Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-10 / 59. szám
1990. MÁRCIUS 10. Néplap 3 Dr. K.Csontos Miklós Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt Fialka György Vállalkozók Pártja Egy Budapesten élő jogásztmilyen kötelékek fűznek a kunszentmártoni választókörzethez, hogyan érezheti át a többnyire mezőgazdasággal foglalkozó falusi emberek gondjátbaját, hogyan testesítheti meg vágyaikat? - beszélgetésünk kezdeteként ezt kérdeztük dr. K.Csontos Miklóstól, akit cserkeszőlői hobbiházában kerestünk fel.- Vezsenyen születtem, innen a Szolnok megyéhez fűződő kötelék - hangzott a válasz. - Tiszakürtön nevelkedtem. A Tisza mindkét oldalán kisgazda rokoni kör volt a mienk. A polgári iskolát Kunszentmártonban végeztem el, majd Szolnokon érettségiztem a közgazdaságiban. Ezt követően kerültem a Pázmány Péter Egyetemre, az ELTE elődjére. A diploma megszerzése után ügyvédjelölt lettem Pesten az egyes közösségben. Később ügyvédként Esztergomban dolgoztam, majd Újpesten. Nagyon sok külföldi megbízatásom volt, rengeteget jártam a nyugati országokban. Megismertem az ottani gazdaságokat. Ennyit magamról. S talán még annyit: nagyapámnak Tiszakürtön volt tanyája. így ismerkedtem meg a parasztgyermekek sorsával. Voltam libapásztor, majd nagyobbacska koromban tehenet őriztem az iskolai szünetekben. Egészen fiatalon, diákkoromban kerültem kapcsolatba a Kisgazdapárttal, először annak ifjúsági szervezete révén. Sarkalatos kérdésnek tartom azt, hogy a tulajdonjogok minden területen rendeződjenek, mert ha csak félmegoldást keresünk, akkor nem lehet szó a piacgazdaság megteremtéséről. A piacgazdasághoz ugyanis hozzátapad a magántulajdon, anélkül nincs piacgazdaság. A paraszt nem tud termelni a földje nélkül, s a gyári munkás sem a gyár nélkül. Mindkét osztály számára rendezni kell tehát a tulajdonviszonyokat. Gyáraink elsősorban a mezőgazdaságra alapozzanak, s lehetőleg részvénytársasági formában, vagy úgy, ahogy a Bata-féle cipőgyár termelt annakidején. Magyarország a negyvenötös, gazdasága pedig talán még annál is rosszabb helyzetben van, de ebből is van kiút. A mi pártunk az egyedüli, amelyik felvállalta a vidék, a parasztság sorsát. És ha kellő számban leszünk a parlamentben, meg is tudjuk valósítani azt, amire válallkoztunk. Egyetlen párt sem szorgalmazza azt, amit mi: a tulajdonrendezést és a nyugati gazdasági minta átvételét. Ausztria példáját hozom fel, amely korábban mezőgazdasági termékekből nem volt önellátó, ma már viszont az, és virulens gazdasági életet él. Ezt akarjuk mi is, amit úgy tudunk megvalósítani, ha minél több kisgazdapárti képviselő kerül a parlamentbe. A viták elhúzódása azt eredményezi, hogy az ország bajaiból való kilábalás későbben kezdődik. Nagyon nem tudok egyetérteni az eddigi támogatási rendszerrel. Nem lehet elképzelni azt, hogy az a gazdaság, amely piacra termel, gazdaságtalanul műköjék, mért padlóra kerül. Ha a támogatás eddigi rendszerét megtartjuk, akkor feneketlen zsebbe tömjük a kölcsönöket. Nem lehetünk a KGST fejőstehene sem. Amiért kemény valutával fizettünk, s még munkálkodunk is rajta, azért nem szabad, hogy rubelt kapjunk, vagy még azt sem, csak ígéretet. Az ilyen kapcsolat nem tartható fenn, a Kisgazdapártnak ez az álláspontja. Ami a téeszeket illeti: nem akarjuk szétverni azokat. Elismerjük, hogy a téeszek világszínvonalon tudnak termelni búzát, kukoricát, viszont képtelenek arra, hogy gyors változásokkal törjenek be a piacgazdaságba. A nyugati államoknak nagy árukészleteik vannak, oda nem tudunk betömi, csak bizonyos résekbe. Ezeket a réseket kell kihasználni a magyar mezőgazdaságnak azért, hogy bekapcsoljanak bennünket a piacgazdaságba. Keleti kapcsolatainkról annyit: az eddigi rendszer politikailag, gazdaságilag megbukott. Olyan lehetőség tárul ki számunkra ezáltal, amiről Petőfi, Széchenyi és Kossuth álmodott, amiért munkálkodott és harcolt. Ha ezt nem használjuk ki, ezer év múlva már nem lesz Magyarország. Nem a legjobbkor toppanunk be Fialka György csépai lakásába, éppen disznóvágás van. A friss kolbász illata étvágygerjesztőén tölti meg a házat.