Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-10 / 59. szám
1990.MÁRCIUS 10. Néplap 7 A Szigligeti Carmen-bemutatójáról V_______________________________________________________________________________ Színház a szemnek 1938-1945 Remények és vesztett illúziók Beszélgetés Juhász Gyula akadémikussal A hét közepén Szolnokon a Magyar Történelmi Társulat megyei szervezetének meghívására Juhász Gyula akadémikus a nagyhatalmak és Magyarország viszonya 1938-1945 között témakörben tartott nagy tetszéssel fogadott előadást. Ezen az estén már az első pillanatokban világos: itt a szem lakik jól, és éhesen marad a lélek. Amikor lassan szétnyílik a függöny - hegedűszó hangjainál - döcögve, nehézkesen, mert a kitágított színpadtér miatt alkalmi helyre került, izgalmas kép tárul elénk: hatalmas sziklafalakkal körül vett térben óriásdomb, durva domborulat emelkedik, s legfölül, a tetején /mármár a zsinórpadlás magasában/ picinyke ember, szemén okuláré, kezében koponya /hamleti póz!/, s filozofál. Feltehetően magvas gondolatokat hint alá - a nézőtérre. /Márton Lászlótól származnak, aki Mérimée elbeszélése nyomán az előadás szövegét írta./ Amiket első hallásra bizony nehezen lehet felfogni, az értelmünkig nem jutnak el. Mégis, mindez megkapó és ötletes. És jellemző az előadás egészére - a szembeötlő látványosság. Szikora János - a rendezés az ő munkája - a látvány szerelmese, színekben, formákban gondolkodik. Az ő színházában mindig akad néznivaló, más kérdés, hogy amit látunk, hogy ami kellemes a szemnek, milyen mélyre tud hatolni a lélekbe. Any produkciójának különlegességét, mondhatni erényét jelenti, a parádés vizualitás, ugyanaz gyengéire is utal: az ó színháza a szem színháza. Carmenje, mely kétségtelenül megejt, sót meghódít színes, formai megoldásaival - nagystílű díszletek, pompás kosztümök, pazar fények -, ugyanakkor a tragédiával végződő történet maga hidegen hagy. Pedig igazán megható, sőt imponáló, ahogyan a szerelmes Don Jósét alakító Tóth József is beleveti magát a játékba, végig gyürkőzve, gyötrődve a végzetessé váló szerelemben, a Carmenért folyó küzdelemben testi épségét sem kímélve, életveszélyes mutatványokra is ragadtatva magát /Szinte összerezzenünk, mikor alázuhan például a domb tetejéről./; és bár villognak itt a hegyes pengék, villan a kés többször is, az éles, a fénylő és véres, ropognak a fegyverek - szóval van itt minden, a sziklafalból még víz is "fakad", hogy a szürkésbarna falon fénylőén csordogáljon; s a már említett domb is gombnyomásra szétnyílva bravúrosan válik másmás színhellyé, mikor börtön, mikor dohányüzem, mikor lakosztály telik ki belőle - Csík György tervezői képzelőerejét dicsérve -; s mindez láthatóan nagy kedvvel feltálalva, s mégis egy-egy részlet, villanás marad meg belőle /például milyen csodás volt Carmen tűzpiros ruhája, milyen varázslatosan borult kékbe a háttér, stb./, az igazi dráma, a lényeg azonban nem hatol be maradandóan érzelmeinkbe. A dráma, amely ezúttal sajátos filozófia hordozója kíván lenni, ahogy ez az alkotói nyilatkozatokban oly világosan megfogalmaztatik; hogy tudniillik az ebben a Carmenben, megjelenő, gyilkossá váló Don Jósé a maga barbár tettével - megöli, mert megérteni nem tudja szerelmét -, idézem "a huszadik század új barbarizmusának prototípusa, amely csak egyetlen törvényt hirdet és ismer; amit nem tudunk megérteni, azt el kell pusztítani /.../". Amiből kiderül, hogy az alaptörténet feldolgozása ezúttal férfiszempontú, pontosabban a hangsúly Don Jóséra esik, a történetet arról az oldaláról megvilágítva láthatjuk, hogy miként veszti el a szerelmes férfi imádott kedvesét, aki számára megérthetetlen és elérhetetlen igazán. A kérdés: mi az, ami közönséges értelemmel felfoghatatlan ebben a csábító cigánylányban, ami végül is Jósét gyilkosságba kergeti? Erre vonatkozólag kevés fogódzót ad az előadás, hogy tudniillik mit is veszíthet, ha őt el nem nyeri. Carmen itt jószerivel statisztál; Sztarek