott átalakulási javaslat­­ital. latok pénzügyi lehetőségeinek ja­vítását próbálja meg elősegíteni. Ehhez pedig egy antiinflációs po­litikára van szükség. Az elvonások mértékét reális keretek között kell tartani és preferenciát kell teremte­ni a kedvezőtlen adottságú üzemek számára. Segítséget várunk abban, hogy a mezőgazdasággal foglalko­zó vállalatok könnyebben hozzá­juthassanak eseti hitelekhez és nyugati kölcsönökhöz, valamint egyszerűbb legyen egy közös vál­lalat létrehozása, ne legyenek ilyen bürokratikusak az engedélyezési eljárások. Szeretnénk elérni, hogy az állami gazdaságokban dolgozók is valós tulajdonosokká váljanak. Jó lenne, ha a beruházási tervpá­lyázatoknál az üzemekre bíznák a döntést, milyen gépeket akarnak vásárolni. Az új földtörvényt minél hamarabb meg kell alkotni és a volt tulajdonosoknak vissza kell adni a földet, ha valóban vállalkoznak a megművelésére. A világpiaci árak­hoz kell igazítani a belföldi árakat, az inflációs hatást csökkenteni kell és a felvásárló monopóliumokat meg kell szüntetni. Az elszegénye­dő mezőgazdaság és a bankok fel­virágzása között hiányzik az össz­hang, ezért azt várjuk az új kor­mánytól, hogy a bankok és a ter­melőüzemek együtt sírjanak és együtt nevessenek. Mészáros Ferenc, a jászberényi Lenin Termelőszövetkezet elnöke:- Alapvetően azt szeretnénk, hogy nyugodtan dolgozgassunk és tisztességesen megéljünk a föld­ből. A nyereség elérése érdekében ne kelljen ipari tevékenységet Újból megváltoztak időközben az élelmiszeripari vállalatok szer­vezeti változásainak feltételei is. Az új társasági formát választó cé­geknek lehetőségük van az alaptő­ke 20 százalékának megfelelő érté­kű részvényt a névérték 10 száza­lékának befizetése ellenében kibo­csátani, amire a mezőgazdasági üzemeknek elővásárlási joguk van. A megyei GMV esetében mintegy 1,2-1,5 milliárdos mérleg szerinti vagyonból képződő alap­tőke egyötödéről van szó, a többi részvényt természetesen névérté­ken vásárolhatják meg a társaság­hoz csatlakozók. A névérték 10 százalékáért vagyonrészhez jutó üzemek a különbözetet a rész­vények utáni osztalékból törleszt­hetik le. Az új feltételek alapján hozzálát­tak a GMV szakemberei egy újabb alapszabálytervezet kidolgozásá­hoz, de az annak alapján történő átalakulásra már csak 1991. január 1-től lámák reális lehetőséget. En­nél azonban sokkal aktuálisabb, mondhatni a vállalat és a termelők szempontjából egyaránt aggasztó problémái is vannak a GMV-nek. Miközben a földeken hál’ istennek biztatóan fejlődnek az őszi kalá­szosok, a megyei gabonaipamak még gyakorlatilag alig van megkö­tött szerződése 1990.évi búzater­melés felvásárlásáról. A téeszek­­ben és az állami gazdaságokban az árviták közepette nem számolnak azzal, hogy a késleltetett szerző­déskötések nem csupán a vállalat piaci lehetőségeit veszélyezteti, hanem a termelők értékesítési po­­. zícióját is rontja. folytatni. Ne legyenek üresek az istállóépületek, ott is gazdaságo­san lehessen termelni. Tagságunk nem biztos abban, hogy az eddig elvetett növényeket ők is fogják learatni. Sajnos a mezőgazdaság­ban dolgozók becsületes munká­val sem érik el a nemzetgazdaság más ágazatainak jövede­lemszintjét. Ha a tulajdonviszo­nyok rendezésével a földkérdés is megoldódik, akkor előfordulhat, hogy a közvélemény ismét a pa­rasztember ellen fordul. Az üzle­tek, üzemek, műhelyek ugyanis nem biztos, hogy mind az eredeti tulajdonoshoz kerülnek vissza. Szövetkezetünkben hivatalosan senki sem jelentkezett a földjéért, noha mi hajlandók vagyunk kimér­ni ott, ahol a tag kéri. Úgy vélem azonban, ma már nagyon kevés dolgozó embernek van földtulaj­dona. A föld piaci ára pedig jelent­kezni fog az élelmiszerárakban. A szövetkezetekben belső vállalko­zási rendszert kell kiépíteni a ter­melőegységek önállósodásával, de ehhez az kell, hogy valóban meg­élhessünk a földből. Aki pedig ki­méreti a földjét, az nem ellensé­günk lesz, hanem szomszédunk. /Tisztában vagyunk vele, hogy a szóba került problémákat nyilat­kozóink a mezőgazdasági üzemek vezetőinek szemszögéből vizsgál­ták. Igyekszünk megismerni a szé­lesebb közvéleménynek a címben feltett kérdésre adott válaszát is, ezért a jövő héten a mezőgazdasá­gi vállalkozók, a szövetkezeti tagok véleményét adjuk közre. - A szerk.l L.Z. Arról van szó ugyanis, hogy szerződések hiányában a GMV nem vehet föl rövid lejáratú hitelt a felvásárolt gabona finanszírozá­sára. Előadódhat tehát olyan hely­zet, hogy csak hónapokkal Péter Pál után tudja majd kifizetni a búza árát a mégis nála értékesítő nagy­üzemeknek. Legalább ekkora gond, hogy szerződésállomány nélkül nem tud piacot lekötni a vál­lalat, merthogy a második félévre borítékolni lehet az értékesítési po­zíciók romlását. A gabonatőzsdén ugyanis januártól mostanáig 150 dollárról 130 dollárra csökkent a búza ára. Jelenleg olyan feltételek­kel tudna szerződést kötni a válla­lat a gazdaságokkal, hogy a szerző­dés szerinti, mindenkori lakossági áron átvett, azonnal finanszírozott és külpiacra szállított búza export felárát 40-60 százalékban megosz­taná a partnereivel. A vállalattól kapott információ szerint a késedelmes szerződéskö­tések miatti hitelfelvételi nehézsé­gek nem veszélyeztetik az őrlési és a keveréktakarmány előállítási te­vékenységet. A liszt és a tápok gyártásához szükséges 200 ezer tonnányi búza megvásárlásának anyagi fedezetével rendelkezik a megyei GMV, a további értékesí­tésre kerülő tételeket nem tudja hi­tel hiányában finanszírozni. Ä ter­vek szerint pedig a tavalyi meny­­nyiséget, azaz mintegy 240 ezer tonnát vásárolna fel e célból az új termésből is a vállalat, teljes egé­szében exportra. T.F. Biztatók a búzatáblák, de a termelők még nem szerződnek

Next

/
Thumbnails
Contents