- Ráadásul most hoznak nyolcezer fenyőfacsemetét - mondja a házigazda. - Vettünk ugyanis egy tanyát, nyolcszáz négyszögöl földterülettel. Időm nem nagyon van kapálni, ezért gondoltam a fenyőültetvényre, melyet egy kertigéppel könnyen megművelek. Meg aztán vannak horgász barátaim külföldön, s mégis más, ha nem kopár környezetben látom őket vendégül. Erről a vállalkozókedvről adódik tehát a párt megválasztása - gondoljuk először, de aztán kiderül, hogy a fenyőültetvény csak "melléküzemág". Az igazi vállalkozás a horgászcikkek készítése, ami szerencsésen ötvöződik hobbijával, a horgászattal, amit versenyszerűen is űz. Ezáltal lehet azt is mondani, hogy saját maga minőségi ellenőre. A horgász válogatott tagjaként Svédországban részt vett a Világkupán. Ott született Csépán, mindenki ismeri a faluban. A martfűi cipőipari szakmunkásképzőben érettségizett. Ez a szakma határozta meg élete eddigi részét - bár másként képzelte pályafutását. A Testnevelési Főiskolára szeretett volna kerülni, de ez a terve egy sajnálatos félreértés miatt füstbe ment. Ezért választotta a Könnyűipari Műszaki Főiskolát, ahová viszonylag egyenes út vezetett számára. 1972-ben tett sikeres államvizsgát, majd Kecskemétre került az Alföldi Cipőgyárba, mivel szülei rendkívül rossz anyagi helyzete miatt kénytelen volt tanulmányi szerződést kötni azzal az üzemmel. Másfél évig minden nap Csépáról járt motorral két műszakban dolgozni Kecskemétre. Kezdetben technológus volt, majd művezető. Időközben megnősült és a Tisza Cipőgyár kunszentmártoni üzemének szabászatára került művezetőnek. Két év után az üzem vezetőhelyettesének nevezték ki és tíz évet töltött ebben a beosztásban, ahol nagyon megszerette a szakmát. Családi okok miatt került Csongrádra, a Szinkron Szövetkezetbe. Édesapja közben belevágott ji horgászcikkek gyártásába. Ő meg kisegítő családtagként dolgozott mellette, intézte üzleti ügyeit. Amikor édesapja meghalt, adva volt a lehetőség arra, hogy egy viszonylag jól bevezetett üzletet átvehessen, így lett horgászcikk készítő. A horgászat mellett fiatal korától kezdve versenyszerűen űzi a labdarúgó sportot. Most a községi csapatban, azelőtt pedig Kunszentmártonban és Martfűn, a megyei első osztályban rúgta a labdát. A sport révén is sok barátra tett szert a kunszentmártoni térségben. Soha nem volt az anyagi javak bőségében. Minden egyes forintért nagyon meg kellett küzdenie. Nem szégyelli, hogy főiskolai diplomával le kellett ülnie a gép mellé, és a horgászcikkeket kézzel készíteni. Igaz, fáradozásának meg is van az eredménye: szép családi háza befejezés előtt áll, belülről meg már lakható is. A képviselőjelöltek között azon kevesek egyike, aki a mai fogalmak szerint munkásembemek számít. Ezt a mesterséget szeretné folytatni. Egyetlen aggálya az, hogy szerinte a kormány nem vállalkozópárti, csak szavakban folytat vállalkozásbarát politikát. Képviselőjelöltként nagy veszélyét látja annak, hogy a pártok sokasága, a plakátok milliós tömege esetleg helytelen döntésre készteti a választók millióit. Számára viszont egyértelmű, hogy egy Kunszentmárton környéki képviselőnek tisztában kell lenni azzal, hogy annak a körzetnek a vállalkozói kedve nem olyan mértékű, hogy igényelné egy párt működtetését. Sokkal nagyobb gondok vannak. Ez a körzet évtizeddel el van maradva az átlagtól, ezért nemcsak a Vállalkozók Pártja célkitűzéseivel kell foglalkozni, hanem