Andrea, aki megformálja, alighanem a leghűvösebb Carmen, akit el lehet képzelni. /Bár van benne némi vadóc természetesség./ Ahhoz, hogy a gyilkos cselekedet barbarizmusát értelmezhessük, ahhoz jobban kellene tudnunk, hogy kit is pusztít el ez az ostoba ember. Láthatnánk legalább azt a lelki szárnyalást, amellyel ez a szerencsétlen ember nem képes lépést tartani; azt a nemes szenvedélyt, például Carmen szabadságvágyát, hogy ő még a szabadságot is a szerelem elé helyezi, akkor emberileg közelebb kerülhetnénk az előadás drámájához, s átélhetőbbé válna az így csak "burokban maradt" fdozófiája, az átdolgozok szándéka is. Ez a Carmen: Don Jósé szomorú esete, egy sértett és sértődött szerelmes históriája - szépen, színesen elmesélve. Ismétlem, színességével Szikora ámulatba ejt, de némileg zavarba is hoz eszközeinek tarka sokszínűségével /működik a színházi eklektika/: van itt romantikus kalandfilmbe illő párviadal, vízbe mártott női testek szexisen naturális látványa/Zola is megirigyelhetné/, vértől pirosló - csöpögő kések, egy grandgignol kellékei, s humor, burleszket idézve, lásd az üldöző katonák komikus hasraesése /nem csoda, hogy a nézőtéren is vegyesen fogadják ez utóbbit, idegennek érezve vaskos komikumát/. Nem a színészek hibája, hogy közülük is alig-alig emlékezhetni valakire, mert nem jellemeket, többnyire figurákat kellett hozniuk a színre, egy-egy "színfoltot" jelentenek ők is csupán az összképben. A már említetteken kívül a romlott lelkületű, kegyetlen gyilkost játszó Mucsi Zoltán nevét azért még megjegyezhetjük, vagy a hadnagyot formáló Mertz Tiborét, bár utóbbi "buggyos" nadrágjában és otromba parókájával érthetetlenül fura figura. És Győry Emil szép, tiszta beszéde ismételten, nagybotú "utazója" képviseli a játékban a gondolati emelkedettséget. Részesei továbbá a játéknak: Szerémi Zoltán, Bellus Attila, Mészáros István, Ecsedi Erzsébet, Bakos Éva, Turza Irén, Éliás Anikó, Gaál Gabriella, Kocsó Gábor, Hada János, Fekete András, Árva László, Szilárdi Csaba. Á játéknak, amelyből talán a legemlékezetesebb ama lázálombeli szürrealisztikus jelenet - a rendezői fantázia csúcsa, tobzódása - piros és fekete színek orgiájával, amelyben középütt egy gyönyörű nő áll paradicsomi öltözékben, s testének legkényesebb pontjáról apró csengő lóg alá, amely a hölgy minden egyes lágy mozdulatára étvágygerjesztőén csilingel. Kerestem Mérimée mester novellájában, ennek azonban ott nyomára sem leltem. Viszont találkoztam azzal a drámával, amelynek valahogy az előadásban "veszett el" a nyoma - a látványok erdejében. Persze az is lehet, hogy én nem nyitottam eléggé tágra a szememet. Valkó Mihály- Az első bécsi döntést -1938. november 2-án hirdették ki - a korabeli magyar diplomácia nagy sikerének tartották. Közel 13 ezer négyzetkilométernyi felvidéki terület került vissza Magyarországhoz, egymilliónál több, többségében magyar lakossal. Ezt a döntést a nagyhatalmak hogyan fogadták?- Nem voltak nemzetközi retorziói az első bécsi döntésnek. A Németországgal hamarosan szembenálló hatalmak nyilvánosan ugyan nem ismerték el, de hallgatólagosan tudomásul vették. Bizonyos belső következtetéseket azonban az angolok leírtak a maguk számára: "...ne pocsékoljuk pénzünket és energiánkat egy olyan országra, ahol a játszma már eldőlt..." Vagyis egy olyan országra, amelyet külső és belső körülményei arra késztetik, hogy Németországgal legyen együtt. Ugyanakkor az angolok jól tudták, hiszen hallották a Budapestről küldött segélykiáltásokat, hogy Magyarországon sokan ellenezték a német irányvonalat, semmi körülmények között sem akartak elszakadni Nyugat-Európától. Tudjuk, hogy a magyarok lehetetlen helyzetben vannak, nagyon sajnáljuk őket, de... Körülbelül ez volt a britek álláspontja velünk kapcsolatban, de dönteni a diplomaták mindig hideg fejjel, sosem érzelmi alapon döntenek. A jóindulatát azonban mégis valahogy meg akarta mutatni a brit kormány-: hoztak egy döntést, hogy a magyar pulykaexportot ne terheljék szigorú vámokkal. Ennyi történt mindössze, de ebből sem lett semmi, mert a kereskedelem megvétózta.