Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1990-04-17 / 8. szám
1990. ÁPRILIS 17. 3 Pgéplap Szamár helyett versenyló Mindkét falu karnyújtásnyira van ettől a száradóban lévő legelőtől. Tiszaigar talán közelebb. Lehet, hogy a település széli kapaszkodóra húzódott templomot övező orgonaerdő illata is keveredne a sarjú szagával, ha nem állna köztünk ez a trágyatengerrel elárasztott, dűlőfélben lévő hodály. Tiszaörs sincs messze. Egy nyúl biztosan percek alatt ott lenne, ha megijesztenék. Itt azonban nem ijesztget senki semmit, - legfeljebb Mészáros János juhász fogatlan pulija az elkódorgó birkákat. Van dolga, hiszen a nyájat szamár helyett kecske vezeti. Annak meg csak a jó falatokon jár az esze, nem a tiszte betöltésén. A juhász tipikus pusztai ember. Nyíltszívű is, meg kevés beszédű is. Bizonyára súlyos évek tapasztalata készteti arra, hogy ne tárulkozzon ki mindjárt idegenek előtt. Azt még elárulja, hogy a nászával, Juhász Bálinttal (- véletlen a név és a foglalkozás egybeesése -) gebinben őrzik a nyájat. A birkák egy része a termelőszövetkezeté, a többi (a többség) sajátjuk. Amikor azonban jövedelméről faggatom, arról, hogy megéri-e ez a váltott huszonnégy órás szolgálat, akkor csak vállvonogatva hümmög:- Ha jól produkál az ember, akkor kijön a jövedelemből...- De mégis, átlagban mennyiből?- Nézze, ide vagonszámra kell a takarmány. A jószág is a szájától szép. Huncut mosollyal végigmér, és a maga részéről lezárja a vitát: Mészáros János, a juhász- Nem szívesen számol be az ember ilyesmiről... Igaza van, témát váltok:- És mit csinál, amikor nincs a juhokkal?- Csak akkor pihenek, amikor legeltetek. Munka mindig van. Akárcsak a nászomnál. Benézünk ahhoz is. Aműúttól nem messze lévő tanya körül tömérdek gyöngytyúk kapirgál. Az ólban huszonvalahány sertés röfög, odébb kétszázötven birka béget. Az istállóban hat ló abrakok Az egyik még alig pár hónapos, csillagos homlokú kiscsikó. Érdeklődve figyel bennünket az istálló ajtajából, majd a világ legtermészetesebb módján hozzánk csatlakozik. Az anyja jótartású versenyló. Juhász Bálint joggal büszke rá:- Százötvenezerért vettem az egyik dunántúli vásáron. Fekete nóniusszal van befedeztetve. Benne van a csikó.- Versenyeztetni fogja?- Nem lesz nekem arra időm. Tizenegy éve élek itt, de azelőtt is, azóta is a sűrített elvetésben voltam. Én a szabadságot csak úgy ismertem, hogy jött a párttitkár és köszönt: Szabadság, elvtárs!- Akkor minek vett versenylovat?- Ez a hobbim. Szeretem a lovat, ezt meg különösen. Figyelje a tartását, pedig csak félhúsban van. Egy majdnem magatehetetlen öregtől vettem. Alig adott neki enni. Én meg naponta tíz liter abrakot adok neki. Egy hónap múlva túl lesz a félhúson. Akkor majd, azt hiszem, eladom. Kivezeti a lovat az istállóból a tanya szélére, s csettint az ostorral:- Gyí, Csillag! Az pedig nekifeszül, mintha a versenypálya zöld gyepén iramodhatna, s szemet gyönyörködtetően ismétli a hosszú pányva szabta köröket.- Szép jószág - dicsérem utólag is. Juhász Bálint arca egy kicsit elkomorul, mintha máris búcsúznia kellene kedvenc nyergesétől:- Meg is nézem, ki lesz a vevő. Cigánykézre még akkor sem adom, ha úgy többet kaphatnék érte. A kiscsikó barátságosan közénk dugja a fejét. Gazdája örömét leli benne:- A ló nagyon emberszerető. A tanya szemmel láthatóan nem üdülő.