az egész infrastruktúra fejlesztésével, meg a természet védelmével, mert nagyon sok a tennivaló. Jauernik István Magyar Szocialista Párt Jauernik István 1951. március 25-én született Tiszaföldváron. Szülei földműveléssel foglalkoztak. Általános és középiskoláit helyben járta ki, majd Gödöllőn, az egyetemen gépészmérnöki diplomát szerzett. Egyébként 23 évig Cibakházán élt, és elmondása szerint az ottani világban, a szőlőben nőtt fel, ott vált emberré. Első munkahelye Kunszentmártonban a Körösmenti tsz volt, ahová rövid, tiszaszentimrei kitérő után másodszor is visszatért. Ezt követően három évig az MSZMP városi pártapparátusában dolgozott gazdaságpolitikai munkatársként. Onnan került tavaly júliusban Öcsödre, a Szabadság téeszbe, javítási ágazatvezetőnek. Jauernik István nős, két gyermeke van, és Kunszentmártonban lakótelepen él. Az MSZP Országos Választmányának tagja. Miért választotta a szocialistákat? Mint szó volt róla, a pártapparátusban eltöltött három év jó alkalomnak bizonyult, hogy belülről lássa azt, miképpen működik a társadalmi, gazdasági rendszer az elmúlt negyven év alatt. Ilymódon az átlagosnál alaposabb ismeretei vannak a válság okairól, eredetéről. Ennek megfelelően alakult a politikai pályafutása, hiszen egy éve a tiszazugi reformmozgalom egyik alapítója, résztvevője. Ettől kezdve folyamatosan a pártállam felszámolásáért, a pártnak, valóságos párttá való átalakulásáért dolgozott. Úgy gondolja, hogy az állampárt, a régi sztálini modell megszüntetéséért, a demokratikus szabad választásokért tett annyit, vagy még többet, mint amit a mosta% írni "hangoskodók" hirdetnek magukról. A Szocialista Párt programjából kiemelten fontosnak tartja a vidék, az ott élő emberek még ma is hátrányos, áldatlan helyzetét. Ugyanis napjainkban már elfogadhatatlan, ami például az itteni térséget jellemzi - közéjük tartoznak a Tiszazug kisebb-nagyobb települései - hogy nincsen megfelelő telefonhálózat, hiányoznak a portalanított utak, rossz a tömegközlekedés, az alapellátás. Mindezeket olymódon kell elviselni, hogy a napi megélhetés költségei meghaladják a fővárosban élőkét: hiszen drágább a villany, a víz, a szemétszállítás, az utazás. Ezzel ellentétben a kereseti lehetőségek az átlagot, a megyei szintet sem érik el. Jauemik István, illetve a szocialista párt programja sem ígéri, hogy rövid távon látványos változások várhatóak, azt azonban vallja, hogy a települések kulturálatlanságának a felszámolásában, a térséget sújtó igazságtalanságok megszüntetéséért már ma is lehetne, és kell is cselekedni. A tájegység adottságaiból következik, hogy a föld szinte majdnem minden családot érdekel, sőt érint. Ebben ő azt vallja, hogy az elmúlt évtizedek hibás döntéseit nem lehet meg nem történtté tenni, hiszen a termelőszövetkezetek léte tény. A jelenlegi tulajdonviszonyok szerinte sem igazságosak, azokát mindenképpen sürgősen rendezni kell, és a jogos sérelmeket orvosolni szükséges. Meg kell keresni azt a megoldást, amelyben olyan közmegegyezés jöhet létre, amit az itt élők többsége igazságosnak tart, ezért elfogad. Szerinte a Szocialista Párt agrárprogramja ilyen megoldást javasol. Vallja: bármennyire súlyos a mai társadalmi gazdasági helyzet, ma még nem reménytelen a kilábalás. Bízik abban, hogy a választási csatározások után össze tud fogni a nép, és folytatja az új társadalom építését. Az ehhez a szükséges feltételek megteremtését az új parlament biztosítani fogja. Mindezek gazdasági hátterét megalapozhatja a magyar emberek munkaszeretete, vállalkozási kedve. Nagyon sok fontos kérdésre nem térhetett ki ez a rövid ismertetés, ezért Jauernik István kéri, minél többen jöjjenek el választási gyűléseire, amelyek pontos helyéről, idejéről a lap folyamatosan tájékoztatja az