- 1939 tavaszán Teleki Pál kormánya került hatalomra. Ez a tény milyen változásokat eredményezett a nagyhatalmakhoz fűződő viszonyunkban?- A Teleki-kormány mindent elkövetett azért, hogy a németmagyar kapcsolatok ne vezessenek Magyarország háborúba lépéséhez Németország oldalán, ne vezessenek a nyugati hatalmakkal való szakításhoz, de ezzel egyidejűleg természetesen próbálta megoldani a revízió kérdését, vagyis hogy visszaszerezze azokat a területeket, vagy legalább azoknak magyarlakta részeit, amelyeket a trianoni békeszerződés szakított el Magyar- Országtól. A Teleki-kormánynak azt a döntését, hogy megtagadta a német kérést, nem bocsájtotta a hadsereg rendelkezésére a kassai vasútvonalat, honorálta Nagy-Britannia. Nem terjesztették ki Magyarországra a gazdasági blokádot, vagyis a magyar ipar változatlanul fontos anyagokat kapott a szigetországtól. Nem tett azonban Anglia olyan ígéretet, ami a magyar külpolitikát igazán érinthette volna, ez pedig a területi kérdés volt.- A második bécsi döntés fogadtatása ...?-1940. szeptember 5-én, tehát néhány nappal a bécsi döntés után Churchill a brit parlamentben nyilatkozatot tett, hogy ez a fasiszta nagyhatalmak diktátuma volt, ezért Anglia a második bécsi döntést ném ismeri el. Bizonyos értelemben más volt az álláspontjaaSzovjetuniónak: tudomásul vette a második bécsi döntést. Emellett az álláspontjuk mellett a szovjetek egészen 1941 .június 27-ig kitartottak, tehát a magyar hadbalépés napjáig. Meg kell azonban jegyeznünk, a szovjetek kifogásolták, hogy őket nem vonták be a második bécsi döntést megelőző tárgyalásokba.- Az úgynevezett gyorshadtest a hadbalépés napján lépte át a szovjet határt, de már szeptember közepére "leharcolt" állapotba került, így a magyar kormány a mielőbbi hazaszállítását latolgatta. Ez két hónappal később meg. is történt. A Szovjetunió területén mindössze hat magyar hadosztály maradt, Keleti Megszálló Csoport néven. Arra gondolhatnánk, mivel támadó jellegű magyar alakulatok a moszkvai csata idején, és az azt követő hónapokban nem voltak szovjet földön, ez netán jelzésértékű volt, és mérlegelést válthatott volna ki...- Sajnos éppen a megszálló alakulatok ténye váltott ki nagy ellenérzést. 1941 decemberében, amikor az angol külügyminiszter Sztálinnal tárgyalt, Magyarország is szóba került. Sztálin kifejtette, hogy a magyarokat meg kell büntetni, a második bécsi döntést a románok javára kell korrigálni. Pedig akkor már jelentős román katonai erők harcoltak Ogyessza környékén, Sztálin mégis a magyar megszálló hadosztályok jelenlétét exponálta. Az angoloknak föl is tűnt, hogy Sztálin mennyire elragadtatta magát, egyenesen partizánvadászoknak nevezte a magyar alakulatokat, sőt azt is hozzátette, hogy rosszabbak, mint az SS-alakulatok. De azt egyértelműen még akkor sem mondta ki a szovjet politika, hogy a trianoni határokat változatlanul kell visszaállítani.- A 2. magyar hadsereg frontra küldésével minden bizonnyal tovább rontottuk megítéltetésünket.- A mélypont 1942-ben következett be, amikor is a Bárdossykormány a nyugati hatalmakkal is hadiállapotba került, és azért, mert a 2. magyar hadsereget német követelésre, minden ellenkezés ellenére, ki kellett küldeni a frontra. Ezek a tények újabb következményekkel jártak. Igaz, hogy itthon erősödött az ellenállás - tüntetés a Petőfi-szobomál, a Történelmi Emlékbizottság ténykedése, a karácsonyi Népszava, stb. -, és mindezekből következően a magyar értelmiség jelentős része azt hitte,- hogy az antifasiszta megnyilvánulásokat majd méltányolják a Szövetséges Hatalmak. Sajnos mindez semmit sem számított, a nagyhatalmak tudomásul sem vették.- Pedig 1942 végén már béketapogatózásokat folytatott Kállay Miklós kormánya.- Szent-Györgyi Albert 1943 januárjában-februárjában például Törökországban tárgyalt a nyugati hatalmak megbízottjaival.