- Villanyunk sincs - mondja Juhász Bálint. - A villanyt csak messziről ismerem, pedig már leéltem az életemet. Ételben viszont nem szenvedünk hiányt, állandóan vágunk. Innen nem lehet mindig a boltba szaladgálni. A nagyobbik lánya látogatóban van itt Kunmadarasról. Nekik is az állandó munka jelenti az életet:- Nekünk is van tizennyolc tehenünk és tizenkét növendékünk. Tudja, sosem szerettem tanulni, inkább mindig dolgoztam... Nézem fiatal kora ellenére megkeményedett vonásait és arra gondolok, hogy hányán nem szeretnek tanulni - dolgozni pedig még úgysem. Juhász Bálint tanyáján azonban úgy látszik, becsülete van a kérges kéznek. És így van ez rendjén. Simon Béla Juhász Bálint versenylovát futtatja Fotó: Mészáros János Egyelőre olasz minta alapján varrják a szín- és formagazdag táskákat, hátizsákokat a Bőrtex mintakészítő műhelyében, de a tervek szerint hamarosan a modellezést is a szövetkezetiekre bízza a külföldi partner. Magyar-olasz vegyesvállalatot alakított a Bőrtex Kivédik a szocialista piac és az alapanyaggyártók szeszélyeit A könnyű-, ezen belül is a bőrdíszmű iparra országosan jellemzőnél kedvezőbb feltételek között jó eredménnyel zárta az év első negyedét a szolnoki Bőrés Textilipari Szövetkezet. Jó alapról indultak: a tavalyi 120 millió forintos tőkés exportjuk csaknem a négyszerese volt a három évvel azelőttinek. Az 1989- ben elért 27 milliós nyereség lehetővé tette, hogy több mint egy havi bérnek megfelelő osztalékot fizessenek a tagoknak az üzletrészek formájában nevesített vagyon és a részjegyek után. Folyamatosan van munkája idén is az ipari szövetkezetnek a megyeszékhelyen, Tószegen és Törökszentmiklóson működő üzemeiben foglalkoztatott háromszáz tagnak és alkalmazottnak. Az idejében beszerzett alapanyag-készlet finanszírozási gondjai ellenére a szovjet export kontingens csaknem felére csökkenése sem "rázta" meg a szövetkezetét: az első három hónap 80 milliós termelése elérte a tavalyi hasonló időszakét. Az iskola- és sporttáskák, hátizsákok értékesítésében útrendeződés történt az év első negyedében a tőkés export javára. A tavaly ilyenkori termelésüknek ugyanis az egynegyedét, most a három hónap alatt már a felét szállították olasz és francia partnereiknek. Változatlanul egyik legnagyobb megrendelője a szövetkezetnek a világhírű Adidas cég, annak piacaira került idén is az exportált termékek csaknem fele. Nemcsak a szocialista piac szeszélyeinek, hanem a külkereskedelmi vállalatok közvetítésével történő értékesítésben még meglévő áttételeknek, valamint az alapanyagot szállítókkal szembeni kiszolgáltatottságnak kivédésére is felkészült a Bőrtex. Az egy-másfél év óta rendszeres vevőjüknek számító olaszországi bőrdíszmű-kereskedő céggel Budmil néven kft-t alakítottak. Budapest-Milánó "szövetségre" utal a fantázianév. Az export-import joggal rendelkező vegyesvállalatban 40 százalékos tőkearányban résztvevő külföldi partnert a köztudottan rendkívül fejlett könnyűiparral rendelkező olaszhonban "iskolatáska-királyként" is emlegetik. A szolnoki ipari szövetkezetnek már az maga biztató, hogy amíg tavaly egész évben 15 millió forint értékű terméküket szállította el az olasz cég, most a kft. keretében erre az évre már 70 milliós megrendelést adott. A kft. megalakításával csaknem teljesen kiiktatódik a szövetkezet exporttevékenységéből a hazai külkereskedelmi hálózat. A saját import keretében történő alapanyag-beszerzés révén pedig a hazai gyártókkal szembeni kiszolgáltatottság csökken, azaz a piac diktálta termékváltás esetén gyorsan és mindig a legújabb, legjobb minőségű alapanyaghoz juthat a Bőrtex. Szükség is lesz erre nagyon a jövőben, mert az olasz partner igényes piacokra szállít, ezért különlegesen szín- és formagazdag