Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-02 / 52. szám
Néplap 1990. MÁRCIUS 2. , »Áthúzódó” törvényjavaslatok — Döntések napja (Folytatás az 1. oldalról) Ezután némi vita következett, Bugán Mihály /Jász-Nagykun- Szolnok m., 12. vk./ kért szót, s indítványozta, újból térjenek vissza a földforgalmazás kérdésére, ugyanis - mint mondotta -az ezzel kapcsolatos előző napi vita során többekbe is belefojtotta az elnök a szót, s a miniszter sem fejthette ki véleményét. A képviselők nagy többséggel úgy döntöttek, hogy nem kívánnak újból ezzel a kérdéssel foglalkozni. Vita a honvédelmi törvényjavaslatról A honvédelmi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására tért ki ezt követően az Országgyűlés. Kárpáti Ferenc, honvédelmi miniszter egyebek között arról szólt, hogy a kormány sürgősséggel kérte a téma napirendre tűzését. Ezt két körülmény az alkotmányozási folyamat, valamint a haderőreform indokolta. A miniszter emlékeztetett arra, hogy a háromoldalú politikai tárgyalásokon az egyik központi kérdés volt a hatalmi ágak szétválasztása, illetve a a politikai hatalom koncentrációját megakadályozó alkotmányos intézmények kialakítása. Ennek megfelelően került sor a honvédelmi politika végrehajtása, valamint a hadsereg és más fegyveres erők működése feletti alkotmányos felügyeletet garantáló rendelkezések kidolgozására. Kovács Mátyás a honvédelmi bizottság állásfoglalását ismertette. Hangsúlyozta, hogy a bizottság támogatja a kormánynak azt a törekvését is, hogy szétváljon a honvédelmi miniszteri, illetve a szakmai irányítást gyakorló hadseregparancsnoki funkció. A honvédelmi törvény módosításáról szóló vitában egyetlen képviselő, Pásztohy András /Somogy m., 4. vk./ kért szót, majd az elnök ismét az előterjesztőnek adta meg a szót, azután pedig határozathozatal következett: a képviselők elfogadták a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. Lakáscélú állami kölcsönök Ezt követően Morvay László és Tallóssy Frigyes önálló indítványát tárgyalta meg a parlament. Mindkét képviselő a lakáscélú állami kölcsönök utáni adófizetésről szóló törvény - az úgynevezett kamatadó - hatályon kívül helyezését szorgalmazta indítványában. Tallóssy Frigyes /Budapest, 24. vk./ indokolásképpen emlékeztetett arra, hogy évszázadokon át mindig csak jövedelem, illetőleg vagyon után vetettek ki adót az állampolgárokra, így tehát nehezen igazolható jogcím a jelenlegi kamatadó. Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal elnöke hangsúlyozta, hogy a kormány, valamint az érdekelt bizottságok nem támogatják a képviselői indítvány elfogadását. Megjegyezte: amennyiben az Országgyűlés hatályon kívül helyezi a kamatadóról szóló törvényt, úgy újra kell alkotni a költségvetést, s valamilyen módon pótolni a bevételi oldalon kieső forrásokat. Békési László, pénzügyminiszter Horváth János /Fejér m., 2. vk./ és Bozsó Lajosné /Buszámítják be a családi pótlékot, az árvaellátást, a szociális segélyt, és támogatást, a gyermektartásdíjat és a gyermekgondozási segélyt. A kormányrendelet visszamenőleges hatályú. A kérdéshez Szalai Géza (Budapest 20.vk.), Morvay László (Budapest 33. vk.), Südi Bertalan (Bács-Kiskun megye 12. vk.), Fiiló Pál (Budapest 18. vk.), Fehémé Eke Katalin (Borsod-Abaúj-Zemplén m. 10. vk.), Fodor Erzsébet (Hajdú-Bihar m. 16. vk.), Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs-Szatmár-Bereg m. 8. vk.), Bozsó Lajosné (Budapest 10. vk.), Polgárdi József (Pest m. 17. vk.), Király Zoltán (Csongrád m. 5. vk.), Lestámé Varga Mária (Budapest 51. vk.), Sebők József (Heves m. 8. vk.), Tóth Istvánná (Bács-Kiskun m. 11. vk.), Varga Lajos (Pest m. 26. vk.), Horváth János (Fejér m. 2. vk.), Tornai Endre (Veszprém m. 11. vk.), Tóth Attiláné (Budapest 52. vk.) és Zsigmond Attila (Budapest 5. vk.) szólt hozzá. Tallóssy Frigyes hatvan képviselőtársa írásbeli indítványát nyújtotta be annak érdekében, Szünetben felenged a feszültség dapest, 10. vk./ együttes, illetve Gázsity Milutinné /Baranya m., 12.vk./ önálló indítványára adott választ. Mint elmondta: az együttes indítványt tevő két képviselő azt szorgalmazta, hogy az egy főre jutó létminimumot tartalmazó jövedelem megállapításakor ne számítsák be a szociális jellegű jövedelmeket. Miután ezt kormányrendelet szabályozta, a