olvasókat. Dr. Kiss Edit Szabad Demokraták Szövetsége 1976 óta él Martfűn dr. Kiss Edit. Ekkor végezte el Szegeden a jogi egyetemet. Férjével, aki ugyancsak jogtanácsos, Martfűn telepedtek le. Természetesen a cipőgyár biztosítja - mint oly sok embernek itt - a megélhetést. Két gyermeket nevelnek. Hosszabb ideje építkez-. nek Rákóczifalván, amolyan magyar módra, mindenük rámegy. De dr. Kiss Edit a rá jellemző derűs optimizmussal fogja fel. Találóan csak azt mondja: úgy épül a házunk, mint Petrocellié. Egy amerikai és egy magyar ügyvéd között persze óriási a különbség, pontosabban a helyzetük között. Erről csak az tud igazán, aki egy kis település úgyszólván egyetlen munkát adó gyárában a jogsegélyszolgálatot vezeti. Látja azt a kiszolgáltatottságot, amely jog- és igazságérzetet bánt, mégis képtelen a megváltoztatására. Mert a hatalom cinikus cinkossággal védi önmagát. Érthető, ha lassan megérlelődik az elhatározás: ezt az egész rendszert kell megváltoztatni. A kistelepülésen az egyéni szimpátia alapján választanak az emberek. Dr. Kiss Edit pedig már csak munkája révén is széles körben vált ismertté.- Soha nem voltam az - vallja magáról -, aki az öszszeköttetések révén érvényesült. Én a múlt egyik hibájának épp azt tartom, hogy elvtelen egyéni érdekek összefonódására adott lehetőséget. Sőt, kényszerítette az embereket, hogy ezt természetesnek tekintsék. Alapvetően abban bízom, hogy a jövőben nem kapcsolatrendszerek döntenek majd, hanem az értékrendek.- Úgy tudom, Ön eleinte rokonszenvezett az MDF-fel. Most mégis a Szabad Demokraták Szövetségének képviseletében indul a választáson.- Az SZDSZ eleve a rendszerváltás igényével lépett fel. Programjában is ezt hirdette meg, és lendületesen, következetesen föl is lépett ennek érdekében. A másik motívum: liberális gondolkodónak tartom magam, humanista nézeteket vallók. Úgy gondolom, olyan társadalmat kell építenünk, amely emberségesebb, mint az eddigi. Ennek mozgatórugója pedig a szabadelvűség lehet. Végül, de nem utolsósorban, döntésemben közrejátszott az is: az SZDSZ a benne lévőket nevezi meg, az embereket, a demokratákat, a szabadokat.- Egy pártnak mégis a programja a perdöntő. E térség döntően mezőgazdasági jellegű. Az SZDSZ milyen elképzeléssel szól erről?- Az SZDSZ nemcsak a földkérdésről mond véleményt, a program átfogó. Lényege, hogy a tulajdonosváltásnak itt is végbe kell mennie. Meg kell teremteni a földpiacot a szövetkezetek monopóliumának megszüntetésével. Az SZDSZ más pártoktól eltérően azonban a jelenlegi helyzetet veszi alapul, és sokkal nagyobb gondot szán a gazdálkodás feltételeinek biztosítására.- A reprivatizáció kulcsszava az SZDSZ programjának. Számol-e a párt azzal, hogy ez legalább átmeneti feszültségeket implikál?- Éppen ezért a lehető leggyorsabban kell véghez vinni,' mert az egyéni felelősség, kockázatvállalás rengeteg társadalmi-gazdasági erőt szabadít fel, amire a felemelkedés érdekében nagy szüksége van az ország-. nak. A feszültségforrások kezelése a fontos. Bizalomgerjesztő intézkedéssorozatra, vállalkozásserkentő döntésekre van szükség. Ennek érdekében kell átalakítani a finanszírozási és az adórendszert.- Változik ma Magyarországon sok minden. Vajon az országgyűlési képviselők szerepe, funkciója változatlan marad-e? Ön milyen képviselőnek képzeli el magát?- Az országgyűlési képviselők munkája lényegesen megváltozik. Áz a kijárás típusú képviselő már a múlttá lesz. Látni kell: a pártfrakciókban fog tevékenykedni. Szerepe éppen ezért sokkal inkább az lesz, hogy megfelelő lakossági választói véleményt jutasson el a parlamentbe, hogy az optimális álláspont kialakulhasson. Ez persze élő kapcsolattartást feltételez a választópolgárokkal, az emberekkel. Értük vállalom a jelöltséget.