- Mi az igazság abban, hogy Szent-Györgyi professzort a németek becsapták, és tulajdonképpen a német titkosszolgálat embereivel "vette fel a kapcsolatot"?- Ebből egy szó sem igaz, Szent-Györgyi professzor azokkal találkozott, akik számára fontosak voltak, és felajánlotta, hogy amikor az angol-amerikai hadsereg megközelíti a magyar határokat, kormányt alakít, átengedi az ország területén az angol-amerikai, és a lengyel hadsereget. Szent-Györgyi küldetésének komoly politikai következményei lettek. Az angolok felismerték, hogy a háborús kabinetnek a demokratikus oldalon van az alternatívája, a baloldali ellenzék felválthatja a Kállay-kormányt. Az angolok ekkor meg is fogalmazták titkos irataikban, hogy nem kívánják büntetni a magyar népet, de nem mondták ki, hogy Trianon semmis. Nézetükre 1943-ban Molotov adott választ, elmondta, hogy milyen feltételeket diktálnak majd a csatlós államoknak - feltétel nélküli megadás, a területek kiürítése, jóvátétel, stb. - és azt is kijelentette, hogy nemcsak a magyar háborús kormányok a felelősek, de többé-kevésbé a magyar nép is felelős.- Ez a bűnös nép teória kiindulási alapja?- Igen, sőt ehhez ekkor már a büntetés formuláját is megfogalmazzák. Ez az álláspont ugyan megdöbbentette a briteket, de belső diplomáciai iratukban ezt szögezték le: "...érdemes nekünk ezen az oroszokkal vitatkozni?" Megjegyezték még, hogy egyet tudnak érteni a magyar belső ellenzékkel, de megint a hűvös politikai szempontok döntöttek, nem az érzelmek. Az angol javaslat a területi kérdésre ezidőben az volt, hogy Magyarország kapjon vissza bizonyos erdélyi térületeket, de ezt kössék össze lakosságcserével. A szovjet politikát viszont ekkor már a büntetés szándéka irányította, kitűnik ez később a jóvátétel összegének megállapításánál is. A Szovjetunió 400 millió dollár jóvátételt kívánt, mire Churchill elég kemény szavakkal kérdezte Molotovtól, mit gondol, hogy tud Magyarország ennyit kifizetni. Úgy látszik Sztálint a tárgyalások kielégítették - ez 1944. október 17-én történt -, engedményt tett: legyen 300 millió a magyar jóvátétel, ebből a Szovjetunió kapjon meg 200 millió dollárt, 100 millión pedig Jugoszlávia és Csehszlovákia osztozzon.- Professzor úr, tudom, a történészek nem szeretik a "mit lett volna, ha" kérdéseit, de azért megkockáztatom: ha a magyar fegyverszüneti kísérlet sikerült volna...?- Azt hiszem, akkor a románmagyar határon esetleges változások létrejöhettek volna. De ezt sem lehet biztosan tudni. Lehetséges, hogy az angol variáció valósult volna meg. Ezt a variációt az angolok már 1943-ban beprogramozták. Ez eredetileg egy román javaslat volt, 1940 nyarán a Tumu-Severinben tartott magyar-román tárgyalásokon a román delegáció vezetője tette azt a javaslatot, hogy Románia hajlandó lenne 30-50 kilométer mélységben megváltoztatni a határokat, de lakosságcserével. Ha a fegyverszüneti egyezmény megvalósult volna, bizonyára nem pusztult volna el annyira az ország, ahogy történt, de az is tény, hogy 1947-ben Sztálin már eldöntötte, hogy ezeket a Középkelet európai országokat a Szovjetunió külső védelmi övezetévé alakítja.- A tények alapján hogyan alakult Erdély sorsa?- Észak-Erdélyben a Maniu gárdák olyan kegyetlenségeket hajtottak végre a magyar lakosság ellen, hogy a szovjetek kénytelenek voltak saját katonai közigazgatást elrendelni, megszüntetve a román közigazgatást. De 1945 márciusának elején létrejött az a megállapodás a Szovjetunió és a román király között, hogy amennyiben kinevezik Gróza Pétert miniszterelnöknek, akkor a Szovjetunió visszaadja Észak-Erdélyben a román közigazgatás lehetőségét, vagyis visszaadja Észak-Erdélyt Romániának. Ezzel eldőlt a dolog. Gróza Péter egy Sztálinnak adott válaszában meg is mondta, hogy az egész augusztus 23-i román kiugrás azért történt, hogy Erdélyt megszerezzék, s háláját fejezte ki J.V.Sztálinnak. Tiszai Lajos Az előadás szürrealista álomjelenete; a földön fekve Don Jósé /Tóth József/