Minisztertanács legutóbbi, hétfői ülésén módosította ezt a rendeletet, amelynek értelmében a létminimum-jövedelembe nem hogy az elnök az előterjesztés tárgyában név szerinti szavazást rendeljen el, majd Morvay László (Budapest, 33. vk.) kért még szót. Az elnök szünetet rendelt el, ezelatt Németh Miklós miniszterelnök kormányülést hívott össze az elhangzott javaslatok, észrevételek áttekintésére. A szünet után az elnök Kemenes Ernőnek adta meg a szót. Az Országos Tervhivatal elnöke a napirend feletti vitában felmerült kérdésekre reagálva elsőként azt fejtette ki: elkerülhetetlen, hogy a közismert gazdasági válságból a lakosság különböző rétegei ne vállaljanak különböző mértékű terheket. Hozzátette: „bár nem a lakosság a felelős a kialakult helyzetért, azonban az élet kegyetlen, a számlát mindig a népnek kell megfizetnie". Kemenes Ernő a kormány nevében óvta a parlamentet attól, hogy megkérdőjelezzék azt, amit a lakosság elosztási rendszerének talán legtöbb igazságtalanságát hordozó területén, a lakásrendszeren megpróbáltak elérni, a terhek és támogatások átrendezésével. Az OT elnöke kitért arra is, hogy ha a parlament helyt ad az indítványnak, akkor érvényét veszti a Nemzetközi Valutaalap Igazgatótanácsához címzett magyar szándéknyilatkozat, amely a lakásrendszer racionalizálásával kapcsolatos. A kormány, a parlament szavahihetősége, valamint az ország finanszírozhatósága forog ezzel kockán. Békési László pénzügyminiszter a vitában elhangzottakra szintén drámai hangon reagált, és konkrét adatokkal igyekezett alátámasztani a kormány határozottságát a már korábban eldöntött lépések fenntartását illetően. Békési László után ismét Tallóssy Frigyes kért szót. Kifogásolta: amikor a plénummal a kamatadót elfogadtatták, szó sem volt arról, hogy az országnak 30 százalékos áremelkedéssel kell számolnia, s széles rétegeknek kell napi megélhetési gondokkal küszködniük. A képviselőjavaslatát ezért fenntartotta. Hámori Csaba (országos lista) az elhangzottakat úgy értelmezte, hogy amennyiben képviselőtársa javaslatát - a kamatadó eltörlését - fogadják el, a kormány lemond. Az MSZP parlamenti csoportja nevében tanácskozási szünetet kért, s javasolta a többi politikai csoportosulás parlamenti frakciójának is, hogy üljenek össze. Tanácskozásaikon mérlegeljék: támogatják-e a kormányt. Rózsa Edit (Csongrád m., 3, vk.) az ügyrend azon passzusára hívta fel a figyelmet, amely szerint a Minisztertanács - elnöke útján - azt is javasolhatja, hogy az általa beterjesztett előterjesztés feletti szavazás egyben bizalmi szavazás is legyen. Ez nem hangzott el. Szükségesnek tartotta tehát a kormány álláspontját megismerni. Az elnöklő Fodor István felhívta a képviselők figyelmét, hogy e kérdésben nincs szükség a kormány álláspontjára, mert csak olyan kérdésben tekintheti a szavazást egyúttal bizalmi szavazásnak, amelyben saját maga az előterjesztő. Más kérdés, hogy amennyiben nem fogadja el a szavazás eredményét, miként reagál. Kemenes Ernő az egyértelmű helyzetértelmezéshez szükségesnek tartotta kimondani: jóllehet a kormány iránti bizalomról szólt, tehát arról, hogy a képviselők támogatják-e gazdasági-szociálpolitikai akcióit, ez azonban nem azonos a bizalmi kérdés felvetésével. Tamás Gáspár Miklós támogatta Hámori Csaba javaslatának azon részét, amely tanácskozás összehívását szorgalmazta. Fiiló Pál ismételten kérte, hogy amennyiben a kamatadót mégis elvetné a plénum, a bérlakásokban élőkre kirótt terheket is törölje el az Országgyűlés. Morvay László javasolta, hogy az Alkotmánybíróság véleményét a március 14-i ülés előtt megismerhessék. Ha a vizsgálat azt állapítja meg, hogy hibás döntést hoztak decemberben, az a képviselői felvetés jogosságát igazolja. Fodor István a vita végén elrendelte a Hámori Csaba által javasolt tanácskozási szünetet. A kamatadó hosszúra nyúlt vitájában a frakciók üléseit követően Tallóssy Frigyes - engedve képviselőtársai nyomásának - végül is visszavonta a kamatadó eltörlésére vonatkozó indítványát. Egyidejűleg azonban lemondott képviselői mandátumáról. Morvay László ugyancsak visszavonta indítványát, mondván: az ország stabilitása mindennél fontosabb. így tehát a kamatadóról nem kellett ismételten határoznia az Országgyűlésnek, továbbra is érvényben marad a