társka és hátizsák kollekciót gyárttat a szolnokiakkal. Természetesen jóval munkaigényesebbek is ezek a termékek, de a szövetkezet dolgozóin nem fogott ki a mintadarabok elkészítése. Jó iskola volt ugyanis számukra - a minőséget, a kereslethez igazodó gyors modellváltást és a pontos szállítást illetően egyaránt - az Adidas céggel tizenhárom évvel ezelőtt kialakított kapcsolat. T.F. A Kunsági táncoktól a Komámasszony kakasáig Emlékezetes folklórparádé a megyei művelődési központban Nagyszerű folklórparádé volt szombaton a megyei művelődési központban az a műsor, amelyet az aktív néptáncosi pályafutását befejező F.Bede Ferenc tiszteletére rendeztek. F.Bede Ferenc harminc évig volt a magyar néptáncszínpad egyik jellegzetes alakja, néhány esztendő kivételével, amikor fővárosi együttesben táncolt, bő negyedszázadon át a szolnoki Tisza Táncegyüttes tagja volt. A búcsúfellépésére népes közönség gyűlt össze a műsor színhelyén, a színházterem ajtajait be sem lehetett csukni, mert az előtér folyosóira is székeket kellett berakni, s még ezek mögött voltak az állóhelyek. Eljöttek a műsorra az 1946-ban alakult Tisza Táncegyüttes különböző generációi, az ünnepelt pályatársai, a magyar folklór rajongói. Nem hisszük, hogy valaki is csalódottan távozott volna a monstre műsorról, amelyen közvetlenül vagy közvetve részt vettek a mai magyar néptáncmozgalom jelességei is. A Tisza Táncegyüttes alapító tagja Várhelyi Lajos - aki több évtizedig a szolnoki együttes művészeti vezetője is volt - Kunsági táncok című összeállításával kezdődött az összeállítás, amelyben a számadó gulyást a búcsúzó "járta". Ez a koreográfia felújításként került most a közönség elé, alighanem a Tisza egyik legrégebbi műsorszáma, és egyben az elismert koreográfus talán legkiemelkedőbb munkája. Méltán aratott a felújítás is óriási sikert. Sajti Sándor - ő is alapító tagja és művészeti vezetője volt a Tisza Táncegyüttesnek - forráshű, de ezzel együtt bravúros Cigánytánc című koreográfiájának is tapsolt már a fél világ, és most újólag a szolnoki közönség is. A szolnoki néptáncosok doyenje ebben a kompozícióban a vajdát táncolta.A kiemelkedő pályatársak munkái közül Tímár Sándor Jászkun táncok című gyönyörű tablója volt az est zárószáma. A fesztivál-díjas koreográfia másfél évtizeddel ezelőtt készült, méltán tartják azóta is az Állami Népi Együttes mai művészeti vezetőjének legmaradandóbb alkotásai között. Az öreg pásztor szerepében F.Bede Ferenc tulajdonképpen ebben a táncszámban búcsúzott a közönségtől. A Tisza Táncegyüttes több sikerdarabja - Méhkeréki táncok, Kalotaszegi táncok, stb. - mellett bemutatták az Országos Kamaratánc Fesztiválra - ez a közeljövőben Zalaegerszegen lesz - készült új versenyműveket - Hurrá, Pesszi, Esküdni kell, Magyar sámán - Erdélyi Tibor és Győré Zoltán kompozícióit. Az önálló zenei számokat a Sodrás népzenei kisegyüttes és a nagybányai Gesztenyevirág együttes közös és önálló műsorai fémjelezték. Fellépett a folklórparádén Balogh Márton, az emlékezetes Röpülj páva! tévéműsor győztese is, akinek művészi pályája a túrkevei diákévek után szintén a Tisza Táncegyüttesben indult. A Komámasszony kakasának népszerű előadója másfél évtizedig volt, az Állami Népi Együttes táncosa, az utóbbi esztendőkben pedig a Honvéd Művészegyüttes szólistája. Több műsorszámával ragadtatta fergeteges tapsra a közönséget, a Három széki népdal zenekari kíséret nélküli előadása viszont inkább imádságként, a döbbenet erejével hatott.- ti -Fotó: Mészáros János ______Saját export-importtal_______