múlt év decemberében hozott törvény. Döntöttek viszont a képviselők Bozsó Lajosné és Horváth János indítványáról, amely azt szorgalmazta, hogy a kamatadó, illetőleg az emelt összegű lakbérek fizetésékor a mentesség megállapításánál az egy főre jutó jövedelembe ne számítsák bele a családi pótlékot, a gyermekgondozási segélyt, valamint az egyéb szociális juttatásokat. Az indítványban foglaltakkal egyetértett a parlament, jóllehet a döntést megkönnyítette, hogy Békési László pénzügyminiszter az ülésnapon immár másodszor kifejtette: a kormány legutóbbi ülésén már hasonló értelmű döntést hozott. Ekkor váratlanul Sarlós István kért szót, s javasolta: mégis szavazzanak a képviselők a kamatadóról, hiszen - mint mondotta - Tallóssy Frigyes folyosói viták hatására vonta vissza indítványát. Úgy vélte: a kérdésben nem egyértelmű a Tisztelt Ház álláspontja. A képviselők azonban úgy döntöttek, hogy az elnöklő Fodor István ne tegye fel szavazásra a kérdést, így: marad a kamatadó. Ezzel az Országgyűlés tegnapi munkanapja befejeződött. A technika szinte észrevétlenül segíti a munkát 'Parlamentijegyzet Névjegye sere a folyosókon Egyszer persze biztosan leszünk majd igazságosak is a mai honatyákhoz, az ő megítélésükhöz is némi történelmi távlat kell, ma ugyanis csak azt látjuk e testületben amiért elmarasztalás jár: hogy törvényi kulisszát tartottak a pártállamnak, nem okoztak csalódást az akkori vezetőknek, igennel szavaztak mindenre amit az előterjesztő elébük tárt. Arról már kevesebb szó esik, hogy ugyanebben a tornyos házban kezdődött a jogállamiság megalapozása - méghozzá ugyanazok a képviselők teremtettek törvényi kereteket az immár nem deklarált hanem intézményesített demokráciának, akik évekig a szavazógép szerepét töltötték be. Megért nagy pillanatokat csak az eltelt öt esztendő alatt is a tanácskozóterem. Emlékszem milyen mély döbbenet fogadta Király Zoltán eretnek kinyilatkoztatásait éppenséggel a vezetők felelősségének megállapításáról vagy a Munkásőrség megszüntetéséről. Arra is emlékszem, amikor Grósz Károly miniszterelnökké választásakor könnyes meghatottság vett erőt a képviselőkön. így volt ez még akkor is, ha ma sokan tagadják. Most a képviselők búcsúzkodnak: névjegyeket cserélnek, telefonszámokat váltanak. A miniszterek a tárca közelében lévő bizottsági tagokat baráti vacsorára invitálják, az ipari bizottság tagjai Horváth Ferenc miniszter vendégeként éppen tegnap este a népszerű Sípos Étteremben köszöntek el egymástól. Persze lesz még egy ülés március 14-én, ám még erre a protokollárisnak szánt ülésre is terveznek fontos döntéseket, így alighanem ekkor születik jogorvoslás a Szovjetunióba jóvátételi munkára elhurcolt és az ottani bíróság által elítélt, ám időközben rehabilitált magyar állampolgárok ügyében. Azért erre az utolsó ülésre már belépőket igényelnek családtagjaiknak a képviselők, mert hát ne tagadjuk, egy ember életében nem volt akármilyen öt esztendő az, amit a Parlamentben töltött. És pláne ha az a fél évtized éppen olyan volt, mint amilyet napjainkban élünk. Szerdán este 6 órakor az ülésszak végén a folyosón mellém sodródott Tamás Gáspár Miklós. Arcán ott volt az egész fárasztó nap gyűrődése és szinte kiszakadt belőle a sóhajtás.- Hajaj, és most megyek a Közgázra, ahol egy vitában elemezni fogom az egyik angol szerző hatalomról írt könyvét. De hát a dolog nem tűr halasztást, a könyv a keleti világ hatalmi struktúrájáról szól, és az író jó ismerősöm - mondta kissé panaszosan, és elindult a ruhatár felé. És én ennek kapcsán emlegetném fel újra az igazságosságot: nem volt könnyű dolog a képviselői munka! A felkészülésekhez kilószámra érkeztek az anyagok, melyeket illett áttanulmányozni. Már csak a lelkiismeretesség okán is. Aztán az ülésszak maga: kilenc órától este hatig-hétig országos dolgokhoz méltó készültségben lenni, a szünetekben bizottsági ülésekre loholni, ahol érvelni, cáfolni vagy megerősíteni kellett igazán nem állampolgári észjárásra hangszerelt jogi cikomyákat. Mindez kívülről sokkal de sokkal egyszerűbbnek látszott mint az bent történt a kupolák alatt. Egyszóval ez a háromszáznyolcvanvalahány ember tulajdonképpen az életnek egy emelt színpadán eljátszotta mindazt, ami velünk, tízmilliónyiunkkal történt az elmúlt évek során. Palágyi Béla
